Már vártam a tavaszt, a napsütést, és erre pfff esik a hó.
Első gondolat: Ez nem lehet igaz, ne már! :))))
Első gondolat: Ez nem lehet igaz, ne már! :))))
Pont , mint amikor már azt hiszem, hogy feloldottam, megmunkáztam
egy dolgot, és újra előjön.
Elhittem, hogy kész vége, kipipáltam,már nekem ezzel nincs gondom.
Erre újra behavazódok-> jön a gondolat.
És egyszer csak elkezdem élvezni, azt ami van.
És gyönyörűnek látom.
És gyönyörűnek látom.
Nem akarom a napsütést, pont azt akarom, a havas fákat, a
szélben sodródó pelyheket.
A kesztyűs kezemet, a kapucnis buksimat.
Lehet, hogy holnap szikrázó napsütés lesz, és utána is, és jó ideig nem lesz részem ebben a szépségben, a havas tájban.
Köszönöm természet, hogy újra megmutatod: ez is te vagy.
Köszönöm
elme, hogy megmutatod,mennyi minden van bennem, minden , ami olykor
semmivé válik, és újra mindenné, vagy egy-egy történetté.
„A tiszta elme képtelen boldogtalan életet élni.”(B.K)
„A tiszta elme képtelen boldogtalan életet élni.”(B.K)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése