A munkanélküliség másik oldalán

A munkanélküliség másik oldalán, azaz, mire jó nekem az, ha  párom munkanélküli???



Kedvesek íme a tegnapi téma az én szemszögemből.

Ez a Munka megelőzte a tegnap közzétettet, amit ha még nem olvastál volna, itt tudod:

http://ildiidill.blogspot.hu/2013/01/munka-munka-nelkuliseggel.html

Ítéld Meg a Felebarátodat Munkalap

1. Ebben az adott helyzetben, ki dühít, keserít el, okoz feszültséget benned, és mivel?

Szomorú vagyok A párom miatt, mert rosszul áll hozzá a munkakereséshez, beszűkült.

2. Ebben a helyzetben, mit akarsz, min változtasson, mit tegyen ez a személy?

Azt akarom, hogy nyitottabb, lelkesebb legyen.

3. Ebben a helyzetben, milyen tanácsot adnál neki?

A páromnak nyitottabban kellene hozzáállnia a munkakereséshez. El kellene hinnie, hogy találhat egy jól kereső állást. Többet kellene ezért tennie.

4. Ahhoz, hogy te boldog legyél ebben a helyzetben, mire van szükséged, mit gondoljon, mondjon, érezzen vagy tegyen ő?

Arra van szükségem, hogy A párom lelkesebb, szorgalmasabb legyen a munkakeresésben.

5. Miket gondolsz róla ebben a helyzetben? Készíts listát!

A párom beszűkült, zárt, félős.

6. Mi az, amit ebben a helyzetben vagy ezzel kapcsolatban soha többé nem akarsz újra átélni?

Soha többé nem akarom, hogy a párom így álljon a munkakereséshez. Nem akarom, hogy ne legyen egy normális munkahelye, bizonytalan legyen az anyagi helyzete, hogy munkát kelljen keresnie.

Nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen.

MUNKA:

Nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen.

1. Igaz ez?

Igaz.

2. Teljesen biztos lehetek abban, hogy nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen?

Igen.

Kinek a dolgával foglalkozom, amikor elhiszem ezt a gondolatot?

Ez az ő dolga!!!!

3. Hogyan élem az életemet, mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy én nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen, miközben éppen munkanélküli?

Feszengek, próbálok nem erre gondolni. Félek, hogy nekem kell eltartanom őt. Hogy nem tudok a saját dolgaimra költeni.

Teher a vállamon érzés. Próbálok segíteni neki, ötleteket adni, támogatni.

Ha azt látom, hogy nem úgy tesz, ahogy én szeretném, akkor elmondom a véleményem, vagy beszólok. Elkeseredek, frusztrált leszek.

Mitől félsz,mi az ami még ennél is félelmetesebb lenne számodra?

Hogy állandóan megismétlődik ez, és az hogy akkor elhagyom. Muszáj elhagynom, mert én ezt így nem bírom.

(Tényleg nem bírod??? és elhagyod??? mi is a valóság??? - Hogy vele vagyok, na jah...)  

Mire használod ezt a gondolatot?

Hogy ne nézzek szembe a szakítás gondolatával. 

Mi lenne abban a félelmetes, ha a páromnak lenne mindig normális, jól fizető állása?

Nem tudom, hogy milyen egy ilyen férfival együtt élni, számomra ez ismeretlen terep. Már így is sokkolóan jó vele, szinte tökéletes a kapcsolatunk, na akkor már tökéletes lenne, ááá teljesen betojnék ettől.

Meg félnék, hogy akkor akkor én elszórnám a pénzemet, mert ő jobban tudja beosztani a pénzt, mint én.

 Én nem rakok félre, nem spórolok, Ő igen. Régebben is neki volt félrerakott pénze, nekem nem. És amikor megkérdezte, hogy miért nem rakok félre az nagyon idegesített, hogy mit szól bele, mit kér számon engem.

Így most ebben a helyzetben én érezhetem, na jó érzem magam fölényben. 

4. Hogyan élném az életemet a nélkül a gondolat nélkül, hogy nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen, miközben ő éppen munkanélküli?

Hagynám őt csinálni a dolgát, jobban bíznék a sikerességében.

Nem szólnék bele a dolgaiba. Több időm lenne magamra.

Megfordítások:

Azt akarom, hogy a párom munkanélküli legyen.

Hogyan igaz ez? 

- Amíg így van, azt érzem, hogy nekem kell gondoskodni róla, meg megmondani mit hogyan csináljon. Fölényben érezhetem magam, okoskodhatok, elláthatom tanácsokkal, és még cseszegethetem is.

Ó de ismerős minden párkapcsolatomban ezt csináltam, én, mint Teréz anyu...
Na jó cseszegetős Teréz anyu ...

 És honnan ered? Naná, hogy aputól... Életem nagy része azzal telt, hogy meg akartam menteni őt, ahogy utána életem férfijait is. Jó kis program.

Nem akarom, hogy én munkanélküli legyek.

- Egyrészt vele kapcsolatban, mert ha nem vele foglalkozom, akkor magammal kellene...és jelenleg van egy jó pár dolog, amivel nem ártana foglalkoznom.

Na meg ha nem az a munkám, hogy neki adok tanácsokat, tehát e munka nélkül leszek, akkor úgy érzem nincs rám szükség.

És igen, amíg ő viszonylag nyugodtabban éli a munkanélküliséget, én adott esetben halálra feszítettem magam, mert rettegtem (rettegek) hogy nem lesz munkám, (biztonságom)

Inkább mindig több lábon próbálok állni, ha  az egyik dolog megszűnik, legyen mibe kapaszkodnom.

Mintha az életem függne rajta.

Nem is voltam igazán soha munkanélküli (maximum csak papíron), és  a mai napig nehezen engedem meg magamnak, hogy pl egy egész napot csak úgy legyek, hogy semmit nem csinálok.

Használati utasítás nekem:

3. pont:

Nyitottban kellene hozzáállnom a párom munkakereséséhez. El kellene hinnem, hogy találhat egy jól kereső állást (és nem félni ettől). Mindezért többet kellene tennem.

4. pont:

Arra van szükségem, hogy és sokkal lelkesebb, szorgalmasabb legyek, a párom munkakeresésének módszerinek elfogadásával kapcsolatban.

Milyen is vagyok én vele és a munkanélküliségével szemben?

5. pont

Én vagyok beszűkült,zárt és félős. Igen, mert elhittem ezeket a gondolatokat, így csak ilyen tudtam lenni.

Nem haragszom magamra ezért, sem őrá, sem a munkanélküliségre. Istenem, hogy most milyen hálás vagyok.

Így lehetek pont úgy a legnyitottabb és leglelkesebb, szeretetteljes hogy közben zárt, félős és beszűkült vagyok. Vele és magammal is.

6. pont.

Alig várom, hogy a párom úgy álljon a munkakereséshez, ahogy.

Hogy ne legyen egy normális munkahelye, hogy bizonytalan legyen a munkahelye, és munkát kelljen keresnie.

Alig várom, hogy a párom munkanélküli legyen!

Miért?

Mert, ó ezt még ki is hagytam, akkor sokkal többet tudunk együtt lenni. :)

Aztán , mert észrevehetem, hogy hogyan és mennyire akarok én az ő dolgával foglalkozni, a magamé helyett. És, hogy mit jelent nekem ez a helyzet, szembe nézhetek mintáimmal, félelmeimmel.

Észrevehetem, hogy hogyan szabotálom a kapcsolatunkat, hogy mit hittem el a segítségről, és mennyire félek, ha az (anyagi) biztonságomat érzem veszélyeztetni.