Testem az én kincsestáram.

Pumukli helyzetjelentés, avagy Ildi, aki szedi ki magát a kulimászból...

Az én állandó visszatérő hiedelem csomagom a testemről, azaz annak el nem fogadásáról szól.

Kövér vagyok, nem olyan a testem, mint szeretném. Nem kéne annyit ennem. Lóg a hasam, zsíros vagyok, stb

Sokszor megmunkáztam már, feljött olyan félelmem, hogy ha vékonyabb lennék, akkor nem lennék hűséges, könnyűvérű lennék, kurvásan öltözködnék, megcsalnám a párom, beképzelt lennék, stb.

Aztán következő körben, hogy nem tudnám, hogy ki vagyok, ugyanis a kövér Ildi az Ildi, ha nem lennék kövér, akkor elveszítenem magamat.

Ez is fincsi volt, és jött a következő hagymahéj:

Attól félek, hogy kalandvágyóbb lennék, jobban ki merném mondani, ami érzek, gondolok, más emberekkel barátkoznék, más lenne az érdeklődési köröm, több önbizalmam lenne, önzőbb lennék.

És a mai termés:

Mivel vékony, izmos voltam, mikor kiderült , hogy az exem megcsalt, ezért sokáig azt hittem , ha vékony vagyok, akkor nem becsülnek, és összekötöttem a megbecsülést a szeretetet a kövérebb testemmel.

Ha valaki szeret, szeressen kövéren is. Vékonyan mindenki szerethető, mert szép.(Na ez már ellentmondásos az előző állításommal.) Ha valaki kövéren is szeret, akkor az jelenti, hogy TÉNYLEG szeret!!!!

A kövérséget használtam már védőbástyaként, kifogásként, de hogy bizonyítékként a szeretetre!!! Huhhhh, most csak sírni tudok a felismeréstől.

Persze 100 %-ban tudom, hogy ez nem igaz.

Az a döbbenet, hogy minél inkább fogadtam el magam az Önmunka által, magától mentek le a kilók, és volt kedvem állandóan mozogni.

De ahogy kezdtem közelíteni egy bűvös elérni kívánt testsúlyhoz, megijedtem, és elkezdtem gyorsan eszembe juttatni, hogy én kövér vagyok, és utáljam már magam!!!!! Aminek persze testsúly gyarapodás lett a vége, és tényleg utálhattam magam érte.

Na ez az a híres kincsesládám, ez a téma.

Kíváncsi vagyok, mit tartogat még....

Ötlet:
Ítéld meg  a tested ,a külsőd,és szedd szét magad,vagyis amit magadnak hittél a 4 kérdéssel!

Szenved-és ?

Zavar, hogy úgy reagálok az emberekre, hogy kilépek az életükből, ha sok szenvedést látok, ha sokat panaszkodnak.
Meg kellene hallgatnom , és elfogadnom mindenkit. Nem szabadna azért kizárnom embereket az életemből, csak mert nincsenek jó passzban.Nem szabadna elmenekülnöm előlük.
Azt akarom, hogy nyitott legyek és őszinte az emberekkel.
Őszintén el kellene mondanom, ha valami nem tetszik. El kellene fogadnom a szenvedő embereket is.
Arra van szükségem,hogy nyitottan, őszintén elmondjam, amit érzek, gondolok.
Nem vagyok őszinte, nem mondom el, ha valami nem tetszik.
Bájolgok, bölcsebbnek, határozottabbnak, magabiztosabbnak akarok tűnni.
Soha többé nem akarom, hogy elhallgassam, ami nem jó nekem.

Nem akarom látni az emberek szenvedését.

1. Igaz ez?
Igaz

2.Teljesen biztos lehetsz benne,hogy igaz?
Nem

3. Hogyan éled az életedet, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy:  
Nem akarom látni az emberek szenvedését?
Milyen testi érzeteid vannak?
 Becsuknám a szemem legszívesebben , a hátamon púpot érzek. Elfáradok, megfájdul a fejem.

Hogyan bánsz az emberekkel?
Jó pofát vágok, miközben szenvedek.Eltávolodok tőlük, idegesítenek.

Hogyan bánsz magaddal, előjön-e valamilyen függőséged?
Haragszom magamra, mert nem vagyok megértő, stresszes vagyok.

Mitől félsz, mi történne, ha nem tudnád elhinni, hogy  Nem akarom látni az emberek szenvedését? Attól félek, hogy többé nem beszélnének velem, mást sem mesélnének el, nem találkoznánk többé.

4. Hogyan élnéd az életedet, ha soha többé nem tudnád elhinni, hogy  Nem akarom látni az emberek szenvedését?
Ki lennél a történeted nélkül?
Hogyan bánnál az emberekkel?

Tisztán látnám őket, olyannak amilyenek.
Érdeklődnék irántuk, mivel még nem tudok semmit, nem a hiedelmeim szemüvegén látom a dolgokat és őket.

Megfordítások:

-Akarom látni az emberek szenvedését.
Ezt teszem, hiszen kérdezek, és meghallgatom őket
Mire jó ez? Addig sem kell a magam szenvedésével foglalkozni, és mondhatom, hogy én nem szenvedek, csak ők.

- Nem akarom látni a saját szenvedésemet.
Pontosan ezt teszem, elmenekülök a saját érzéseim, szenvedéseim elől, az által, hogy őket hallgatom.
Erősebbnek mutatom magam a páromnak, a családomnak, és a munkahelyemen is.
Sokkal érzékenyebb vagyok, mint mutatom.


-Az emberek nem akarják látni a szenvedésemet.
Amikor rám szóltak a suliban, hogy nekem nem lehet rossz kedvem, miért nem mosolygok.
Amikor a párom nehezen viseli, ha szomorú vagyok.
A családom szerint én vagyok aki a jég hátán és megél, mindig feláll...
 

Mindegyik megfordítás van olyan igaz, mint az eredeti.

Alig várom, már, hogy elhiggyem, hogy  Nem akarom látni az emberek szenvedését.

Mert ilyenkor észrevehetem, hogy mennyire nem akarok a saját szenvedéseimről tudomást venni.
Mi a baj a szenvedéssel????
Egyáltalán mi az a szenvedés???

Az volt a bajom vele, hogy azt hittem, akkor szerencsétlen,  gyenge vagyok, aminek ugye nagyon nem akartam látszani.
Valójában az érzéseim kifejezését hittem ezidáig szenvedésnek,így címkéztem, ezzel egy ROSSZ  billogot rátéve.

Ahogy megvizsgáltam, láthatom, hogy ez nem az.

Ötlet:
Te mit nevezel szenvedésnek?Vizsgáld meg.

„Rájöttem, hogy amikor elhiszem a gondolataimat, szenvedek, amikor viszont nem hiszem el őket, nem szenvedek, és ez igaz minden egyes emberi lényre.

A szabadság ennyire egyszerű. Úgy találtam, hogy a szenvedés választható, opcionális. Olyan örömre leltem magamban, ami sosem tűnik el, egyetlen pillanatra sem.

És ez az öröm mindenkiben ott van ugyanúgy.”(Byron Katie)