Dühroham, mint ajándék

Adott egy alkoholista apa, akire Istenként néz a kicsi lánya.
Apuval minden oké lenne, ha nem lenne az alkohol. Mi a megoldás a kicsi lány szerint?
Megszabadítani őt az alkoholtól. Megjavítani, meggyógyítani.
Sok évem ment rá, sok időm, és energiám.

Igen, az a kicsi lány én voltam. 

Aztán választottam egy szintén szenvedély-beteg embert
 - alkohol,drog- inkább én is azzá váltam, csak, hogy kapcsolódjam hozzá.

Belemegyek, hogy ki is tudjam onnan hozni.
Én voltam bent, és ki tudtam jönni. Ő talán azóta sem.


Telnek az évek, dolgozom Magamon, tanfolyamok, ÖnMunka, stb....

Szerelmes lettem.
Választottam egy cukor-beteg ember. Az elején nem éreztem súlyát, érdekességét ennek.
Alig veszem észre, hogy óriási energiát teszek bele, hogy meggyógyuljon.
Szinte célommá vált, hogy be tudjam bizonyítani, hogy igen is lehet, ki lehet gyógyulni bármiből, lehetséges.
És itt jönnek a dührohamok, a tehetetlenség.
Átcsapódott a másik oldalra az egész, azt éreztem, hogy nem akarok az anyukája lenni, és tomboltam.

Míg nem rájöttem, hogy nem anya-gyerek szituban vagyunk, hanem azt a mintát ismétlem, mint apunál. 

Kislány - apa szerep van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bizony a kislány hisztizett, tombolt bennem. 

Aztán a következőkben arra is rájöttem, hogy már rég nem Aput, Á-t, L-t akarom meggyógyítani.
Hanem azt a kislányt, aki elhitte, hogy apu javításra szorul, és az az ő dolga.
És amíg apu - a férfi beteg, addig ő nincs biztonságban....


Már nem hiszem, hogy bárkit meg kell gyógyítanom, jobb sorsot kell neki mutatnom.
Bevallom, nem könnyű!!!!

Az már külön hab a tortán, hogy az alkohol, a cukor betegség, és az én elhízásom- édesség függőség is mind egy húron pendülnek--->
 cukor = szeretet.

Már nem hiszem, hogy a szeretetet be lehet adagolni kívülről akár alkohol, inzulin, vagy cukor, édesség formájában.

Az csak mellékesen jegyzem meg, hogy az alkoholista férfiaknak nagyon gyakran elhízott feleségük van.
A túlsúly elfogadottabb manapság, mint az alkoholizmus.
De nem gondoljuk Magunkat- édesség függőként "különbnek" az alkoholistánál, ugye?

Mert egy tőről fakadnak.
Mindkettőnek cukor- szeretet éhsége, szomjúsága van...

Mindkettő a másiktól várja,hogy megetesse, miközben tele van "nem vagyok szerethető", "engem nem lehet szeretni" hiány identitással.

Mindkettő falat húz kettejük közé - a háj börtönt, vagy az alkohol gőzt.

Körbebástyázzák Magukat, és várják, hogy a saját maguk által épített várbörtönből kiszabadítsa a másik, és megetesse, a szerrel, mely etet...

Életeket lehet így leélni, sok ilyet láttam, látok.

Magamon tapasztaltam, tanulom az egészet.
Ha kíváncsi vagy a tapasztalataimra, ha úgy érzed, tudnék Neked segíteni, keress meg.