A szüleimnek született egy bongyor hajú, huncut kislánya, azaz én. Mivel mindketten egyenes hajúak nem nagyon tudtak mit kezdeni az én göndör fürtjeimmel, így hát gyerekként mindig rövid hajú voltam.
Ezt a "bili frizurát" Apu készítette mindannyiunknak (hárman vagyunk testvérek). Különösebben nem érdekelt, nem hiányoztak a hullámok, sem csattok, szalagok. Aztán egyre nagyobb lány lettem, felsős, és elkezdtem megnöveszteni a hajam. Leginkább szabadon szerettem viselni, copf, és fonás nélkül. Akkor volt a legszebb, és legkönnyebb kezelni, ha csak hagytam magától megszáradni.
16 évesen elkezdtem vörösre festeni, aztán ahogy divatba jött vasalni, körkefével egyenesre szárítani. Mindig szerettem a hajamat, szépnek, dúsnak, egészségesnek tartottam, de többnyire egyenesen hordtam.
Sokat festettem, voltam kék, vörös, padlizsán, piros, pink, és szőke is. Most már több, mint 20 éve Évihez járok a Gedeon bácsi fodrászatba.
Aztán 30 éves korom tájékán egy hosszú távú(15 évig tartott ), nem túl boldog párkapcsolat mellett megtalált a szerelem, és vele egy más intim minőség. Az első együttlétünk után brutálisan begöndörödött a hajam. Hogy ez a hormonoknak, vagy a sok párának, izzadságnak köszönhető azt nem tudom, de ezzel együtt elindult bennem egy haj és test tudatosság, érzékelés.
A hajam a mai napig rengeteg infót ad a hogyan létemről.
Például a gyermekágyi időszaktól a hajhullás mellett kiegyenesedett. Akármit csináltam (eddig nem kellett sok mindent csinálni a hullámokért), szinte teljesen egyenes maradt a hajam, vagy kirúgta magát igen hamar. Vártam, figyeltem.
Újból beleengedtem Magam a hajammal való kapcsolódásba, és ráláttam, hogy most, amíg a kislányom táplálása, óvása a fő feladatom, addig Nőként kevésbé vagyok jelen saját magam és mások számára is.
Bevallom zavart. Hiányzott az a göndör lány, aki könnyed, szabad, tüzes, mint egy szabad ló.
Megzabolázva éreztem Magam, és ezt a hajam is jelezte. Elég maximalista tudok lenni, és az Anyasághoz is így álltam. A hajam ráébresztett, hogy szükségem van a bennem élő zabolátlan Nőre.
Megnéztem a zabolátlan jelentését: " Zabla nélkül való; átvitt értelemben: fegyelmet nem ismerő, nem tűrő, rakoncátlan, kicsapongó.. Ami zabolával fölszerelve nincsen, zabla nélküli. Zabolátlan szilaj paripán nem tanácsos lovagolni. Átv. kicsapongó, szilaj, fegyelmetlen; féktelen erkölcsű. Zabolátlan ifjú. Zabolátlan indulat, harag, kicsapongás. Zabolátlan élet. "
Szinonímiái pedig: féktelen, vad, megállíthatatlan, nincs önuralma, fékezhetetlen, vehemens, szilaj, makrancos.
Nos, azt hiszem ez számomra nagyon ismerős, mégis valami negatív felhangot érzek a szavakban. Mert a zabla végül is a szabad ló megfékezésére, befogására való.
Igen sokszor éreztem azt emberek, férfiak, és legtöbbször saját magam által megzabolázva.
Érdekes azt is felidéznem, hogy kik azok az emberek, akik jobban szeretik a hullámosabb hajamat, és kik azok akik nem.
Oroszlán aszcendesűként különösen hangsúlyt kap a koronám, de azt hiszem minden Nőnek fontos, mert sok mindent lehet vele kifejezni, és nem utolsó sorban lehet tanulni az állapotából. Például a ciklusom különböző részeiben is más állapotú.
A kislányom még tőlem is bongyorabb, és bizony nehéz volt nekem is kezelni a haját, mert szinte berasztásodott. Észrevétlenül léptem a szüleim mintájába, levágtam neki. Mondjuk hamar megnőtt neki, és jól meg is erősödött, de akkoriban kezdtem keresni valami megoldást, és rátaláltam a Magyar Göndör Közösségre :
( https://www.facebook.com/groups/2242530119098471 ), ahol sok hasznos infóra leltem, és meglepődtem, hogy mennyire sokan (én sem) tudják, hogy például göndör hajat szárazon nem szabad fésülni, stb.
Mondanom sem kell Szofi egy igazi kis zabolátlan lélek, óriási életerővel, szabadsággal és akarattal. Magamra emlékeztet. Most már együtt járjuk a saját zabolátlanságunkat, megengedjük hullámainkat. Azt meg külön élvezem, hogy bármikor lehetek egyenes vagy hullámos hajú, hangulatomtól, érzésemtől függően, jó ezzel is játszani.
Neked milyen a kapcsolatod a hajaddal? Mit szeretsz benne? Hogyan változtattad az évek során?