Kicsit kényes témáról írok most, a kinézetről, ideálról.
Ma jött Velem szembe ez a kép, amely (állítólag) 1528-as évekből a Albrecht Dührer rajza a női test tökéletes arányairól.
Sokan örülhetnek ennek a képnek, (köztük én is) akiken "van mit fogni".
Aztán egy ideje divat a "body positive" szemlélet, ami akár a kórósan elhízott embereket buzdítja az önimádatra. Illetve jópár infuencer is van aki a 200 kg-ot csapdossa, és cérna tangában, bikiniben pózol sok ezres követőtáborral.
Nos én nem vagyok a követőjük.
Nekem mindig is gondom volt a túlevéssel, túlsúllyal, és elég sok évem, tanulmányom, tapasztalatom van abban, hogy miről is szól ez. Arról nem beszélve, hogy több hozzám forduló ember történetét, életét is ismerem ebből az aspektusból.
Leírom a saját gondolataimat, érzéseimet erről, nem kell egyetérteni, de érdemes elgondolkozni.
A túlsúlyos állapot sokféle lehet:
- észre sem veszem (mert beteg vagyok, mert kismama vagyok, mert anya vagyok, mert ápolom egy családtagom, mert gyászolok, stb)
- szégyellem
- utálom, de nem érdekel
- érdekel, de mindenki kapja be, akinek nem tetszik
-küzdök, küzdök, küzdök, feladom, küzdök, küzdök, feladom, küzdök, feladom...
- majd most, most tuti sikerülni fog lefogyni
- nem bírom, erősebb nálam ez a dolog, nem vagyok az ura, el vagyok keseredve, kilátástalan az egész
- majd lesz valahogy
Ezeken az utakon nincs megoldás. És amíg akár "body positive"-ok vagyunk, akár nem nézünk szembe a dolgokkal addig sincs megoldás. A megoldás totál egyéni, és sajnos nem rövid az út hozzá, ez van.
Túlsúly problémásként beállhatnék a #kerekszépség, vagy #ducinisboldogan, vagy ilyesmi szlengek alá (direkt nem írtam valósat, amit már használnak), és valószínű még sikeresebb lennék majd a szín és stílus tanácsadó szakmában, de nem teszem.
Hogy miért? mert nem lennék önazonos! Egyrészt én még nem láttam 90-100-150 kg fölött VALÓBAN elégedett és boldog embert. (Magamat is beleértve). Az már más kérdés, hogy sajnos sokan az 50-60 kg-mal sem boldogok, és talán még elégedetlenebbek.
Na de amúgy utálom ezt a kilózást, és itt van a lényeg. Szerintem nem azt kell megtanítani az embereknek, hogy hogyan fogadják el a (hozzájuk képest) nagyobb túlsúlyt, hanem arra, hogy megtalálják a SZÁMUKRA ideális testet. Amit nem Dührer, vagy bárki más mond, hanem a természet és az ő testük.
Mert mi van azokkal az emberekkel, akik meg hízni nem tudnak? Sok olyan emberrel beszéltem, akik meg a vékonysággal volt bajuk, akik e miatt nem érzik Magukat elég nőiesnek. Mert most a J.Lo popó a divat, stb.
Mikor veszük már észre, hogy ez az egész egy nagy baromság, egy megvezetés, egy hiányállapot kialakítása, amiből óriási profitot lehet szerezni.
Szerintem MINDEN ember nagyjából tudja, hogy mi az a test, amiben ő tényleg jól van, ami arányos, egészséges, nem fáj, nem beteg, nem nehéz, nem sanyargatott.
És ez lehet akár 45 kg, akár 75 kg, vagy bármi más, nyilván ez is összetett.
Az önelfogadás lépcsői (akár túlsúlyos, akár túlzottan sovány valaki):
1. Látom, hogy most milyen a testem.
Ez nagyon nehéz tud lenni, mert sokan nem is néznek tükörbe, főleg nem meztelenül. Én a gyermekágyi időszakban voltam így, észre sem vettem, hogy mekkora vagyok, és felvettem Magamra az akkora már kicsi ruhákat.) Nehéz lehet az ébredés. Ennél csak az nehezebb, hogy ne utáljam Magam ezért, hogy mit csináltam magammal, hanem tiszta fejjel lássam, hogy hol tartok.
2. Megnézem, hogy milyen arányban, hogyan hová tolódott, torzult el a test. Sajnos ezt nem tudom szebben írni, mert valóban eltorzul a test bizonyos helyek, testrészek és sokszor az arc is teljesen megváltozik.
És észre vegyem, ha ez nem is torzulás, hanem ellenkezőleg pont most vagyok a helyemen!!! Erre nem gondolunk soha, ugye? Hogy pont most, pont így vagyok oké. Nem kell még az a 2 kb plusz vagy mínusz. Ha ez van, nem kell tovább menni, itt időzz sokat!
3. Elkezdeni kommunikálni a testemmel, a problémás testrésszel, a túlsúllyal. Miért jött, mit akar, mitől véd meg, mi az üzenete számomra?
Persze elindulhatunk azon a vonalon is, hogy egyél kevesebbet, mozogj többet. De ezt mindenki tudja, mégis....
Szóval, ha belül rendben leszel, ha a lelked, a tested szót kap, ha majd meg tudod húzni a határaidat, ha fel tudod dolgozni a sérelmeidet, ha meg tudod élni a szomorúságodat, dühödet, frusztráltságodat, ha meg mered élni az örömödet, vágyadat, szabadságodat, akkor a mozgás, és a helyes étkezés Magától fog jönni. (És/vagy tudsz majd segítséget kérni, és tenni is Magadért)
4. Addig is örülök annak a testnek, ami van, szeretgetem, ápolom, elviszem masszázsra, pancsolni, napozni, hagyom őt szeretni és szeretve lenni, szerelmeskedni, és nagyon türelmes vagyok, mert hogy mindez idő. És nemcsak akkor fogom szeretni-elfogadni, törődni vele, ha majd vékonyabb-kerekebb-izmosabb, bármi másabb lesz, hanem most, mindig csak most. Nekem ez a body positive. Tudtad, hogy a pozitív szó mit jelent valójában?
Tényleges, tényeken alapuló, valóságos, igenlő.
Szóval mondjunk igent a testre, arra ami van, és találjuk meg a SAJÁT válaszainkat, arányainkat, egyensúlyunkat. Ennek kellene lennie a body pozitívnak!
És van, hogy az ember pihenőpályán érzi Magát ebben, mint én is, aki még szoptat, altat, szimbiózisban van a gyermekével, erőtlen, és túl sok fizikai és lelki fájdalom feldolgozásában vesz részt.
Többen is mondtátok, "hogy de hát Te olyan jól nézel ki, és látszik, hogy jól vagy a bőrödben így is". Ez igaz is, és ez nem zárja ki azt, hogy szeretném megtalálni a formámat, ami TÉNYLEG én vagyok, ami bensőmet is tükrözi, és szerencsére már nem másoktól függő, megfelelni akaró cselekedetekkel, hanem benső indíttatásból, Magamért. És ez nem biztos olyan lesz, mint régen, nem a régit akarom visszakapni.
Szóval egy szó, mint száz, én ugyanúgy megértem azokat, akik túlsúllyal küzdenek, mint akik a vékonyságuk a mumus, vagy egyáltalán bárkit, aki elégedetlen a testével és mást szeretne.
A legnagyobb tévút csak a fizikai síkon keresni az okokat( habár ezek legalább annyira fontosak).
Olyan nagyon összetettek vagyunk mi emberek, ha szeretnéd, hogy segítsek a kibogozásban akár lelki, akár szín-stílus témákban, akkor várlak szeretettel egyéni konzultáción, mert hogy mivel foglalkozom? SZÍNNEL-LÉLEKKEL
Addig is nézz tükörbe, kapcsolódj a testedhez! Mert, hogy ez a legnagyobb hibánk a nem kapcsolódás! És hogyan akarsz valami olyasmitől változást, információt kérni, amihez nem kapcsolódsz? A hogyanban is tudok segíteni.
