Több hónapja ígérem, hogy megírom ezt, de most már tényleg itt van az ideje.
A színtípusom történetéről van szó.
Mindig is imádtam a színeket, szívesen hordtam a szivárvány minden színét. Mindenféle árnyalat megtalálható volt a szekrényemben, az abszolút kedvencem pedig a pink, fukszia, magenta volt.Tavaly voltam színtanácsadáson, ahol az élénk tél színtípusba soroltak, aminek nagyon örültem. Hiszen bátran viselhetem a kedvenc pinkemet, királykékemet, és minden élénk színt. Akkoriban még használtam az instán mindenféle effektet, így utólag már értem, hogy miért raktam minden képemre extra hidegséget, hogy jól nézzek ki az élénk, hideg színekben.
Idén az évet azzal indítottam, hogy elkezdtem Huszka Ági Színtanácsadó tanfolyamát, ahol igen hamar kiderült, hogy nem a HIDEG és ÉLÉNK, hanem a MELEG és TÖRT színek vannak Velem harmóniában, azaz SÖTÉT ŐSZ vagyok. A MÉLYSÉG legalább stimmelt.
2 napig enyhén sokkos állapotban voltam. Nagyon nehezen fogadtam el az Őszségemet, nem tudtam hová rakni Magamban.
"Sajnos" már akkor is egyértelműen láttam a harmóniát ezekkel a színekkel, de valahogy azt éreztem, hogy valami elveszik belőlem, ha nem hordhatok élénk színeket.
Magamba szálltam, és önvizsgálatot tartottam. :
Megláttam, hogy sokszor ami hiányzott belőlem, amit nem tudtam megengedni Magamnak, azt viseltem színként. A pink, magenta szín és energia pedig az (5 éves koromban meghalt) nagypapámat idézte fel, az Ő feltétel nélküli szeretetét.
Benéztem a szekrénybe ahol sok fekete és sárga színt találtam.: A fekete színben megláttam az Apukámat, nemcsak kreol bőre miatt, hanem depresszív személyisége, mélysége miatt is. A sárga szín pedig Anyukám szeleburdi, gyermekien naív és vidám hangulatát jellemezte. Képzeletben összekevertem a 2 színt és olyan mocsaras szürkésbarnát kaptam, meleg, mély, tört színt, mint az ŐSz. Ez vagyok Én, ez a kettőség, ez a mélység, ez a bánat és nevetés, melegség és fakóság. Annyi év önismeret után egy újabb rétegre láttam rá a színek által, ami az önelfogadásomról szól. Abban a pillanatban minden a helyére került, az aki vagyok:Anyám és Apám gyermeke. A múltam egybeforrt. Az viszont, hogy én hogyan használom mindazt, amit Tőlük kaptam, csak rajtam múlik, mint ahogy az is, hogy hogyan használom, viselem az ősz színeit. Vajon fel tudom e fedezni a gazdagságát, vagy kesergek, hogy mi mindent nem tartalmaz?
Ugyanakkor észrevettem, hogy mit képvisel Nekem az Ősz színtípus a nőiségemben: mindazt a mélységet, amit az Anyaságommal még inkább felszínre engedtem. Az erőt, ami a lágy eleganciában van. A varázslatot, hogy látszódjak, hogy valóban lássák a NŐT, aki vagyok sallangok nélkül.
Itt tartok most, teljes Ősz önazonosságban megerősödve, játszva, élve Nőként.
Azt látom, hogy az Ősz amúgy is nagyon mostoha színtípus. Egyrészt a legtöbb Őszt beraknak Tél típusba sajnos tévesen. Másrészt a legtöbb Ősz nem akar Ősz lenni, és élénkíteni akarja Magát. Nem tudja elfogadni, hogy nem kell extrázni. Kicsit lefordítom: Nem hiszi el, hogy úgy, ahogy van szerethető. Nem kell semmit tenni (magára venni), azért hogy elfogadható, szerethető legyen.
Jó kis feladat tudom, de érdemes ezen elgondolkodni. Drága őszök, mit gondoltok? Ti hogyan élitek meg az Őszségeteket? Mi a Te történeted?