Én jól éreztem magam, de valahogy a környezetem meg nagyon panaszkodott, szenvedett, és nehezen viseltem.
Munkáztam is rájuk eleget, elmentem oda ahol ők vannak, és hagytam, és közben folyamatosan dolgoztam magamon.
Főleg a sötét részeimmel, düh, harag, agresszió, szégyen.
És a napokban azt vettem észre, hogy mindenki jól van, azok is, akik régebben annyira szenvedtek, panaszkodtak.
Sőt!!!!Pl. az egyik barátnőm kifejtette, hogy felfedezte magában a "Nem tudom " szó kimondásának örömét. (Tanácsadóként, gyógyítóként dolgozik). Már nem akar guru lenni, másoknak megmondani a tutit, hanem hagyja , megmutatja , hogy ő is ember, ő is tévedhet,és bizony, van , hogy ő is szétesik, és másoktól kér segítséget...és ezt felvállalja a kliensei előtt is, és ettől mennyire felszabadult.
A másik pedig a kollégám,aki arról számolt be, hogy eszébe jutott, (csak úgy) megkérdőjelezni, hogy ő létezik-e valójában...
Aztán ahogy anyuval is el tudtam menni oda ,ahol ő van, nagyon mély dolgokat osztott meg velem, elmeséltem neki a róla való Önmunkáim lényegét, és felismeréseimet.
Szóval ez nagyszerű,és nagyon tetszik nekem. Szerintem valamit jól csinálok!!! Úristen megdicsértem magam??? Na ez is új!!!
„Bárki kiszedheti magát a pokolból, ha az elméje nyitott a kérdésekre.” (B.K)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése