Szeretek fényképezni, és sokszor tapasztalom, ahogy csodás emberek kezüket az arcuk elé téve, fejüket elfordítva, vagy a véletlenül elkapott kép után kérnek, hogy nehogy megosszam.
Fontos elfogadni, ha még így vagyok a fényképekkel, Magammal.
„Ne tégy úgy, mintha fejlettebb lennél, mint amilyen vagy.” Ez alatt azt értem, hogy „Ne legyél spirituális; legyél inkább őszinte.” Fájdalmas úgy tenni, mintha fejlettebb lennél, mint amilyen éppen vagy, a tanár helyében lenni, amikor még kedvesebb számodra a tanuló pozíciója. Az önvizsgálat az igazságról szól, ami nem feltétlenül úgy néz ki, ahogy szerinted ki kellene néznie. Az igazság nem tiszteli a spiritualitást. Csak saját magát tiszteli, épp olyan formában, ahogy az adott pillanatban megjelenik. És ez az egész nem komoly; mindössze Isten kacag a kozmikus viccen.”(Byron Katie)
És mindezeket azért, mert azt hisszük, hogy csúnya, kövér, öreg, ...vagyok.
Mondok valamit: rengeteg emberrel beszélgettem, és mind ezeket hiszik!!! Nem csak Te!!!
Én is rengeteget stresszeltem azon, hogyan nézek ki, mit fognak szólni az emberek...
Érdemes megnézni, hogy mire használjuk ezeket a gondolatokat. Mi történhetne, ha szeretném, elfogadnám magam, úgy, ahogy vagyok.
Vajon nem szeretnének? Beképzeltnek, önzőnek tartanának? Teljesen biztos lehetsz benne?
Meddig akarsz még az egész világnak megfelelni, mutatni valamit, ami nem Te vagy???
Én nagyon szeretem a szép ruhákat, cipőket, a sminket, és már nem akarom ezekkel eltakarni, elfedni Magam.
Jól tudom Magam érezni egy szabadidő ruhában is.
Ez nálam nagy szó, nem volt mindig így.
Visszatérve a kihívásra.
Szeretnék egy olyan kihívást elindítani, aminek a neve legyen :
Úgy vagyok jó, ahogy vagyok!!!
És arra kérlek benneteket rakjatok ki olyan képet Magatokról, amit eddig sosem raktatok volna ki, amelyen szerintetek előnytelenül mutattok.
Nekem ma pattan ez ki a fejemből, és azon mód (takarítás és főzés között) le is fényképeztettem magam a párommal, melltartó és bugyi nélkül, csak naciban és felsőben, kócosan. Ahogy éppen voltam.
És hívjatok ki legalább 2 ismerősötöket.
Hogy miért?
Hogy egyre többen érezzük, úgy vagyok jó, ahogy vagyok.
„Add meg nekünk az engedélyt, a saját példádon keresztül, hogy legyen hibánk, mert a hiba teljesen normális. Amikor elrejted a hibáidat, arra tanítasz minket, hogy mi is rejtsük el a miénket. Szeretem azt mondani, hogy mindannyian várjuk már azt az egy tanárt, csupán egyetlen egyet, aki engedélyezi számunkra, hogy azok legyünk, akik épp most vagyunk. Mind megjelenünk valamilyenként, nagyként vagy kicsiként, egyenesként vagy görbeként. Ez által akkora ajándékot tudunk adni. Akkor fájunk, amikor ezt visszatartjuk. Ki más fogja megadni számunkra az engedélyt, hogy szabadok legyünk, ha nem te? Tedd meg saját magadért, mi pedig követünk. A gondolkodásod visszatükröződése vagyunk, és ha te felszabadítod magad, akkor mi mind szabadok leszünk.” (Byron Katie)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése