Jól esett ez, és figyeltem hogy ki vagyok ezek nélkül. Egyáltalán milyen vagyok csak úgy valójában, díszletek, kellékek nélkül.
Közben, ahogy már írtam, elkezdtem a színek, a színtípusom, és az öltözködésben lévő önazonosság, önkifejezés egyensúlyát keresni.
Tegnap jól esett elmenni a régi kedves körmösömhöz. Műszempillám már nem lesz szerintem, de találtam egy szuper spirált, ha nagyobb szempillákra vágyom. És a színtanácsadói képzés következő moduljában ki leszek kupálva sminkelésből is, már nagyon várom. Habár szeretem a sminkeletlen arcomat is.
Néha jól esik mindentől kicsit (vagy nagyon) eltávolodni, hogy meglássam, hogy mi az igazi, mi vagyok én, mi az, ami jól eső, fontos számomra.
Így lehet ez emberekkel, helyzetekkel, munkával, hobbival is. Néha a szünet nem azt jelenti, hogy vége.
Néha pedig igen.
Ti hogy vagytok a szünetekkel? Hátrébb tudtok időnként lépni az életetekben? Milyen helyzetekben?
Milyen a kapcsolatotok a valós (sminkeletlen, festetlen, stb) arcotokkal, testetekkel, és életetekkel?
Mi az ami nélkül nem bírnátok élni?
(Kép: Új körmöm a homokozóban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése