Lehet

Buszon utazom. Ezerrel megy a klíma. Mocorgok, dörzsölöm a vállaimat, fázom. 
Előttem a néni haját szinte leviszi a kiáramló hideg levegő.

Felsejlik egy emlék. :
Gyerek voltam, anyuval távolsági busszal mentünk vidékre.
Nyitva volt egy ablak, ahonnan pont engem ért a huzat. Nyűgösködtem, és megkértem anyut, hogy szóljon a  bácsinak, hogy csukja be azt az ablakot.
Anyu nem tette, mert a bácsinak biztosan melege volt.
Én sírtam, és még nyűgösebb lettem, be is gyulladt a  fülem estére...
Nem hibáztatom anyut. Ő is, mint a legtöbben úgy élt, hogy nem képviselte igazán saját Maga, és szerettei érdekeit.
Nem tudta, nem merte, ezt tanulta, így nevelkedett. Így volt elfogadható, szerethető, ha megalkuvó, ha csendben marad. Kerülte a konfliktust.

Újból a buszon vagyok, előre sétálok a buszvezetőhöz, és megkérem kedvesen, hogy állítson a klímán, mert hátul nagyon hideg van.
Csak lekapcsolni tudja, jelzi. Így megkérem, hogy akkor kapcsolja le.
A buszon erre többen megszólalnak, hogy végre, mert már megfagytak.
Senki nem szólt, pedig fáztak.
Főleg idősek ültek a buszon.
 Néztem ezekbe a hálás szemekbe mosolyogva, és ezáltal, mintha édesanyáméba is néztem volna, hogy Igen Anya, lehet! Lehet szólni, ha valami nem jó. Lehet...

Bánatos a tested?

Te hogyan bántod Magad? Bántás, melyből bánat fakad... 

Én rengeteg módját ismertem, ismerem az önbántásnak.

Ma azon töprengek, hogy miért hittem én azt, hogy ahhoz, hogy valami változzon, gyógyuljon bennem, ahhoz fájni, szenvedni kell.
Ez több mindenben is igaz olykor rám.
Régebben a sportot is szenvedésig, tűréshatárig, akár szinte ájulásig, vagy majdnem hányásig csináltam. Ez már szerencsére régen volt, de a mai napig hajlamos vagyok ilyenbe belefogni. Pl. pár hónapja a trx edzésen küzdöttem az életemért, vagy nagy súlyok alatt izzadtam az edzőteremben.

Most végérvényesen arra jutottam, hogy nem vagyok hajlandó többet fájdalmat okozni a testemnek.
Inkább táncolok, és csinálok olyan mozdulatokat, amelyek természetesek, spontánok, könnyedek.
Nagyon élvezem a padlós gyakorlatokat, és a szabad táncot, mozgást.

Most olvasok egy pozitív fegyelmezésről szóló könyvet.
Ott is visszacseng, hogy valahogy az emberekben, szülőkben bele van égve, hogy csak úgy lehet nevelni a gyerekeket, ha bántják, megszégyenítik, kioktatják, stb...
Miért gondolják azt a szülők, hogy azzal, hogy rosszul érzi magát a gyerek, abból lesz bármi (pozitív) változás.

Miért hisszük, hogy csak fájdalom, szenvedés útján van fejlődés? És még meddig ???

Te meddig bántod még Magad?

Könnyed, játékos napot kívánok Mindenkinek! 

Tér - Játék : Család

Páros és csoportos gyógyító játékok a szomatodráma, családállítás, és integrációs, szituációs, mozgásos gyakorlatok elemeit ötvözve.

Családi, szülői szigor, vagy túlzott engedékenység, túlféltés;
testi, lelki, szóbeli bántalmazás, figyelem hiány... ezek mind olyan befolyásoló tényezők, amelyek hatással vannak felnőtt létünkre.
Ezen a napon ránézünk, megéljük, megvizsgáljuk, és játékosan feloldjuk ezeket a feszültségeket, hogy egészséges életet élhessünk.


Időpont:
2017. 10.07. szombat 10.00 -16:00

Mikor javaslom:

- Olyan esetekben, amikor képtelen az ember ránézni az adott problémára, mert annyira bele van temetve, hogy sehogy sem lát ki belőle.
- Amikor szeretne szó szerint kívülről ránézni, hogy mi okozza az elakadást, és hol lehet a megoldás.
- Amikor nincsenek válaszok a miértekre.
- Amikor áldozatnak, és/vagy vagy bűnösnek érzed Magad.
- Szexuális, testi, párkapcsolati gondok kezelésére.


Részvételi díj: 8000ft/fő
Jelentkezés e-mailben: ildiidill@gmail.com

A csoportot vezeti:
Bogdán Ildikó
Facilitátor,
Spirituális Pszichológiai Tanácsadó,
Önismereti Személyiségfejlesztő

Felszabadultan létezni.

Tegnap éjjel együtt lüktettem a zenével, hagytam, hogy a testem saját ritmusaként létezzen.

 Nem mindig tudtam önfeledt lenni, nemhogy a táncparketten, szórakozóhelyen, de a hétköznapokban sem.
Gondot okozott a testem, az öltözködésem, a mozgásom, vagyis mindaz a sok gátló tényező, ami mindezekhez tapadt.
Szépen hullottak le az Önvizsgálatok segítségével a "nem vagyok elég jó", mit fognak mások szólni ", "nekem ilyet nem szabad" zárjai. 

Mert bizony régen a sok-sok hiedelem, félelem a saját börtönömbe zárt.
Megtanultam ezeket a zárakat kioldani, felszabadultam, és azóta egy sokkal könnyedebb, szebb, és nagyon izgalmas életet élek.

Ha Te is szeretnéd felszabadítani Önmagad, és hajlandó vagy kilépni a komfort zónádból a segítségemmel, akkor várlak szeretettel.

Anya-lánya, ön- és test szeretet

Egy zárt csoportban nagyon fontos témát hozott  fel egy anya:

15 éves lánya nem szereti a testét, segíteni szeretne neki ebben.

Szerintem ez már egy jó hozzáállás, ha észrevesszük, hogy van ilyen a családban, a gyermekben.

Az nem kérdés, hogy foglalkozni kell vele.

Nagyon fontos, hogy mit lát otthon, mi veszi körül a gyermeket, hiszen visszük tovább az anyai mintákat, az öngondoskodás, önszeretet képességét.

Kedves anyukák! Tudtátok, hogy a gyermek nemcsak azt tapasztalja meg ahogyan Ti gondoskodtok Róla, hanem azt a mintát veszi le, ahogyan Ti gondoskodtok saját Magatokról?

Ha az édesanya csak anyaként él, elhanyagolva saját szükségleteit, önmagát, akkor a gyermek kétféleképpen tud majd felnőttként funkcionálni: 

-vagy elutasítja az anya szerepet, mert nem akar cseléd lenni; így nem tud, és nem akar kapcsolatot létesíteni, családot alapítani.

-vagy ugyanúgy háttérbe szorítja saját Magát, megfelelésből cselekszik, és nem tud töltődni.

Én annak a  híve vagyok, hogy mindig a saját példával lehet a legjobban tanítani.

Édesanyák,(és mindenki) mutassátok meg, hogy milyen, amikor jól érzitek magatokat a  bőrötökben. 

Milyen az, amikor szeretettel fordultok a testetek, szükségleteitek iránt.
Az sem baj, ha Nálatok is van még mit javítani ezen a helyzeten, együtt a lányotokkal, (fiatokkal), még inkább bensőséges, szép lehet ez a  folyamat.

Szeretni akkor vagyok képes a testemet, ha ismerem Őt, ezáltal bizalmas kapcsolatban vagyok Vele, számíthatok rá.
Amíg a test egy tárgy, egy áru, egy olyan dolog, aminek meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak, addig nehéz az önszeretet.

A legtöbb embernek ez nagyon nehéz.

Nem vagyunk a testünkben, nincs test tudatunk, nem ismerjük a működését, reakcióit, az érzéseket, érzeteket.

Ehhez folyamatos kapcsolat, test figyelés, testben levés szükséges.

Ezt nem lehet elméleti szinten elvégezni.

Felröppent bennem egy olyan gondolat, hogy szívesen tartanék anya-lánya csoportokat, vagy 3 személyes konzultációkat, ahol gyakorlati módon segíteném a hozzám fordulókat ebben a folyamatban.

Akiben van ilyen igény, bátran jelezzen!

Addig is kedves mindenki, zsupsz be a testbe, a testhez, Önmagadhoz!
Apropó, megkérdezted ma már Magadat, hogy mire lenne szükséged?

WC papír guriga

Tegnap este az élet áramlásáról, a reakciókról beszélgettünk a Kedvesemmel, és egy régi emlék jutott eszembe.:

Kicsi gyerek voltam és vagy wc-n, vagy bilin ülve egy hangyát vettem észre Magam mellett.

 Láttam, ahogy nagyon igyekszik valahová.
 Fogtam az üres WC papír gurigát, és útját álltam.

A hangya egy pillanatig sem gondolkodott, azonnal reagált, és már ki is kerülte az akadályt, haladt tovább.

 Újból és újból teszteltem Őt, és ugyanígy reagált.

A hangya nem esett kétségbe, nem ült le gondolkodni, nem sajnálta Magát, hogy neki most milyen nehéz.

Egyszerűen reagált az életre.

Magától értetődik, sokszor mégsem megy.

A hozzám fordulók nagy része is sokszor itt van leragadva, hogy nem reagálnak egyáltalán, vagy nem úgy, ahogyan az  természetes, illetve túl reagálják a dolgokat.

Jön az élet egy akadálynak hitt valamivel, és megtorpanunk, félünk, hezitálunk, pro és kontrákat gyártunk, analizálunk. Van, hogy évekig, vagy egy életen át...

Imádok tanulni az állatoktól. Attól a hangyától  akkor azt tanultam meg, hogy az élet egyszerű, és, ha egy kakiló óriás WC papír gurigát rak eléd, mert éppen ezzel szórakozik, akkor csak menj tovább. 
És a problémák, akadályok időnként tényleg csak papír gurigák... :)))

Próbáld ki, csak egy napra legalább ezt a hangya létet, érdemes.

Bármi jön eléd, csak tedd, ami először jön, lépj, fejezd ki, cselekedj.

Ha nem megy, szívesen segítek felfedezni az élet áramlásának egyszerűségét!

Ketrecbe zárt vadállat

Egy beszorult helyzetben lévő, nehéz döntés előtt álló kliensemmel dolgoztam többek között test érzetes munkával.

Több típusú testi tünet, szorongás, álmatlanság kísérte napjait.

Testének belső terébe fókuszálva egy erős energiát érzékelt, melyet vadállatként látott.

Egy bezárt oroszlán járt fel és alá a ketrecében, és mindez a testében zajlott. 

Egy bezárt energia, oroszlán képében.

Állandóan fegyelmezte, kordában akarta az állatot tartani. Félt tőle. Attól félt, ha kiszabadul, akkor széttépi őt. Nem lesz ura többé az energiának, a  testének, az életének.

Aztán szépen lassan mégis eljutott oda, hogy kinyitotta az ajtót. 

Az oroszlán csak szaladt, csak szaladt, nem tépett szét senkit, csak szabad akart lenni.

Mély megkönnyebbülést érzett ekkor, és némi hiányt, hiszen bármennyire is szétszedte belülről, mégis a részének érezte.
Ő maga is a szabadságot választotta, ahogy a benne lévő vadállatnak ki merte nyitni a ketrec ajtót.

Mindannyiunkban fellelhető zsigeri erő, és számtalan energia, melyek különböző blokkok, valós vagy vélt hiedelmek által bezáródhatnak a testbe.

Amik óriási feszültséget és különböző testi tüneteket produkálhatnak.

Nekünk nincs más dolgunk, mint kíváncsisággal feléjük fordulni, és a gondolkodás helyett érezni, és megélni mindazt, ami a  testben, ebben a csodás energia mezőben van.

Ha kíváncsi vagy a benned élő vadállatra, az energiákra, a testedre, és befagyott, feszültséggel teli napok helyett az elevenséget választod, akkor várlak szeretettel.

Egyéni konzultáció