Ember, mint gyógyforrás

Régóta gondolkozom ennek a blogbejegyzésnek a megírásán.

Azt érzem, hogy eléggé megosztó lesz, sokaknak nem fog tetszeni, amit leírok. Vagy nem értik, ami mondani szeretnék.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy  nem követendő példaként írom le, csupán a saját megtapasztalásom, történetem tárom fel.

Most látom csak, hogy előre elnézést kérek, és szabadkozok, igen félek is erről beszélni sok helyen.

Mégis magam miatt fontosnak érzem, mert amit képviselek, ahhoz hozzá tartozik.

Nos, e Tőlem szokatlan hosszú bevezető után a lényegre térek.

Decemberben lesz 10 éve hogy semmilyen gyógyszert nem szedek.

De sokkal előbb kezdődött.

A testemről, betegségekről, és a saját öngyógyító folyamatomról szeretnék írni.

Gyermekkoromban állandóan tüszős mandula gyulladásom volt, ami sokszor magas lázzal is járt.

Alig bírtam lenyelni azt a bizonyos piros-fekete kapszulát.

Utáltam beteg lenni, beszedni a keserű pirulát, és később már naponta injekcióra járni.

Illetve volt olyan időszak is, amikor kedveltem. Amikor már egészen jól voltam, de még feküdnöm kellett, akkor imádtam, hogy anyu a kedvemben jár finomságokkal, például banánnal vagy pudinggal.

De valójában gyűlöltem, és ellenkeztem ellene, mégis gyakran látogatott vendég volt a betegség.

 8 éves koromra beutalóm volt mandula műtétre.

Amire én nem voltam hajlandó, mivel, hogy az hozzám tartozik, ne szedjék ki. Szerencsére anyukám nem erőltette, így a műtétet megúsztam.

(Eszméletlenül büszke vagyok anyura, hogy mennyire hallgatott a megérzéseire, és rám!)

Az első "öngyógyító " emlékem kb. 10 éves koromban volt, amikor is egy plátói szerelmemről ábrándoztam az ágyban, saját verejtékemben úszva.
Végre a gondolataim nem az ellenkezésen, akaratosságon, és utálaton voltak, hanem egy fiú állt a fókuszban, és a szerelem.

Azt vettem észre, hogy pár órányi ábrándozás után lement a lázam, nem fájt a torkom, és teljesen jól vagyok.

Akkor felfedeztem, hogy a szerelem gyógyít!!!! Micsoda felismerés 10 évesen.

12 éves korom körül nehezen lélegeztem, szörcsögtem, és orrpolipot állapítottak meg nálam, amit szintén nem hagytam  kiműteni.
Aztán egyre nagyobb lettem, és egyre kevesebbszer voltam beteg.
Habár még felnőtt koromban is párszor elkapott a tüszős mandula, és egyebek, csak már nem mindig mentem orvoshoz, és egyre kevésbé szedtem be rá gyógyszert.

Huszonévesen egyszer csak azt vettem észre, hogy a fejem tetején 3 kör alakú, 20 ft-os nagyságú helyen kihullott a hajam.
No, akkor azért megijedtem, és mentem egy teljes góc kivizsgálásra.

Minden leletem negatív volt, csak a mandulámat látták úgy, hogy ki kellene szedni, mert biztos attól van.
Érdeklődésképpen megkérdeztem, hogy és mi van az orrpolipommal?
A doki közölte, hogy nekem olyan nincs. Rákérdeztem, hogy az el tud múlni magától? Szilárd meggyőződése volt, hogy nem, nem lehetséges, csak, ha kiműtik.
Óriásit nevettem, felpattantam a székből, és csak annyit mondtam, hogy akkor az én polipom biztosan elmászott valahová.

Sok minden történt velem, ezekről írtam más blogbejegyzéseimben, 2003-től a pánikbetegség és a depresszió költözött be hozzám.

2005 végére ezeknek és plusz 30 kiló súlyfeleslegnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy segítséget kérek.

Tudtam, hogy gyógyszeres kezelés nem jöhet nálam szóba, ezért egy alternatív gyógyközpontot kerestem fel, ahol számomra kineziológiai oldásokat ajánlottak.

Fogalmam sem róla, hogy mi az, de, ha nem kell hozzá gyógyszert beszednem, akkor csak jó lehet.
 Már a neve is tetszett: ÉDEN

Az élet egy csodás emberhez, Pető Katalinhoz terelt, aki sokat segített nekem. Megtetszett amit, és ahogyan csinál, és beiratkoztam a tanfolyamaira.

Később Reiki mester lettem általa, sokat tanultam magamról, az energiáról, és a tudatosságról.

Innentől kezdve tudtam, hogy nem lesz szükségem gyógyszerre.
Ahogyan ráléptem az önmegismerés, a Reiki ösvényére a pánik és a depresszió is elhagyott. Folyamatosan tanultam, és új ötleteim voltak.
Kata biztatására kezdtem el emberekkel foglalkozni 2006 körül.

2010 elején sikerült lezárnom 15 évig tartó párkapcsolatomat.

2011 végén pedig megismerkedtem Lacimmal.
Az új, komoly kapcsolat felhozott minden régi sérelmemet, problémámat, amit még nem dolgoztam fel.
 Volt mit, volt bőven...
Testi szinten kezdte. A legnagyobb mumus egy nőnek egy bimbózó szerelemnél, ha a nemi szervével van baj.
Nos, Nekem minden bajom volt, így kénytelen voltam orvoshoz fordulni, habár nehezen tettem, de be voltam tojva.

Először HPV-t állapítottak meg. A receptet kidobtam, és elkezdtem dolgozni Magamon.

Tudtam, hogy a testem igazából rendben van, és kíváncsi voltam, hogy mit rejt ez a tünet.

Akkor már ismertem Byron Katie Munka módszerét is, és bele voltam szerelmesedve, így azzal dolgoztam.

2 hét múlva a kontrollon az orvos meglepődött , hogy még sincs HPV-m, és azt mondta, hogy akkor talán Candidás vagyok. Na, megköszöntem, és mosolyogva távoztam.

Addigra elkezdett egy csomó szemölcs megjelenni a nemi szervem környékén. Egyrészt a frászt hozta rám, szégyelltem, másrészt kíváncsi voltam, hogy mi minden rejlik ezekben a tünetként álcázott ajándékokban.

A Munkával tematikusan végig mentem a párkapcsolati, férfiakhoz, szexhez, gyermekvállaláshoz fűződő történeteimre, majd elkezdtem dolgozni a szégyennel és a dühömmel, haragommal.

Kb. 9 hónapig tartott mindez, pont mint egy várandósság.
Az is volt, és én megszültem csodás, tiszta NŐI Önmagamat.

Aki tisztán kommunikál, tud nemet mondani, ismeri és szereti a testét.

Érdekes, hogy csak a legvégén jutott eszembe megítélni magát a szemölcsöt.
Csak egy egyszerű mondattal dolgoztam: Nem kellene szemölcsömnek lennie.

A végére végtelenül hálás voltam a sok-sok szemölcsnek, ami akkorra már beborította az egész külső nemi szervemet és környékét.

Oda jutottam, hogy akár az egész életemet is leélném így, mert ha az enyém pont ilyen, akkor így szeretem.

Sokat beszélgettem, szeretgettem a puncimat.

2 hét múlva teljesen eltűnt róla minden, és azóta is szebb, mint valaha.

Ennek a képnek külön története van:

Egy játszótéren megtaláltam a tünetem kivetülését, ezt a  fát. Pont úgy nézett ki, ahogy én néztem ki a bugyi alatt.

 És tetszett, gyönyörű ez a fa. Meg is lett örökítve a párom által ez a két kis göcsörtös szépség, a fa és Én. 

A páromnak ezúttal is millió hála és köszönet az elfogadásáért, türelméért és szeretetéért. 

Azóta volt többnapos alig látok a fájdalomtól migrénem, ízületi problémám, láz, nátha, fogfájás, és egyszer sem jutott eszembe gyógyszert bevenni.(pedig volt bőven, aki ajánlotta)

Időközben elsajátítottam Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait, ami még inkább segítette az Önmegismerő, majd Öngyógyító folyamataimat.

Szenzációs módszer, amely teljesen lebontja a koncepciókat, címkéket, és engedi hogy végre csupán az energiával, a testemmel, a  testemBEN legyek.
 Gyönyörű látni, hogy miből áll össze a fejfájás, a láz, vagy éppen a betegség, halál: szavakból, képekből, és érzetekből, energiából.

Nemrég 3 hétig fájt a hátam,  tejesen beállt, azt hittem elaludtam. A nyakamat, gerincemet alig tudtam mozgatni bizonyos test helyzetekben.

A Tér-Játékon választ kaptam: a jelen és jövő hezitálásom, egy helyben topogásomat jelezte, a félelmeimet. Mintha a jövő ki akarná húzni a gerincemet, mert én annyira ragaszkodom a jelenhez, a nem változáshoz.

 Majd egy fürdés során elkezdtem kommunikálni az adott testrésszel, mert úgy éreztem ki akar onnan bújni valami.

Egy régi "kód", szimbólum aktiválódott, melynek utat adtam.

Ennek a folyamatnak a része ez a bejegyzés is, amely azért fontos, hogy merjem vállalni Magam, azt aki vagyok, azokkal a történetekkel, megélésekkel, és véleménnyel, aki vagyok.

Nem akarom, hogy más is ezt csinálja, mint én.

Már csak azért sem, mert egy igen kemény tapasztalatom van ezzel kapcsolatban,.
 A páromnak majdnem az életébe került, hogy elkezdte követni a hozzáállásomat.

 Fontos! Vannak emberek, helyzetek, amikor szükséges lehet a gyógyszer, a műtét.

És aki közben nem dolgozik Önmagán, nem hajlandó bemenni a legmélyebben Önmagába, nem hajlandó leszállni saját poklába, hogy felhozza az élet kincseit, az még szedje, ami fontos.

Ez egy folyamat, egy hosszú folyamat lehet, és mindenki élje azt, ami neki élhető.

A (gyógyszeres) kezelések mellett, azonban fel tudom ajánlani segítségemet, hogy az Öngyógyító folyamatok is beinduljanak.