Karácsonyi alászállás.

Karácsony a szeretet ünnepe, a fényé, én mégis most arra kérlek, hogy szentelj egy kis időt a sötétségnek.

A természet is erre kér decemberben: a téli napfordulóig egyre sötétebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák. Sokan ezt nem szeretjük. Legyen mindig nyár, fény, meleg, világosság.

Nem olyan régóta tudom én is értékelni a sötétséget.

A sötétségen most az elmélyülést, a csendet, és ugyanakkor az  alászállást a félelmekbe, saját sötét részeimbe értem.

Várhatom én a nagy szeretetet, a fényt, ha az csak bizonyos helyzeteket, embereket, dolgokat jelent Nekem, akkor általában nem kapom meg, és örökké vigasztalhatatlan, hiányos maradok.

Kevesen akarunk veszteséget, betegséget, netán halált kapni ajándékba a karácsonyfa alá.

Lehet, hogy én most morbid leszek, de kérlek engedd meg magadnak, (ha egy pillanatra is) ezeket.

Szállj alá a sötétségbe, a félelmekbe, a betegségbe, a veszteségbe.

Tedd meg, Magadért.

Nem mazochizmusból kérlek erre, hanem a szabadulásodért.

"Nyisd ki a szemed a sötétségre!"  -mondta egyszer apám, amikor a térdig érő hóban éjszaka fáért mentünk az erdőbe...

Csodás dolog a Hold és a csillagok fényénél, mindenféle lámpa nélkül kinyílni a sötétnek; hamar megszokja a szem.

Ugyanaz a világ tárul fel, csak ezúttal más megvilágításban.

Mostanra más értelmezése is lett számomra ennek a mondatnak.

Így is mondhatnám: Nyisd ki a szíved a sötétségedre.

Először a szemed nyisd ki rá : Lásd meg, legyél rá kíváncsi, keresd meg.

Aztán a szíved is nyisd ki rá : Bánj úgy vele, mint egy árva, eltévedt kisgyerekkel: Legyél vele, hallgasd meg, és öleld Magadhoz.

Tegyél utazást sötétség országba, a félelmek világába.
 Nézz, kutass, mire nem akarsz soha gondolni, meglátni: Szakítást a pároddal, szeretted elvesztését, megcsalást, betegséget, szegénységet.

Vedd észre, hogy mi az a mumus, aki a sötét legmélyén lapul...meg fogsz lepődni, ha végre hajlandó vagy találkozni vele--->Önmagaddal. Sose feledd, csak Magaddal találkozhatsz.

Saját tapasztalatom pedig az, hogy csodák lapulnak a sötétben.
 Ez az én ajándékom Magamnak!  És ahogy a szemem is megszokta a sötétséget, úgy a szívem is. 

Sőt, már nem tudja(tudom) különválasztani a fényt a sötéttől; hozzám, az élethez tartozik.

Ajándékozd meg Te is Magad a sötétségre való kíváncsisággal.

Ha több gyakorlati útmutatóra lenne szükséged keress meg.

BOLDOG KARÁCSONYT!