2012. április 28., szombat

Én, mint szeretet koldus.


Teljesen kiakadtam tegnap, miután a páromnak szülinapi meglepi bulit szerveztem.
A szülinapján (hétfőn) lakás díszítés, saját készítésű cici torta (potom 2 és fél óra alatt), sütés-főzés.
Tegnap meglepetésként meghívtam a családját.
Nagy bevásárlás, nagytakarítás, sütés-főzés, szervezkedés....
Ami nagyon jól sikerült, mikor hazaért, szóltam, hogy nézze már meg azt a hülye csapot, mert nagyon csöpög, és a család ( 6 fő) kiugrott a fürdőkádból!!!! :))

Szuper volt, csináltam 130 képet, és na itt kezdtem szétesni...mindebből rólam csak 1 készült, az is véletlenül.
Azt éreztem, én itt nem vagyok fontos, minden csak róla szól. Aztán eszembe jutott, na vajon az én szülinapom lesz-e ennyire klassz, mert bezzeg én milyet klasszat tudok csinálni, ő meg biztos nem fog ezzel foglalkozni, ha majd én ünneplek.
Észrevettem, hogy mérlegelem a "szeretetet", és hogy nem vagyok oké, de csak pufogtam magamban, persze neki nem mondtam, aztán miután elmentek a vendégek, csak vártam a nagy hála áradatot, de csak nem jött...
Teljesen ki voltam, baromira sajnáltam magam, hogy milyen hálátlan, és nekem milyen rossz, még sírdogáltam is magamban.

Ez fogalmazódott meg bennem, ami munkává érett: 
Erőfeszítéseket  kell tennem, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen. 

MUNKA:
1. Igaz ez? NEM

3.Hogyan élem az életemet, ha elhiszem azt a gondolatot,hogy:
 Erőfeszítéseket  kell tennem, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen?
Hogyan érzem Magam, mik jelennek meg bennem?
Sírás, szomorúság, elkülönültség, bosszúvágy, elmenekülés, szakítás...
Hogyan bánok magammal?
Utálom magam, hogy ilyen szánalmas vagyok. 
Hogyan bánok vele?
Haragszom a páromra, hogy nem törődik velem.
El akarok menni, elhagyni őt.
Nem kapok annyit, amennyit adok. Már leírni is szégyenlem , hogy így gondolom.:(
Mérges vagyok rá, hogy nem köszöni meg eléggé, amit tőlem kap.
Milyen függőségeim jelennek meg?
 Kajába menekülök, már majdnem piába is, de aztán mégsem. Önsajnálat a köbön.

4.Ki lennék  a gondolat nélkül, hogy,
Erőfeszítéseket  kell tennem, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen?
Hogyan érzem magam?
Lazább, könnyedebb lennék, nyugodtság.
Csak úgy lennék.
Hogyan bánnék vele?
Nyitottabb lennék rá, észrevenném őt.
Megkérdezném, hogy ő mit szeretne, nem erőltetném rá magamat, az akaratomat.
Hogyan bánnék magammal?
Jobban figyelnék magamra, megengedőbb lennék, egyensúlyban , harmóniában.

Megfordítások:

-Nem kell tennem semmit, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen.
Ez igazabb, amikor csak úgy vagyok, és épp nem csinálok semmit, akkor szokta leginkább kifejezni, a szeretetét, ezt sokszor nem is értem.
Pl. amikor énekel nekem a telefonba. Éjszaka átölel álmában. Csak úgy spontán puszilgat, ölelget, becézget.

- A páromnak kell erőfeszítéseket tennie, hogy fontos legyen nekem, szeressem.
 Hát igen, mint most is, vártam a nagy hálálkodást...
Mindig valami égrengetőt várok el tőle, hogy áradozzon, hogy milyen szuper vagyok, hogy sztároljon a családjának engem.
Hogy megkérje a kezem, hogy virágot hozzon.Ilyeneket várok el tőle,és akkor szeretem. :(

-Erőfeszítéseket kell tennem, hogy fontos legyek magamnak, szeressem magamat.
Csak úgy nem vagyok elég jó magamnak, mindig valami extrát várok el magamtól.

Miközben ezt csináltam eszembe jutott, hogy milyen levelet írtam egy barátnőmnek, melyben azt ecsetelem, kioktatóan, hogy mennyire nem jól gondolja a dolgait...
Na gyorsan írtam neki egy levelet:

"Szia Csajszi!

Ne haragudj azért, amit írtam.
Magamnak írtam az egészet.

Én vagyok az, aki nem tudja magát szeretni, fontosnak tartani, értékelni, csak úgy saját magáért!!!

Mert nekem fontos, hogy top értékesítő legyek a munkahelyemen.
Egy csábító,dögös csaj a környezetemben.
Szuper szexi ,vadmacska a párkapcsolatomban.
És über okoska, bölcs guru a barátaim körében!!!

Sajnálom, köszönöm.

Szeretlek.

Ildi"


Igen, minden,minden Rólam szól.
És alig várom, hogy  kiakadhassak.

      "Semmiféle külső dolog nem tudja megadni azt, amit keresel." (B.K.)


2012. április 20., péntek

Fél-elem

Nagyon érdekes dolgokon mentem keresztül a napokban.Olyan szinten beleragadtam a félelmeimbe, hogy elhittem nekem van igazam, és nem kell munkáznom.
 Persze szomorúság, dac, düh, megkeseredés, reményvesztettség volt bennem. Ami ugye egyértelmű jele, hogy nem ártana munkázni!!! 
De tocsogtam ezekben, és csak mondtam a történeteimet, nagyon régen voltam ennyire félelmekkel teli. Fröcsögtem másoknak a történeteimet, és ők megerősítették ezeket.
Igen, nekem van igazam...Aztán, ahogy őket hallgattam , magam helyett,valami megfordult bennem.Te úristen, én ezt kommunikálom, ezt élem, mi ez???
 Gyorsan ítélkeztem, (nem volt nehéz!!), munkáztam, és valami nagy könnyedség volt-van bennem,  szinte, már nem is emlékszem, hogy mi bajom volt.:))))
 És, ha visszaolvasom az ítélkezést, a megfordításokat, csak nevetek, és szeretek, és hálás vagyok.
Nem tudom Katie, hogyan is fejezi ki magát ezzel kapcsolatban, de tényleg, ha folyamatosan dolgozik magán az ember, már nem tud "visszaesni" annyira, képtelenség...akármekkora félelem réteget pakoltam magamra, a fény ( a nyitott elme, és szív fénye) a repedéseken kisugárzik, és felrepeszti azt.
És tudom értékelni a visszaesésemet is, mert igazán régi, évtizedes félelmeimmel tudtam szembenézni általa.



„Az igazság a legsötétebb helyre is képes behatolni. Világítsd be a sötétségedet a Munka lámpásával.” (B.K.)

Rúzs mánia

Mi lehet az? - Készülhetett akár: henna, bíbor, okker, vasérc, fehérólom, féldrágakő, mérgező kivonat, bíbortetű, vöröshangya, cinóber, bor,...