Tánc az élet!

Szeretném megosztani a tapasztalataimat, mégpedig a Tánc és az Önmunka összesimulása okán.:)

 A tánc nekem mindig is nagy örömforrás volt, ahogy felolvadtam a zenében, és kifejezte a testem, ami bennem van.

Viszont a társas táncokkal mindig is bajom volt.

Frusztrált, ha egy idegen férfival kellett táncolnom, nem hagytam magam vezetni.

Kb. egy éve elkezdtem Salsázni a tánc szeretete mellett, "terápiás" célból is.

Próbálgattam mit hoz ki belőlem, milyen érzések jönnek fel, figyeltem magam.

Nagy kontroll és irányítási vágy volt bennem, sokáig képtelen voltam "odaadni" magam a férfinak. És ez nemcsak a táncnál volt így természetesen.

Viszont a táncban nagyobb rálátásom volt a bennem lévő gátakra, félelmekre, és hiedelmekre.

Ilyenek jöttek fel:

- Nehogy már azt csináljam, amit a férfi akar, az van amit én akarok!!!

- Azt hiszi ő jobban tudja, majd én megmutatom!

- Különben is én jobb vagyok egyedül, minek szenvedek itt ezekkel a balfasz pasikkal, nem tudnak ezek semmit!

-Óh, de görcsös vagyok, nekem ez nem megy!

- Mi az, hogy hagyjam magam?????  Mi????  Nemááár...

-És ha merev vagyok, akkor mi van, te meg béna!

-Majd ha te tudsz vezetni, vagy olyan tökös, majd akkor én meg hagyom magam!

Aztán azt vettem észre,hogy pl. azokkal a pasikkal jól tudok táncolni,akik a párjukkal vannak ott.
Mert, hogy ők biztos nem csajozni, hanem tényleg a tánc öröméért vannak ott.És nem gondolnak semmi "rosszra", ha én elengedem magam, és szexi vagyok tánc közben.

Aztán, ahogy egyre hagytam magam, és kissé---nagyon!!!! megváltozott a férfiakhoz való viszonyom, lett párkapcsolatom is.

Na és akkor meg jöttek a félelmek, hogy mit szól, hogy én pasikkal táncolok, és azért a salsa egy elég szexis tánc,sok fizikai kontakttal.

Megint jött a görcsösség, főleg amikor meghívtam egy bulinkra, hogy nézzen meg.

Egyrészt azért, hogy lássa a valóságot, mert azért féltékeny volt rendesen. Másrészt, hogy én is lássam magam, hogyan viselkedek.

Folyamatosan figyeltem, és munkáztam a történeteimet.

Most ott tartok, hogy nem érdekel, hogy ki milyennek lát, görcsösnek, vagy bárminek.

Ma ezt elmondtam a barátnőmnek, erre azt válaszolta, hogy kívülről ez egyáltalán nem látszik, hogy már nem vagyok görcsös. és a válaszom az volt, hogy nem baj, a lényeg, hogy én mit érzek. Érdekesen a válasza az volt, hogy lehet neki kellene állítania a látásmódján. :)))
Én megköszöntem, hogy mondta, mert így láttam mit reagálok, szuper !

Lehetek akár görcsös is, szeretek táncolni, és CSAK táncolok.

És csodák csodája valami gyönyörűt élek meg, Önmagam táncát.

Általában ruedában, vagyis körben táncolunk, így folyamatosan párcsere van, egyik férfi a másik után.

Van, hogy egy óra alatt 10-15 férfival táncolok. És mind más, máshogy néz ki, máshogy mozog, máshogy néz rám, máshogy érint.

Régebben csak "egyfajtán" tudtam táncolni.
 Most ezer fajtán, mikor épp kivel: visszafogottan, lazán , játékosan, buján, csipkelődve, mereven, elrontva, sután, szívvel, szenvedéllyel.

Ők is mind a valóság :ezer félék, akárcsak én. Nekem a tánc is az öröm ezer neve, akárcsak az élet.