2020. március 24., kedd
Ébresztő!
Nem osztottam meg egy ezzel kapcsolatos írást sem, most is csak ezt az egyet fogom.
Mert az enyém, az én személyes megélésem, tapasztalásom.
Segítségül hívok hozzá néhány számomra fontos, hiteles segítő embert, linket, akik megerősítettek ebben a folyamatban, vagy sokkal hozzáértőbben mondják el tőlem.
Igen a Koronavírusról van szó.
Nem írok járványt, mert szerintem az nincs Magyarországon. Az egyetlen nagy járvány, ami itt van, és sajnos már évek óta pusztít, az a manipulációs pánikkeltés, a félelemben élés, és az elhatárolódás, valamint a bűnbak, hibás keresés egyvelege.
Több sztorim is van, hogy VALÓJÁBAN mi is ez az egész, ami most folyik; szerepelnek benne a gazdaság, politika, manipuláció és a teszt szavak is, de mivel nem szeretnék az összeesküvés elméletesek közé tartozni, meg egy igazán kicsi porszem vagyok csak, így nem ebbe az irányba mennék.
Oravecz Andreának hála elém jött ez a videó, ami a fentebb írt szavaimat erősíti meg:
Mivel dr.-el kezdődik a neve, talán többeket meggyőz:
dr. Csorbák Tamás: Mi zajlik most mélylélektani szinten
A leglényegesebb zanzásítva, hogy most a Koronavírusnál ötezerszer kisebb a megbetegedés, mint 2009-ben a H1N1-nél(ahol nem kiáltottak járványt, karantént, stb), de mégis ötezerszer nagyobb a pánik egyéni és kollektív szinten.
Valamint, hogy akkor lesz vége az egésznek, ha mindenki végre megnyugszik.
Én a férjemnek ezt úgy mondtam előtte, hogy mindenki kap esélyt a lecsendesedésre, magába nézésre, és ha ez megvan, akkor vége a dolognak.
És itt van a lényeg szerintem: csend és figyelem.
Még egy fontos :
"A koronavírus nagyjából annyira fertőző, mint a szezonális influenza, és tízszer kevésbé, mint a kanyaró, de elmarad a mumpsz vagy a szamárköhögés fertőzőképességétől is."Kanyaróban száznegyvenezer gyerek halt meg tavaly világszerte, szinte tudomást sem vettünk róluk. Koronavírusban eddig nagyjából hétezren vesztették életüket és majdnem bedőlt a tőzsde. Pedig ez távolról sem a leggyilkosabb kór. Azért félünk tőle ennyire, mert nem ismerjük, de könnyen lehet, hogy itt marad és meg kell majd tanulnunk együtt élni vele –állítja a szegedi virológus professzor, Duda Ernő.
Bevallom egy hete olyan dühös voltam a Facebokot olvasva, és az emberek agymosott posztjait nézve, hogy felfüggesztettem Magam onnan. Elborzadtam, hogy számomra értelmes, önismerettel foglalkozó emberek is teljesen bekattantak, és csak a félelem sütött át minden írásukból.
Facebook böjtöt tartottam, mert akkor legszívesebben azt írtam volna ki, hogy Úristen, most tényleg mindenki hülye? Mi van veletek emberek? Hová raktátok az eszeteket? és a #nenézztévét #nefacebookoz #ébredjfel #nézzdatényeket #nehagydmagadmanipulálni #nyugtasdmegmagadésszeretteidet hastageket használtam volna.
Mert hogy semmi extrára nem lenne szükség, csak JÓZAN PARASZTI ÉSZRE!
Csak nézz utána, hogy mennyi Magyarország lakossága, és mennyi a VALÓBAN ebből származó megbetegedés, a halál. Hány %? Miről beszélünk?
Egyszerű matek, ami a Földön tart.
"Hiába magyarázom, hogy a koronavírus alig veszélyesebb, mint az influenza, az utóbbit az emberek már megszokták, ezért nem félnek tőle." Dr. Szlávik János infektológus főorvos, Dél-pesti Centrumkórház
Aztán ez a maszk mizéria, jesszus. Csak akkor vedd fel, ha VALÓBAN beteg vagy, de akkor meg nem valószínű, hogy az utcán leszel, hanem az ágyat nyomod.
És egy igazán hozzáértő:
Barna Miklós légzésterapeuta írása a pormaszkok "sötét oldaláról".
Szintén józan észnek értelmetlen, hogy a bölcsiket, ovikat, iskolákat, és munkahelyeket zárják be, amikor elsősorban az idősebb korosztályt veszélyezteti a vírus. Akkor miért nem az idősebbek vállalnak karantént? Nem egyszerűbb?
Az külön nagyon "misztikus", hogy pont a kisgyermekekre meg nem veszélyes, pedig a gyengébb immunrendszer miatt az idősekkel együtt szokták őket említeni ilyen esetekben.
Talán csak nem lehet,hogy azért, mert a kisgyerekek nem fogják fel, nem értik, hogy mi az a vírus, amitől félni kellene???
Ahogy a férjem emlegeti mostanában. "A félelem megeszi a lelket"
(Aki teheti nézze meg Rainer Werner Fassbinder: A félelem megeszi a lelket című szerelmi történetet a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában. Nem ehhez a témához passzol, hanem kicsit még az előző manipulációs közmumusokhoz a migránsokhoz.)
A józan ész mellé nagyon nagy segítség mindenkinek az "Új Medicinás" gondolkodás.
Biologika GNM Új Medicina"Képzeld el, hogy minden egyes betegségnek sikerült azonosítani a kiváltó okát. Képzeld el, hogy minden betegség lefutása ugyanarra a mintára történik - így a folyamata és az egészség kiszámítható. Képzeld el, hogy soha többé nem kell félned a gyógyíthatatlannak mondott betegségektől, a fertőzésektől, a ráktól és az áttétektől... és képzeld el, hogy mindez csak egy kattintásnyira van Tőled! Az új medicina térkép az egészségünkhöz. Azt mutatja meg, pontosan hogyan alakul ki egy megbetegedés (a mandulagyulladástól az allergián át a rákos megbetegedésekig) és pontosan hogyan működik testünk csodálatos öngyógyuló képessége az érzelmi megnyugvás után. Megtudhatjuk, mi történik velünk, milyen tüneteket tapasztalunk a stressz szakaszban és a megnyugvás utáni szakaszban, élettani folyamatainkat megértve a "rosszindulatú kórokozók" és külső hatások áldozataiból testi-lelki egészségünk tudatos teremtőivé válhatunk. A tanulásban első sorban Barnai Roberto multimédiás oktatóanyaga van segítségünkre: az öt biológiai természettörvényt mint megoldóképletet alkalmazhatjuk a Biologika Szerv Atlasz segítségével. Tovább a Szerv Atlaszhoz: https://www.szervatlasz.hu"
Aki mindezek ismeretében még a humort is szereti, annak ajánlom Kiss-Papp Marcell
Ciszta Dili oldalát.
Szerencsés vagyok, nem kellett nagy áldozatokat hoznom ezekben az időkben sem:
- Mivel itthon vagyok a kislányommal a napi rutinunk ugyanaz, mint máskor. Ebbe beletartozik a napi séta a parkban. A játszóterek ugyan zárva (Te jó ég!), de már tavaly kialakítottuk a ház belső kertjében a homokozót,és a a padot; amihez most hinta és függőágy is csatlakozott.
- A kézmosás mindig is fontos része volt az életünknek. (Csak főzés közben vagy hússzor mosok kezet), és akárhová megérkezem az az első. Ez mindig is így volt. Szóval normális ember idáig is mosott kezet szerintem.
De szeretünk olykor koszosak lenni, sárba lépni, sőt a gyerekem időnként homokot, és földet is eszik. :D
A múlt héten az egyik legemberibb pillanat a Lehel piacon volt, ahol a ládából kipakoló földes kezű, földes körmű őstermelő bácsika a kislányomnak adott egy almát. (az én kezembe)
- A férjemnek hála idáig is gondoskodtunk a házban élő idősekről : bevásárlás, apróbb hibák javítása, takarítás, beszélgetés során.
- Erős immunrendszerrel rendelkezünk, nem iszunk cukros lötyiket, energiaitalokat, nem eszünk finomított ételeket, gyors kajákat. Piacról, őstermelőktől vásárolunk, főzünk, és jó minőségű helyről rendelünk, vagy éttermezünk. Sokat vagyunk szabad levegőn, napozunk, mozgunk.
Nem nézünk tévét, nem tespedünk. Igyekszünk kialudni Magunkat. (Ez gyerek mellett nem mindig megy... :D )
Apropó alvás: Érdemes Lakatos Péter oldalán is körül nézni alvás, evés, edzés témakörben is.
- Sokat vagyunk együtt, mi osszuk be a munka időnket. A férjem most szabadabb, ez mondjuk egy plusz pont.
ÉS akkor most jöjjön az, ami megváltozott, a felszínre került.
Nem olyan sok, de az enyém.
Onnan kezdtem, kicsit fentebb, hogy dühös voltam, és utáltam az embereket, kétségbeestem, hogy itt tart a világ, a társadalom...
Ilyenkor valamire való önismerettel rendelkező ember elkezd a saját háza tája körül seperni.
Én is ezt tettem, és ehhez szükségem volt a face böjtre is.
- A mostani helyzet egy nagy profitja számomra, hogy kezelhettem ezt a " Facebook függőségemet" is.
Naponta kb 2 órát töltöttem ott, amibe a szakmai csoportok, tanulni valók is beletartoztak ugyan, de így is sokkal több, és haszontalanabb időtöltés volt, mint kellene.
" Ilyenkor fel kell tenni a kérdést, hogy ki a a főnök, az ember, vagy a viselkedése?", ahogy dr. Máté Gábor is mondta; és használni mindazt a tudást, amit Anditól tanultam.
- A nagy triggerem, amitől teljesen bedühödtem, az pedig a #maradjotthon hastag volt.
Miért vagyok ettől ennyire ideges? Mitől félek?
Mélyen a testembe, a testi érzeteimhez kapcsolódva meg is kaptam a válaszokat:
Az első válaszom, hogy számomra inkompetens emberek akarják megmondani, hogy mit csináljak. Ez sajnos a gyermekkoromból ered. A szüleim legtöbbször bizonytalan, olykor kétségbeesett, szorongós, depressziós emberekként nem voltak erős, biztonságot adó támaszok, akiknek megbízhattam volna a szavában. Inkább hagytak a magam útját járni, és ehhez is vagyok hozzászokva. Nem ahhoz, ha megmondják mit csináljak.
Együtt maradtam ezzel a magára maradt kislánnyal,(aki voltam) és annak dacával, félelmével. Hamar megértettem, és megszusszantam.
Aztán egy újabb szint következett:
Hirtelen egy dohos, vizes pincében találtam Magam fázva, dideregve a kislányommal a karomon.
Kint bombáztak. A pince tele, többen hozzánk érnek, legalább kicsit melegítenek, de inkább jobb lenne távolabb. Félek. A férjem sehol. Egyedül vagyok a gyerekemmel. Én elvagyok étel nélkül, de ő... Szoptatni se tudok most, azért megpróbálom. Egy férfi néz, undorodom tőle, félek tőle.
Nem nézek rá, nem nézek senkire. Csak a babámra. A gyomrom mogyorónyi, szorít. A torkom, a gyomorszájam ég, a fejem lüktet. Mikor lesz már vége? Kapaszkodom a gyermekembe, nekem ki kell tartanom....
Aztán látom a (anyai) nagymamámat. Nem én vagyok az, mégis bennem élt tovább a félelme.
Együtt vagyok vele, megpihenek, hagyom ahogy átéget a félelem, a testi érzetek, szabad utat adok.
Körül nézek, erőforrásokat keresek kint és bent is. Földelek, a központomba lélegzem . Biztonságban vagyok.
2020 van, béke van. A szobámban vagyok, mellettem szuszog a kislányom, a férjem a konyhában. Minden rendben. Itthon lenni is jó, és ki is mehetek. Már nem félek.
Most nyugodt vagyok.
Ez az időszak mindenkinek segít meglátni a valódit, ha nyitott rá. Hogy milyen a kapcsolata a szüleivel, gyerekeivel, párjával, Magával, a testével. Segít tudni, hogy ki és mi a fontos.
Vége lesz, ha megnyugszunk. De addig, ha még ideges vagy, vagy félsz, netán másokat okolsz, haragszol, akkor nincs elvégezve a munkád. Ülj le csendben, és figyelj. Találkozz a félelmeiddel, aztán ÉBRESZTŐ!
És, hogy frappáns legyek, tedd fel a koronát a fejedre, és legyél Te a saját életed Királya, Királynője.
2019. december 2., hétfő
Hópehely a szíven
Hópehely, fehér, hideg, vizes. Most egyszerre öröm és bánat pelyhei hullanak körülöttem és Bennem.
Gyermeki öröm jár át engem is, ahogy a kislányomra nézek. Az első hó, fura újdonság.
Nehéz benne lépni, haladni. Megállásra, csendre, odafigyelésre tanít.
Körülöttünk a korán kelők hóemberei a parkban, vidám, kisebb, nagyobb figurák.
Előre nézek, a gyermekemre, az örömre, a kíváncsiságra. A jövőbe nézek, megújulok, mosolygok.
Egy padra téved a tekintetem, belepte a hó, elszorul a szívem. Kivel nem tudok már leülni erre a padra? Miket és kinek nem mondtam még el? Ki az aki hiányzik? Mi az, ami fáj?
Ki nincs velem testben, lélekben, sehogy sem, és miért? Volt e valaha mellettem úgy igazán?
Nehéz kimondani, hogy nem, és ettől még-jobban fáj.Egyre messzebb kerülök attól, hogy valaha megkapjam azt, ami úgy hiányzik tőle- elfogadás, szeretet, figyelem, őszinteség, vagy csak egy igazi ölelés.
Van, aki meghalt, és azért.
Van, aki él, de (szenvedély)beteg, és azért.
Van, aki él, de nem képes rá. Mert a saját bajával van elfoglalva, és azért.
Van, aki sosem élt, azért.
Hullik a hó, hideg, nehéz. Minden pelyhe égeti a bőröm, égeti a lelkem.
Az arcomra gördülő könnycseppekbe hullanak, hogy aztán együtt folyjanak tovább.
Múlt és jövő itt a jelenben mind együtt egyetlenegy hópehelyben.
Ez az élet, érzem, hópehellyel a szívemen.
2019. november 1., péntek
Tegnap falevél voltam.
Tegnap falevél voltam szép-testű, zöldellő.
Büszke, lelkes; fa ágán dülledő.
Tegnap falevél voltam, narancs-piros, színes, kacér.
Örültem a fa részeként, és hálát adtam minden napért.
Tegnap falevél voltam, barnába hanyatló sárga.
Lassan, lassan, elbúcsúzom Kedvesem, Fa ága.
Tegnap falevél voltam, száradó, ősz-barna.
Belém kap a szél, röptet; körülöttem zeng az élet hangja.
Tegnap falevél voltam, a színem már csak álom.
A Föld befogad, megnyugtat, így szép a halálom.
(A Blooming Body- Butoh tánckurzus és az ősz ihlette.)
2019. október 3., csütörtök
Szavakkal verve
-Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kis ökörnek.
-Ha még egyszer ezt csinálod eltöröm a kezedet.
-Ha így beszélsz kimosom a szádat szappannal.
-Amíg az én asztalomnál ülsz, azt csinálod, amit én mondok.
-Gyereknek kuss a neve.
-Téged meg ki kérdezett?
-Fogd be a szád!
-Ne sírj!!!
-Te mit képzelsz Magadról, Úgysem fog sikerülni.
-Béna vagy.
-Hülye-gyerek.
-Belőled úgysem lesz semmi.
-Fiúnak kellett volna születned.
-Bárcsak lánynak születtél volna, olyan kislányos vagy.
-Ne játszd a fejed.
-Mit okoskodsz?
-Ne színészkedj.
-Kis kurva.
-Csúnya vagy.
-Te vetted el a fiatalságomat.
-Minek születtél meg.
-Hülye vagy, az is maradsz.
-Útban vagy.
-Ne légy láb alatt, foglald el Magad.
-Bezzeg a szomszéd kislány/kisfiú sokkal szebb, jobb, okosabb...
A teljesség igénye nélkül összeszedtem pár olyan mondatot, amit szülők mondtak gyermekeiknek.
(A saját és a körülöttem lévők emlékeiből. )
Szerencsés, aki nem ilyen mondatok által cseperedett, de sajnos nem igen ismerek ilyet; nyilván mert hozzám a sebzett lelkű gyerekek jönnek felnőttként.
Hogyan érzed Magad, ahogy olvasod ezeket a szavakat? Mi indul be a testedben?
Gyomorgörcs? Mellkas szorítás? Visszafojtott lélegzet? Zsibbadás? Vagy düh?
Bármelyik is, teljesen természetes folyamat zajlik benned.
Ezeket szeretnénk egész életünkben elkerülni, mert nemhogy nem tanultunk meg a testünkben lenni, de ezekben a helyzetekben nem volt velünk senki, aki megtanította volna.
Pont azok mondták ezeket, akiknek a feladatuk lett volna bátorítani, elfogadónak lenni, támogatni, szeretni.
Persze ők sem hibáztathatók, nekik se tanította senki.
Aztán telnek az évek, és lehet, hogy ők már nem mondják, de belénk ivódtak szavaik az érzések által, és már van, hogy mi mondjuk Magunknak; rosszabb esetben a gyerekeinknek is.
Mert sajnos bántalmazni szavakkal is lehet, és sokkal tovább tart a gyógyulás is.
Nem kell, hogy így legyen. Felnőttként is meg lehet tanulni a testérzetekkel, szomorúsággal, dühvel, tehetetlenséggel, stb. lenni.
Meg lehet tanulni, tapasztalni az önszabályozást, az egészséges érzelmi áramlást, hogy könnyebben menjenek a felnőtt mindennapok, ne pedig felnőtt bőrbe bújt 3-4-5 éves gyerekekként kelljen élni.
Szülőként különösen nagy felelősségünk van a saját gyermekkorunkat, érzelmi sebeinket a helyére tenni, hogy ne adjuk tovább a fájó, bántó mintákat, és ne a mi múltunk kompenzálásaként neveljünk.
Mert az is egy szemellenző, és így nem látjuk tisztán a saját gyermekünket, és annak valós igényeit.
Először nekünk kell tudni mit kezdeni a testünkkel, az érzéseinkkel, érzeteinkkel, hogy méltó példát tanulhassanak. Hiszen jól tudjuk, hogy utánzással tanulnak.
Ha még nem tettük meg, akkor elkezdhetjük Magunknak megadni, amire gyerekkorunk óta vágyunk.
Ha szüleink szájából nem hallhatjuk, akkor mondjuk ki Magunknak, és gyermekeinknek, amilyen sokszor csak tudjuk:
-Örülök, hogy vagy!
-Boldog vagyok, hogy az Anyukád/ Apukád lehetek!
-Boldog vagyok, hogy létezel!
-Szeretlek.
-Büszke vagyok Rád!
-Ügyes vagy!
-Okos vagy!
-Szép vagy!
-Bármit elérhetsz, amit szeretnél.
-Megértem, átérzem, ha dühös, szomorú, csalódott, stb vagy.
-Itt vagyok Veled.
-Számíthatsz Rám.
-Sírj csak nyugodtan.
-Szeretem a hangodat, szeretlek hallgatni.
-Érdekel, amit mondasz.
-Kíváncsi vagyok Rád.
-Úgy szeretlek, ahogy vagy!
-Pont úgy vagy jó, ahogy vagy!
-Bátran fejezd ki az érzéseidet!
-Nekem bármikor elmondhatod,amit szeretnél, amit érzel, gondolsz.
-Sikerülni fog.
-Gyere csináljuk együtt.
-Szólj, ha segítsek.
Ezek után a mondatok után, hogyan érzed Magad? Hogyan reagál a tested?
Mosolyogsz? Megkönnyebbülsz? Netán összeszorul a szíved? Sírsz? Meghatódsz?
Be tudod fogadni a mondatokat, érzéseket?
Ha segítségre van szükséged gyermekkorod feldolgozásában, keress meg:
Egyéni konzultáció
2019. szeptember 23., hétfő
Újraélés
Vannak emberek, akik gyermekük születése után még közelebb érzik Magukat saját szüleikhez, még jobban megértik, és szeretik Őket.
És vannak emberek, akik gyermekük születése után teljesen kétségbeesnek,összetörnek, fájnak, és (átmenetileg) eltávolodhatnak, haragudhatnak a szüleikre.
Akiknek minden saját gyermekkori élményük, történetük, sérelmük úgy tör felszínre, mint egy vulkán.
Hozzám az utóbbiba tartozó emberek fordultak idáig, és igazán csak akkor értettem meg mindezt, amikor a saját bőrömön tapasztaltam.
Fontos lenne tudni ezeket gyermekvállalás előtt:
- A várandóssággal saját magzatkori élményeidet élheted újra. E mellett érdemes ránézni hogyan állsz hozzá a test változásaihoz, milyen a test képed.
Hogyan viszonyultak a felmenőid ehhez a témához, így mi vár rád testi és lelki szinten.
- A szüléssel saját születésedet élheted újra. Na ez egy nagyon sarkalatos pont, ezért érdemes szülés felkészítőre járni, újjászületés tréninget végezni. Sajnos nagyon kevés helyen készítenek fel erre, így érdemes keresni olyan segítőt, aki ezzel is foglalkozik, nemcsak a légzéstechnikákkal, stb.
A nők nagyobb százaléka retteg a szüléstől, és nincs tisztában azzal, hogy mi is történik olyankor a testével, ez a kultúránk szegénysége -sem a születés, sem a halál nincs méltó helyen kezelve.
Mindenféle vitaminokat beszedetnek, vizsgálatokra küldenek, de a lélekkel, a testbe ragadt érzelmekkel, érzetekkel kevesen foglalkoznak.
-A szoptatással feljön minden kiszolgáltatottsági, táplálási, biztonságérzeti, orális fixációs
(cumi ,cumisüveg= rágó, cigi, evészavar) probléma.
Ez szintén egy nagyon terhelt terület, szerencsére már egyre több Laktációs szaktanácsadó tud segíteni a nőknek.
Ennek ellenére mégis úgy látom, hogy a rokonság, és a felkészületlen, vaskalapos védőnők, orvosok is sokat tudnak ártani. Borzalom, hogy mi van a fejekben, és mennyire nem tiszta ez a téma sem. Pedig "csak" egyszerű, zsigeri, anyai megérzést, odafigyelést, és igen óriási alázatot követel.
Ha pedig ez korlátozva van, akkor nem szégyen segítséget kérni. Szerencsére azért hallottam számtalan jó sztorit is ezzel kapcsolatban.
-A hozzátáplálás pedig az egész felnőttkori ételhez, italhoz, emésztéshez, és szexhez(intimitáshoz) kapcsolódó hozzáállást megalapozhatja.
- A gyermek sírásával, mozgásfejlődésével, nevelésével, mindennapjaival kapcsolatban pedig jöhet a múlt cunami.
Minden meg nem kapott ölelés, oda nem figyelt pillanat, netán megalázás, bántás, megszégyenítés visszaköszön.
Ott állsz a kisbabáddal, és a saját üvöltő, fájó belső gyermekeddel.
Mit tehetsz ilyenkor? Mi az amire figyelj? Hogyan kezeld a helyzetet, Magadat?
Az előbb felsorolt témákban, és a kérdésekre válaszolva is tudlak Téged segíteni, akár már van gyermeked, akár előtte állsz.
Figyelem! Senkinek nem akarom megmondani, hogy mi a tuti.
A saját tapasztalataimat adom át a tanult módszerek által, hogy mindenki meglelhesse a saját válaszait, női, anyai, zsigeri erejét, tudását. Természetesen férfiakat, párokat is szívesen segítek ebben.
Októbertől várlak új helyszínen a Jászai Mari térnél:
- Egyéni konzultáció
- Tér- Játék: Belső gyermek
2019. szeptember 14., szombat
Tájékozódási űr
"A gyermekek - a meleg vérű fajok utódaihoz hasonlóan- tájékozódási ösztönnel születnek: szükségük van valakire ahhoz, hogy irányérzékre tegyenek szert. ...
A gyermek képtelen elviselni, ha az életében nincs ilyen személy: nélküle teljesen összezavarodik, és elveszti a tájékozódási képességét.
Vagyis képtelen elviselni azt, amit én csak tájékozódási űrnek nevezek. A gyermek számára a szülők, illetve szülőt helyettesítő felnőttek jelentik a természet adta tájékozódási pontot csakúgy, mint az állatok esetében a fiatal utódaikat nevelő felnőtt egyedek."
(Dr. Máté Gábor: A család ereje)
Sajnos sokunk nő fel ebben a tájékozódási űrben. Nemcsak az árva gyerekekre gondolok ilyenkor. Hanem, ha a szülők túl sokat dolgoznak, nem érnek rá a gyerekkel foglalkozni, nincs erejük, energiájuk, vagy kedvük; illetve, ha nem kompetensek, érzelmileg ridegek, magukat is képtelenek jól működtetni (testi, lelki problémákkal, szenvedélybetegségekkel küzdenek) a gyermek akkor is magára marad.
Azért, hogy ezeket a mintákat, bizonytalanságokat ne adjuk tovább a gyermekeinknek, először Magunkat kell felnevelni; Nekünk kell lennünk elsősorban a saját világítótornyunknak, hogy aztán ők is megtalálhassák Önmagukat a szüleik viszonyításában.
Ehhez pedig mély testi, lelki, pszichológiai önismeretre és válasz-kész, kötődő, szeretetteljes kapcsolódásra van szükségünk Magunk felé és (leendő) gyermekeink felé is.
A HOGYAN-okat szívesen megmutatom :
Egyéni konzultáció
Tér- Játék: Belső gyermek
2019. szeptember 11., szerda
Belső gyermek
"Talán nem is az van a legnagyobb hatással a gyermekre, amit a szülő-gyermek kapcsolatban történik, hanem az hagyja a legmélyebb nyomot a gyermek személyiségén, ami ebből a kapcsolatból hiányzik." (C. G. Jung)
És keressük, sokszor egész életünkben ezeket keressük.
Van, hogy átmenetileg megkapni látjuk más személyek, szerelmek, szerek, hobbik, közösségek által.
De ezek ideig-óráig tartanak, és jön újra a csalódás, a hiány érzet, és rohanunk az újabb szerelem, vagy szer felé.
Ezért is tartom fontosnak, hogy :
- Tisztában legyünk azzal, hogy mik azok a minőségek, amiket nem kaptunk meg (értő figyelem, minőségi idő, szeretet, odaadás, elfogadás, kompetencia, biztonság, erő, támasz, bölcsesség, szabadság, bizalom, stb.)
- Meg tudjuk gyászolni, meg tudjuk élni mélyen a testben érezve ezeknek a hiányát. (szomorúság, düh egészséges testi megélése az idegrendszerünk jelenlegi állapotának függvényében).
- Megtanuljuk ezeket a minőségeket energetikai és fizikai módon is megadni Magunknak.
- Megtaláljuk Magunkban a biztonságos, elfogadó, szeretetteljes felnőttet, aki felneveli a bennünk lévő kisgyermeket.
- Folyamatosan kapcsolódjunk a testünkhöz, és beleköltözve jól érezzük Magunkat. (A jól érzés nem egyenlő a csak "pozitív érzetek" észlelésével.)
Ha érdekel ez a folyamat, és Te is szívesen felnőnél, felnevelnéd Magad, akkor várlak szeretettel az októberi eseményen:
https://www.facebook.com/events/678063966031093/
Vagy Egyéni konzultáción:
https://ildiidill.blogspot.com/p/blog-page.html?m=0
https://www.facebook.com/events/678063966031093/
Vagy Egyéni konzultáción:
https://ildiidill.blogspot.com/p/blog-page.html?m=0
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Rúzs mánia
Mi lehet az? - Készülhetett akár: henna, bíbor, okker, vasérc, fehérólom, féldrágakő, mérgező kivonat, bíbortetű, vöröshangya, cinóber, bor,...
-
"A nyitott harmadik szem úgy látja az életet, mint a színpadot. " A hatodik a 3. szem csakra, mely az ember bölcsességének lelki...
-
Rengeteg dolog fűződik az oralitáshoz. Orális, azaz szájjal történő dolgok az életünkben: - beszéd - kommunikáció, kapcsolód...
-
Mi lehet az? - Készülhetett akár: henna, bíbor, okker, vasérc, fehérólom, féldrágakő, mérgező kivonat, bíbortetű, vöröshangya, cinóber, bor,...









