Test, mint az én hazafelé vezető utam.

 

 

 

Jó pár bejegyzés és ÖnMunka szólt a testemről.

Megdolgozódott a téma innen is, onnan is.

Megnézegettem a testem a nőiségen, szexualitáson keresztül a különlegességen át a nem megfelelőségig.

Mindenhol csak mentális képeket, szavakat, energiákat és gondolatokat találtam.

És barátok lettünk, olyanok, akik beszélnek egymással. Meghallgatják egymást. És nem mindig megy, és akkor is csípjük egymást. A testem és én.

Mert, hogy teljesen rajtam kívülállóként éltem meg.

Olyannak, akinek ki vagyok szolgáltatva. Amit akkori hiteim szerint uralni, irányítani, és igába hajtani kell.

Már gyerekkoromban is utáltam, ha enni, inni, pisilni, kakilni kellett, amikor én játszani akartam. Az alvásról nem is beszélve.

Ebben az évben új barátaim is lettek. A test ajándékai: az érzések, érzetek, energiák.

Mennyi éven át ki akartam őket űzni magamból, és mennyi energiámba telt, hogy ne érezzek.

Rengeteget dolgoztam, Élő Önvizsgáltam magammal, és másokkal.

És az érzetek csak jöttek.

Ilyenek is, olyanok is, és leginkább csak energiák.

Amikor egy szorongós kliens jött hozzám, elmentem vele, ahol ő van.

Én magamról azt feltételeztem, hogy nem szorongok, semmi ilyen nincs bennem.

Aztán a klienseknek köszönhetően bennem is megélődhetett, és nagyon hálás vagyok érte.

Igen örülök, hogy a szorongást, akárcsak a dühöt, agressziót, vagy a félelmet megélhetem, velük lehetek, ezek nélkül a címkék nélkül. A mesék nélkül.

És megértem, ha Te bármelyiket is félelmetesnek, fenyegetőnek, vagy veszélyesnek hiszed.

Tudom, én is így gondoltam sokáig.

A "Ki vagy a történeteid nélkül, " nézése, nem bárminek a megváltoztatása, én  inkább csupaszításnak látom.

Sokat gyakorlom az ismerőseimen is, történetek nélkül figyelni őket, az emlékek nélkül.

Mintha most látnám őket először.

Ez különösen a párkapcsolatomban tetszik. Így nézni rá. És csak szeretni tudom, őt is mást is. Csupaszon csak szeretni lehet, és aztán már erre az értelmezésre sem lesz szükség. Nekem sokszor még szükség van, és szeretem ezt is.

És a test, hmm hagyni, hogy legyen, vele lenni, megpihenni még a feszültségnek hívott érzésben is.

Imádom észrevenni, hogy észlelek, szemlélek.

Pár hete, oly sok idő után a testem mozgásba lendült.

Milyen kedves a valóság, hogy egy csodás erdő mellett lakom. Ide vágyott testecske, és egyre szaporábban vette a lépéseket, majd kocogásba kezdett.

Régebben rengeteget futottam a  fogyás miatt, csak hogy kihajtsam magamból, a mit is? A jó nőt? Az elfogadhatót??

Most, hogy már nem találom sehol, azt aki nem elfogadható, aki kövér, aki kiszolgáltatott a testének, stb, kicsit más a helyzet.

Nem az órát és a kilométereket figyelem, nem a teljesítmény hajt.

Csak megélődik, teljesen magától.

Egyébként régen is volt, hogy megéltem ezt, de akkor nagyon ijesztőnek tűnt.

Most figyelem, ahogy veszem a levegőt, hallom az édes szuszogásomat. Érzem a földet a talpam alatt, a cipőt ahogy megtartja a lábamat.

Figyelem a mozgásomat, észreveszem, ha feszültebb valahol, és csak hagyom az érzetet a feszültség, görcs megnevezés nélkül.

Megnézem a testrészeim képét, amit az elme tapasztott egy-egy energiához. Látom, hogy képek, és hagyom.

Az energiák és a test is a maga tempóját járja, csodás " tánc" ez.

Lassítva, gyorsítva, mozgatva vagyok.

A lélegeztetve, gondolkodtatva, éreztetve  mellé tudatosult bennem a mozgatva érzése is.

És belemerülök az érzékelésekbe.

Hallom a faágak roppanását apró gyíkok talpacskái alatt. A madarak csak dalolnak, és távolról kocsik zúgására leszek figyelmes. És még ott van a  szuszogásom is, és  megannyi olyan hang, amit be sem tudok határolni, és már nem is adok nekik szavakat, csak észreveszem, hogy felbukkannak, ott vannak , aztán eltűnnek.

És amit a szemem lát, csak nézem anélkül, hogy fának, bokornak, gyíknak, zöldnek, padnak, vagy bárminek is hívnám.

Hagyom beömölni a látványt megnevezések nélkül. Pillanatról pillanatra születik meg minden, előtte ott sem volt.

És játszok. Csak a hangokra figyelek, aztán csak a látványra, aztán az érzetekre, nagyon élvezem.

Tetszik, hogy észreveszem, hogy amíg a nézésre figyelek, sokszor nem hallok hangot, vagy is nem tudatosul.

Amíg az érzettel vagyok elfoglalva, a testrész képét látom magam előtt, és nem az út kanyargását.

 És mégis visz a lábam, lélegzem, vagyok.

Semmit nem teszek érte, megtörténik magától...

Sok szeretettel várlak, ha Te is szívesen barátságban lennél Magaddal.:

 http://ildiidill.blogspot.hu/p/blog-page.html 

Nem kellene versenyeznem...

Átnézegettem a régi Munkáimat , és egy olyan akadt a kezembe, amire nem is emlékeztem.(2012-05-23 )

 Nem kellene versenyeznem más nőkkel.

A  8 hetes NŐI csoportunkban is felbukkantak hasonló gondolatok.

Most egy kicsit mélyedjünk bele ebbe a hiedelembe.
 Természetesen a férfiak cseréljék ki a nő szót férfira. :)

Gyere, és ha van kedved csináld velem! /dőlt betűvel jelzem a mostani, utólagos hozzászólásaimat, megjegyzéseimet a régi Munkámhoz/

Nem kellene versenyeznem más nőkkel.

1. Igaz ez?
Igaz

 
2. Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz?

Nem

3. Hogyan reagálsz, mi történik, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

-  Milyen érzelem jelenik meg benned, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

Kevésnek érzem magam, frusztrált vagyok. Dac, harag, szomorúság, agresszió.

- Milyen múltbeli vagy jövőbeli képek jelennek meg, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

Múltbeli képek jönnek fel, apuval kapcsolatban:
Judit barátnőmet dicséri apu, akivel együtt jártunk furulyázni. Azt mondja neki, hogy biztos, majd ha lesznek gyerekei, akkor mennyi mindent fog neki tudni tanítani, mutatni, és, hogy milyen ügyes.
Én ebből azt értelmezem, hogy ő jobb nálam. Ja, és neki azóta már 2 gyereke van, nekem egy sem... ebben is jobb.

Aztán a szomszéd Vera, aki jobban tud oroszul, megint kevesebbnek érzem magam tőle. Apu őt is dicséri.

A lényeg, hogy minden más nő szebb, okosabb, mint én.
Apunak nem kellett volna azt mondania, hogy más lányok jobbak, mint én! /Nem is mondott SOHA ilyet!!!!   :D /

-  Írd le a testi érzeteket, melyeket akkor érzel, ha elhiszed ezt a gondolatot?
Összeszorul a gyomrom, visszatartom a lélegzetem...

- Hogyan bánsz magaddal, amikor elhiszed ezt a gondolatot?
Haragszom magamra, azt érzem kevés vagyok.

- Hogyan bánsz az adott személlyel illetve másokkal, amikor elhiszed ezt a gondolatot?
Alá- fölé rendeltségi viszonyokat veszek észre, és ezeket hangsúlyozom.
Eltaszítom magamtól őket.

-  Milyen szenvedélyeid, mániáid jutnak eszedbe, amikor elhiszed ezt a gondolatot? (Alkohol, kaja, távirányító, szerencsejáték, vásárlás.)
Kajába menekülök, az érzelmek mentesítése miatt. / és főleg az ezekkel járó érzetek, energiák megélésétől való menekülés miatt/
Félek, hogy lemaradok, hogy nem vagyok olyan jó, mint ők, a többi nő.

-  Mitől félsz, mi történne, ha nem hinnéd el többé ezt a gondolatot? (Később érdemes ezeket a félelmeket is szemügyre venni.)
Attól, hogy akkor még ennyire sem lennék képes , mint most. Semmit nem tennék, azért, hogy jobb legyek.

-  Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot?
Nem vagyok képes / jól/ érezni magam, önmagam lenni.

4. Ki lennél a gondolat
nélkül?                                
Csukd be a szemedet, figyeld meg az elmédet, engedd utazni magadat.   
Ki vagy mi vagy e nélkül a gondolat nélkül?               

Szabadon azt tennék, és mondanék, amit akarok. Nem érdekelne más véleménye.


Fordítsd meg a gondolatot. Hogyan igaz ez?

példák:

* Versenyeznem kellene más nőkkel. *
- A munkahelyemen sokszor hagytam másokat érvényesülni.

- Volt olyan, hogy "hárman voltunk párban" , és én kiléptem ebből, nem mondtam el az érzelmeimet, nem versenyeztem, átadtam a másik nőnek a férfit, akit szerettem.

- Az exemmel kapcsolatban is sokszor hagytam, hogy megtörténjenek a dolgok, megcsaljon, nem versenyeztem.

Ezekben a példákban jobban érzem igaznak, hogy igenis versenyeznem kellett volna más nőkkel.

* Nem kellene versenyeznem más férfiakkal.*

 NA igen, szoktam mondani, ha tőlem "tökösebb" egy férfi, az az igazi FÉRFI!!! 

Mert én nem csak vagányságban, belevalóságban, de erőben, bátorságban, munkabírásban is sokszor versenyzek a férfiakkal.

pl.
- Szekrénycipelés, emelgetés költözéskor.

- Amikor raktárban dolgoztam, ahelyett, hogy szóltam volna  a targoncásnak, inkább megmozgattam többször  300-400 kilót békával (kéziemelővel).

- Az exet és általában a férfiakat sokszor erőmön túl segítettem, anyagilag és mindenhogy. Nem megmutatva a gyengeségeimet, mert, hogy olyan nekem nincs, és nem is lehet. És ő se merjen gyenge lenni, ha én erős vagyok!!!!!!!

- Szakítások után, sosem roppantam össze (látszólag). Hanem friss, energikus, vidám voltam, és nem tűrtem a picsogást.

Huhhh, ez a megfordítás IS nagyon igaz.

* Nem kellene versenyeznem más Önmagammal.*

Melyikkel, melyikekkel is???

 A jobb, szebb, okosabb, erősebb, ideálisabb önmagammal.
És a szerencsétlen, lúzer, gyengével sem.

Nincs jobb és rosszabb önmagam!!!

Mindig pont az vagyok, abban a pillanatban, akinek lennem kell!!!



A 3. kérdésre válaszolt példáknál maradva:
 Nem kellett volna azzal az Önmagammal versenyeznem, aki igazából nem is más nőkkel versenyzett, (vagy nem), hanem apu szeretetéért, dicséretéért, elismeréséért.

És utána is, ha feljött ez a téma, sosem a versenyben résztvevők, hanem a CÉL elérése volt a lényeg!!!

A cél: mások szeretete, elfogadása, elismerése...

És amíg ott tartunk, hogy ezeket el akarjuk érni , akkor pont ott tartunk. Ez a valóság.
És belenézhetek, megvizsgálhatom, megkérdőjelezhetem.

És belemerülhetek az összes nem elfogadhatónak  ítélt önmagamba!

Kedvenc gyakorlatom ez! Próbáld ki te is!

És most visszamegyek képzeletben oda, ahol voltam akkor, amikor apu Juditot, és Verát dicsérte.

Mi ebben a félelmetes?

Most semmi.

Csak embereket látok, akik beszélgetnek, mosolyokat, gesztusokat.
Csak szavakat hallok, hangokat, dallamot.
Csak ott - itt vagyok  magamnak, figyelem a légzésem, a kis feszülésnek hívott érzetet a hasamban.
Melegség a mellkasomban, hagyom, szétárad...
Pihenek, csendesedek, vagyok, pihenek a létezés kényelmében.



Ha szeretnél ezzekkel a módszerekkel megismerkedni, keress meg:
http://ildiidill.blogspot.hu/p/blog-page.html

B-A-J V-A-N !!!

Este 8 után hazafelé a metrón.

Kicsit fáradt vagyok, megcsörren a telefon: Panni néni, a kedvesem anyukája.

- Lacival mi van??? Nem veszi fel az otthoni telefont, a mobilja nem kapcsolható.
Nem tudod hol van, mi van vele?
Megnyugtatom Panni nénit, munka után dolga akadt, tudok róla, hogy pontosan hol van nem tudom.
Biztos minden rendben van.
Kb 1 óra múlva hazaérek, és visszahívjuk.

Őt megnyugtattam, de én már kevésbé vagyok nyugodt...
Hívom párszor mindkét telefonon, a helyzet nem változik.

Hmm, jól van, még egy óra hazáig, biztos  már otthon van, és fürdik.
Vagy nem???

Amit tudni kell: a párom cukor beteg, és sajnos nem egyszer behipózott (elájult, rosszul lett), sőt tavaly melóból rohantam haza emiatt, aztán mentőkihívás, stb, élet-halál között, és csak jönnek az emlékképek.
Egyre rosszabbul vagyok, remegek.

Oké-oké ezek csak képek, most mi van?

Fogalmam sincs.
Mik a tények?  Nem tudom őt elérni, ennyi...
Ez azt jelenti, hogy??? hogy nem jelent semmit, mélyeket lélegzek, a testemre figyelek.

Persze még párszor megpróbálom hívni, semmi.

Mindjárt a Határ úthoz érek, onnan még kb 25 perc busszal, mindenhol megáll, jajj, ne, azt nem bírom ki.

Oké, jön a gondolat, menjél taxival!!!

Igen, beugrok, és gyorsan hazaérek, így tudni fogom mi van, mert tudnom kell.
Mert ez a bizonytalanság most kibírhatatlan.

Aztán egy hang megszólal: Ez komoly??? Ezek csak érzetek, energia!!! Menekülsz előlük??? De béna vagy!.
Hmm, meghallgatom, figyelem a szavakat, pihi.

Határ út, hezitálok kicsit, látom, hogy a taxisnak ezúttal nem a fuvarért, hanem a szorongásban töltött percek csökkentéséért fogok fizetni. Igen, látom, és beszállok.

Gondolatok:

Jajj, csak ne akarjon beszélgetni...mikor érek már haza... kurva piros lámpák ... mi lehet vele... 

Persze a taxis elkezdi mesélni az előző utast, aki úgy becsapta az ajtót, hogy beragadt, azért nem tudtam ott beszállni.

Gondolat:
 Nekem most aggódnom kell, nem bájcseveghetek a taxissal, miközben....!!!
 Miközben???? Fogalmam sincs.

Nagy levegő, testben levés, itt vagyok.
És látok, vagyok.
Érzem a kocsi illatosítóját, érzem az ülés puhaságát, figyelek kifelé, hallom a kellemes hangot, nyugodt vagyok.
Aztán eszembe jut az exem, ő is taxis volt...és az, hogy ha őt nem tudtam elérni, az volt  a történetem, hogy biztos megcsal éppen valakivel.

Érdekes, hogy mindig találunk történetet a szorongásunk alapjára.
A "megcsalás" most fel sem merül bennem.
Egy hálás mosoly hagyja el a számat a múltat idézve, és figyelek.
Navigálom a taxist, élvezem az utat.

Hazaérek.
A párom sehol.

Hmmm, gyomorgörcs, légszomj, szívkalapálás.
És képek és képek: látom valahol a földön fekve, emberek veszik körül, aztán ahogy beemelik a mentőbe, ahogy az inzulint adják éppen be.
Koncentrálok, hogy találják meg az iratai között, hogy ha baj van, engem kell felhívni.

És villognak a szavak: BAJ VAN !!! BAJ VAN!!! BAJ VAN!!!

Oké, nézem őket, szavak, képek, irány be a testbe, szét feszülök...nagy levegő belepihenés az érzetbe.

Nyitott elme felhívja a mentők nyilvántartását, nem vittek be ilyen nevű embert.
Panni nénire csörgök, megígérem később felhívom, ha tudok valamit.

Este tíz van, zuhanyoznom kellene, fáradt,  hulla fáradt vagyok.
Hulla, mi???? A párod hulla, te meg itt alukálni akarsz?? Aggódnod kell!!!

Mi van??? Kik ezek a hangok a fejemben???

Na jó, elég!!!
Belemegyek, átadom magam az érzésnek.
Zakatolok, remegek, nem kapok levegőt.

És elkezdem a párbeszédet magammal:

- Mi a legrosszabb, ami történhet?
- Hogy valahol fekszik a földön, és én semmit nem tehetek, MEGHAL-T.

 Hogy én tehetek róla, nem szerettem eléggé, rossz vagyok, ezt érdemlem stb... 

Látom a betűket.
-  Hol van ezeken a parancs, hogy elhiggyem ezeket ? Hmm?

- Sehol.

- Mi ezekben a betűkben a félelmetes???
- Semmi.
Látom a képeket, a temetést, magamat gyászolóként, ahogy őrjöngök...
- Hol van pontosan ezeken a képeken bármi félelmetes???
Nézek, pásztázom, bámulok rájuk.
- Ezek képek!!! Semmi, semmi félelmetes nincs bennük.

- Hol van az, aki fél?

A kérdés a testembe visz.

Az energia kevésbé intenzív és még ott van. Hagyom, egészen finoman , lágyan belehuppanok, belepihenek, vele vagyok. Nem akarom kirugdalni magamból, nem akarom elkergetni, kíváncsi vagyok rá, élem, tapasztalom.
Észreveszem a nyugalmat, a csendet. És még jönnek képek, szavak, és csak hagyom, hogy lelazuljon magától, nem erőltetek semmit, csak nézek, érzek, vagyok.

Már mosolygok.

Kinézek az ablakon: A párom most száll le a buszról, vidáman, egészségesen.
Dolga volt, és a mobilja lemerült, ennyi.
Belép az ajtón, és én sírva a nyakába borulok, és csak ölelem.

Hálás vagyok, és alig várom, hogy megtapasztaljam, hogy nem tudom őt elérni, és nem tudom, hol és mi van vele...

Az élet tele van olyan helyzetekkel, amikor nincs is valós veszély, támadás, fenyegetettség, vagy bármi, ami szorongásra adhatna okot.

Sohasem a valóság, hanem a róla szóló történetünk miatt szenvedünk.

A saját példámmal szerettem volna bemutatni, hogy hogyan, milyen kérdésekkel, lehet az ilyen helyzetekben lenni, rálátni.

Ha neked is vannak hasonló, és/vagy más jellegű szorongásaid, és kíváncsi vagy erre a módszerre, itt lehet egyénileg:

 

http://ildiidill.blogspot.hu/p/blog-page.html

és/vagy csoportosan:

 http://www.onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html

megismerkedni vele.

Hódítani akarok ! ? !

Kedves Nők!



Hódítani, vagy lódítani akarunk???

Mi mindent teszünk azért, hogy benyomást tegyünk másokra, a férfiakra?
Hogy elég szépnek, nőiesnek, akármilyennek, de mindenképpen elég jónak lássanak minket.
Általában bele sem gondolunk.

 Ha érdekel, gyere és járjuk körbe ezt a témát.
Mint, ahogy megtettük jó páran a Női csoportunkban Byron Katie : Szükségem van a szeretetedre - vagy mégsem című könyvében szereplő, Hódítani akarok gyakorlata segítségével.

Képzeld el, hogy éppen randira mész. Valaki olyan férfival fogsz találkozni, aki nagyon-nagyon felkeltette az érdeklődésedet.



Hmm, nézzük csak mit is vegyek fel??? 

És úgy nézd, hogy azzal a ruhadarabbal mit is szeretnél elérni, és vedd sorra az összeset.
Például:
- Olyan melltartót veszek fel, amiben kisebbnek/ nagyobbnak látszik a mellem.
- Magassarkút veszek, hogy magasabbnak látszódjak, vagy nőiesebbnek tűnjek.
- Ezzel a felsőmmel azt szeretném elérni, hogy ne a hasamon, hanem a mellemen legyen a hangsúly, stb...
Nézd meg mi az amit el akarsz rejteni, és mi az amit ki akarsz emelni.

Aztán tegyük fel, hogy már a randin vagy.

Hogyan viselkedsz?

Csavargatod a hajad? Rebegteted a szempillád? Olykor-olykor "véletlenül"  hozzáérsz? 
Türelmesen hallgatod, és persze nagyon érdeklődve? Még véletlenül sem mondod, ha valamivel nem értesz egyet?

Játszod a buta / okos nőt, vagy lazán haverira veszed a figurát, csak mert szerinted ez válna be nála? 

És nézz bele abba a szituációba, amikor csak úgy betoppan valahová, a teredbe egy nagyon vonzó férfi.
Mit teszel? Feltűnősködsz? Magadra akarod vonni a figyelmét? Vagy játszod a jégkirálynőt?

Mi a célod? Mit szeretnél mit gondoljon, érezzen?

És még mielőtt bármilyen következtetést vonnál le, hogy ezek rossz dolgok, és fúj, nézz bele, ha te pont az ellenkezőjét műveled.
Ha el akarsz bújni, azért is slamposan mész a randira, vagy éppen nagyon alternatívan öltözködsz.

Mit akarsz ezekkel elérni?
 Hogy, ha így is kellesz, akkor a lelkedet szereti majd, és nem a külső számít? 
Vagy az egész egy tudatos vagy tudattalan önszabotázs? Nehogy kapcsolat legyen belőle?
Különben is az összes pasi menjen a fenébe?

MITŐL FÉLSZ, mi történne, ha ...

- nem tudnád ezeket a ruhákat, eszközöket használni?
-  nem tudnál elbújni?
- nem játszanál szerepeket?
-  önmagadat adnád?
-  megkapnád, amit szeretnél?
-  nem kapnád meg amit szeretnél?
- észrevennéd, hogy úgy vagy szerethető, ahogy vagy?

Egyik működéssel sincsen semmi baj, csak vedd észre, hogy ha stresszt okoz, ha ezeket nem teheted meg. Ha elvennék az "eszközeidet".
És nézd meg mennyi energiát, befektetést teszel. Miért is? 
Hogy elfogadható, szerethető legyél?

Én részemről imádom a magassarkút és a mini szoknyát is, na meg  a fini parfümöket. A bizsukról nem is beszélve.
És ugyanolyan jól tudom magam érezni farmerben is, sportosan, sőt mezítláb, fürdőruhában is, kócosan.
 Nem volt ez mindig így. Bő pólók, hogy ne látszódjon a hasam, vagy köldökig dekoltált felső, hogy tutira kelljek.

Bármit felvehetünk, és jól érezhetjük magunkat.
Ez a kis ránézés, gyakorlat azért jó, mert ráláthatsz, ha bárhol van valami elakadásod.
Észreveheted, ha céllal viseled ezeket, hogy el akarsz érni vele bármit, nem csak úgy magáért, magadért teszed.
És, ha még így is vagy, az is teljesen rendben van, csak vedd észre. 
Ha pedig máshogy szeretnéd élni az életedet, megfelelések nélkül, szabadon, akkor használd az ÖnMunkát.

Ha segíthetek bármiben, keress meg:

http://ildiidill.blogspot.hu/p/blog-page.html

IDO - MÁR - TÍR

Egy jó ideig egy kép élt bennem, és ez adta a valóságomat. Sok gondolat és érzés sorakozott fel hozzá, és mindezt úgy, hogy igazán tudatos sem voltam rá.

Aztán egy krízisnek gondolható helyzet a felszínre dobta.

A mítosz a párkapcsolataimról szólt, és a kép a következő:

A férfit úgy látom, mint a karámba bezárt lovat, és én lennék az idomár...
A férfiakról, elhívődött számomra, hogy segítségre van szükségük, hogy be vannak zárva, félnek, nem tudnak kitörni saját elméjük karámjából.
Holott szabadnak születtek, tele élettel, és szeretettel, de már mintha feladták volna, és beérték a karámon belüli élettel.
És itt jövök én, a ló idomár, a megmentő...
Mindig szerettem volna megtanítani a férfiakat a szeretetre, és arra a képességükre, hogy észrevegyék, hogy mennyi kincs, és lehetőség lakozik bennük.
De nem mindig jött össze, sőt  sokszor tűzzel-vassal akartam belőlük kicsikarni.
Újból és újból azt éreztem kudarcot vallok.

Aztán egy beszélgetésnél  elmondtam ezeket a kedvesemnek, mert teljesen pánikba estem, nem tudtam hogyan tovább.

Ezzel a lovas hasonlattal éltem, és megkérdeztem, akar- e egyáltalán ez a paci kijönni a karámból, szüksége van-e a lóidomárra, hogy segítse, megmutassa, merre az ajtó, merre a szabadság...?
És ahogy elkezdtem erről beszélni, már nem is volt fontos a válasz, mert ráláttam, hogy minden rólam szól.

Először megláttam, hogy bizony a lóidomárnak van szüksége a lóra, hogy bizonygathassa lóidomár létét. Ezáltal saját erejét, nagyszerűségét, és bizony felsőbbrendűségét is.
És hiába barangolok én bármerre, mégis a karám és az a bizonyos ló adja nekem a lét és önazonosság biztonságát.

És észrevettem, hogy én nem is lóidomár vagyok, hanem szintén egy ló, aki saját, férfiakról felállított hiedelmei karámjában van bezárva, és esze ágában sincs kijönni onnan.

A férfit akartam megtanítani szeretni, és  én tanultam a férfitól szeretetet, elfogadást, őszinteséget.
Megmutatták bennem milyen csodák, kincsek rejlenek. Megláttam bennük magam.
 
Aztán láttam a két pacit összepuszilkodva, pajkosan játszani, majd összeolvadtak eggyé.
A karám is feloldódott, csak a szabadság maradt és az öröm.

Köszönöm életem minden férfijának, és a szerelmemnek a sok csodát.



Figyelem!!!
Ha úgy érzed még benned is van bőven történet a férfiakról, netán még gondot is okoz, akkor várunk szeretettel az ÖnMunka NŐI csoportba - Byron Katie Munka és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok módszerei alapján (8X3óra), április 3-tól

Jelentkezési határidő: március 1. (Köszönjük, ha kifejezetten csak komoly szándék esetén jelentkezel.)
Lányaink, asszonyaink, szeretettel ajánljuk figyelmetekbe ezt a nagyon intim elmélyülési lehetőséget, csak női körben.
Trénerek: Oravecz Andi és Bogdán Ildi

A 8 alkalom tematikája:

1-2: Nőiség
Női szerepek és legendák:
Milyen szerető, anya, gyerek, barátnő, női munkaerő vagyok?
Melyik szerephez ragaszkodom? Melyiket tolom el magamtól?

Kitagadott részeink:
- testi,
- női,
- szerepszemélyiségek.
Családi modellek, sztereotípiák. Mintakövetés és/vagy kompenzálás.

3-4: Párkapcsolat
Mitől NŐ a nő? Mitől FÉRFI a férfi? És minden, amit ezekről elhittünk...
Hogyan kellene kapcsolódnom? Együtt vagy külön? Elvárások.
Szex, mint kapcsolódási forma. Mi mindenre használod?

4-8: Test és Szex
Élő kapcsolat a testemmel. Érzések és érzetek megélése, testben levés.
- Én a nemi szerveim tükrében: Mi a bajom vele?
- Orgazmus. Van? Nincs? ( Milyennek) Kellene lennie?
- Gátlások, elfojtások.
- Perverz vagy normális? Szexuális orientáció, parafiliák.
- Másság, mint tabu.

Ránézünk minden Nőiséggel kapcsolatos gondolatra, történetre.
A vizsgálódást ÖnMunkával fogjuk végezni, mely magába foglalja Byron Katie Munka módszerét és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait.

A képzésen való részvétel előfeltétele a Munka és Megtalálhatatlan Önvizsgálat Alaptanfolyamok elvégzése! (Akinek ez utóbbi még hiányos, de érdekelné a Női kurzus, SOS jelezze felém.)

A tanfolyam fontos része a heti alkalmak közti önálló és közös gyakorlás, tapasztalás és az egyéni konzultáció a trénerekkel, a Munka és Élő Önvizsgálatok módszerekkel.

A tanfolyam ideje alatt 2 egyéni, 50%-os kedvezményes konzultációt (5000Ft) is felhasználhattok, elsősorban a Megtalálhatatlan Önvizsgálat egyéni megtapasztalására.

Maximális létszám: 14 fő

A tanfolyam a Köz-Pontban (VI. Budapest, Benczúr u. 20.)

Időpont: Első alkalom: április 3. szerda, 18-21 óráig, utána minden szerdán 8 hétig (május 1. szerda kimarad)

A tanfolyam díja: 8×5000 Ft (Egy összegben, vagy egyeztetés alapján több részletben is fizethető. A díj azokra az alkalmakra is fizetendő, amikor nem veszel részt.)

Jelentkezési határidő: március 1.

Jelentkezés:
Oravecz Andrea: 06-30-343-7453 oraveczandi@yahoo.com

Illetve, ha szeretnéd, hogy egyénileg foglalkozzak veled, itt tudsz jelentkezni:

Bogdán Ildikó

Köz-pont, Budapest, VI. Benczúr u 20. 

Szerda: 9.00 - 18.00

Péntek:  9.00 - 15.00

Bejelentkezés: 06-30-732-3832

Egyéni konzultáció - ÖnMunka

Az ÖnMunka Byron Katie The Work és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok módszerével dolgozik.
Ezekkel a módszerekkel ráláthatsz az önmagaddal és másokkal kapcsolatos hiedelmeidre, félelmeidre.
Felismerheted, hogy miért látod úgy a világot, ahogy. És megkérdőjelezheted, feldolgozhatod mindezt.

 Az ÖnMunka hatására egy könnyebb, nyugodtabb, örömtelibb életet élhetsz.

A Radikális Önvizsgálatokat Te is  megtanulhatod, és utána egyedül, a hétköznapokban is alkalmazhatod, amikor gondolati és érzelmi feszültség ér.

 


Az első konzultáció időtartama kb. 2 óra, a többi maximum 1,5 óra.
Teljes titoktartásra számíthatsz, valamint megengedő, barátságos légkörre.

 Amennyiben úgy érzed, kíváncsi vagy, és szeretnél Magaddal foglalkozni általam, keress meg.

Például az alábbi témakörökben:

- (pár)kapcsolati, nevelési, tanulási, szexuális nehézségek
- betegséggel, testtel, élettel, halállal való kapcsolat, problémák
- függőségek ( alkohol, étel, szex, gondolati és cselekvési, egyéb)


  Bogdán Ildikó

Köz-pont, Budapest, VI. Benczúr u 20. 

Szerda: 9.00 - 18.00

Péntek:  9.00 - 15.00

Bejelentkezés: 06-30-732-3832 

Skypon is lehetőség van konzultációra, amennyiben ezt szeretnéd igénybe venni, vagy bármilyen kérdésed lenne, keress meg itt:    ildiidill@gmail.com  

http://www.onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html

Takar-írtó

Észrevettem, hogy az Önmunka, és főleg az Élő Önvizsgálatokról hitt történetek, és akár a megtapasztalás is, olykor összezavarhatják az embert, elmét. (szerencsére)
Ilyenkor azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy  nagytakarítás előtt van a legnagyobb rendetlenség.
Az is eszünkbe juthat, hogy minek kezdtünk egyáltalán ebbe bele, jobb volt, úgy, ahogy volt, legalább látszatra rend volt, csak épp már nem kényelmes...
 Teljes a káosz, minden hegyén - hátán, aztán van ami kidobódik, van ami marad, és békésen megpihenhetünk.
Mindenre ránéztünk, megtakarítottunk. Mert bizony sokszor a takarítás közben előkerülnek rég nem látott, vagy akár elfeledett dolgok is. Hisz minden, ami el volt takarva, most láthatom.

Ha  ilyenkor megijednénk a rendetlenség láttán, és abbahagynánk a
 TAKAR -Í (r) TÁSt, nos az valóban nem lenne túl gyakorlatias dolog, sőt igen riasztó is lehetne.

 De mivel a nagytakarítást megszoktuk, hogy ezzel jár, sokszor fel sem merülnek ilyen gondolatok, természetes a rumli, a rend előtt, csináljuk a dolgunkat.

Így van ez az ÖnMunkával is.
 5-10-30-40 éve összegyűlt egy csomó minden, amire azt hittük mi vagyunk, vagy legalábbis szükségünk van rá.
Az Önvizsgálatokkal egyszerűen előjöhet sok minden a takarásból, csak ránézünk a dolgokra.
Először minden felfordul, minden máshogy látszódik, aztán csak azt veszem észre, hogy egyre üresebb a "ház", a "fejem" . Ez akár ijesztő is lehet.

Jó pár bútordarabnak örülök, hogy megszabadítottak maguktól, de csak fura ez a ház egyre üresebben, hisz nem ezt szoktam meg.  Aztán egyszer csak észreveszem, hogy a ház ajtaja kinyílt!!!
 Nemcsak a ház létezik, a ház valahol van, egy térben, ami mindig is itt volt, csak legfeljebb eddig nem vettem észre.
Most észrevevődik, és ezzel együtt minden, ami ebben a térben felbukkanhat.
 /És már a falak is feloldódnak./
Ebben a térben egy csomó mindent megtapasztalhatok, láthatok, észrevehetek.  Ameddig a házikóban (a fejemben) vackoltam be magam, addig nem tűnt túl kedvesnek az élet... 
A ház állandóan tele volt, nem győztem takarítani, és úgy érezhettem, ennek sosem lesz vége, sosem pihentem, mindig csinálni kellett valamit, mert féltem, hogy ellep a sok szemét. És még okoltam is magam, hogy én csinálom ezt az egészet, és utáltam a szemetet ( a gondolatokat). 

És most érezhetek, láthatok, hallhatok, lehetek, és végre pihenhetek!!!

Megtapasztalhatom, a virág illatát, mintha sosem láttam, éreztem volna. Még szavakat sem kell neki adnom.
Úgy lehetek, hogy vagyok. Én vagyok a szél, a napsütés, az eső, a vihar, anélkül, hogy tudni akarnám mik is ezek, és közben meg egyik sem /vagyok/...

És bármikor visszamehetek a házba, a fejembe, látom, hogy azt sem én csinálom...

A házban is lehetek, és már látom, hogy itt ugyanaz a tér van. Mindent a tágasság vesz körül, átjár, beburkol, ott van mindenhol.

Régebben ragaszkodtam a házhoz, mert azt hittem csak az van, most látom, hogy sokkal több létezik.

 Ámulattal nézem, hogy mi minden bukkan fel, és élvezem, azt ami van. 
Hogy mit is???
Ha leírnám, az  csak egy történet lenne, javaslom tapasztald meg...