Ritkán szoktam foglalkozni másokkal, de ma figyelmes lettem pár nőre, lányra, akik nagyon kivetkőztek Magukból, és a hideg idő ellenére alig volt rajtuk textil.
Volt köztük alig húszéves, és jóval negyven felett is, szinte mindent lehetett látni belőlük, nem hagytak semmit a fantáziára.
Aztán eszembe jutott, hogy én is milyen sokáig hordtam extra mini szoknyát, platformos, magassarkú cipőt, na meg nagyon kivágott felsőt.
Megláttam bennünk azt a lányt, aki voltam. Azt, akinek fogalma sincs a saját testéről, aki nem hiszi el, hogy elég szép, és kívánatos. Aki nincs tisztában értékeivel, és hagyja, hogy eszközként tekintsen magára, és hagyja, hogy ezek szerint használják őt.
Aztán ránéztem a kislányomra, aki lehet, hogy párszor majd kiveri nálam a biztosítékot az öltözködésével tinikorában, de csak remélem, hogy ő nem fog "könnyen kapható hús" jelmezt ölteni.
Nekem Magamnak kellett kitaposnom az utat, és rájönnöm, hogy nem kell kiraknom Magam állandóan a kirakatba. Hogy a Nőiség nem a mély dekoltázsban rejlik, hanem a lélekben, a szemekben, egy apró kézmozdulatban, a lényemben.
Így jöttem rá, hogy Nőnek lenni nem a harcos, harsány amazont jelenti, hanem a lágy, finom, libbenő, gondoskodó, megtartó, melegséggel teli lényt.
Hosszú út, volt, és időnként még van, hogy letérek róla, kívül is belül is.
Néztem ezeket a nőket, és átöleltem őket képzeletben.
Átöltem az összes nőt, aki elhanyagolt és/vagy bántalmazó gyermekkort (és felnőtt kort) élt meg. Szeretettel vontam körbe az összes önértékelésben, önbecsülésben hiányos nőt, akik nem a saját igényeik, és testük jelzéseire hallgatnak.
Nem könnyű meglátni, hogy éppen miben van az ember.
Emlékszem, amikor én is "kiraktam Magam a placcra", meg voltam győződve róla, hogy rendben vagyok, sőt...
Nagyon nehéz az út, Nekem legalábbis hosszú volt. Időt, energiát, és türelmet igényel, de megéri, hogy az ember eljusson az egészséges önbecsüléshez.
A legtöbb nő, ha ilyen "kikent pláza cicát", vagy "kivetkőzött libát" lát ellenszenvet érez, a férfiak pedig csak "arra" tudnak gondolni.
Érdemes kicsit más szemmel nézni ezentúl rájuk, talán az írásom segít ebben.
"Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre."
Dan Millman
Ha még számodra is van mit fejlődni az önértékelésben, akkor várlak szeretettel Egyéni konzultációra, vagy az új 8 hetes kurzusomra:
https://ildiidill.blogspot.com/2020/06/test-ter-kep.html?m=0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése