Lehet

Buszon utazom. Ezerrel megy a klíma. Mocorgok, dörzsölöm a vállaimat, fázom. 
Előttem a néni haját szinte leviszi a kiáramló hideg levegő.

Felsejlik egy emlék. :
Gyerek voltam, anyuval távolsági busszal mentünk vidékre.
Nyitva volt egy ablak, ahonnan pont engem ért a huzat. Nyűgösködtem, és megkértem anyut, hogy szóljon a  bácsinak, hogy csukja be azt az ablakot.
Anyu nem tette, mert a bácsinak biztosan melege volt.
Én sírtam, és még nyűgösebb lettem, be is gyulladt a  fülem estére...
Nem hibáztatom anyut. Ő is, mint a legtöbben úgy élt, hogy nem képviselte igazán saját Maga, és szerettei érdekeit.
Nem tudta, nem merte, ezt tanulta, így nevelkedett. Így volt elfogadható, szerethető, ha megalkuvó, ha csendben marad. Kerülte a konfliktust.

Újból a buszon vagyok, előre sétálok a buszvezetőhöz, és megkérem kedvesen, hogy állítson a klímán, mert hátul nagyon hideg van.
Csak lekapcsolni tudja, jelzi. Így megkérem, hogy akkor kapcsolja le.
A buszon erre többen megszólalnak, hogy végre, mert már megfagytak.
Senki nem szólt, pedig fáztak.
Főleg idősek ültek a buszon.
 Néztem ezekbe a hálás szemekbe mosolyogva, és ezáltal, mintha édesanyáméba is néztem volna, hogy Igen Anya, lehet! Lehet szólni, ha valami nem jó. Lehet...

Bánatos a tested?

Te hogyan bántod Magad? Bántás, melyből bánat fakad... 

Én rengeteg módját ismertem, ismerem az önbántásnak.

Ma azon töprengek, hogy miért hittem én azt, hogy ahhoz, hogy valami változzon, gyógyuljon bennem, ahhoz fájni, szenvedni kell.
Ez több mindenben is igaz olykor rám.
Régebben a sportot is szenvedésig, tűréshatárig, akár szinte ájulásig, vagy majdnem hányásig csináltam. Ez már szerencsére régen volt, de a mai napig hajlamos vagyok ilyenbe belefogni. Pl. pár hónapja a trx edzésen küzdöttem az életemért, vagy nagy súlyok alatt izzadtam az edzőteremben.

Most végérvényesen arra jutottam, hogy nem vagyok hajlandó többet fájdalmat okozni a testemnek.
Inkább táncolok, és csinálok olyan mozdulatokat, amelyek természetesek, spontánok, könnyedek.
Nagyon élvezem a padlós gyakorlatokat, és a szabad táncot, mozgást.

Most olvasok egy pozitív fegyelmezésről szóló könyvet.
Ott is visszacseng, hogy valahogy az emberekben, szülőkben bele van égve, hogy csak úgy lehet nevelni a gyerekeket, ha bántják, megszégyenítik, kioktatják, stb...
Miért gondolják azt a szülők, hogy azzal, hogy rosszul érzi magát a gyerek, abból lesz bármi (pozitív) változás.

Miért hisszük, hogy csak fájdalom, szenvedés útján van fejlődés? És még meddig ???

Te meddig bántod még Magad?

Könnyed, játékos napot kívánok Mindenkinek! 

Tér - Játék : Család

Páros és csoportos gyógyító játékok a szomatodráma, családállítás, és integrációs, szituációs, mozgásos gyakorlatok elemeit ötvözve.

Családi, szülői szigor, vagy túlzott engedékenység, túlféltés;
testi, lelki, szóbeli bántalmazás, figyelem hiány... ezek mind olyan befolyásoló tényezők, amelyek hatással vannak felnőtt létünkre.
Ezen a napon ránézünk, megéljük, megvizsgáljuk, és játékosan feloldjuk ezeket a feszültségeket, hogy egészséges életet élhessünk.


Időpont:
2017. 10.07. szombat 10.00 -16:00

Mikor javaslom:

- Olyan esetekben, amikor képtelen az ember ránézni az adott problémára, mert annyira bele van temetve, hogy sehogy sem lát ki belőle.
- Amikor szeretne szó szerint kívülről ránézni, hogy mi okozza az elakadást, és hol lehet a megoldás.
- Amikor nincsenek válaszok a miértekre.
- Amikor áldozatnak, és/vagy vagy bűnösnek érzed Magad.
- Szexuális, testi, párkapcsolati gondok kezelésére.


Részvételi díj: 8000ft/fő
Jelentkezés e-mailben: ildiidill@gmail.com

A csoportot vezeti:
Bogdán Ildikó
Facilitátor,
Spirituális Pszichológiai Tanácsadó,
Önismereti Személyiségfejlesztő