Nem is olyan könnyű ez a téma, ugye hölgyek?
"Amikor öreg leszek,
szeretném, ha ráncaim lennének,
nagyon sok ráncom:
a nevetéstől,
a mosolytól, a derűtől,
a jóságtól,
a másokért vállalt gondoktól.
Szeretném, ha egész életem
az arcomon lenne,
és mindenki, aki csak olvassa, azt mondaná:
ez egy szép történet.
Az arcom táj legyen,
hegyekkel és völgyekkel,
ahol az emberek elveszítik,
de újra megtalálják az utat.
Barázdáiban
tréfa bujkáljon,
szögleteiben jóság és vigasztalás.
Legyenek síkok, ahol megpihenhetnek,
árkok, amelyekben elrejtőzhetnek.
És szeretném, ha mindenki azt mondaná:
ez egy szép táj.
- Ez egy ember."
A vers egy kozmetikai szaklapban jelent meg, közel 25 éve. Egy országos tanulóverseny egyik feladata volt a ránc- fiatalság problémakörét feldolgozni. Ehhez a feladathoz született ez a vers, mely a verseny győztese lett. Sajnos a nevét nem tudom.
A képen a nagymamám látható, aki már nincs a földi létben. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése