Vadnak születni...

Tegnap a buszon egy ovis csoporttal utaztam.

Nagy csoportosok, jövőre már suliba mennek, most meg az állatkertbe éppen - tudtam meg az óvónénitől.

Nyüzsgő, vidám parádévá változott a busz álmos, munkába igyekező közönségével keveredve a sok édes kölyök.

Mellettem egy kislány és egy  kisfiú kapaszkodott, hallgattam a beszélgetésüket.

Kocsikról beszéltek, persze a kisfiú kezdeményezte.

Mert éppen nekik X5-ös BNV-jük van, és az a legklasszabb; és csak sorolta a jobbnál jobb autó márkákat, a végén megerősítve, hogy az övéké a legjobb.

Aztán bravúrosan mutatta, hogy ő bizony kapaszkodás nélkül is meg tud állni a buszon.

Ronaldo végig valamilyen módon produkálta Magát, figyelte, hogy nézik-e, foglalkoznak-e vele.

Elgondolkoztam, hogy ugyanezt műveljük.

Nem tudunk csak úgy csöndben utazni a világban, figyelemre áhítozunk.

Azaz elfogadásra, megerősítésre, hogy okék vagyunk. Mindenki, mindannyian.

Némelyek, akár Ronaldók, Ildikók, vagy akár hogy is hívjuk őket, harsogva, eltúlozva teszik. Mert annyira mélyről, ősidők óta jön a tudattalan üzenet, hogy nem vagy oké... 

A társadalomtól, és a szülőktől, ősöktől, valahonnan...

Van, hogy nem kapunk megerősítést, sőt.

Ezért aztán elvadulunk, agresszívvé válunk; vagy bezárunk, falakat építünk Magunk köré.

És most nem akarok kisebbségről, stb beszélni, mert nem (csak) ez a lényeg.

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor kétféle ember van. :

Az egyik aki inkább elbújik, csendben marad. És a másik, aki harsogva üvölti, "játssza az eszét", hogy igen, én is vagyok olyan jó, mint Te.

Na őket nem szoktuk szeretni.

Mert annyira emlékeztetnek Magunkra, csak persze nehéz belenézni ebbe a tükörbe.

A vicc az egészben, hogy nincsen másik. Csak Te vagy.

Mert valahol mélyen belül mindenkiben megfogalmazódik a nem vagyok elfogadható.

Ezeket a gondolatokat, érzéseket még inkább megerősítette, egy film amit este néztünk meg: A Fehér Isten.

Huhh, Kutya, bőgés, emlékek, több réteg mondanivaló. Nézd Meg!!!!

Lehet utálni, megbüntetni, megölni a vad kutyákat,  -- >

vagy azt aki vaddá tette őket -->

vagy azt aki az agresszív embert  tette agresszívvá, ugye?

És lehet szeretni a vad kutyát és a vad embert.
Kiszeretni belőlük a vadat, a szörnyűt.

Nehéz.

Igen, nehéz.

Magunkat is nehéz szeretni, amikor vadak, agresszívek, buták, (mindenki válassza ki a neki megfelelőt) vagyunk, ezért nehéz másokat is.

És meg lehet próbálni. Érdemes, lehetséges!!!

Kezdjük ma, most, Magunkkal.

Mert "Minden, ami szörnyű, a szeretetünkre éhes."   ( Rainer Maria Rilke)

Ha nem tudod hogyan tedd, keress meg.

Többek között erről szeretnék beszélni a Brigit Ezoterikus Központban lévő Nyílt napon is most vasárnap!!!

Várlak szeretettel.