WC papír guriga

Tegnap este az élet áramlásáról, a reakciókról beszélgettünk a Kedvesemmel, és egy régi emlék jutott eszembe.:

Kicsi gyerek voltam és vagy wc-n, vagy bilin ülve egy hangyát vettem észre Magam mellett.

 Láttam, ahogy nagyon igyekszik valahová.
 Fogtam az üres WC papír gurigát, és útját álltam.

A hangya egy pillanatig sem gondolkodott, azonnal reagált, és már ki is kerülte az akadályt, haladt tovább.

 Újból és újból teszteltem Őt, és ugyanígy reagált.

A hangya nem esett kétségbe, nem ült le gondolkodni, nem sajnálta Magát, hogy neki most milyen nehéz.

Egyszerűen reagált az életre.

Magától értetődik, sokszor mégsem megy.

A hozzám fordulók nagy része is sokszor itt van leragadva, hogy nem reagálnak egyáltalán, vagy nem úgy, ahogyan az  természetes, illetve túl reagálják a dolgokat.

Jön az élet egy akadálynak hitt valamivel, és megtorpanunk, félünk, hezitálunk, pro és kontrákat gyártunk, analizálunk. Van, hogy évekig, vagy egy életen át...

Imádok tanulni az állatoktól. Attól a hangyától  akkor azt tanultam meg, hogy az élet egyszerű, és, ha egy kakiló óriás WC papír gurigát rak eléd, mert éppen ezzel szórakozik, akkor csak menj tovább. 
És a problémák, akadályok időnként tényleg csak papír gurigák... :)))

Próbáld ki, csak egy napra legalább ezt a hangya létet, érdemes.

Bármi jön eléd, csak tedd, ami először jön, lépj, fejezd ki, cselekedj.

Ha nem megy, szívesen segítek felfedezni az élet áramlásának egyszerűségét!

Ketrecbe zárt vadállat

Egy beszorult helyzetben lévő, nehéz döntés előtt álló kliensemmel dolgoztam többek között test érzetes munkával.

Több típusú testi tünet, szorongás, álmatlanság kísérte napjait.

Testének belső terébe fókuszálva egy erős energiát érzékelt, melyet vadállatként látott.

Egy bezárt oroszlán járt fel és alá a ketrecében, és mindez a testében zajlott. 

Egy bezárt energia, oroszlán képében.

Állandóan fegyelmezte, kordában akarta az állatot tartani. Félt tőle. Attól félt, ha kiszabadul, akkor széttépi őt. Nem lesz ura többé az energiának, a  testének, az életének.

Aztán szépen lassan mégis eljutott oda, hogy kinyitotta az ajtót. 

Az oroszlán csak szaladt, csak szaladt, nem tépett szét senkit, csak szabad akart lenni.

Mély megkönnyebbülést érzett ekkor, és némi hiányt, hiszen bármennyire is szétszedte belülről, mégis a részének érezte.
Ő maga is a szabadságot választotta, ahogy a benne lévő vadállatnak ki merte nyitni a ketrec ajtót.

Mindannyiunkban fellelhető zsigeri erő, és számtalan energia, melyek különböző blokkok, valós vagy vélt hiedelmek által bezáródhatnak a testbe.

Amik óriási feszültséget és különböző testi tüneteket produkálhatnak.

Nekünk nincs más dolgunk, mint kíváncsisággal feléjük fordulni, és a gondolkodás helyett érezni, és megélni mindazt, ami a  testben, ebben a csodás energia mezőben van.

Ha kíváncsi vagy a benned élő vadállatra, az energiákra, a testedre, és befagyott, feszültséggel teli napok helyett az elevenséget választod, akkor várlak szeretettel.

Egyéni konzultáció

Gondtalan gondolatok

Kedves barátnőmmel jókat beszélgetve feljött a gazdagság, szegénység téma, és nagyon szuper dolgokra találtunk Magunkban.

Megéltem mindkettőt, és valójában régóta nem tudom definiálni Magam sem szegényként, sem gazdagként.

Ráeszméltem, hogy viszonylag jómódú családba érkeztem, és egészen 8-9 éves koromig ebben is éltem.
Budapest, kertvárosi családi ház, nagy kerttel, gyerekzsúr, saját szoba.

Aztán 5 évet vidéken éltünk, faluban, és tanyán is.

A kontraszt erős volt :
Földes lakás, egy szobában öten. Az udvaron mostunk, víz kint volt csak, megélhetési gondjaink is voltak.
Krumpli, hagyma, kenyér még akadt, és voltak jobb napok is.

Előfordult, hogy télen nagy hóban mentünk apuval fáért, hogy legyen mivel fűteni.

Később, tiniként is volt, hogy éjszaka mentünk havat lapátolni, hogy legyen pénz ételre.

Sok ilyen sztorim van, nem részletezem.

Sokan erre azt mondanák, hogy szegénységben nőttem fel. Lehet.

Én végtelen kalandot, és gazdagságot éltem meg.

Enyém volt az egész solti tanya világ szépsége, a Duna kanyarulatai és hűse, az erdők árnya, a madarak csicsergése, a játszó pajtásaim nevetése, az édesanyám elvégzett munka utáni elégedett sóhaja, és a szabadság.

Ahogy visszaemlékeztem a történtekre, Magamra, végig egy nagyon erős gyomortáji érzés volt Velem.
Nem kellemetlen, inkább erőnek nevezném.

Erő volt Bennem, és hit, és annak a  tudása, hogy mindig van tovább, és csak tettem a dolgomat.

Sosem sajnáltam Magam, és mindig volt bennem egy tartás, sőt büszkeség is.

Többször indultam nulláról, sőt mínuszból, és azóta sem félek a szegénységtől.

Ha holnap mindenem elveszne, az utcára kerülnék, akkor is tudom, hogy újraépíteném Magam.

Ezzel kb. úgy vagyok, mint a betegséggel (elvesztettem az egyensúlyt). 

Bármi történik Velem, tudom, hogy meggyógyulok, azaz harmonizálódom; a testem, lelkem meggyógyítja Önmagát.

Nem vagyok elszakítva sem a jó-léttől, sem az egész-ségtől.

Isten (az Univerzum) rajtam keresztül tapasztalja a létet, így csakis a mindenséggel együtt léphetem meg a következő lépést.

39 éves vagyok, albérletben lakom, kocsim nincs, 3 helyen dolgozom... jólétben élek, boldogan.

Egészséges vagyok. Megvan mindenem. Szerelemben élek.

Sok csodálatos ember vesz körül, rengeteg programon veszek részt.
Rendszeresen járok színházba, moziba, táncolni, fürdőkbe, nyaralni, stb...

Nem a körülményeink határoznak meg minket.

Hanem ahogyan reagálunk a körülményekre.

Rengeteg lehetőséget, embert, helyzetet kapok folyamatosan az élettől.

Mi más lennék, ha nem bőségben élő akkor?

Őszintén ezért a belső tartásért nem kellett semmit csinálnom, ezt hozom Magammal.
Azonban rengeteg önszabotázst voltam képes végrehajtani a megkérdőjelezetlen hiedelmek, és a beragadt félelemek miatt.

A szex ( a másik kedvencem) téma mellett a pénz a legnagyobb tabu az emberek körében.
És ugyanúgy, ahogy mindenkinek van köze a szexhez, úgy a pénz is központi téma.

Érdekes, hogy mennyi szavunk, mondásunk van negatív értelemben ezekre, sajnos.

Ahogyan nem tudunk beszélni a vágyainkról, nemi szerveinkről, úgy a pénzhez való viszonyunk is labilis.

Ott lent, meg a csúnyája... Hát csoda, ha ha az anyagiakra meg azt mondjuk, hogy piszkos.

Az külön érdekes észrevételem, hogy időnként nagyon is összefügg a pénz és a szexualitás elakadása.

És persze, az is tünet lehet, ha valamelyikben túl kompenzálunk.

Ez egy nagyon gazdag téma, érdemes rá időt szánni.

Kérdések segítségül:

- Mit hozol otthonról? Hogyan vélekednek a szüleid a pénzről, a gazdagokról, a szegényekről? Miben követed őket? Miben tagadod meg őket? 

-Hogyan beszélsz a pénzről? Hogyan beszélsz Magadról?
Sajnálod magad a helyzetedért?

- Hogyan alakult a saját bőségi mutatód(évekre, hónapokra lebontva)?

Érdemes csinálni egy naplószerű bejegyzést, hogy az anyagiakban hogyan alakult az életed. Nagyok az amplitúdók, mint Nekem voltak? Vagy kiegyensúlyozott,  esetleg stagnáló?
Mit tudnál megtenni az egyensúlyért?

Mi okozta a nagy változásokat?

- Ki tehet arról, hogy milyen anyagi körülmények között vagy most?
Isten? a kormány? A szüleid? Az exed?  A bank?
Nézd meg a hozzá fűződő gondolatokat, és érzéseket.
Hol van a Te felelősséged ebben?

- Mitől félsz, mi történhetne, ha nagyobb bőségben élnél?

-Mitől félsz, mi történhetne, ha holnap mindened elveszne?

- Keress gazdag és szegényebb ismerősöket a környezetedben. Hogyan látod őket? Mit gondolsz Róluk? Hogyan kapcsolódsz hozzájuk?

Az itt kapott válaszok egyben a benned élő szegényről és gazdagról szólnak.
Melyiket tagadod meg? Melyiket lenne jó integrálnod, barátkoznod vele?
Vigyázz!
Nem biztos, hogy a gazdaggal. Lehet, hogy a szegényt utasítod el Magadban, és azért adja Neked a külső világ folyamatos tükörként.

- Mi hiányzik az életedből? Mit kapnál meg általa? Mi akkor a valódi hiányod?

- Hogyan vagy már most gazdag? Keress jó sok példát rá.

Érdemes minden kérdésnél elmélyülni, elcsendesedni, és közben a leírt gondolatok mellett a testbe is behozni a fókuszt. Megélni, megérezni a benned lévő érzeteket, amelyek ehhez a  témához kapcsolódnak.

Ha további segítségre van szükséged, várlak szeretettel:

Egyéni konzultáció