Legyőzve

Minden klienssel töltött pillanatot áldottnak érzek.
Van valami igazán szentséges abban, hogy beleláthatok lelkekbe, életekbe.

Sosem tudom eléggé megköszönni a belém vetett bizalmat, hogy legféltettebb titkokba, érzelmekbe is bepillantást kaphatok, és együtt gyógyulhatok a hozzám fordulóval.

Többen keresnek meg például képtelenségi problémákkal.
A mai világban bizony gyakori, ha valamire (van, aki majdnem mindenre) képtelennek érzi Magát.

Tudja jól, hogy mit és hogyan kellene tennie, és mégsem megy.

Ezért aztán még jobban bántja saját magát, ezzel is megerősítve azt az identitást, hogy nem elég jó és képtelen.

Érdemes jó mélyen belemenni ebbe az érzésbe.

Bizony nem "hajrá fel a fejjel, meg tudod csinálni" szavakat zengek ilyenkor, nem, mert felesleges....nem tudja megcsinálni.(még)

Teljesen egyéni, hogy kinek miből áll össze ez az érzelmi és hiedelem csomag, ezért is dolgozom teljesen személyre szabottan.

Sajnos sokaknál azt tapasztalom nem tanították az életre, az életre valóságra.

 A szülők mindent meg akarnak adni, és nekik nem kell megdolgozni, tenni azért amit szeretnének.

Sőt, mivel minden a rendelkezésükre áll, azt sem tudják, hogy mit akarnak. Nincs akaratuk, nem fejlődött ki, mert felesleges volt.

Nehezen is válnak le a szülőkről, (már , ha egyáltalán leválnak), és amikor önálló életet kellene élniük, nem megy. Ők az örök elégedetlenek, akiknek semmi sem jó. Nehéz így élni.

Itt az életről, szülőkről, munkáról való hiedelmeket szoktuk jó alaposan megnézni, megkérdőjelezni.

Régi vágyam egy óriási tanya, ahol táboroztatni tudnék ilyen embereket. (Na meg deviáns, és/vagy különböző függőségekben szenvedőket is)

Valamiért teljesen biztos vagyok benne, hogy a szuper módszerek mellett, amelyekkel dolgozom a legnagyszerűbb módszer a munka, azaz maga az élet.

Kapálni, ásni, fát vágni, vizet hordani, locsolni, ganézni, állatokkal, növényekkel foglalkozni mind olyan elfoglaltság, ahol rengeteg dolgot megtudhatunk Magunkról.

Mivel még nincs meg ez a  tanyám, így azt javaslom ilyenkor, hogy kezdj el valamit csinálni, valahol segíteni: otthon, egy szomszéd néninek, egy hospice-nál, alapítványnál, bárhol!

Nagyon érdekes, hogy amikor azt hiszem, hogy Nekem nincs semmim, és képtelen vagyok a bőség megteremtésére, még akkor is mennyi minden van bennünk, amit adhatunk, amit létrehozhatunk.

A másik vonal, amiért kialakulhat például a képtelenségi sztori, az pont az előző ellenkezője.

A túl szigorú szülők, akik letörik az akaratot.

" Ne csináld!, Nem szabad! Rakod le!, Neked az úgy sem megy! Ügyetlen vagy! Hagyd abba! " szavak , és valahol még verés is jár hozzá...

Egy számomra oly kedves lélek is hasonlókon ment keresztül.

Felnőtt korában is azt érezte, hogy neki nem lehet Magával foglalkoznia, mert akkor önző, valamint, hogy tartozik a szüleinek, és  szülei ürességét neki kell teletöltenie, neki kell őket boldoggá tennie.

Még jó, hogy képtelen a saját dolgait megtenni, ha szülei életét éli, őket táplálja energiával saját maga helyett.

Mindezek feloldása után egyszer csak eljutottunk a kislányhoz, aki le lett győzve apu által. Akinek nem szabadott. Akkor ő ott eltört, elveszített valami nagyon fontosat.

Ott ültünk ennek a  kislánynak a veszteségében, félelmében, fájdalmában, könnyeiben percekig.
Fontosnak tartom, hogy el tudjunk jutni ehhez a  mélységhez.

És mindezek túl mégis ott volt a minden. A kislány ereje, energiája, elevensége.

Túl a legyőzöttségen ott volt a határtalan szabadság, a  nyugalom, és minden.

Mindennek a képessége.

Ha Veled is ilyesmi történt, menj el ahhoz a kislányhoz/ kisfiúhoz.

Öleld meg,  érezz vele, menj bele  abba, amitől félsz, és mindenen túl megérezheted ami vagy: a határtalan létező, az energia.

Ha szükséged van segítségre: 

Egyéni konzultáció Velem