2012. december 22., szombat

Munka folyamatok, és hiedelmek.






Ahogy elkezdi az ember megvizsgálni a gondolatait, és hiedelmeit, több cikluson, jelenségen is áteshet. 

Ezeket gyűjtöttem most egy kis csokorba segítségül, hogy tudd, ez teljesen természetes, ugyancsak nem személyes, hanem univerzális.

A saját megéléseimet írom le, bizonyos részeken találhatsz azonosságot a saját folyamataiddal, és lesz, ami téged nem érint.



1. Mi is ez az Munka? Csak Négy kérdést kell feltennem, és minden bajom elmúlik? Ez nem lehetséges, ahhoz ez túl egyszerű.


2. Úristen, annyi félelmem, bajom van, hogy ennek már sosem lesz vége!!!! Ahogy befejezek egy Munkát, máris jön egy vagy több hiedelem. Ez vége láthatatlan. Akarom én ezt???? 

3. Nekem nincs is semmi bajom, elég volt ez az 1-5-10 alkalom, teljesen jól vagyok. Nem kell többet Munkáznom.

4. De jó, hogy van ez a módszer, mennyivel hamarabb átment rajtam ez a dolog, amit régebben nyüszítve, sírva, szenvedve éltem meg.

5. Ezt mindenkinek ismerni kell!!!! Úgy érzem megfejtettem az egész Univerzum titkát. Bőszen válaszolgatom az embereknek, hogy Igaz ez??? Kicsit furán néznek rám.

6. Ja, hogy minden rólam szól, basszus...hogy tudtam így elcseszni az életemet????
Szégyenlem magam, valamit nagyon elrontottam...képes leszek helyrehozni? 

7. Jaj, most esett le, hogy a gondolat-aim nem én vagyok!!!!
Szuper, csak figyelek, és vizsgálódom....

8. Semmi, semmi ,és semmi....semmit nem értek, semmi nem én vagyok, akkor ki vagyok??? Teljesen kivagyok!!!!
Ez az üresség, ez is megijeszt, mi ez egyáltalán??? Úgy érzem megsemmisülök, legszívesebben meghalnék...

9. Minden és semmi egy, MIND-EGY !!! Csak szeretet van, és hála, és könnyek... aztán már az sem.

10. A Munka, már nem MUNKA többé, hanem MÓKA . Milyen finoman, játékosan is lehet ezt csinálni, vagyis, hmmm ez csinálódik magától. 


Szívesen veszem, ha kiegészíted a sajátjaiddal!



" A Négy kérdés megválaszolása kiugraszthatja az identitásodat önmagából. Ez pedig nagyon ijesztő lehet, mivel ott maradsz szabadon...és hogyan is nézne ki ez a szabadság ? " 
(Byron Katie)




2012. december 17., hétfő

Világok vége




 „Az egyetlen dolog, ami valaha élt, az egy hitrendszer. Az egyetlen dolog, ami valaha meg fog halni, az egy hitrendszer.” ( Byron Katie )

Világ vége - Megérintett ez a téma, de nem egészen úgy, hogy konzerveket és vizet palackozva valami földalatti bunkerbe bújjak.

Mennyire félelmetes a vég, a halál?

Nem halunk-e meg minden nap, sőt minden pillanatban?

Félünk olyantól, amit folyamatosan élünk.
Igen, én úgy érzem élem a halált...napról napra, pillanatról pillanatra...

Talán te nem?

Olyan sok világomnak lett vége.

Ha csak azt nézzük, hogy az életkorok által különböző világok dőlnek meg, múlnak el.:
Csecsemőkor, gyermekkor, aztán serdülünk, felnövünk.
Ovisak, sulisak vagyunk, majd pályakezdők, munka nélküliek,  alkalmazottak, vezetők, vállalkozók.
Vagyunk egyedülállók-szinglik, párban élők, házasok, és elváltak, özvegyek.

pl. Ahogy iskolás lettem, soha többé nem tudtam ovis lenni, meghalt az a világ.

Így van ez mindennel.
Az egy pillanattal előtti Ildi meghalt, és újjászületett a jelennek, a valóságnak.
Folyamatosan elmúlunk...és születünk.

Vége van annak a világomnak, amikor még nem éreztem magam  (jól) a testemben.
Amikor másokat okoltam a problémáimért, egyáltalán voltak problémáim.
Amikor azt hittem nem vagyok elég /jó, szép, vékony, okos, sikeres, stb.../
Amikor még elhittem valami baj van velem.


Reggel felkelek és édes szuszogást hallok, egy férfi alszik mellettem.
Ránézek, mintha most látnám először, micsoda szép teremtése a létnek.
Egy csendes dallam szólít ébredésre a telefonomból.
Kedvesem a köntöst bekészítette az ágy végébe, hogy reggel ne fázzak, és kávét is főzött, hogy nekem ne kelljen , hálás vagyok.
Kortyolom az édes-illatos kávét, és élvezem.
Készülődök, bele nézek a tükörbe, és egy kócos manó néz vissza rám, kacsintok neki, és mosolyog.

Felveszem az új mókás sapkámat, és örömmel megyek dolgozni.
A kedvenc pékségembe mindig mosolygós, bájos arcú nő fogad.
Beszélgetünk kicsit, megdicsér.
Elmondja, hogy a férjével múltkor beszélték, hogy habár egyáltalán nem vagyok vékony, mégis bombanőnek tartanak.
Jólesően megköszönöm, és örülök, hogy meglátta bennem magát.

Elmegyek a bankba, ahol már előre köszönnek, és tudják mit szeretnék.
Érdeklődnek a kolléganőmről, mert régen látták, hogy jól van-e.
Örömmel mondom, hogy teljesen jól van, csak most én jöttem a pénzt feladni.
Milyen kedves emberek.

Bejövök dolgozni, sok szép dolog vesz körül, kellemes a környezet.
Emberek jönnek, beszélgetünk.
Vásárolnak, rendelnek tőlem, vagy nem.

Felhív a húgom, és édesen csacsog a hétvégéjét mesélve.
Újra öröm jár át.

Üzen a barátnőm, és salsázni hív, milyen jó ötlet.

Gondoskodnak rólam, az élet, és minden szereplője.
Minden , minden értem van.

Hiszem , és élem, és vége , minden pillanatban vége egy világnak, csakhogy megszülessen az újabb csoda, egy újabb világ.
Már alig várom!!!!

 Boldog Új Pillanatot! Hisz semmi más nem lehetséges az olyan szem számára, mely valóban lát.”

2012. december 5., szerda

ÖnMunka - Blog született



Kedvesek!

Fogadjátok szeretettel a blogomat!

Az írások nagyrészt a Facebook-on lévő ÖnMunkás csoporton belüli  megosztásaim.
Illetve saját ÖnMunkáimat, gondolataimat, történeteimet teszem fel.
Év elejétől vannak bejegyzések, magamnak is jó újra elolvasnom, hogy mikor, hogyan, miben voltam benne.
Örülök, ha olvasod, és Neked is segít, hisz láthatod nincs egyéni, saját történet, minden univerzális.

Kíváncsi ember voltam mindig, érdeklődő az ember, a lélek , az élet iránt.
Sok mindent megtapasztaltam...

2005-től egyre többet foglalkoztam magammal, szeretettem volna megismerni, ki vagyok.
Reiki, NLP, kineziológia, tarot elemzés, asztrológia, antropológia,  spirituális pszichológia, önismereti személyiségfejlesztés, rajzelemzés  -ezekbe mind kisebb vagy nagyobb mértékben belevetettem magam, tanulgattam, gyakoroltam, segítettem másoknak és magamnak.

Mindig valami kevésbé misztikus, annál inkább egyszerű, hétköznapokban is hasznosítható dolgot, módszert kerestem, amit használhatok, és idővel át is adhatok másoknak.
Aztán  2010-ben talált rám az ÖnMunka,  Kircsi Kata ajánlásával, és segítségével.

Bevallom,  annyira egyszerű volt, hogy először nem is tudtam befogadni, mert spiritualitáshoz szokott elmém nem találta a magasztosat benne.
Kata facilitált engem,  és én is dolgoztam magamon.
Kezdtem eljárni a Tematikus Tréningekre is.
Oravecz Andreától, az ÖnMunka magyarországi képviselőjétől rengeteget kaptam és kapok, mind a mai napig.
Az információkon, módszertanon  kívül az a türelem, szeretet , és őszinteség fogott meg igazán, amit azóta is tapasztalok minden tanfolyamon általa.
Itt végre nem kellett másnak lennem, szerepeket játszanom, itt lehetek olyan, amilyen.

2011-ben új párkapcsolatom lett és megsűrűsödött az ÖnMunkáim száma, hiszen kiben láthatnám legjobban magamat, ha nem a páromban???
Nos, igen... kaptam a tükröt rendesen.

Ha gondom akadt vele, vagy valami nem tetszett, átmentem a másik szobába papírral, tollal a kezemben.
Jól megítéltem, és jöhetett a 4 kérdés és megfordítások.
Aztán mindig nagy mosollyal  tértem vissza.

Egy többedik alkalom után  megkérte, hogy mutassam már meg, hogy mi az az ÖnMunka, és mit csinálok én ilyenkor.

Egyszer mutattam meg, és olyan hatással volt rá, hogy pillogtam...
Múltak a napok, ő dolgozott magán, én meg csak figyeltem, ki ez a férfi itt???   :)

Ezen felbuzdulva, elkezdtem  én is belehúzni.
Nagyon inspirált engem, mert annyira észlelhető volt a változás.
Ez az év erről szólt, megvizsgáltam minden felmerülő kételyemet, hiedelmemet.
Mikor éppen mi jött fel, és volt hogy tematikusan ( pénz, test, szex, szégyen, harag, rossznak hitt tulajdonságok, szülők, stb.)

Jelenleg egy ÖnMunka -Radikális Önvizsgálatokat tartalmazó módszerek facilitátor képzésén veszek részt.
A facilitálás segítést, támogatást jelent.
Nem tudást, tanácsokat adok, mert minden válasz benned van.
Én megkönnyítem a dolgod, segíthetek Neked, hogy felismerd a saját  válaszaidat.
Alapvetően az ÖnMunka Byron Katie The Work és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok módszerével dolgozik.
Ezekkel a módszerekkel ráláthatsz az önmagaddal és másokkal kapcsolatos hiedelmeidre, félelmeidre.
Felismerheted, hogy miért látod úgy a világot, ahogy. És megkérdőjelezheted, feldolgozhatod mindezt.
Az ÖnMunka hatására egy könnyebb, nyugodtabb, örömtelibb életet élhetsz.
A Radikális Önvizsgálatokat Te is könnyen megtanulhatod, és utána egyedül, a hétköznapokban is alkalmazhatod, amikor gondolati és érzelmi feszültség ér.

Bővebben itt olvashatsz Byron Katie Munka-módszeréről  és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatairól :
http://onmunka.blogspot.hu/

Amennyiben úgy érzed, kíváncsi vagy, és szeretnél Magaddal foglalkozni általam, keress meg.

 Bogdán Ildikó
 06-30-732-3832
 ildiidill@gmail.com 










2012. november 27., kedd

Jóvátevő levél

A jóvátevő levél az ÖnMunka része.

Amikor megítéltél valakit, akivel éppen bajod van. (Az erre a célra szolgáló ítélkező lapon.)
Utána a 4 kérdéssel  és megfordításokkal megvizsgálod.
Majd a Jóvátevő levél következik.:
Leírod, hogy mivel bántottad meg őt (3 dolog),  aztán 3 dolog, ahogyan szeretnéd helyrehozni, majd 3 dolog amiért hálás vagy az illetőnek.
Én háromnál kicsit több dolgot vettem észre, amiért hálás vagyok. :)
Érdemes felolvasni az illetőnek, nagyon szép tud lenni.
Az sem baj, ha nem adod oda, csak magadnak olvasod.


Drága Szerelmem!

Sajnálom, hogy megbántottalak, mert azt akartam, hogy másmilyen legyél. Hogy akaratos voltam Veled, és rád erőltettem a módszereimet.
Hogy olykor olyat kérek,vagy követelek Tőled, amire nem vagy képes, vagy nem szeretnéd.

Úgy szeretném jóvá tenni, hogy jobban figyelek Rád, hogy meghallgatlak.
Hogy próbálom észrevenni, amikor rád erőltetem az akaratomat.
Hogy nem mondom, hogy mit és hogyan csinálj, hanem engedem, hogy tegyél, ahogy szeretnéd.

Hálás vagyok, mert felismerhettem, hogy még mindig mennyire félek beleengedni magam a kapcsolatunkba, hogy mennyire függök attól, hogy Te hányszor mondod azt, hogy szeretlek, és hogy mennyire szükségem van rád, és ezekre.
Hogy felismertem, hogy mennyire szeretlek, és mennyire félek attól, hogy ennek vége lesz, vagy elhagysz, és ezért inkább én akartalak elhagyni.
Hálás vagyok, hogy felismertem, hogy még mindig mennyire függök a tökéletes párkapcsolatról hitt képemnek, és ahhoz mérem magunkat.
Hálás vagyok, hogy felismertem,hogy mennyi mindent várok Tőled (pl ölelés,kapcsolódás,szeretet),amit  igazából magamtól várok, és Én nem adok meg Magamnak.
Hogy felismertem, hogy félek annyira szeretni, ami Bennem van, és inkább nem mutatom ki, mégpedig azért, mert azt hiszem, hogy Én jobban szeretlek, mint Te engem.
Hogy felismertem, hogy félek adni, és kérni, hogy nem merem kifejezni a szükségleteimet.
Hogy észreveszem, hogy van egy elégedetlen énem, aki el akar vinni a jelentől, és mindattól a széptől, amiben most részem van Veled.
Hogy felismertem, hogy félelmetesnek tartom, hogy úgy jó a kapcsolatunk, ahogy van, hogy szeretsz, törődsz velem és hűséges vagy.
Hogy felismertem, hogy nem merem ezt elhinni, és inkább megakadályozom ezt, mert félek, hogy kiderül, hogy semmi sem igaz.

KÖSZÖNÖM mindezt Neked!

Szeretlek

Ötlet:
Felolvasni, mintha magadnak írtad volna,illetve mintha ő írta volna neked.


Na milyen? :)

2012. november 11., vasárnap

Magamba engedett részeim.


Észrevettem, hogy ha a nem megszokott útvonalakon haladok, valami érdekes, szép dolog bontakozhat ki.
Munkába menet metróval a Gyöngyösinél szállok le, de most máshová kellett mennem előtte, így az Árpád hídnál kellett volna.
Ültem a metrón, és olvastam. Egyszer csak felálltam és leszálltam egyel előtte. Nem értettem, hogy ezt miért csinálom.
 Állok a peronon, még visszaugorhatnék , de érzem maradnom  "kell".
Hmm, gondoltam, ennek biztos valami oka van, valamiért itt kell lennem... elkezdtem figyelni
(az elmémnek rögtön kellett a magyarázat).
Gyerekek mindenhol, kis srácok, lökdösődés.
Aztán láttam, ahogy egy lány lekísér egy vak nőt a lépcsőn, majd visszamegy.
Ott állt, és várta a metrót, akárcsak én.
Akkor már sejtettem... Valamiért a vakokat, és mozgás sérülteket mindig másnak ítéltem meg, kicsit féltem is tőlük, nem mertem segíteni neki.
Nem miattuk, magam miatt. Féltem, hogy bénázok, vagy rosszat mondok, teszek.
Inkább mindig elkerültem ezeket az embereket, de titkon lelkiismeret furdalásom volt.
Jött a metró, és gondolkodás nélkül odaléptem, kértem karoljon belém, és ha szeretné segítek felszállni.
Belém karolt, ülőhely is lett volna, de csak 1 megállót ment, akárcsak én. Már mosolyogtam.
Mindketten villamossal mentünk, csak más irányba, elkísértem. Mondtam, hol kezdődik a lépcső, hol van vége, hol lépjen nagyot. És a villamosra is segítettem felszállni neki. Az egész magától történt.
Aztán ott álltam már egyedül, és eszembe jutott: Aha, akkor ezért történt az egész, hogy segítsek neki.
Rögtön meg is fordítottam: Szóval, hogy ő segítsen nekem!!!! és elkezdtek potyogni a könnyeim.
Szeretet járt át, hogy már nincs rajtam senki kívül álló, senki nem más, ő is én vagyok.
Magamon segítettem, elfogadnom, a másságaimat, azokat a részeimet, amiket nem normálisnak, nem elfogadottnak hihettem.
És a vakot, aki nem lát, és bizony van, hogy szüksége van valakire, a segítségre,és képes azt el is fogadni.
...

Ma reggel másik  buszmegállóban szálltam fel, egyet lesétáltam.
2 férfi egy idősebbet vezetett oda, és leültették őt. 2 teli szatyorját lábához rakták.
-Kicsit figyeljen jobban máskor, óvatosabban papa! -mondta az egyik.
-Köszönöm, köszönöm. Motyogta az öreg.
Milyen jó, vannak még jó emberek, sóhajtott.
Valószínű eleshetett, és segítettek neki.
Aztán a bácsi fogva a térdét elkezdett sírni.
Ott álltam mellette a könyvembe temetkezve, és figyeltem.
A történetem az volt, hogy mivel idős, már nem tud  úgy élni, ahogy szeretne, hogy már nem erős, és segítségre van szüksége.Átéreztem milyen lehet ez, milyen idősnek lenni.
Jött a busz. Felajánlottam, hogy segítek neki felvinni a szatyrokat.
-Nem szállok, fel köszönöm, válaszolt.
Szemben álltam vele, belenéztem a könnyes szemeibe, és csak mosolyogtam.
Megsimogattam a vállát.
-Vigyázzon magára, minden jót kívánok, szóltam, és elvesztem a szempárban, eggyé váltam vele.
És már szaladtam is fel a buszra. Ő nézett, és én is őt, amíg elindult a busz integettünk egymásnak, és nevettünk, vagyis, akkora már én is sírtam.
Nevetve sírtam.
Ismét beengedtem magamba egy énemet, a tehetetlen énemet, aki olykor ki van szolgáltatva másoknak.
Annyira szép volt az egész, és olyan hálás vagyok ezeknek az embereknek.

2012. november 4., vasárnap

Anyu cimkék nélkül

Sziasztok! Jövök egy kis élménnyel:
Tegnap anyu  feldobta, hogy mennyire nem mennek neki a megfordítások, és , hogy egyedül nem annyira tud Önmunkázni, vagy inkább neki sem áll.
 (Nem végzett alaptanfolyamot, csak amit tőlem tud)
Mondtam, ha gondolja, most is Munkázhatunk egyet. Örült neki.
Végignyomtunk 2 ítélkezőlapot, és csak pislogott a megfordításoknál, olyan ügyesen jöttek neki.
Aztán elkezdtünk beszélgetni intimebb témákról.
Az Önmunka alatt kevésbé, de a beszélgetéseknél jobban felismertem, hogy egyfajta "fal" mögül beszélek vele.
A falra az volt írva, hogy ő az én anyám...
hűűű,érdekes volt ezt észrevennem, és megnéztem milyen fal nélkül kommunikálni vele.
Amúgy is jó kapcsolatunk volt, de most annyira más volt, sokkal felszabadultabb voltam, és ő is.
Már nem gondoltam azt, hogy ilyet azért teljes mélységeiben még sem oszt meg az ember az anyjával, és már az sem, hogy basszus nekem kéne tőle tanácsot kérnem, nem fordítva.
Nagyon klassz volt megélnem , hogy milyen amikor a címkékből épített fal lehullik, és csak vagyunk.

Ötlet:Érdemes megnézni mit hittünk el arról, hogy milyennek kellene lennie egy anya-gyerek kapcsolatnak.
Mi az ami szerintem belefér, és mi az ami nem?
És mind megkérdőjelezni.




 Amit még nem ismertél fel önmagadban, azt nem tudod megváltoztatni. Amint ráébredsz arra, amire eddig csukva volt a szemed, a változás magától történik meg.”(B.K)

2012. október 16., kedd

VAN-osabb az életem!

Az Önmunka (Byron Katie-The Work) magyarországi helytartójaként ismert és nagyon szeretett Oravecz Andi időnként felteszi a kérdést, hogy ki hogyan, mit lát máshogy, amióta az Önmunkával foglalkozik.
Nekem ebben okozott változást:

A  legnagyobb változás a Munka Óta a kapcsolataimban van.
Régebben rengeteg emberrel tartottam folyamatosan a  kapcsolatot, programból programba ugrottam.
Bárki bármikor hívhatott, és én a rendelkezésére álltam.
Ez talán azért volt, mert akkor tartottam magam valakinek, vagy fontosnak, ha segíthetek másoknak, tanácsokat osztogathatok. Mindig csinálnom kellett valamit, hogy érezhessem, hogy hasznos vagyok.
Most kevesebb ember vesz körül, fontos és szeretek egyedül lenni, magammal foglalkozni.
Tudok nemet mondani, méghozzá termesztessen, nem magyarázkodva.
A párkapcsolat volt mindig számomra a legnagyobb kihívás.
Elég jó vagyok-e? Elég nőies? Szexi? Ugyanakkor meg voltam róla győződve, hogy a férfiakban nem lehet megbízni, árgus szemmel figyeltem a következő "csapást" ami velem fog történni, mert, hogy én engem úgysem lehet szeretni...
Színházat játszottam, hogy megfeleljek, mosolyogtam sírás helyett, nyeltem a mérgeimet.
És tele voltam elvárással a párom és magam iránt is.

Folyamatosan munkáztam, és munkáztam.
Közben kezdtem magamnak megengedni az érzelmeimet, és ki is fejezni őket.
Nem tetszett valami? Elmondtam neki, és közben magamra is fordítottam, elmeséltem miket fedeztem fel magamban ő általa.
Aztán ő is kedvet kapott az Önmunkára.
Ezután szuperszonikus sebességgel haladtunk, haladunk együtt.
 Felolvasva egymásnak az Ítélkezőlapot egymásról, és jókat és rengeteget beszélgeti, most már mi sem természetesebb.
Ami a legnagyobb felismerésem, az az, hogy amitől a leginkább féltem, hogy na ez a téma nagyon durva, és tuti elhagy, vagy kiábrándul belőlem, na pont azok a beszélgetések mélyítik még inkább a kapcsolatunkat.

Társ függő voltam, most már tudom mit jelent az, amikor a párom a hab a tortán.

Persze most is akadnak zökkenők, és már alig várjuk. :))
Ha bármelyikünk "bekattan", a másik tudja, hogy épp elhitt valami, és hagyjuk a folyamataiban, vagy rámunkázunk.

Az a szuper, hogy valahogy ragadós ez az Önmunka, ugyanis anyu és húgi is lelkes híve lett.
A családban már szlogen az "Igaz ez? és a Ki lennél e nélkül a történet nélkül?"

A testemmel való kapcsolatom is folyamatosan tisztul, mindig a túlsúlyommal voltak problémáim.
Ebben az igazi áttörést a kövér énem megkeresése hozta, Ui-val. (Megtalálhatatlan Önvizsgálat)
Ez még egyenlőre egy csomó friss élményt hoz nekem, de annyit elmondhatok, hogy sokkal könnyebb vagyok,és jó a testemben lenni.

Nincs megvonás, koplalás, szigor, bűntudat.Csak hagyom őt,és együtt működünk.

Mindezek mellett a munkámban is változások következtek be, pedig erre nemigazán munkáztam. Előléptettek, fizetés emelést kaptam,és egy sokkal szebb ,kellemesebb helyen dolgozom.
Rengeteget tudnék még írni a változásaimról, mert annyi mindennel lett szebb, tisztább "Van"-osabb az életem.
Nekem az a történetem,hogy imádok élni, és szuper az Önmunka és az UI !
Valahogy az élet annyira elém rak mindent, és én csak hagyom, annyira élvezem.


Ja, és mindig szerettem volna szőke lenni, de nem mertem, mert azt hittem nekem az nem állhat jól, arról nem is beszélve milyen előítéleteim voltak a szőkékkel szemben.
Vagy mert a bennem lévő szőkét nem hagytam érvényesülni???
Na igen. Meg is kérdőjeleztem az összes hiedelmemet ezzel kapcsolatban, és szőke lettem, és imádom.



2012. július 25., szerda

Elmenni oda, ahol a másik van...

Tegnap a munkahelyemen  egy idős bácsi elmesélte élete nagy tragédiáját, egyetlen fia autóbalesetben meghalt 2 éve.
Teljes precizitással elmesélte a baleset minden egyes részletét (amit feltételezett, mert nem volt ott).
Később kitért az egész életére, és a körülményekre is.
Érdekes dolgok történtek közben bennem:
Először kedvesen hallgattam, aztán amikor észrevettem, hogy egyhamar nem szabadulok, és ez bizony hosszú lesz, akkor azon gondolkodtam, hogy le kéne valahogy rázni.
Gondoltam szólhatna  a telefon, vagy jöhetne valami másik vevő.
De nem zökkentette ki semmi...erre azt gondoltam, kellene neki mondani valami okosat,  ja és eszembe jutott, hogy "Túl kellene már neki lennie a fia halálán."
Próbáltam elterelni a gondolatait a drámáról és a szerencsétlenségről, sikertelenül.
Aztán egyszer csak elkezdtem lecsendesülni, és "meglátni" a bácsit. 
Nem tettem semmit, magától történt.
És csak hallgattam minden gondolat nélkül. És ő csak beszélt, bekönnyezett a szeme és egyszer csak elmosolyodott, megköszönte a kedvességemet, és további szép napot kívánva elment.
Érdekes volt az egész folyamatot figyelemmel kísérni.

Imádom a munkámat,annyi érdekes és kedves emberrel találkozhatom.

Ötlet:
Amikor valaki beszél hozzád, csak figyelj.
Nézd meg ,miért akarsz közbe vágni. Hogyan akarod manipulálni,vagy megmondani neki a szerinted jó megoldást.
Próbálj, csak figyelni,őt és magadat.
Ha nem sikerül, az is rendben van.


    "  A „kellene” mindig a múltról vagy a jövőről szól, a jelennel – azzal, ami van - nincs mit perlekedni." (B.K.)

2012. június 18., hétfő

Reped a páncél



Sok mindenen mentem keresztül gyerekkoromban, ( a történetek most lényegtelenek), és mindig úgy meséltem másoknak ezeket, mintha egy nagy kaland lett volna, hogy nekem ez nem okozott gondot, sőt, milyen szuper, hogy ennyi minden történt velem, blabla
De tegnap megint a gyerekkoromat meséltem, és valami egészen más szakadt fel!!!!
 Keserűség, szégyen, szív szorítás... nem tudtam mi ez, és akinek meséltem meg el kezdett viccelődni...és akkor megértettem!!!!
Én is ezt csináltam! Viccet, lazaságot csináltam, mosolyt a könnyek helyett...hűűű megrengett mindenem!!!
Megkértem, hogy most ne vicceskedjen ezzel , mert nekem fáj (még sosem fájt eddig!!!),
 és szeretnék erről mesélni neki.
Majd megköszöntem, hogy rávilágított mit is csináltam magammal idáig!
Nem engedtem meg magamnak a fájdalmat, próbáltam mindig laza és ERŐS lenni, kemény páncélként mosolyogtam...
Most fájok, de hihetetlen, hogy mégsem, hanem felszabadultan fájdalmasan nézek rá erre az egészre. Rengeteg minden kavarog bennem, napról-napra törik össze minden képem magamról, a szüleimről, a párkapcsolatról...ámulatba ejt, és a könnyek, azok csak jönnek, és közben olyan szeretet megéléseim vannak teljesen váratlan pillanatokban, valami nagyon , nem tudom, de van, és leírhatatlan.


Ötlet:
Nézd meg mi  mindent teszel azért, hogy ne kelljen megélned a rossznak hitt érzéseidet?

 „Életünk legnagyobb részében úgy tűnhetett, hogy maguk az érzelmek fájdalmasak, amikor valójában a szó, a címke vagy a történet, amit hozzáragasztunk, az, ami a legtöbb fájdalmat okozza. Egy non-verbálisan átélt érzelem valójában egészen szelíd, sőt csodálatos, az érzelmi tapasztalás megszakítatlan szivárványának sok színéből az egyik. Próbáld ki és magad is meglátod. Legyen ez egy szórakoztató tapasztalás. Félelem, elkerülés és ellenállás helyett lehet csendes, gondolatmentes kíváncsisággal is közelíteni az érzelmi tapasztalás felé.” 
(Scott Kiloby)

Ha Te is szeretnéd megismerni ezt a szórakoztató megtapasztalást, várunk szeretettel.:

http://www.onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html 
 















2012. június 4., hétfő

Szerelem

Az Önmunka csoportban feldobódott egy kérdés, hogy kinek mi a szerelem...
Rózsaszín gyomor összeszorulós, pillangó szárnyalásos???

Én már egyre kevésbé tudok olyan gyomrosan szerelmes lenni, csak kicsi időkre, de akkor nagyon élvezem a játékot, amit magammal folytatok.Tudom, hogy mese, de jó nézni.
Többször jutott inkább az eszembe, hogy basszus nekem úgy , olyan gyomrosan kéne szerelmesnek lennem, úgy mint régen! 
Csak rá gondolva, enni nem tudva, rózsaszínbe burkolózva, álmodozva..., de már nem igazán tudok,
Sőt, ha nagyon elmerülnék benne, mindig jön egy jó kis helyre billentő konfliktus, hogy hohó, hol jársz? merre vagy? kinek az életét éled? 
Ilyenkor teljesen magamba esek!
Magam felé fordulok, és igen, csak úgy vagyok szerelmes mindenkibe, mindenbe, magamba, senkibe.
Múltkor egy ilyennél azt éreztem, hogy a másik szobában szeretnék aludni. Egyedül, magamban.
Bekapcsolt rögtön a vészfék: Mit csinálsz? Majd biztos megsértődik? Mit fog gondolni? Nem fog majd szeretni, újra vissza kell majd édesgetned. 
Aztán jól magamba néztem, hogy MOST mit szeretnél?
A válaszom az volt, hogy átmenni a másik szobába.
Nem azért, hogy nélküle legyek, hanem  hogy magammal. Vagy úgy miértek nélkül, ezt éreztem.
Elmondtam ezt neki, és átmentem.
És az volt az érzésem : Juhéjj, mertem magamat választani, nem megfelelni.
És nagyon - nagyon szerelmes voltam.
Rájöttem mindegy ki van mellettem, vagy épp senki, mert én mindig ott leszek magamnak!
És ez akkora erővel, biztonsággal, csodaérzéssel töltött el!!!

Reggel visszamentem a közös ágyunkba, és láss csodát, nem sértődött meg, csak mosolygott és magához húzott!
És énekelte újra itt van!... a nagy csapat! :)))))  hehe
Elmeséltem neki az egészet, ami bennem zajlott.

Ötlet:
 Mi a szerelem számodra? Hogyan kellene viselkedned egy párkapcsolatban?
Szerinted milyen egy jó, tökéletes párkapcsolat?
Aztán a 4 kérdés és a megfordítások! 

A jó kapcsolathoz elég egy ember, aki tisztában van önmagával." (B.K.)

2012. május 31., csütörtök

Vált-oz-ás

 Kb. 1-2 hónapja azt tapasztaltam, hogy mennyien szenvednek körülöttem...
Én jól éreztem magam, de valahogy a környezetem meg nagyon panaszkodott, szenvedett, és nehezen viseltem.
 Munkáztam is rájuk eleget, elmentem oda ahol ők vannak, és hagytam, és közben folyamatosan dolgoztam magamon.
Főleg a sötét részeimmel, düh, harag, agresszió, szégyen.
És a napokban azt vettem észre, hogy mindenki jól van, azok is, akik régebben annyira szenvedtek, panaszkodtak.
Sőt!!!!Pl. az egyik barátnőm kifejtette, hogy felfedezte magában a "Nem tudom " szó kimondásának örömét. (Tanácsadóként, gyógyítóként dolgozik). Már nem akar guru lenni, másoknak megmondani a tutit, hanem hagyja , megmutatja , hogy ő is ember, ő is tévedhet,és bizony, van , hogy ő is szétesik, és másoktól kér segítséget...és ezt felvállalja a kliensei előtt is, és ettől mennyire felszabadult.
A másik pedig a kollégám,aki arról számolt be, hogy eszébe jutott, (csak úgy) megkérdőjelezni, hogy ő létezik-e valójában...
Aztán ahogy anyuval is el tudtam menni oda ,ahol ő van, nagyon mély dolgokat osztott meg velem, elmeséltem neki a róla való Önmunkáim lényegét, és felismeréseimet.
Szóval ez nagyszerű,és nagyon tetszik nekem. Szerintem valamit jól csinálok!!! Úristen megdicsértem magam??? Na ez is új!!!

 „Bárki kiszedheti magát a pokolból, ha az elméje nyitott a kérdésekre.” (B.K)

2012. május 22., kedd

Megér egy estet a tested !!!

„Add meg nekünk az engedélyt, a saját példádon keresztül, hogy legyen hibánk, mert a hiba teljesen normális. Amikor elrejted a hibáidat, arra tanítasz minket, hogy mi is rejtsük el a miénket. Szeretem azt mondani, hogy mindannyian várjuk már azt az egy tanárt, csupán egyetlen egyet, aki engedélyezi számunkra, hogy azok legyünk, akik épp most vagyunk. Mind megjelenünk valamilyenként, nagyként vagy kicsiként, egyenesként vagy görbeként. Ez által akkora ajándékot tudunk adni. Akkor fájunk, amikor ezt visszatartjuk. Ki más fogja megadni számunkra az engedélyt, hogy szabadok legyünk, ha nem te? Tedd meg saját magadért, mi pedig követünk. A gondolkodásod visszatükröződése vagyunk, és ha te felszabadítod magad, akkor mi mind szabadok leszünk.(Byron Katie)

Ez nem egy hagyományos Munka Jóvátevő levél.
Ez csak úgy jött, miután nem egy, hanem több estét, napot töltöttem a testemmel, az Ítélkezőlapokkal, és a 4 kérdéssel.

Drága Testem!

Kérlek bocsáss meg, amiért idáig nem foglalkoztam veled úgy, ahogy megérdemelted volna.
Hiszen te megtettél mindent, amire kértelek, amit kisajtoltam belőled, de nem vettem tudomást szükségleteidről.
Sajnálom, hogy nem hagytalak sírni, és nevetni, amikor te szeretted volna; és rád erőltettem, kicsikartam belőled, amikor én akartam.
Mindezeket azért, mert azt hittem ezek által elérek majd valamit.
Valami olyat, amiről azt hittem fontos, amiről azt hittem, hogy hiányom van:
elfogadást, törődést, elismerést, szeretetet.
Sajnálom, hogy számtalan fogyókúrával idegesítettelek, koplaltattalak, hogy agyonra edzettelek.
Hogy sokszor azt vártam el tőled, hogy erődön túl teljesítsél.
 Hogy nem hagytalak aludni, pihenni, hogy sokszor kizsigereltelek.
Sajnálom, hogy másokat fontosabbnak tartottam nálad.
Sajnálom! Kérlek bocsáss meg, nem tudtam mit teszek.

Kérlek legyünk ezután barátok. Megígérem, hogy jobban fogok rád figyelni.
Odafigyelek, meghallgatom jelzéseidet, érzéseidet, bízom benned.
Hagylak lenni, bármit is jelentsen az.
Ezentúl próbálok a kedvedre tenni.
Olyan ételeket, italokat adni, amelyek számodra táplálóak, finomak, élvezetesek.
Megadom számodra a pihenés, a mozgás örömét.
Soha többé nem erőszakolok rád senkit és semmit, és nem is vonok meg tőled.
Megígérem, hogy szükségleteidet, igényeidet figyelembe veszem, és ezek szerint alakítom az életemet.
Megígérem, hogy nem riadok vissza semmilyen kérésedtől, vágyadtól.
Ezeket nem ítélem meg, szabad utat engedek nekik.
Szeretettel, törődéssel fordulok hozzád, és soha többé nem fordulok el tőled.
Örökre a barátod leszek.
Köszönöm.
Szeretlek.

Tipp:

Te ki lennél a történeted nélkül, mi szerint másnak kellene lennie a testednek, mint amilyen??????
Szebbnek, vékonyabbnak, kisebbnek, nagyobbnak,  fiatalabbnak, egészségesebbnek, stb ...

És ki vagy most, ha soha többé nem tudod elhinni ezeket????

Ki vagy most, ha csak vagy, minden ítélkezés nélkül, minden címke nélkül, amit ráaggattál a testedre?
Pihenj meg a válaszban, a nem tudásban, a testedben.


 Csak pihenj meg benne. 












2012. április 28., szombat

Én, mint szeretet koldus.


Teljesen kiakadtam tegnap, miután a páromnak szülinapi meglepi bulit szerveztem.
A szülinapján (hétfőn) lakás díszítés, saját készítésű cici torta (potom 2 és fél óra alatt), sütés-főzés.
Tegnap meglepetésként meghívtam a családját.
Nagy bevásárlás, nagytakarítás, sütés-főzés, szervezkedés....
Ami nagyon jól sikerült, mikor hazaért, szóltam, hogy nézze már meg azt a hülye csapot, mert nagyon csöpög, és a család ( 6 fő) kiugrott a fürdőkádból!!!! :))

Szuper volt, csináltam 130 képet, és na itt kezdtem szétesni...mindebből rólam csak 1 készült, az is véletlenül.
Azt éreztem, én itt nem vagyok fontos, minden csak róla szól. Aztán eszembe jutott, na vajon az én szülinapom lesz-e ennyire klassz, mert bezzeg én milyet klasszat tudok csinálni, ő meg biztos nem fog ezzel foglalkozni, ha majd én ünneplek.
Észrevettem, hogy mérlegelem a "szeretetet", és hogy nem vagyok oké, de csak pufogtam magamban, persze neki nem mondtam, aztán miután elmentek a vendégek, csak vártam a nagy hála áradatot, de csak nem jött...
Teljesen ki voltam, baromira sajnáltam magam, hogy milyen hálátlan, és nekem milyen rossz, még sírdogáltam is magamban.

Ez fogalmazódott meg bennem, ami munkává érett: 
Erőfeszítéseket  kell tennem, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen. 

MUNKA:
1. Igaz ez? NEM

3.Hogyan élem az életemet, ha elhiszem azt a gondolatot,hogy:
 Erőfeszítéseket  kell tennem, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen?
Hogyan érzem Magam, mik jelennek meg bennem?
Sírás, szomorúság, elkülönültség, bosszúvágy, elmenekülés, szakítás...
Hogyan bánok magammal?
Utálom magam, hogy ilyen szánalmas vagyok. 
Hogyan bánok vele?
Haragszom a páromra, hogy nem törődik velem.
El akarok menni, elhagyni őt.
Nem kapok annyit, amennyit adok. Már leírni is szégyenlem , hogy így gondolom.:(
Mérges vagyok rá, hogy nem köszöni meg eléggé, amit tőlem kap.
Milyen függőségeim jelennek meg?
 Kajába menekülök, már majdnem piába is, de aztán mégsem. Önsajnálat a köbön.

4.Ki lennék  a gondolat nélkül, hogy,
Erőfeszítéseket  kell tennem, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen?
Hogyan érzem magam?
Lazább, könnyedebb lennék, nyugodtság.
Csak úgy lennék.
Hogyan bánnék vele?
Nyitottabb lennék rá, észrevenném őt.
Megkérdezném, hogy ő mit szeretne, nem erőltetném rá magamat, az akaratomat.
Hogyan bánnék magammal?
Jobban figyelnék magamra, megengedőbb lennék, egyensúlyban , harmóniában.

Megfordítások:

-Nem kell tennem semmit, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen.
Ez igazabb, amikor csak úgy vagyok, és épp nem csinálok semmit, akkor szokta leginkább kifejezni, a szeretetét, ezt sokszor nem is értem.
Pl. amikor énekel nekem a telefonba. Éjszaka átölel álmában. Csak úgy spontán puszilgat, ölelget, becézget.

- A páromnak kell erőfeszítéseket tennie, hogy fontos legyen nekem, szeressem.
 Hát igen, mint most is, vártam a nagy hálálkodást...
Mindig valami égrengetőt várok el tőle, hogy áradozzon, hogy milyen szuper vagyok, hogy sztároljon a családjának engem.
Hogy megkérje a kezem, hogy virágot hozzon.Ilyeneket várok el tőle,és akkor szeretem. :(

-Erőfeszítéseket kell tennem, hogy fontos legyek magamnak, szeressem magamat.
Csak úgy nem vagyok elég jó magamnak, mindig valami extrát várok el magamtól.

Miközben ezt csináltam eszembe jutott, hogy milyen levelet írtam egy barátnőmnek, melyben azt ecsetelem, kioktatóan, hogy mennyire nem jól gondolja a dolgait...
Na gyorsan írtam neki egy levelet:

"Szia Csajszi!

Ne haragudj azért, amit írtam.
Magamnak írtam az egészet.

Én vagyok az, aki nem tudja magát szeretni, fontosnak tartani, értékelni, csak úgy saját magáért!!!

Mert nekem fontos, hogy top értékesítő legyek a munkahelyemen.
Egy csábító,dögös csaj a környezetemben.
Szuper szexi ,vadmacska a párkapcsolatomban.
És über okoska, bölcs guru a barátaim körében!!!

Sajnálom, köszönöm.

Szeretlek.

Ildi"


Igen, minden,minden Rólam szól.
És alig várom, hogy  kiakadhassak.

      "Semmiféle külső dolog nem tudja megadni azt, amit keresel." (B.K.)


2012. április 20., péntek

Fél-elem

Nagyon érdekes dolgokon mentem keresztül a napokban.Olyan szinten beleragadtam a félelmeimbe, hogy elhittem nekem van igazam, és nem kell munkáznom.
 Persze szomorúság, dac, düh, megkeseredés, reményvesztettség volt bennem. Ami ugye egyértelmű jele, hogy nem ártana munkázni!!! 
De tocsogtam ezekben, és csak mondtam a történeteimet, nagyon régen voltam ennyire félelmekkel teli. Fröcsögtem másoknak a történeteimet, és ők megerősítették ezeket.
Igen, nekem van igazam...Aztán, ahogy őket hallgattam , magam helyett,valami megfordult bennem.Te úristen, én ezt kommunikálom, ezt élem, mi ez???
 Gyorsan ítélkeztem, (nem volt nehéz!!), munkáztam, és valami nagy könnyedség volt-van bennem,  szinte, már nem is emlékszem, hogy mi bajom volt.:))))
 És, ha visszaolvasom az ítélkezést, a megfordításokat, csak nevetek, és szeretek, és hálás vagyok.
Nem tudom Katie, hogyan is fejezi ki magát ezzel kapcsolatban, de tényleg, ha folyamatosan dolgozik magán az ember, már nem tud "visszaesni" annyira, képtelenség...akármekkora félelem réteget pakoltam magamra, a fény ( a nyitott elme, és szív fénye) a repedéseken kisugárzik, és felrepeszti azt.
És tudom értékelni a visszaesésemet is, mert igazán régi, évtizedes félelmeimmel tudtam szembenézni általa.



„Az igazság a legsötétebb helyre is képes behatolni. Világítsd be a sötétségedet a Munka lámpásával.” (B.K.)

2012. március 13., kedd

Testem az én kincsestáram.


Pumukli helyzetjelentés, avagy Ildi, aki szedi ki magát a kulimászból...
Az én állandó visszatérő hiedelem csomagom a testemről, azaz annak el nem fogadásáról szól.
Kövér vagyok, nem olyan a testem, mint szeretném. Nem kéne annyit ennem. Lóg a hasam, zsíros vagyok, stb
Sokszor megmunkáztam már, feljött olyan félelmem, hogy ha vékonyabb lennék, akkor nem lennék hűséges, könnyűvérű lennék, kurvásan öltözködnék, megcsalnám a párom, beképzelt lennék, stb.
Aztán következő körben, hogy nem tudnám, hogy ki vagyok, ugyanis a kövér Ildi az Ildi, ha nem lennék kövér, akkor elveszítenem magamat.
Ez is fincsi volt, és jött a következő hagymahéj:
Attól félek, hogy kalandvágyóbb lennék, jobban ki merném mondani, ami érzek, gondolok, más emberekkel barátkoznék, más lenne az érdeklődési köröm, több önbizalmam lenne, önzőbb lennék.

És a mai termés:
Mivel vékony, izmos voltam, mikor kiderült , hogy az exem megcsalt, ezért sokáig azt hittem , ha vékony vagyok, akkor nem becsülnek, és összekötöttem a megbecsülést a szeretetet a kövérebb testemmel.
Ha valaki szeret, szeressen kövéren is. Vékonyan mindenki szerethető, mert szép.(Na ez már ellentmondásos az előző állításommal.) Ha valaki kövéren is szeret, akkor az jelenti, hogy TÉNYLEG szeret!!!!

A kövérséget használtam már védőbástyaként, kifogásként, de hogy bizonyítékként a szeretetre!!! Huhhhh, most csak sírni tudok a felismeréstől.
Persze 100 %-ban tudom, hogy ez nem igaz.

Az a döbbenet, hogy minél inkább fogadtam el magam az Önmunka által, magától mentek le a kilók, és volt kedvem állandóan mozogni.
De ahogy kezdtem közelíteni egy bűvös elérni kívánt testsúlyhoz, megijedtem, és elkezdtem gyorsan eszembe juttatni, hogy én kövér vagyok, és utáljam már magam!!!!! Aminek persze testsúly gyarapodás lett a vége, és tényleg utálhattam magam érte.

Na ez az a híres kincsesládám, ez a téma.
Kíváncsi vagyok, mit tartogat még....

Ötlet:
Ítéld meg  a tested ,a külsőd,és szedd szét magad,vagyis amit magadnak hittél a 4 kérdéssel!

2012. március 7., szerda

Szenved-és ?


Zavar, hogy úgy reagálok az emberekre, hogy kilépek az életükből, ha sok szenvedést látok, ha sokat panaszkodnak.
Meg kellene hallgatnom , és elfogadnom mindenkit. Nem szabadna azért kizárnom embereket az életemből, csak mert nincsenek jó passzban.Nem szabadna elmenekülnöm előlük.
Azt akarom, hogy nyitott legyek és őszinte az emberekkel.
Őszintén el kellene mondanom, ha valami nem tetszik. El kellene fogadnom a szenvedő embereket is.
Arra van szükségem,hogy nyitottan, őszintén elmondjam, amit érzek, gondolok.
Nem vagyok őszinte, nem mondom el, ha valami nem tetszik.
Bájolgok, bölcsebbnek, határozottabbnak, magabiztosabbnak akarok tűnni.
Soha többé nem akarom, hogy elhallgassam, ami nem jó nekem.

Nem akarom látni az emberek szenvedését.

1. Igaz ez?
Igaz

2.Teljesen biztos lehetsz benne,hogy igaz?
Nem

3. Hogyan éled az életedet, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy:  
Nem akarom látni az emberek szenvedését?
Milyen testi érzeteid vannak?
 Becsuknám a szemem legszívesebben , a hátamon púpot érzek. Elfáradok, megfájdul a fejem.

Hogyan bánsz az emberekkel?
Jó pofát vágok, miközben szenvedek.Eltávolodok tőlük, idegesítenek.

Hogyan bánsz magaddal, előjön-e valamilyen függőséged?
Haragszom magamra, mert nem vagyok megértő, stresszes vagyok.

Mitől félsz, mi történne, ha nem tudnád elhinni, hogy  Nem akarom látni az emberek szenvedését? Attól félek, hogy többé nem beszélnének velem, mást sem mesélnének el, nem találkoznánk többé.

4. Hogyan élnéd az életedet, ha soha többé nem tudnád elhinni, hogy  Nem akarom látni az emberek szenvedését?
Ki lennél a történeted nélkül?
Hogyan bánnál az emberekkel?

Tisztán látnám őket, olyannak amilyenek.
Érdeklődnék irántuk, mivel még nem tudok semmit, nem a hiedelmeim szemüvegén látom a dolgokat és őket.

Megfordítások:

-Akarom látni az emberek szenvedését.
Ezt teszem, hiszen kérdezek, és meghallgatom őket
Mire jó ez? Addig sem kell a magam szenvedésével foglalkozni, és mondhatom, hogy én nem szenvedek, csak ők.

- Nem akarom látni a saját szenvedésemet.
Pontosan ezt teszem, elmenekülök a saját érzéseim, szenvedéseim elől, az által, hogy őket hallgatom.
Erősebbnek mutatom magam a páromnak, a családomnak, és a munkahelyemen is.
Sokkal érzékenyebb vagyok, mint mutatom.


-Az emberek nem akarják látni a szenvedésemet.
Amikor rám szóltak a suliban, hogy nekem nem lehet rossz kedvem, miért nem mosolygok.
Amikor a párom nehezen viseli, ha szomorú vagyok.
A családom szerint én vagyok aki a jég hátán és megél, mindig feláll...
 

Mindegyik megfordítás van olyan igaz, mint az eredeti.

Alig várom, már, hogy elhiggyem, hogy  Nem akarom látni az emberek szenvedését.

Mert ilyenkor észrevehetem, hogy mennyire nem akarok a saját szenvedéseimről tudomást venni.
Mi a baj a szenvedéssel????
Egyáltalán mi az a szenvedés???

Az volt a bajom vele, hogy azt hittem, akkor szerencsétlen,  gyenge vagyok, aminek ugye nagyon nem akartam látszani.
Valójában az érzéseim kifejezését hittem ezidáig szenvedésnek,így címkéztem, ezzel egy ROSSZ  billogot rátéve.

Ahogy megvizsgáltam, láthatom, hogy ez nem az.

Ötlet:
Te mit nevezel szenvedésnek?Vizsgáld meg.


„Rájöttem, hogy amikor elhiszem a gondolataimat, szenvedek, amikor viszont nem hiszem el őket, nem szenvedek, és ez igaz minden egyes emberi lényre.
A szabadság ennyire egyszerű. Úgy találtam, hogy a szenvedés választható, opcionális. Olyan örömre leltem magamban, ami sosem tűnik el, egyetlen pillanatra sem.
És ez az öröm mindenkiben ott van ugyanúgy.”(Byron Katie)




2012. február 28., kedd

Behavazódás.

Ma reggel ismét párhuzamot vontam az Önmunkával, ezúttal a természet, vagyis a mai hóesés hozta elő ezt belőlem.

Már vártam a tavaszt, a napsütést, és erre pfff esik a hó.
 Első gondolat: Ez nem lehet igaz, ne már! :))))
Pont , mint amikor már azt hiszem, hogy feloldottam, megmunkáztam egy dolgot, és újra előjön.
Elhittem, hogy kész vége, kipipáltam,már nekem ezzel nincs gondom.
 Erre újra behavazódok-> jön a gondolat.
És egyszer csak elkezdem élvezni, azt ami van.
És gyönyörűnek látom. 
Nem akarom a napsütést, pont azt akarom, a havas fákat, a szélben sodródó pelyheket. 
A kesztyűs kezemet, a kapucnis buksimat.
Lehet, hogy holnap szikrázó napsütés lesz, és utána is,  és jó ideig nem lesz részem ebben a szépségben, a havas tájban.
Köszönöm természet, hogy újra megmutatod: ez is te vagy.
Köszönöm elme, hogy megmutatod,mennyi minden van bennem, minden , ami olykor semmivé válik, és újra mindenné, vagy egy-egy történetté.

„A tiszta elme képtelen boldogtalan életet élni.”(B.K)

2012. február 22., szerda

Tánc az élet!

Szeretném megosztani a tapasztalataimat, mégpedig a Tánc és az Önmunka összesimulása okán.:)
 A tánc nekem mindig is nagy örömforrás volt, ahogy felolvadtam a zenében, és kifejezte a testem, ami bennem van.
Viszont a társas táncokkal mindig is bajom volt.
Frusztrált, ha egy idegen férfival kellett táncolnom, nem hagytam magam vezetni.
Kb. egy éve elkezdtem Salsázni a tánc szeretete mellett, "terápiás" célból is.
Próbálgattam mit hoz ki belőlem, milyen érzések jönnek fel, figyeltem magam.
Nagy kontroll és irányítási vágy volt bennem, sokáig képtelen voltam "odaadni" magam a férfinak. És ez nemcsak a táncnál volt így természetesen.
Viszont a táncban nagyobb rálátásom volt a bennem lévő gátakra, félelmekre, és hiedelmekre.
Ilyenek jöttek fel:
- Nehogy már azt csináljam, amit a férfi akar, az van amit én akarok!!!
- Azt hiszi ő jobban tudja, majd én megmutatom!
- Különben is én jobb vagyok egyedül, minek szenvedek itt ezekkel a balfasz pasikkal, nem tudnak ezek semmit!
-Óh, de görcsös vagyok, nekem ez nem megy!
- Mi az, hogy hagyjam magam?????  Mi????  Nemááár...
-És ha merev vagyok, akkor mi van, te meg béna!
-Majd ha te tudsz vezetni, vagy olyan tökös, majd akkor én meg hagyom magam!
Aztán azt vettem észre,hogy pl. azokkal a pasikkal jól tudok táncolni,akik a párjukkal vannak ott.
Mert, hogy ők biztos nem csajozni, hanem tényleg a tánc öröméért vannak ott.És nem gondolnak semmi "rosszra", ha én elengedem magam, és szexi vagyok tánc közben.
Aztán, ahogy egyre hagytam magam, és kissé---nagyon!!!! megváltozott a férfiakhoz való viszonyom, lett párkapcsolatom is.
Na és akkor meg jöttek a félelmek, hogy mit szól, hogy én pasikkal táncolok, és azért a salsa egy elég szexis tánc,sok fizikai kontakttal.
Megint jött a görcsösség, főleg amikor meghívtam egy bulinkra, hogy nézzen meg.
Egyrészt azért, hogy lássa a valóságot, mert azért féltékeny volt rendesen. Másrészt, hogy én is lássam magam, hogyan viselkedek.
Folyamatosan figyeltem, és munkáztam a történeteimet.
Most ott tartok, hogy nem érdekel, hogy ki milyennek lát, görcsösnek, vagy bárminek.
Ma ezt elmondtam a barátnőmnek, erre azt válaszolta, hogy kívülről ez egyáltalán nem látszik, hogy már nem vagyok görcsös. és a válaszom az volt, hogy nem baj, a lényeg, hogy én mit érzek. Érdekesen a válasza az volt, hogy lehet neki kellene állítania a látásmódján. :)))
Én megköszöntem, hogy mondta, mert így láttam mit reagálok, szuper !
Lehetek akár görcsös is, szeretek táncolni, és CSAK táncolok.
És csodák csodája valami gyönyörűt élek meg, Önmagam táncát.
Általában ruedában, vagyis körben táncolunk, így folyamatosan párcsere van, egyik férfi a másik után.
Van, hogy egy óra alatt 10-15 férfival táncolok. És mind más, máshogy néz ki, máshogy mozog, máshogy néz rám, máshogy érint.
Régebben csak "egyfajtán" tudtam táncolni.
 Most ezer fajtán, mikor épp kivel: visszafogottan, lazán , játékosan, buján, csipkelődve, mereven, elrontva, sután, szívvel, szenvedéllyel.
Ők is mind a valóság :ezer félék, akárcsak én. Nekem a tánc is az öröm ezer neve, akárcsak az élet.




2012. február 20., hétfő

Money. money, money

Alap téma a pénz, főleg, ha elhisszük, hogy :


Több pénzre van szükségem.

1.Igaz ez?
Igaz, sosincs elég, hónap elejére elfogy a pénzem.
Nem tudom beosztani. Sokszor kölcsönkérek, nem tudok spórolni.

2 Teljesen biztos lehetsz benne, hogy Több pénzre van szükséged ?
Nem.

Kinek a dolgával foglalkozol, ha elhiszed,  hogy Több pénzre van szükséged?
Ez az én dolgom!!!

Biztosan tudhatod, hogy mi a legjobb számodra hosszútávon?
Nem tudhatom mi a legjobb nekem. Ha több van , akkor is elfogy.

3. Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot?

Nyomaszt, nem akarok tudomást venni róla.
Ki akarok bújni a felelősség alól.Lenyom, púpos leszek tőle.
Elsunnyogok, el akarok bújni, láthatatlanná válni.

Mit teszel, vagy nem teszel?
Kölcsönkérek.
Dühös vagyok, másokat hibáztatok.Úgy csinálok, mintha ezzel nem lenne gondom.
Úgy csinálok, mintha nem érdekelne.

Hogyan bánsz magaddal?
Utálom magam, hogy nem vagyok ura a helyzetnek, kicsúszik a kezemből a pénz.

Hogyan bánsz a pénzzel, ha elhiszed, hogy Több pénzre van szükséged?
Gyűlölöm, leértékelem. Azzal csapom be magamat, hogy ez nem is olyan fontos. 
 
Milyen képek ugranak be a múltból , vagy a jövőből, ha elhiszed a gondolatot?
A szüleim is ezt csinálták. Mindig volt tartozásom, hitelem.
Kilátástalannak ítélem meg, nem látok kiutat.
Félek a jövőtől. pl hogy hogy lesz így gyerekem???? Magamat sem tudom fenntartani!!!
Hogyan lennék képes többre?

Nyugalmat, vagy stresszt visz ez a gondolat az életedbe?
Stresszt!!! Nem tudok az életemre koncentrálni miatta.

4. Ki lennél a gondolat nélkül, hogy  Több pénzre van szükséged?
Szabad, vidám, stresszmentes.
Bíznék az életben, látnám a lehetőségeket.
Tele lennék hittel és bizalommal.
Fel merném vállalni magamat, nem sunnyogva, visszafojtva élnék.
Határozottabb, kiegyensúlyozottabb lennék.

Hogyan bánnál a pénzel?
Kedvesebben, el és befogadóbban.

Megfordítások:

-Nincs szükségem több pénzre.
Mivel ennyim van, ennyire van szükségem.
Amire kell, meg tudom venni.
Mindig elvoltam valahogy, ezt szoktam meg, ezt hoztam otthonról.
pl. a gazdagok nem tisztességesek, hanem szemét emberek, azoknak csak a segge alá raktak mindent, nem kell megdolgozniuk érte. 

Mire tartom ezt a gondolatot?
Állhatok a pálya szélén, erre fogom, hogy nem teszem meg, amit szeretnék. A vágyaimat nem kell megvalósítani. Okolhatok másokat a helyzetemért, addig sem kell semmit csinálnom.
 Meg nehogy-már a végén én is olyan szemét ember legyek, aki elfelejti honnan jött, blabla
Jesszusom mennyi hülye hiedelem.


-Több önmagamra van szükségem.
Mikor elveszek egy másik emberben, mikor mással foglalkozom magam helyett.
Amikor rám tör a falás, amikor kintről várom a töltést, a csodát.
Amikor inkább egyedül lennék.
A pénzzel kapcsolatban:
Értékként tekinteni magamra.


-A pénznek van szüksége rám.
Hogy jó dolgokat csinálhassak. pl utazás, wellness, uszoda, szauna, tánc, szórakozás.
Hogy segíthessek, örömet okozhassak másoknak is. pl ajándék, meghívás formájában.
Hogy vállalhassak gyereket.:)
Hogy szép dolgokat valósíthassak meg. pl. saját vállalkozás...

Ötlet:
A pénz téma , így-vagy úgy mindenkit érint.
Érdemes megnézni milyen gondolataid vannak a pénzről,és azt is , hogy a szüleid hogyan vélekedtek róla.
Ha úgy érzed, hogy nincs elég, nézd meg mi lenne abban a legfélelmetesebb, ha elég pénzed lenne.
Ez először igen fura kérdésnek hangozhat, de engedd meg magadnak, hogy feljöjjenek a válaszok.
Mert minden amire vágyunk, épp annyi félelemmel is jár, hogy mi van, ha megkapom...


" Ha nem lenne pénzem, bármit megtennék, hogy kifizessem a számláimat. Csak épp nem tervezném el, hogyan is fog mindez kinézni. És akkor szívesen mosnék padlót, takarítanék házakat, és nagyon élvezném. És az egyik dolog elvezetne a másikig, az egyik munka elvezetne a következőig, és saját magamért tenném, és minden pillanatát élvezném. Nem tudok nem gazdag lenni. Az egésznek semmi, de semmi köze a pénzhez.” (B.K.)


 



Rúzs mánia

Mi lehet az? - Készülhetett akár: henna, bíbor, okker, vasérc, fehérólom, féldrágakő, mérgező kivonat, bíbortetű, vöröshangya, cinóber, bor,...