Reped a páncél

 

Sok mindenen mentem keresztül gyerekkoromban, ( a történetek most lényegtelenek), és mindig úgy meséltem másoknak ezeket, mintha egy nagy kaland lett volna, hogy nekem ez nem okozott gondot, sőt, milyen szuper, hogy ennyi minden történt velem, blabla

De tegnap megint a gyerekkoromat meséltem, és valami egészen más szakadt fel!!!!
 Keserűség, szégyen, szív szorítás... nem tudtam mi ez, és akinek meséltem meg el kezdett viccelődni...és akkor megértettem!!!!

Én is ezt csináltam! Viccet, lazaságot csináltam, mosolyt a könnyek helyett...hűűű megrengett mindenem!!!

Megkértem, hogy most ne vicceskedjen ezzel , mert nekem fáj (még sosem fájt eddig!!!),
 és szeretnék erről mesélni neki.

Majd megköszöntem, hogy rávilágított mit is csináltam magammal idáig!

Nem engedtem meg magamnak a fájdalmat, próbáltam mindig laza és ERŐS lenni, kemény páncélként mosolyogtam...

Most fájok, de hihetetlen, hogy mégsem, hanem felszabadultan fájdalmasan nézek rá erre az egészre. Rengeteg minden kavarog bennem, napról-napra törik össze minden képem magamról, a szüleimről, a párkapcsolatról...ámulatba ejt, és a könnyek, azok csak jönnek, és közben olyan szeretet megéléseim vannak teljesen váratlan pillanatokban, valami nagyon , nem tudom, de van, és leírhatatlan.

Ötlet:
Nézd meg mi  mindent teszel azért, hogy ne kelljen megélned a rossznak hitt érzéseidet?

 „Életünk legnagyobb részében úgy tűnhetett, hogy maguk az érzelmek fájdalmasak, amikor valójában a szó, a címke vagy a történet, amit hozzáragasztunk, az, ami a legtöbb fájdalmat okozza. Egy non-verbálisan átélt érzelem valójában egészen szelíd, sőt csodálatos, az érzelmi tapasztalás megszakítatlan szivárványának sok színéből az egyik. Próbáld ki és magad is meglátod. Legyen ez egy szórakoztató tapasztalás. Félelem, elkerülés és ellenállás helyett lehet csendes, gondolatmentes kíváncsisággal is közelíteni az érzelmi tapasztalás felé.” 
(Scott Kiloby)

Ha Te is szeretnéd megismerni ezt a szórakoztató megtapasztalást, várunk szeretettel.:

http://www.onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html 
 

Szerelem

Az Önmunka csoportban feldobódott egy kérdés, hogy kinek mi a szerelem...
Rózsaszín gyomor összeszorulós, pillangó szárnyalásos???

Én már egyre kevésbé tudok olyan gyomrosan szerelmes lenni, csak kicsi időkre, de akkor nagyon élvezem a játékot, amit magammal folytatok.Tudom, hogy mese, de jó nézni.

Többször jutott inkább az eszembe, hogy basszus nekem úgy , olyan gyomrosan kéne szerelmesnek lennem, úgy mint régen! 

Csak rá gondolva, enni nem tudva, rózsaszínbe burkolózva, álmodozva..., de már nem igazán tudok,

Sőt, ha nagyon elmerülnék benne, mindig jön egy jó kis helyre billentő konfliktus, hogy hohó, hol jársz? merre vagy? kinek az életét éled? 

Ilyenkor teljesen magamba esek!

Magam felé fordulok, és igen, csak úgy vagyok szerelmes mindenkibe, mindenbe, magamba, senkibe.

Múltkor egy ilyennél azt éreztem, hogy a másik szobában szeretnék aludni. Egyedül, magamban.

Bekapcsolt rögtön a vészfék: Mit csinálsz? Majd biztos megsértődik? Mit fog gondolni? Nem fog majd szeretni, újra vissza kell majd édesgetned. 

Aztán jól magamba néztem, hogy MOST mit szeretnél?

A válaszom az volt, hogy átmenni a másik szobába.

Nem azért, hogy nélküle legyek, hanem  hogy magammal. Vagy úgy miértek nélkül, ezt éreztem.

Elmondtam ezt neki, és átmentem.

És az volt az érzésem : Juhéjj, mertem magamat választani, nem megfelelni.

És nagyon - nagyon szerelmes voltam.

Rájöttem mindegy ki van mellettem, vagy épp senki, mert én mindig ott leszek magamnak!

És ez akkora erővel, biztonsággal, csodaérzéssel töltött el!!!

Reggel visszamentem a közös ágyunkba, és láss csodát, nem sértődött meg, csak mosolygott és magához húzott!

És énekelte újra itt van!... a nagy csapat! :)))))  hehe

Elmeséltem neki az egészet, ami bennem zajlott.

Ötlet:
 Mi a szerelem számodra? Hogyan kellene viselkedned egy párkapcsolatban?
Szerinted milyen egy jó, tökéletes párkapcsolat?
Aztán a 4 kérdés és a megfordítások! 

"  A jó kapcsolathoz elég egy ember, aki tisztában van önmagával." (B.K.)

Vált-oz-ás

 Kb. 1-2 hónapja azt tapasztaltam, hogy mennyien szenvednek körülöttem...
Én jól éreztem magam, de valahogy a környezetem meg nagyon panaszkodott, szenvedett, és nehezen viseltem.
 Munkáztam is rájuk eleget, elmentem oda ahol ők vannak, és hagytam, és közben folyamatosan dolgoztam magamon.
Főleg a sötét részeimmel, düh, harag, agresszió, szégyen.
És a napokban azt vettem észre, hogy mindenki jól van, azok is, akik régebben annyira szenvedtek, panaszkodtak.
Sőt!!!!Pl. az egyik barátnőm kifejtette, hogy felfedezte magában a "Nem tudom " szó kimondásának örömét. (Tanácsadóként, gyógyítóként dolgozik). Már nem akar guru lenni, másoknak megmondani a tutit, hanem hagyja , megmutatja , hogy ő is ember, ő is tévedhet,és bizony, van , hogy ő is szétesik, és másoktól kér segítséget...és ezt felvállalja a kliensei előtt is, és ettől mennyire felszabadult.
A másik pedig a kollégám,aki arról számolt be, hogy eszébe jutott, (csak úgy) megkérdőjelezni, hogy ő létezik-e valójában...
Aztán ahogy anyuval is el tudtam menni oda ,ahol ő van, nagyon mély dolgokat osztott meg velem, elmeséltem neki a róla való Önmunkáim lényegét, és felismeréseimet.
Szóval ez nagyszerű,és nagyon tetszik nekem. Szerintem valamit jól csinálok!!! Úristen megdicsértem magam??? Na ez is új!!!

 „Bárki kiszedheti magát a pokolból, ha az elméje nyitott a kérdésekre.” (B.K)

Megér egy estet a tested !!!

„Add meg nekünk az engedélyt, a saját példádon keresztül, hogy legyen hibánk, mert a hiba teljesen normális. Amikor elrejted a hibáidat, arra tanítasz minket, hogy mi is rejtsük el a miénket. Szeretem azt mondani, hogy mindannyian várjuk már azt az egy tanárt, csupán egyetlen egyet, aki engedélyezi számunkra, hogy azok legyünk, akik épp most vagyunk. Mind megjelenünk valamilyenként, nagyként vagy kicsiként, egyenesként vagy görbeként. Ez által akkora ajándékot tudunk adni. Akkor fájunk, amikor ezt visszatartjuk. Ki más fogja megadni számunkra az engedélyt, hogy szabadok legyünk, ha nem te? Tedd meg saját magadért, mi pedig követünk. A gondolkodásod visszatükröződése vagyunk, és ha te felszabadítod magad, akkor mi mind szabadok leszünk.” (Byron Katie)

Ez nem egy hagyományos Munka Jóvátevő levél.
Ez csak úgy jött, miután nem egy, hanem több estét, napot töltöttem a testemmel, az Ítélkezőlapokkal, és a 4 kérdéssel.

Drága Testem!

Kérlek bocsáss meg, amiért idáig nem foglalkoztam veled úgy, ahogy megérdemelted volna.
Hiszen te megtettél mindent, amire kértelek, amit kisajtoltam belőled, de nem vettem tudomást szükségleteidről.
Sajnálom, hogy nem hagytalak sírni, és nevetni, amikor te szeretted volna; és rád erőltettem, kicsikartam belőled, amikor én akartam.
Mindezeket azért, mert azt hittem ezek által elérek majd valamit.
Valami olyat, amiről azt hittem fontos, amiről azt hittem, hogy hiányom van:
elfogadást, törődést, elismerést, szeretetet.
Sajnálom, hogy számtalan fogyókúrával idegesítettelek, koplaltattalak, hogy agyonra edzettelek.
Hogy sokszor azt vártam el tőled, hogy erődön túl teljesítsél.
 Hogy nem hagytalak aludni, pihenni, hogy sokszor kizsigereltelek.
Sajnálom, hogy másokat fontosabbnak tartottam nálad.
Sajnálom! Kérlek bocsáss meg, nem tudtam mit teszek.

Kérlek legyünk ezután barátok. Megígérem, hogy jobban fogok rád figyelni.
Odafigyelek, meghallgatom jelzéseidet, érzéseidet, bízom benned.
Hagylak lenni, bármit is jelentsen az.
Ezentúl próbálok a kedvedre tenni.
Olyan ételeket, italokat adni, amelyek számodra táplálóak, finomak, élvezetesek.
Megadom számodra a pihenés, a mozgás örömét.
Soha többé nem erőszakolok rád senkit és semmit, és nem is vonok meg tőled.
Megígérem, hogy szükségleteidet, igényeidet figyelembe veszem, és ezek szerint alakítom az életemet.
Megígérem, hogy nem riadok vissza semmilyen kérésedtől, vágyadtól.
Ezeket nem ítélem meg, szabad utat engedek nekik.
Szeretettel, törődéssel fordulok hozzád, és soha többé nem fordulok el tőled.
Örökre a barátod leszek.
Köszönöm.
Szeretlek.

Tipp:

Te ki lennél a történeted nélkül, mi szerint másnak kellene lennie a testednek, mint amilyen??????
Szebbnek, vékonyabbnak, kisebbnek, nagyobbnak,  fiatalabbnak, egészségesebbnek, stb ...

És ki vagy most, ha soha többé nem tudod elhinni ezeket????

Ki vagy most, ha csak vagy, minden ítélkezés nélkül, minden címke nélkül, amit ráaggattál a testedre?
Pihenj meg a válaszban, a nem tudásban, a testedben.

 Csak pihenj meg benne. 

Én, mint szeretet koldus.

Teljesen kiakadtam tegnap, miután a páromnak szülinapi meglepi bulit szerveztem.

A szülinapján (hétfőn) lakás díszítés, saját készítésű cici torta (potom 2 és fél óra alatt), sütés-főzés.

Tegnap meglepetésként meghívtam a családját.

Nagy bevásárlás, nagytakarítás, sütés-főzés, szervezkedés....

Ami nagyon jól sikerült, mikor hazaért, szóltam, hogy nézze már meg azt a hülye csapot, mert nagyon csöpög, és a család ( 6 fő) kiugrott a fürdőkádból!!!! :))

Szuper volt, csináltam 130 képet, és na itt kezdtem szétesni...mindebből rólam csak 1 készült, az is véletlenül.

Azt éreztem, én itt nem vagyok fontos, minden csak róla szól. Aztán eszembe jutott, na vajon az én szülinapom lesz-e ennyire klassz, mert bezzeg én milyet klasszat tudok csinálni, ő meg biztos nem fog ezzel foglalkozni, ha majd én ünneplek.

Észrevettem, hogy mérlegelem a "szeretetet", és hogy nem vagyok oké, de csak pufogtam magamban, persze neki nem mondtam, aztán miután elmentek a vendégek, csak vártam a nagy hála áradatot, de csak nem jött...

Teljesen ki voltam, baromira sajnáltam magam, hogy milyen hálátlan, és nekem milyen rossz, még sírdogáltam is magamban.

Ez fogalmazódott meg bennem, ami munkává érett: 

Erőfeszítéseket  kell tennem, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen. 

MUNKA:

1. Igaz ez? NEM

3.Hogyan élem az életemet, ha elhiszem azt a gondolatot,hogy:

 Erőfeszítéseket  kell tennem, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen?

Hogyan érzem Magam, mik jelennek meg bennem?

Sírás, szomorúság, elkülönültség, bosszúvágy, elmenekülés, szakítás...

Hogyan bánok magammal?

Utálom magam, hogy ilyen szánalmas vagyok. 

Hogyan bánok vele?

Haragszom a páromra, hogy nem törődik velem.

El akarok menni, elhagyni őt.

Nem kapok annyit, amennyit adok. Már leírni is szégyenlem , hogy így gondolom.:(

Mérges vagyok rá, hogy nem köszöni meg eléggé, amit tőlem kap.

Milyen függőségeim jelennek meg?

 Kajába menekülök, már majdnem piába is, de aztán mégsem. Önsajnálat a köbön.

4.Ki lennék  a gondolat nélkül, hogy,

Erőfeszítéseket  kell tennem, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen?

Hogyan érzem magam?

Lazább, könnyedebb lennék, nyugodtság.

Csak úgy lennék.

Hogyan bánnék vele?

Nyitottabb lennék rá, észrevenném őt.

Megkérdezném, hogy ő mit szeretne, nem erőltetném rá magamat, az akaratomat.

Hogyan bánnék magammal?

Jobban figyelnék magamra, megengedőbb lennék, egyensúlyban , harmóniában.

Megfordítások:

-Nem kell tennem semmit, hogy a páromnak fontos legyek, hogy szeressen.

Ez igazabb, amikor csak úgy vagyok, és épp nem csinálok semmit, akkor szokta leginkább kifejezni, a szeretetét, ezt sokszor nem is értem.

Pl. amikor énekel nekem a telefonba. Éjszaka átölel álmában. Csak úgy spontán puszilgat, ölelget, becézget.

- A páromnak kell erőfeszítéseket tennie, hogy fontos legyen nekem, szeressem.

 Hát igen, mint most is, vártam a nagy hálálkodást...

Mindig valami égrengetőt várok el tőle, hogy áradozzon, hogy milyen szuper vagyok, hogy sztároljon a családjának engem.

Hogy megkérje a kezem, hogy virágot hozzon.Ilyeneket várok el tőle,és akkor szeretem. :(

-Erőfeszítéseket kell tennem, hogy fontos legyek magamnak, szeressem magamat.

Csak úgy nem vagyok elég jó magamnak, mindig valami extrát várok el magamtól.

Miközben ezt csináltam eszembe jutott, hogy milyen levelet írtam egy barátnőmnek, melyben azt ecsetelem, kioktatóan, hogy mennyire nem jól gondolja a dolgait...

Na gyorsan írtam neki egy levelet:

"Szia Csajszi!

Ne haragudj azért, amit írtam.

Magamnak írtam az egészet.

Én vagyok az, aki nem tudja magát szeretni, fontosnak tartani, értékelni, csak úgy saját magáért!!!

Mert nekem fontos, hogy top értékesítő legyek a munkahelyemen.

Egy csábító,dögös csaj a környezetemben.

Szuper szexi ,vadmacska a párkapcsolatomban.

És über okoska, bölcs guru a barátaim körében!!!

Sajnálom, köszönöm.

Szeretlek.

Ildi"

Igen, minden,minden Rólam szól.

És alig várom, hogy  kiakadhassak.

      "Semmiféle külső dolog nem tudja megadni azt, amit keresel." (B.K.)

Fél-elem

Nagyon érdekes dolgokon mentem keresztül a napokban.Olyan szinten beleragadtam a félelmeimbe, hogy elhittem nekem van igazam, és nem kell munkáznom.

 Persze szomorúság, dac, düh, megkeseredés, reményvesztettség volt bennem. Ami ugye egyértelmű jele, hogy nem ártana munkázni!!! 

De tocsogtam ezekben, és csak mondtam a történeteimet, nagyon régen voltam ennyire félelmekkel teli. Fröcsögtem másoknak a történeteimet, és ők megerősítették ezeket.

Igen, nekem van igazam...Aztán, ahogy őket hallgattam , magam helyett,valami megfordult bennem.Te úristen, én ezt kommunikálom, ezt élem, mi ez???

 Gyorsan ítélkeztem, (nem volt nehéz!!), munkáztam, és valami nagy könnyedség volt-van bennem,  szinte, már nem is emlékszem, hogy mi bajom volt.:))))

 És, ha visszaolvasom az ítélkezést, a megfordításokat, csak nevetek, és szeretek, és hálás vagyok.

Nem tudom Katie, hogyan is fejezi ki magát ezzel kapcsolatban, de tényleg, ha folyamatosan dolgozik magán az ember, már nem tud "visszaesni" annyira, képtelenség...akármekkora félelem réteget pakoltam magamra, a fény ( a nyitott elme, és szív fénye) a repedéseken kisugárzik, és felrepeszti azt.

És tudom értékelni a visszaesésemet is, mert igazán régi, évtizedes félelmeimmel tudtam szembenézni általa.

„Az igazság a legsötétebb helyre is képes behatolni. Világítsd be a sötétségedet a Munka lámpásával.” (B.K.)

Testem az én kincsestáram.

Pumukli helyzetjelentés, avagy Ildi, aki szedi ki magát a kulimászból...

Az én állandó visszatérő hiedelem csomagom a testemről, azaz annak el nem fogadásáról szól.

Kövér vagyok, nem olyan a testem, mint szeretném. Nem kéne annyit ennem. Lóg a hasam, zsíros vagyok, stb

Sokszor megmunkáztam már, feljött olyan félelmem, hogy ha vékonyabb lennék, akkor nem lennék hűséges, könnyűvérű lennék, kurvásan öltözködnék, megcsalnám a párom, beképzelt lennék, stb.

Aztán következő körben, hogy nem tudnám, hogy ki vagyok, ugyanis a kövér Ildi az Ildi, ha nem lennék kövér, akkor elveszítenem magamat.

Ez is fincsi volt, és jött a következő hagymahéj:

Attól félek, hogy kalandvágyóbb lennék, jobban ki merném mondani, ami érzek, gondolok, más emberekkel barátkoznék, más lenne az érdeklődési köröm, több önbizalmam lenne, önzőbb lennék.

És a mai termés:

Mivel vékony, izmos voltam, mikor kiderült , hogy az exem megcsalt, ezért sokáig azt hittem , ha vékony vagyok, akkor nem becsülnek, és összekötöttem a megbecsülést a szeretetet a kövérebb testemmel.

Ha valaki szeret, szeressen kövéren is. Vékonyan mindenki szerethető, mert szép.(Na ez már ellentmondásos az előző állításommal.) Ha valaki kövéren is szeret, akkor az jelenti, hogy TÉNYLEG szeret!!!!

A kövérséget használtam már védőbástyaként, kifogásként, de hogy bizonyítékként a szeretetre!!! Huhhhh, most csak sírni tudok a felismeréstől.

Persze 100 %-ban tudom, hogy ez nem igaz.

Az a döbbenet, hogy minél inkább fogadtam el magam az Önmunka által, magától mentek le a kilók, és volt kedvem állandóan mozogni.

De ahogy kezdtem közelíteni egy bűvös elérni kívánt testsúlyhoz, megijedtem, és elkezdtem gyorsan eszembe juttatni, hogy én kövér vagyok, és utáljam már magam!!!!! Aminek persze testsúly gyarapodás lett a vége, és tényleg utálhattam magam érte.

Na ez az a híres kincsesládám, ez a téma.

Kíváncsi vagyok, mit tartogat még....

Ötlet:
Ítéld meg  a tested ,a külsőd,és szedd szét magad,vagyis amit magadnak hittél a 4 kérdéssel!