B-A-J V-A-N !!!

Este 8 után hazafelé a metrón.

Kicsit fáradt vagyok, megcsörren a telefon: Panni néni, a kedvesem anyukája.

- Lacival mi van??? Nem veszi fel az otthoni telefont, a mobilja nem kapcsolható.
Nem tudod hol van, mi van vele?
Megnyugtatom Panni nénit, munka után dolga akadt, tudok róla, hogy pontosan hol van nem tudom.
Biztos minden rendben van.
Kb 1 óra múlva hazaérek, és visszahívjuk.

Őt megnyugtattam, de én már kevésbé vagyok nyugodt...
Hívom párszor mindkét telefonon, a helyzet nem változik.

Hmm, jól van, még egy óra hazáig, biztos  már otthon van, és fürdik.
Vagy nem???

Amit tudni kell: a párom cukor beteg, és sajnos nem egyszer behipózott (elájult, rosszul lett), sőt tavaly melóból rohantam haza emiatt, aztán mentőkihívás, stb, élet-halál között, és csak jönnek az emlékképek.
Egyre rosszabbul vagyok, remegek.

Oké-oké ezek csak képek, most mi van?

Fogalmam sincs.
Mik a tények?  Nem tudom őt elérni, ennyi...
Ez azt jelenti, hogy??? hogy nem jelent semmit, mélyeket lélegzek, a testemre figyelek.

Persze még párszor megpróbálom hívni, semmi.

Mindjárt a Határ úthoz érek, onnan még kb 25 perc busszal, mindenhol megáll, jajj, ne, azt nem bírom ki.

Oké, jön a gondolat, menjél taxival!!!

Igen, beugrok, és gyorsan hazaérek, így tudni fogom mi van, mert tudnom kell.
Mert ez a bizonytalanság most kibírhatatlan.

Aztán egy hang megszólal: Ez komoly??? Ezek csak érzetek, energia!!! Menekülsz előlük??? De béna vagy!.
Hmm, meghallgatom, figyelem a szavakat, pihi.

Határ út, hezitálok kicsit, látom, hogy a taxisnak ezúttal nem a fuvarért, hanem a szorongásban töltött percek csökkentéséért fogok fizetni. Igen, látom, és beszállok.

Gondolatok:

Jajj, csak ne akarjon beszélgetni...mikor érek már haza... kurva piros lámpák ... mi lehet vele... 

Persze a taxis elkezdi mesélni az előző utast, aki úgy becsapta az ajtót, hogy beragadt, azért nem tudtam ott beszállni.

Gondolat:
 Nekem most aggódnom kell, nem bájcseveghetek a taxissal, miközben....!!!
 Miközben???? Fogalmam sincs.

Nagy levegő, testben levés, itt vagyok.
És látok, vagyok.
Érzem a kocsi illatosítóját, érzem az ülés puhaságát, figyelek kifelé, hallom a kellemes hangot, nyugodt vagyok.
Aztán eszembe jut az exem, ő is taxis volt...és az, hogy ha őt nem tudtam elérni, az volt  a történetem, hogy biztos megcsal éppen valakivel.

Érdekes, hogy mindig találunk történetet a szorongásunk alapjára.
A "megcsalás" most fel sem merül bennem.
Egy hálás mosoly hagyja el a számat a múltat idézve, és figyelek.
Navigálom a taxist, élvezem az utat.

Hazaérek.
A párom sehol.

Hmmm, gyomorgörcs, légszomj, szívkalapálás.
És képek és képek: látom valahol a földön fekve, emberek veszik körül, aztán ahogy beemelik a mentőbe, ahogy az inzulint adják éppen be.
Koncentrálok, hogy találják meg az iratai között, hogy ha baj van, engem kell felhívni.

És villognak a szavak: BAJ VAN !!! BAJ VAN!!! BAJ VAN!!!

Oké, nézem őket, szavak, képek, irány be a testbe, szét feszülök...nagy levegő belepihenés az érzetbe.

Nyitott elme felhívja a mentők nyilvántartását, nem vittek be ilyen nevű embert.
Panni nénire csörgök, megígérem később felhívom, ha tudok valamit.

Este tíz van, zuhanyoznom kellene, fáradt,  hulla fáradt vagyok.
Hulla, mi???? A párod hulla, te meg itt alukálni akarsz?? Aggódnod kell!!!

Mi van??? Kik ezek a hangok a fejemben???

Na jó, elég!!!
Belemegyek, átadom magam az érzésnek.
Zakatolok, remegek, nem kapok levegőt.

És elkezdem a párbeszédet magammal:

- Mi a legrosszabb, ami történhet?
- Hogy valahol fekszik a földön, és én semmit nem tehetek, MEGHAL-T.

 Hogy én tehetek róla, nem szerettem eléggé, rossz vagyok, ezt érdemlem stb... 

Látom a betűket.
-  Hol van ezeken a parancs, hogy elhiggyem ezeket ? Hmm?

- Sehol.

- Mi ezekben a betűkben a félelmetes???
- Semmi.
Látom a képeket, a temetést, magamat gyászolóként, ahogy őrjöngök...
- Hol van pontosan ezeken a képeken bármi félelmetes???
Nézek, pásztázom, bámulok rájuk.
- Ezek képek!!! Semmi, semmi félelmetes nincs bennük.

- Hol van az, aki fél?

A kérdés a testembe visz.

Az energia kevésbé intenzív és még ott van. Hagyom, egészen finoman , lágyan belehuppanok, belepihenek, vele vagyok. Nem akarom kirugdalni magamból, nem akarom elkergetni, kíváncsi vagyok rá, élem, tapasztalom.
Észreveszem a nyugalmat, a csendet. És még jönnek képek, szavak, és csak hagyom, hogy lelazuljon magától, nem erőltetek semmit, csak nézek, érzek, vagyok.

Már mosolygok.

Kinézek az ablakon: A párom most száll le a buszról, vidáman, egészségesen.
Dolga volt, és a mobilja lemerült, ennyi.
Belép az ajtón, és én sírva a nyakába borulok, és csak ölelem.

Hálás vagyok, és alig várom, hogy megtapasztaljam, hogy nem tudom őt elérni, és nem tudom, hol és mi van vele...

Az élet tele van olyan helyzetekkel, amikor nincs is valós veszély, támadás, fenyegetettség, vagy bármi, ami szorongásra adhatna okot.

Sohasem a valóság, hanem a róla szóló történetünk miatt szenvedünk.

A saját példámmal szerettem volna bemutatni, hogy hogyan, milyen kérdésekkel, lehet az ilyen helyzetekben lenni, rálátni.

Ha neked is vannak hasonló, és/vagy más jellegű szorongásaid, és kíváncsi vagy erre a módszerre, itt lehet egyénileg:

 

http://ildiidill.blogspot.hu/p/blog-page.html

és/vagy csoportosan:

 http://www.onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html

megismerkedni vele.

Hódítani akarok ! ? !

Kedves Nők!



Hódítani, vagy lódítani akarunk???

Mi mindent teszünk azért, hogy benyomást tegyünk másokra, a férfiakra?
Hogy elég szépnek, nőiesnek, akármilyennek, de mindenképpen elég jónak lássanak minket.
Általában bele sem gondolunk.

 Ha érdekel, gyere és járjuk körbe ezt a témát.
Mint, ahogy megtettük jó páran a Női csoportunkban Byron Katie : Szükségem van a szeretetedre - vagy mégsem című könyvében szereplő, Hódítani akarok gyakorlata segítségével.

Képzeld el, hogy éppen randira mész. Valaki olyan férfival fogsz találkozni, aki nagyon-nagyon felkeltette az érdeklődésedet.



Hmm, nézzük csak mit is vegyek fel??? 

És úgy nézd, hogy azzal a ruhadarabbal mit is szeretnél elérni, és vedd sorra az összeset.
Például:
- Olyan melltartót veszek fel, amiben kisebbnek/ nagyobbnak látszik a mellem.
- Magassarkút veszek, hogy magasabbnak látszódjak, vagy nőiesebbnek tűnjek.
- Ezzel a felsőmmel azt szeretném elérni, hogy ne a hasamon, hanem a mellemen legyen a hangsúly, stb...
Nézd meg mi az amit el akarsz rejteni, és mi az amit ki akarsz emelni.

Aztán tegyük fel, hogy már a randin vagy.

Hogyan viselkedsz?

Csavargatod a hajad? Rebegteted a szempillád? Olykor-olykor "véletlenül"  hozzáérsz? 
Türelmesen hallgatod, és persze nagyon érdeklődve? Még véletlenül sem mondod, ha valamivel nem értesz egyet?

Játszod a buta / okos nőt, vagy lazán haverira veszed a figurát, csak mert szerinted ez válna be nála? 

És nézz bele abba a szituációba, amikor csak úgy betoppan valahová, a teredbe egy nagyon vonzó férfi.
Mit teszel? Feltűnősködsz? Magadra akarod vonni a figyelmét? Vagy játszod a jégkirálynőt?

Mi a célod? Mit szeretnél mit gondoljon, érezzen?

És még mielőtt bármilyen következtetést vonnál le, hogy ezek rossz dolgok, és fúj, nézz bele, ha te pont az ellenkezőjét műveled.
Ha el akarsz bújni, azért is slamposan mész a randira, vagy éppen nagyon alternatívan öltözködsz.

Mit akarsz ezekkel elérni?
 Hogy, ha így is kellesz, akkor a lelkedet szereti majd, és nem a külső számít? 
Vagy az egész egy tudatos vagy tudattalan önszabotázs? Nehogy kapcsolat legyen belőle?
Különben is az összes pasi menjen a fenébe?

MITŐL FÉLSZ, mi történne, ha ...

- nem tudnád ezeket a ruhákat, eszközöket használni?
-  nem tudnál elbújni?
- nem játszanál szerepeket?
-  önmagadat adnád?
-  megkapnád, amit szeretnél?
-  nem kapnád meg amit szeretnél?
- észrevennéd, hogy úgy vagy szerethető, ahogy vagy?

Egyik működéssel sincsen semmi baj, csak vedd észre, hogy ha stresszt okoz, ha ezeket nem teheted meg. Ha elvennék az "eszközeidet".
És nézd meg mennyi energiát, befektetést teszel. Miért is? 
Hogy elfogadható, szerethető legyél?

Én részemről imádom a magassarkút és a mini szoknyát is, na meg  a fini parfümöket. A bizsukról nem is beszélve.
És ugyanolyan jól tudom magam érezni farmerben is, sportosan, sőt mezítláb, fürdőruhában is, kócosan.
 Nem volt ez mindig így. Bő pólók, hogy ne látszódjon a hasam, vagy köldökig dekoltált felső, hogy tutira kelljek.

Bármit felvehetünk, és jól érezhetjük magunkat.
Ez a kis ránézés, gyakorlat azért jó, mert ráláthatsz, ha bárhol van valami elakadásod.
Észreveheted, ha céllal viseled ezeket, hogy el akarsz érni vele bármit, nem csak úgy magáért, magadért teszed.
És, ha még így is vagy, az is teljesen rendben van, csak vedd észre. 
Ha pedig máshogy szeretnéd élni az életedet, megfelelések nélkül, szabadon, akkor használd az ÖnMunkát.

Ha segíthetek bármiben, keress meg:

http://ildiidill.blogspot.hu/p/blog-page.html

IDO - MÁR - TÍR

Egy jó ideig egy kép élt bennem, és ez adta a valóságomat. Sok gondolat és érzés sorakozott fel hozzá, és mindezt úgy, hogy igazán tudatos sem voltam rá.

Aztán egy krízisnek gondolható helyzet a felszínre dobta.

A mítosz a párkapcsolataimról szólt, és a kép a következő:

A férfit úgy látom, mint a karámba bezárt lovat, és én lennék az idomár...
A férfiakról, elhívődött számomra, hogy segítségre van szükségük, hogy be vannak zárva, félnek, nem tudnak kitörni saját elméjük karámjából.
Holott szabadnak születtek, tele élettel, és szeretettel, de már mintha feladták volna, és beérték a karámon belüli élettel.
És itt jövök én, a ló idomár, a megmentő...
Mindig szerettem volna megtanítani a férfiakat a szeretetre, és arra a képességükre, hogy észrevegyék, hogy mennyi kincs, és lehetőség lakozik bennük.
De nem mindig jött össze, sőt  sokszor tűzzel-vassal akartam belőlük kicsikarni.
Újból és újból azt éreztem kudarcot vallok.

Aztán egy beszélgetésnél  elmondtam ezeket a kedvesemnek, mert teljesen pánikba estem, nem tudtam hogyan tovább.

Ezzel a lovas hasonlattal éltem, és megkérdeztem, akar- e egyáltalán ez a paci kijönni a karámból, szüksége van-e a lóidomárra, hogy segítse, megmutassa, merre az ajtó, merre a szabadság...?
És ahogy elkezdtem erről beszélni, már nem is volt fontos a válasz, mert ráláttam, hogy minden rólam szól.

Először megláttam, hogy bizony a lóidomárnak van szüksége a lóra, hogy bizonygathassa lóidomár létét. Ezáltal saját erejét, nagyszerűségét, és bizony felsőbbrendűségét is.
És hiába barangolok én bármerre, mégis a karám és az a bizonyos ló adja nekem a lét és önazonosság biztonságát.

És észrevettem, hogy én nem is lóidomár vagyok, hanem szintén egy ló, aki saját, férfiakról felállított hiedelmei karámjában van bezárva, és esze ágában sincs kijönni onnan.

A férfit akartam megtanítani szeretni, és  én tanultam a férfitól szeretetet, elfogadást, őszinteséget.
Megmutatták bennem milyen csodák, kincsek rejlenek. Megláttam bennük magam.
 
Aztán láttam a két pacit összepuszilkodva, pajkosan játszani, majd összeolvadtak eggyé.
A karám is feloldódott, csak a szabadság maradt és az öröm.

Köszönöm életem minden férfijának, és a szerelmemnek a sok csodát.



Figyelem!!!
Ha úgy érzed még benned is van bőven történet a férfiakról, netán még gondot is okoz, akkor várunk szeretettel az ÖnMunka NŐI csoportba - Byron Katie Munka és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok módszerei alapján (8X3óra), április 3-tól

Jelentkezési határidő: március 1. (Köszönjük, ha kifejezetten csak komoly szándék esetén jelentkezel.)
Lányaink, asszonyaink, szeretettel ajánljuk figyelmetekbe ezt a nagyon intim elmélyülési lehetőséget, csak női körben.
Trénerek: Oravecz Andi és Bogdán Ildi

A 8 alkalom tematikája:

1-2: Nőiség
Női szerepek és legendák:
Milyen szerető, anya, gyerek, barátnő, női munkaerő vagyok?
Melyik szerephez ragaszkodom? Melyiket tolom el magamtól?

Kitagadott részeink:
- testi,
- női,
- szerepszemélyiségek.
Családi modellek, sztereotípiák. Mintakövetés és/vagy kompenzálás.

3-4: Párkapcsolat
Mitől NŐ a nő? Mitől FÉRFI a férfi? És minden, amit ezekről elhittünk...
Hogyan kellene kapcsolódnom? Együtt vagy külön? Elvárások.
Szex, mint kapcsolódási forma. Mi mindenre használod?

4-8: Test és Szex
Élő kapcsolat a testemmel. Érzések és érzetek megélése, testben levés.
- Én a nemi szerveim tükrében: Mi a bajom vele?
- Orgazmus. Van? Nincs? ( Milyennek) Kellene lennie?
- Gátlások, elfojtások.
- Perverz vagy normális? Szexuális orientáció, parafiliák.
- Másság, mint tabu.

Ránézünk minden Nőiséggel kapcsolatos gondolatra, történetre.
A vizsgálódást ÖnMunkával fogjuk végezni, mely magába foglalja Byron Katie Munka módszerét és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait.

A képzésen való részvétel előfeltétele a Munka és Megtalálhatatlan Önvizsgálat Alaptanfolyamok elvégzése! (Akinek ez utóbbi még hiányos, de érdekelné a Női kurzus, SOS jelezze felém.)

A tanfolyam fontos része a heti alkalmak közti önálló és közös gyakorlás, tapasztalás és az egyéni konzultáció a trénerekkel, a Munka és Élő Önvizsgálatok módszerekkel.

A tanfolyam ideje alatt 2 egyéni, 50%-os kedvezményes konzultációt (5000Ft) is felhasználhattok, elsősorban a Megtalálhatatlan Önvizsgálat egyéni megtapasztalására.

Maximális létszám: 14 fő

A tanfolyam a Köz-Pontban (VI. Budapest, Benczúr u. 20.)

Időpont: Első alkalom: április 3. szerda, 18-21 óráig, utána minden szerdán 8 hétig (május 1. szerda kimarad)

A tanfolyam díja: 8×5000 Ft (Egy összegben, vagy egyeztetés alapján több részletben is fizethető. A díj azokra az alkalmakra is fizetendő, amikor nem veszel részt.)

Jelentkezési határidő: március 1.

Jelentkezés:
Oravecz Andrea: 06-30-343-7453 oraveczandi@yahoo.com

Illetve, ha szeretnéd, hogy egyénileg foglalkozzak veled, itt tudsz jelentkezni:

Bogdán Ildikó

Köz-pont, Budapest, VI. Benczúr u 20. 

Szerda: 9.00 - 18.00

Péntek:  9.00 - 15.00

Bejelentkezés: 06-30-732-3832

Egyéni konzultáció - ÖnMunka

Az ÖnMunka Byron Katie The Work és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok módszerével dolgozik.
Ezekkel a módszerekkel ráláthatsz az önmagaddal és másokkal kapcsolatos hiedelmeidre, félelmeidre.
Felismerheted, hogy miért látod úgy a világot, ahogy. És megkérdőjelezheted, feldolgozhatod mindezt.

 Az ÖnMunka hatására egy könnyebb, nyugodtabb, örömtelibb életet élhetsz.

A Radikális Önvizsgálatokat Te is  megtanulhatod, és utána egyedül, a hétköznapokban is alkalmazhatod, amikor gondolati és érzelmi feszültség ér.

 


Az első konzultáció időtartama kb. 2 óra, a többi maximum 1,5 óra.
Teljes titoktartásra számíthatsz, valamint megengedő, barátságos légkörre.

 Amennyiben úgy érzed, kíváncsi vagy, és szeretnél Magaddal foglalkozni általam, keress meg.

Például az alábbi témakörökben:

- (pár)kapcsolati, nevelési, tanulási, szexuális nehézségek
- betegséggel, testtel, élettel, halállal való kapcsolat, problémák
- függőségek ( alkohol, étel, szex, gondolati és cselekvési, egyéb)


  Bogdán Ildikó

Köz-pont, Budapest, VI. Benczúr u 20. 

Szerda: 9.00 - 18.00

Péntek:  9.00 - 15.00

Bejelentkezés: 06-30-732-3832 

Skypon is lehetőség van konzultációra, amennyiben ezt szeretnéd igénybe venni, vagy bármilyen kérdésed lenne, keress meg itt:    ildiidill@gmail.com  

http://www.onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html

Takar-írtó

Észrevettem, hogy az Önmunka, és főleg az Élő Önvizsgálatokról hitt történetek, és akár a megtapasztalás is, olykor összezavarhatják az embert, elmét. (szerencsére)
Ilyenkor azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy  nagytakarítás előtt van a legnagyobb rendetlenség.
Az is eszünkbe juthat, hogy minek kezdtünk egyáltalán ebbe bele, jobb volt, úgy, ahogy volt, legalább látszatra rend volt, csak épp már nem kényelmes...
 Teljes a káosz, minden hegyén - hátán, aztán van ami kidobódik, van ami marad, és békésen megpihenhetünk.
Mindenre ránéztünk, megtakarítottunk. Mert bizony sokszor a takarítás közben előkerülnek rég nem látott, vagy akár elfeledett dolgok is. Hisz minden, ami el volt takarva, most láthatom.

Ha  ilyenkor megijednénk a rendetlenség láttán, és abbahagynánk a
 TAKAR -Í (r) TÁSt, nos az valóban nem lenne túl gyakorlatias dolog, sőt igen riasztó is lehetne.

 De mivel a nagytakarítást megszoktuk, hogy ezzel jár, sokszor fel sem merülnek ilyen gondolatok, természetes a rumli, a rend előtt, csináljuk a dolgunkat.

Így van ez az ÖnMunkával is.
 5-10-30-40 éve összegyűlt egy csomó minden, amire azt hittük mi vagyunk, vagy legalábbis szükségünk van rá.
Az Önvizsgálatokkal egyszerűen előjöhet sok minden a takarásból, csak ránézünk a dolgokra.
Először minden felfordul, minden máshogy látszódik, aztán csak azt veszem észre, hogy egyre üresebb a "ház", a "fejem" . Ez akár ijesztő is lehet.

Jó pár bútordarabnak örülök, hogy megszabadítottak maguktól, de csak fura ez a ház egyre üresebben, hisz nem ezt szoktam meg.  Aztán egyszer csak észreveszem, hogy a ház ajtaja kinyílt!!!
 Nemcsak a ház létezik, a ház valahol van, egy térben, ami mindig is itt volt, csak legfeljebb eddig nem vettem észre.
Most észrevevődik, és ezzel együtt minden, ami ebben a térben felbukkanhat.
 /És már a falak is feloldódnak./
Ebben a térben egy csomó mindent megtapasztalhatok, láthatok, észrevehetek.  Ameddig a házikóban (a fejemben) vackoltam be magam, addig nem tűnt túl kedvesnek az élet... 
A ház állandóan tele volt, nem győztem takarítani, és úgy érezhettem, ennek sosem lesz vége, sosem pihentem, mindig csinálni kellett valamit, mert féltem, hogy ellep a sok szemét. És még okoltam is magam, hogy én csinálom ezt az egészet, és utáltam a szemetet ( a gondolatokat). 

És most érezhetek, láthatok, hallhatok, lehetek, és végre pihenhetek!!!

Megtapasztalhatom, a virág illatát, mintha sosem láttam, éreztem volna. Még szavakat sem kell neki adnom.
Úgy lehetek, hogy vagyok. Én vagyok a szél, a napsütés, az eső, a vihar, anélkül, hogy tudni akarnám mik is ezek, és közben meg egyik sem /vagyok/...

És bármikor visszamehetek a házba, a fejembe, látom, hogy azt sem én csinálom...

A házban is lehetek, és már látom, hogy itt ugyanaz a tér van. Mindent a tágasság vesz körül, átjár, beburkol, ott van mindenhol.

Régebben ragaszkodtam a házhoz, mert azt hittem csak az van, most látom, hogy sokkal több létezik.

 Ámulattal nézem, hogy mi minden bukkan fel, és élvezem, azt ami van. 
Hogy mit is???
Ha leírnám, az  csak egy történet lenne, javaslom tapasztald meg...

KÜLÖN - leges

Újabb hagymahéjak kerültek le a testemről szőtt sztorikról...

Már írtam az én kincsestáramról a testemről:
 http://ildiidill.blogspot.hu/2012/03/testem-az-en-kincsestaram.html
 
majd sok Munka után kedves barátságot kötöttem vele:
http://ildiidill.blogspot.hu/2012/05/meger-egy-estet-tested.html

Azóta köszönöm jól vagyok a kilóimmal, a hurkácskákkal. Nincs motivációm , hogy másnak kellene lennem, mint amilyen vagyok...

Azaz,  nagyon passzív lettem. Gyerekkoromtól kezdve, állandóan mozogtam, mint a sajtkukac.
 És most, hogy jól érzem magam a testemben, észreveszem, hogy valami még sincs rendben. Először a lustaságra fogtam, de gyanítottam, hogy itt másról lehet szó.

Ahogy hazaértem, állandóan ennem kellett valamit, és nem mozogtam már jó ideje semmit.

Idáig csak figyeltem, hogy mi és hogyan zajlik bennem.

A lehető legjobbkor érkezett Scott Kiloby Élő Önvizsgálati módszere.

Csoport társaimtól és Oravecz Anditól sok segítséget kaptam, hogy újból ráláthassak magamra.

Két dolgot láttam meg:
Az egyik, hogy az  otthoni kényszeres evéshez hozzákapcsolódott a gyerekkori veszekedések elöli menekvés, védelem.
Ahogy hazaértem, rögtön bekapcsolt ez a védelmi mechanizmus, hogy kajával vigyem el magam a jelentől, egy lehetséges vitától, kiabálástól való félelmem miatt. 
Hiába sok éve nem volt ilyenben részem, mégis hatással volt rám, teljesen tudattalanul.
Úgynevezett "automata robotpilótaként" működve.  

A másik pedig, hogy az egészséges étrendhez, böjthöz, sporthoz, pedig az önmagam erőszakolása, bántása, kizsigerelése van tapadva.
Anno, amikor sokat dolgoztam a testemre, és írtam neki levelet, ott megfogadtam, hogy soha nem fogom ezeket tenni vele. És átestem a ló túloldalára.
Semmit nem csináltam, miközben a testem mozgásért kiáltott. De nem hallottam meg, mivel tele aggasztódott negatív címkékkel a sport. Letiltódott.

Gémesi Gabi segítségével el kezdtük felderíteni, hogy mi is lehet itt. 
/Nagyon köszönöm Gabi!!!!/

Először azt az ÉN-t szerettem volna megkeresni Élő Önvizsgálattal, aki nem tud mozogni, aztán belém hasított a felismerés, ami mostanában itt volt körülöttem, de nem akartam észrevenni, és most megért rá az alkalom.
Mire is használom én ezt a kövérséget?

KÜLÖNLEGESSÉGRE.

Huhh...

Keresni kezdtem a Különleges Én-t.

És jöttek a magyarázatok miért is vagyok én kövéren KÜLÖN-legesebb, mint más...

A múltamból:

- Mindig ötös voltam tesiből, hiába voltam túlsúlyos. Azért is megcáfoltam a kövérekről szóló hiedelmeket. Sőt, gúnyosan vigyorogtam a vékonyabbakra, hogy én még a kézenállásból hidat és az angol spárgát is meg tudom csinálni, ők meg nem.
- Mindig ügyesebb, gyorsabb voltam , ezáltal is kikerülve a megjegyzéseket a testsúlyomra.
- Mindig fiúkkal barátkoztam, egy csomó fiú vett körül. Hagy irigykedjenek a csonti csajok.
- Mindig volt párkapcsolatom, sosem voltam egyedül, Mindig akadtak hódolóim, sosem volt bajom a pasizással.
(érdekes arra is rálátnom, hogy ez a sok mindig honnan ered: kompenzálás)


A jelenből és jövőből:

- Nekem kövérnek KELL lennem, ezzel is PÉLDÁT  mutatni!!!.... ????
Szeretnék Női csoportot indítani, ahol a nőiség, test, szex és a párkapcsolatok a téma. Hogyan tudnám szemléltetni, hogy milyen, amikor jól érzem magam a bőrömben, ha társadalmilag(elme által elhitten) átlagos, normál, netán szép, vékony testtel rendelkezem.
pl. Odajön egy husi csaj, és a pofámba röhög:  Mit tudod te, hogy milyen kövérnek lennem??? Nekem te ne papolj!!! stb
Jó kis sztori...

-  A családom felé is volt egy ilyen példamutatás kövérségből mítoszom:
A család női tagjai túlsúlyosak, és majd én megmutatom, hogy nem kell állandóan szenvedni emiatt, lehet ezzel barátságban is élni, szeretve önmagamat.
Érdekes, hogy régebben, meg úgy akartam nekik megmutatni a tutit, hogy fanatikusan futottam, sportoltam, koplaltam, hogy én azért sem leszek kövér, mint ti. És így kell ezt csinálni... ez is csak csak egy darabig működött. :D
És itt jön be  családi hozományom is: tudattalanul hűnek kell lennem anyuhoz, a kövérség által. Mintegy felvállalva ezt a "keserű sorsot".


- Aztán ott van a párkapcsolatom, ő így ismert meg, így szeret, ekkorán, ekkora mellekkel. Mert ugye , ha lefogynék, az sem lenne ekkora.
Igaz, már rákérdeztem egyszer, hogy mit szólna, ha lefogynék, most megtettem még egyszer: Újból ugyanaz volt a  válasz, hogy ugyanúgy szeretne.

Ezekről mind csak jöttek a képek és a szavak, és az érzetek.

Az Élő Önvizsgálat által észrevehettem, hogy mi minden tapadt össze, ami elhívódott különlegesnek, különleges énnek, de megvizsgálva, mégsem találtam a különleges ént.

A végén újból megnéztük panoráma vizsgálattal, hogyan látom magam ,hol van a  különleges én...
A visszatérő képem az volt, hogy tartom a női csoportot, és körülöttem sok nő ül, mindenki másmilyen testalkatú, de tőlem vékonyabb. Aztán feltűnt, hogy van egy tőlem húsibb csaj is. Na őmiatta is kövérnek kellett lennem, ez a gondolat tapadt hozzá. És ez sem volt a különleges én.

Aztán láttam magam vékonyan, és kövéren, és mind - egy volt, nem találtam a KÜLÖN-leges ént.

És csak figyeltem, már nem tudtam senkit behívni, mindenki eltűnt, a kép is, én is, nem volt senki aki KÜLÖN volt, akinek a LEG jobban KELLet  KÜLÖN lennie.

És megéltem, amit már tudtam, de eddig csak elmével, intellektuálisan:

Ahhoz, hogy bármi legyek, valaki, vagy valakik kellenek. Minden csak valamihez viszonyítva létezik, és emiatt láthatom magam külön állónak.
 Ahogy az összeragadt - tapadt címkék, érzések, gondolatok, képek elenyésznek, és visszatérnek abba a tágasságba, ahol minden van, láthatom, hogy ez az elképzelés is üres. 

Ilyenkor 

" Felfedezzük, hogy minden dolog elválaszthatatlan azon gondolatoktól, érzelmektől és érzésektől, amik „alkotják”. Látjuk, hogy az összes gondolat, érzelem és érzés a tudatosságtól elválaszthatatlanul bukkan fel és tűnik el. A Megtalálhatatlan Önvizsgálatot arra használjuk, hogy meglássuk, hogy sehol sem találhatunk egyetlen elkülönült dolgot sem. Az elkülönültség hiedelme hirtelen vagy fokozatosan feloldódik." 


(Scott Kiloby - Élő felismerés )

Ahogy észreveszem, hogy mindez ebben a térben, tágasságban történik, amely mindig itt van, ahogy " felismerem a tudatosság terét, és megélődik minden jelenség annak, ami, így láthatom, hogy a jelenségek nem elkülönültek."  És már nincs személyes történet.

 

A munkanélküliség másik oldalán

A munkanélküliség másik oldalán, azaz, mire jó nekem az, ha  párom munkanélküli???



Kedvesek íme a tegnapi téma az én szemszögemből.

Ez a Munka megelőzte a tegnap közzétettet, amit ha még nem olvastál volna, itt tudod:

http://ildiidill.blogspot.hu/2013/01/munka-munka-nelkuliseggel.html

Ítéld Meg a Felebarátodat Munkalap

1. Ebben az adott helyzetben, ki dühít, keserít el, okoz feszültséget benned, és mivel?

Szomorú vagyok A párom miatt, mert rosszul áll hozzá a munkakereséshez, beszűkült.

2. Ebben a helyzetben, mit akarsz, min változtasson, mit tegyen ez a személy?

Azt akarom, hogy nyitottabb, lelkesebb legyen.

3. Ebben a helyzetben, milyen tanácsot adnál neki?

A páromnak nyitottabban kellene hozzáállnia a munkakereséshez. El kellene hinnie, hogy találhat egy jól kereső állást. Többet kellene ezért tennie.

4. Ahhoz, hogy te boldog legyél ebben a helyzetben, mire van szükséged, mit gondoljon, mondjon, érezzen vagy tegyen ő?

Arra van szükségem, hogy A párom lelkesebb, szorgalmasabb legyen a munkakeresésben.

5. Miket gondolsz róla ebben a helyzetben? Készíts listát!

A párom beszűkült, zárt, félős.

6. Mi az, amit ebben a helyzetben vagy ezzel kapcsolatban soha többé nem akarsz újra átélni?

Soha többé nem akarom, hogy a párom így álljon a munkakereséshez. Nem akarom, hogy ne legyen egy normális munkahelye, bizonytalan legyen az anyagi helyzete, hogy munkát kelljen keresnie.

Nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen.

MUNKA:

Nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen.

1. Igaz ez?

Igaz.

2. Teljesen biztos lehetek abban, hogy nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen?

Igen.

Kinek a dolgával foglalkozom, amikor elhiszem ezt a gondolatot?

Ez az ő dolga!!!!

3. Hogyan élem az életemet, mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy én nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen, miközben éppen munkanélküli?

Feszengek, próbálok nem erre gondolni. Félek, hogy nekem kell eltartanom őt. Hogy nem tudok a saját dolgaimra költeni.

Teher a vállamon érzés. Próbálok segíteni neki, ötleteket adni, támogatni.

Ha azt látom, hogy nem úgy tesz, ahogy én szeretném, akkor elmondom a véleményem, vagy beszólok. Elkeseredek, frusztrált leszek.

Mitől félsz,mi az ami még ennél is félelmetesebb lenne számodra?

Hogy állandóan megismétlődik ez, és az hogy akkor elhagyom. Muszáj elhagynom, mert én ezt így nem bírom.

(Tényleg nem bírod??? és elhagyod??? mi is a valóság??? - Hogy vele vagyok, na jah...)  

Mire használod ezt a gondolatot?

Hogy ne nézzek szembe a szakítás gondolatával. 

Mi lenne abban a félelmetes, ha a páromnak lenne mindig normális, jól fizető állása?

Nem tudom, hogy milyen egy ilyen férfival együtt élni, számomra ez ismeretlen terep. Már így is sokkolóan jó vele, szinte tökéletes a kapcsolatunk, na akkor már tökéletes lenne, ááá teljesen betojnék ettől.

Meg félnék, hogy akkor akkor én elszórnám a pénzemet, mert ő jobban tudja beosztani a pénzt, mint én.

 Én nem rakok félre, nem spórolok, Ő igen. Régebben is neki volt félrerakott pénze, nekem nem. És amikor megkérdezte, hogy miért nem rakok félre az nagyon idegesített, hogy mit szól bele, mit kér számon engem.

Így most ebben a helyzetben én érezhetem, na jó érzem magam fölényben. 

4. Hogyan élném az életemet a nélkül a gondolat nélkül, hogy nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen, miközben ő éppen munkanélküli?

Hagynám őt csinálni a dolgát, jobban bíznék a sikerességében.

Nem szólnék bele a dolgaiba. Több időm lenne magamra.

Megfordítások:

Azt akarom, hogy a párom munkanélküli legyen.

Hogyan igaz ez? 

- Amíg így van, azt érzem, hogy nekem kell gondoskodni róla, meg megmondani mit hogyan csináljon. Fölényben érezhetem magam, okoskodhatok, elláthatom tanácsokkal, és még cseszegethetem is.

Ó de ismerős minden párkapcsolatomban ezt csináltam, én, mint Teréz anyu...
Na jó cseszegetős Teréz anyu ...

 És honnan ered? Naná, hogy aputól... Életem nagy része azzal telt, hogy meg akartam menteni őt, ahogy utána életem férfijait is. Jó kis program.

Nem akarom, hogy én munkanélküli legyek.

- Egyrészt vele kapcsolatban, mert ha nem vele foglalkozom, akkor magammal kellene...és jelenleg van egy jó pár dolog, amivel nem ártana foglalkoznom.

Na meg ha nem az a munkám, hogy neki adok tanácsokat, tehát e munka nélkül leszek, akkor úgy érzem nincs rám szükség.

És igen, amíg ő viszonylag nyugodtabban éli a munkanélküliséget, én adott esetben halálra feszítettem magam, mert rettegtem (rettegek) hogy nem lesz munkám, (biztonságom)

Inkább mindig több lábon próbálok állni, ha  az egyik dolog megszűnik, legyen mibe kapaszkodnom.

Mintha az életem függne rajta.

Nem is voltam igazán soha munkanélküli (maximum csak papíron), és  a mai napig nehezen engedem meg magamnak, hogy pl egy egész napot csak úgy legyek, hogy semmit nem csinálok.

Használati utasítás nekem:

3. pont:

Nyitottban kellene hozzáállnom a párom munkakereséséhez. El kellene hinnem, hogy találhat egy jól kereső állást (és nem félni ettől). Mindezért többet kellene tennem.

4. pont:

Arra van szükségem, hogy és sokkal lelkesebb, szorgalmasabb legyek, a párom munkakeresésének módszerinek elfogadásával kapcsolatban.

Milyen is vagyok én vele és a munkanélküliségével szemben?

5. pont

Én vagyok beszűkült,zárt és félős. Igen, mert elhittem ezeket a gondolatokat, így csak ilyen tudtam lenni.

Nem haragszom magamra ezért, sem őrá, sem a munkanélküliségre. Istenem, hogy most milyen hálás vagyok.

Így lehetek pont úgy a legnyitottabb és leglelkesebb, szeretetteljes hogy közben zárt, félős és beszűkült vagyok. Vele és magammal is.

6. pont.

Alig várom, hogy a párom úgy álljon a munkakereséshez, ahogy.

Hogy ne legyen egy normális munkahelye, hogy bizonytalan legyen a munkahelye, és munkát kelljen keresnie.

Alig várom, hogy a párom munkanélküli legyen!

Miért?

Mert, ó ezt még ki is hagytam, akkor sokkal többet tudunk együtt lenni. :)

Aztán , mert észrevehetem, hogy hogyan és mennyire akarok én az ő dolgával foglalkozni, a magamé helyett. És, hogy mit jelent nekem ez a helyzet, szembe nézhetek mintáimmal, félelmeimmel.

Észrevehetem, hogy hogyan szabotálom a kapcsolatunkat, hogy mit hittem el a segítségről, és mennyire félek, ha az (anyagi) biztonságomat érzem veszélyeztetni.