Valóságom

Meg szokták kérdezni Tőlem, hogy érdemes-e Önvizsgálni, jobb lesz-e az élet vele, utána?

Oldalakat írhatnék arról, hogy hogy igen, jobb, csodálatosabb, stb... és ez igaz is.

Viszont nem úgy, ahogy én is anno, és a legtöbben gondolják.

Volt egy csomó koncepcióm arról, hogy milyen a jó élet, a jó párkapcsolat, a jó szex, a jó test...és hogy ezeket elérjem sok mindenre képes voltam.

Az én ideális világomban az lett volna, hogy jó sok pénzt keresek, nagyon sikeres vagyok, a tenyerén hordoz a párom, (minden félét vesz, utazunk, nyaralunk, vacsizunk), minden nap szexelünk, lehetőleg többször is. 

Le vagyok fogyva, és izmos vagyok, minimum lefutom a kis maratont.

Nagyon okos vagyok, sok mindenhez értek, tanácsért fordulnak hozzám. Kiegyensúlyozott, békében lévő vagyok -ami azt jelentette, hogy nem haragszok, nem félek, nem hisztizek, stb

Na kb ilyeneket gondoltam, és szerettem volna.

Őszinte leszek, ezek közül így egyiket sem kaptam meg! :D

Hiszünk valamit, hogy számunkra mi lenne a jó, és igazából fogalmunk sincs.

Nézzük a valóságomat:

Éppen annyi pénzt keresek, ami szükséges. Viszont sokkal kevesebbet dolgozom, ráadásul a pénz kereseti lehetőségem a szerelmem- vagyis a hobbim, és sokkal több időm van.

Régebben sokat kerestem, hogy utána majd valahol végre pihenhessek, kikapcsolódjak- most kipihent vagyok, és nincs miből kikapcsolnom.
 Az egész életem egy nyaralás, egy kaland.

A párkapcsolatom sem úgy alakult,ahogy szerettem volna (szerencsére) hanem sokkal inkább úgy, ahogy Nekem valóban jó. Fogalmam sem volt, hogy így is lehet párkapcsolatban élni, így honnan tudhattam volna ezelőtt, hogy Nekem mi a legjobb?

Már nem A- betűként élek, ahol, az egyikünk, (az A betű valamelyik szára elmozdul), akkor a másik elbukik, hanem H betűként, ahol 2 önálló, szabad ember kapcsolódik.

A szex terén is sokat ön-vizsgáltam, elég sok történetem, hiány-énem tapadt ehhez a témakörhöz. Használtam a szexet, manipulációra, kényszeresen, a szeretet jeleként, kapcsolódni vágyásból, stb. 

Itt volt számomra a legfélelmetesebb a vizsgálódás, hiszen azt hittem, hogy elvész majd az aktivitásom, érdeklődésem, és már nem lesz fontos számomra szex. Nem így lett.

Ó, és a test koncepcióim. Nos, fogytam valamennyit az Önvizsgálatok során, de nem fogytam olyanra, mint anno szerettem volna.  És már nem is szeretnék. Valakivel beszélgettem a strandon, és azt mondta, hogy milyen jó lenne, ha végre úgy lenne egyszer ott, hogy úgy néz ki a teste, ahogy szeretné.

Megkérdeztem, hogy mit szólnál, ahhoz a verzióhoz, hogy úgy lennél itt, hogy függetlenül a tested kinézetétől örömmel lennél a testedben, ezáltal a strandon? Tetszett neki. 

Mert én így vagyok. És mekkora szabadság!

Elég sok emberrel dolgoztam, hogy lássam, hogy amíg kívülről akarsz változtatni, egyáltalán, azt hiszed, hogy nem vagy jó, ahogy vagy, addig nincs az a  változás, amivel elégedett lennél. Sosem lesz vége!!!!!

Mindig utálni fogod Magad, a testedet, és mindent ami hozzá kötődik, a strandot, az érintést, a szexet, egyáltalán a létet.

Régebben naponta pattantam a mérlegre, az idén egyszer álltam rá. 

Számít? Nekem már nem.

Ott a tükör, ott a kezem, a figyelmem, többet ér, bármilyen mérlegnél, hogy valóban kapcsolódok Magamhoz.

A mozgással kapcsolatban sincsenek elvárásaim Magammal szemben, Imádok bicajozni a közeli erdőben, időnként kocogni, focizni a párommal, és a salsa és szamba a szívem csücskei.

És az érzetek, állapotok, nos, megélek mindent, és annyira élvezem a sírást, a nevetést, a testemben tomboló érzeteket, energiákat. 

És hívhatom őket haragnak, félelemnek, vagy fájdalomnak; hívhatom éppen, csak már nem így érződnek.

Csodáltál már forgó szelet egy óriási rét közepén? Vagy göbvillámokat, vihart, tűző napot, zivatart?

Ha igen, akkor sejtheted, hogy miről beszélek. Pont ilyenek az energiák, mindegy, hogy a térben, a test belső terében vagy a  réten bukkannak fel. :)

Na, és a  gondolatok, sosem leszünk gondolatok nélkül, mindig jönni fognak. Csak már nem azonosulok velük, nem gondolom, hogy én csinálom a gondolkodást.

És van amikor igen, és azt is élvezem.

Imádom a színész- szerep hasonlatot.: Színész vagyok, és játszom  szerepeimet.
 Mind ezt csináljuk, csak olykor elhisszük, hogy a  szerep vagyunk mi... az áldozat, a szenvedő, a lúzer, a csúnya...

Azt hiszem valahol mindig is éreztem ezt, és az Önvizsgálatok hatására még inkább élem, és élvezem az összes szerepet, és közben nem felejtkezem el arról, hogy én nem a szerep vagyok!!!

Csuda móka ez, az egész élet. Játék- öröm- szabadság.

Az Önvizsgálatokat nem azért csináljuk, hogy általa jobbak, megfelelőbbek legyünk....nem, már most jó és elfogadható, sőt egy csoda vagy. 

Az Önvizsgálatok abban segíthetnek, hogy végre ezt észrevedd!!!

Ha mélyebben együtt szeretnél lenni Magaddal, akkor erre igazán alkalmas lehet a NőSzirom Táborunk! 

Várunk szeretettel:

NőSzirom Tábor