Két nagyszerű NŐvel: Kircsi Katával, és Gémesi Gabriellával létrehoztunk egy csoportot a Facebookon.
Ez a csoport az női közösség,
önismeret és önbecsülés nevében született meg.
Csatlakozz bátran, ha olyan Nő vagy
akinek problémái vannak Önmagával, a nőiességével, a testével,
vagy fontos számodra a nőiség, szeretettel vagy Önmagad női
része iránt.
Itt olyan közösségre találsz, ahol
mindezekről szabadon, tabumentesen beszélhetsz, tájékozódhatsz,
kérdezhetsz.
Mindhárman
képzett Élő Önvizsgálatok facilitátorok vagyunk, és a rendelkezésedre
állunk, bármilyen problémával keresel meg minket.
Évekig a testemmel, a szexualitásommal
háborúban álltam, mára szeretetben és barátságban vagyok
Velük, és szívesen megmutatom, hogyan legyél Te is!
Kedvenc területeim, melyekben a
segítségedre lehetek:
Test-kép és önértékelési problémák,
nőiség, szexualitás, evési problémák, függőségek, tinik és a szex.
Imádom ezt az idézetet:
"Imádok nő lenni, még akkor is, ha nem vagyok az. Élvezem, ahogy a hatvanhárom éves testem áramlik és megnyílik. Szeretem a nőiesség szimbólumait, a gyönyörűséges ruhákat és textíliákat, a fülbevalókat, ahogy csillognak és himbálóznak, a nyakláncokat, a színeket, a parfümök illatát, a samponok és tusfürdők érzetét a bőrömön. Szeretem a bőröm lágyságát és simaságát. (Előfordul, hogy a már tíz perce simogatom Stephen kezét, amikor felfedezem, hogy a saját kezem az.) Szeretem a bőr nagylelkűségét, a szerveim működésének hatékonyságát, a lábaim eleganciáját. Néha, ahogy felemelem a karom, hogy kinyúljak egy pulcsiért, véletlenül rápillantok a melleimre, és az öröm, melyet ekkor megtapasztalok, ámulatos. Hogyan lehetséges ilyen csodás testet kivetíteni? – gondolom. Mily csodás és egyben furcsa is!
Amikor Stephen hozzám ér, sokk és meglepődés, újra és újra. Nem szakítom félbe azzal, hogy a végére gondolnék, nem adok magamnak belső magyarázatot arra, hogy épp mi zajlik, mit is jelent az érintés – egyszerűen csak érzem az erejét és a melegét, az érzethullámok belső erejét. Ez a szeretett embernek való megnyílás megtapasztalása; ez minden; ez az ismeretlen, a cenzúrázatlan, a véget nem érő, az, amit nem lehet túlélni, ahogy félelem nélkül nyílik meg az újabb és újabb hullámoknak. Minden válasz, mely az érintésre válaszként érkezik, a másik megérintéseként, rejtély. És amikor már épp azt hinném, hogy képtelen újra megnyílni, akkor újra megnyílik. Fogalmam sincs, mi az, vagy hogy mit érintek, és mi érint engem; csak annyit tudok, hogy mindig új és elmondhatatlanul jó, és imádom az anyagok érintését, a formákat, lágyságokat, illatokat, ízeket, minden rész természetes illeszkedését és áramlását, a másik rá adott reakcióit, az ő erejét, hogy befogadja; ez az egész egyetlen nagy intenzitás, a test pedig olyanná válik, mintha telítődne elektromossággal, egy élő elektromos vezeték, és sosem tudom, nem is érdekel, hogy a test – az én testem, Stephené – hova tart, vagy mi történik, vagy mi fog történni; a tudatosság mindig élő, éber a csendben és nyugalomban, érintetlen, mindig jelenlevő, figyelő, fókuszáló, észrevevő, időtlen változásként, saját maga csodájaként." B. K.
