Ünnep

 " Az egyház azt mondja, a test bűn.

A tudomány azt mondja, a test egy gép.

A reklámipar azt mondja, a test üzlet.

A test azt mondja: ÜNNEP VAGYOK." 

(Eduardo H. Galeano)    

A legutóbbi eseményem képén több fehérneműs nő volt. 

Egy hölgytől több hozzászólásban megkaptam, hogy a testtel nem kell ennyire foglalkozni, mutogatni, mert nem ez a lényeg.... ez szexizmus, stb. 

Tervben van egy videó ezeknek a hozzászólásoknak a lereagálása, de egyelőre időm nem engedi.
Részemről most annyit mondhatok, hogy nagyon is fontos a test, és minden ami vele kapcsolatos. Sajnos nagyon eltávolodtunk a zsigeri léttől, a testben éléstől, mert mindent túlgondolunk, túlagyalunk, túlanalizálunk.

Pedig csak érezni, élni, élvezni kellene, na meg ünnepelni.

Mert bizony egy csoda!

Most jött el az ideje

 

Ez egy  új kezdet, de valójában egy hosszú folyamat következő szakasza.

Maximum 2 órás alvások, folyamatos igény szerinti szoptatás, és a külső segítség nélküli napi teendők mellett bizony nem volt rá kapacitásom eddig, hogy aktívan mozogjak. Addig maradt a rengeteg séta, és a szabad tánc otthon.

A kislányom születése után nekem másfél évre volt szükségem, hogy minden szinten regenerálódjak. 

 Majd egy fél évre, hogy újra indítsam Magam, hogy erős, biztonságban lévő, kiegyensúlyozottabb ideg-, és hormonrendszerre alapozzam meg a  további test és élet transzformációt.

Ehhez elengedhetetlen a számomra tiszta, értékes táplálkozás, és a napi szinten végzett test alapú önmunka.

A nagyobb horderejű mozgás most következik.

A láthatatlan, de annál fontosabb munka nem áll meg, és a fizikai szintű munka pedig most kezdődik a testemmel.
Táplálkozási, edzési tanácsok nem az én asztalom, viszont a háttérmunka, amit szükséges megtenni, ha valóban hosszú távon szeretnénk egészséges testben lenni- az igen.

Szívesen segítem tapasztalataimmal, és egyéni kíséréssel a hozzám fordulókat. 

Egyéni konzultáció

Ne legyél droid! Kérlek!

 Ma megdöbbentő volt amit láttam. A Margit-szigeti sétánkon arra lettem figyelmes, hogy mindenki kezében ott a mobiltelefon. Sőt nemcsak ott van, hanem hajlott háttal, előre bukott fejjel szinte mindenki benne van. Fiatal csapatok, párok, 30-as férfi csoportok, kortól, nemtől függetlenül mindenki. 
Úgy 15-20 ember megfigyelése után végre felbukkant egy 55+ pár KÉZEN FOGVA!!!!

 Huhh, nagyot lélegeztem, megmenekültünk... Aztán ismét 10-15 "robot" után egy 4 fős csapat jött vidáman. Megint megörültem. 

Emberek a padon ülve, párok, haverok, idősek, és fiatalok sétálva a természetben a telefonjukat nyomogatják, nézik, bűvölik. A családosok szerencsére legtöbbször kivételek, mivel a gyerekekre figyelnek az úton. Habár a játszótereken már nem ennyire egyértelmű, sőt. Sajnos több olyan szülőt látok, akik végig nyomják, telefonálják az értékes időt, a gyerekük meg persze Nekem mutatja, hogy "mit főzött" a homokozóban. Elszomorító.

Nem mondom, hogy én sosem szoktam elővenni, ha sürgős, vagy ha fényképezek, de ha már kimegy az ember a természetbe, sétálni,játszani, akkor legyen már valóban OTT!

Mindenhonnan azt hallom, hogy most milyen nehéz ismerkedni, párt találni. Elnéztem a fiatal fiú és férfi csapatokat, akik közül egy sem emelte fel a fejét a feszes nadrágos, csini jógázó lányok látványára. Jajj, gondoltam, nagy a baj. Persze otthon meg megy az online pornó. Igen így nehéz. Karnyújtásnyira lévő emberek óriási távolságra egymástól, és ez a mostani sok butaság, ami félelemben tart csak tetézi (maszk, másfél méter távolság) .

Nem elég, hogy az emberek a beszélgetés, igazi együttlét, olvasás, játék helyett a TV műsorokat, video játékokat válasszák, de amikor végre kint lehetnek a szabadban, töltődhetnének, ott is az "agyukat mosatják". 

Annyi mindenről maradnak le. Nem látják az éppen felszaladó mókust a fa törzsén, az éppen biciklizni tanulógyermek izgatottságát és sikerélményét, a fa lombjai között bekúszó napfényt, a szerelmesek pillantásait. Nem hallják a bringóhintósok kacaját, a lábuk alatt morzsolódó faágak, levelek és makkok hangját, a szél lágy susogását. Nem érzik a levegő erejét a tüdejükben, a nap melegét, az izzadságcseppeket a bőrükön, a Föld energiáját az egész testükben.

 Emberek ébresztő! Kérlek, kérlek benneteket, rakjátok le ezt a "rabszolgásító, függősítő" berendezést, és kezdjetek el élni, lélegezni, járni, látni, hallani, érezni, érzékelni, és kapcsolódni.

 Kapcsolódni elsősorban a testetekhez, a hála az égnek még ép érzékszerveitekhez, a mellettetek sétáló emberhez, aztán a környezetekhez, a természethez.

 Csak szépen lassan, a saját tempótokban. Aztán csak győzzétek befogadni azt a sok csodát, ami körülvesz! 
Hiszen tudjátok, "nincsenek hétköznapi pillanatok" !

https://ildiidill.blogspot.com/p/blog-page.html