Szeretném megosztani a tapasztalataimat, mégpedig a Tánc és az Önmunka összesimulása okán.:)
A tánc nekem mindig is nagy örömforrás volt, ahogy felolvadtam a zenében, és kifejezte a testem, ami bennem van.
Viszont a társas táncokkal mindig is bajom volt.
Frusztrált, ha egy idegen férfival kellett táncolnom, nem hagytam magam vezetni.
Kb. egy éve elkezdtem Salsázni a tánc szeretete mellett, "terápiás" célból is.
Próbálgattam mit hoz ki belőlem, milyen érzések jönnek fel, figyeltem magam.
Nagy
kontroll és irányítási vágy volt bennem, sokáig képtelen voltam
"odaadni" magam a férfinak. És ez nemcsak a táncnál volt
így természetesen.
Viszont a táncban nagyobb rálátásom volt a bennem lévő gátakra, félelmekre, és hiedelmekre.
Ilyenek jöttek fel:
- Nehogy már azt csináljam, amit a férfi akar, az van amit én akarok!!!
- Azt hiszi ő jobban tudja, majd én megmutatom!
- Különben is én jobb vagyok egyedül, minek szenvedek itt ezekkel a balfasz pasikkal, nem tudnak ezek semmit!
-Óh, de görcsös vagyok, nekem ez nem megy!
- Mi az, hogy hagyjam magam????? Mi???? Nemááár...
-És ha merev vagyok, akkor mi van, te meg béna!
-Majd ha te tudsz vezetni, vagy olyan tökös, majd akkor én meg hagyom magam!
Aztán
azt vettem észre,hogy pl. azokkal a pasikkal jól tudok táncolni,akik a
párjukkal vannak ott.
Mert, hogy ők biztos nem csajozni, hanem tényleg a
tánc öröméért vannak ott.És nem gondolnak semmi "rosszra", ha én
elengedem magam, és szexi vagyok tánc közben.
Aztán, ahogy egyre hagytam magam, és kissé---nagyon!!!! megváltozott a férfiakhoz való viszonyom, lett párkapcsolatom is.
Na
és akkor meg jöttek a félelmek, hogy mit szól, hogy én pasikkal
táncolok, és azért a salsa egy elég szexis tánc,sok fizikai kontakttal.
Megint jött a görcsösség, főleg amikor meghívtam egy bulinkra, hogy nézzen meg.
Egyrészt azért, hogy lássa a valóságot, mert azért féltékeny volt rendesen. Másrészt, hogy én is lássam magam, hogyan viselkedek.
Folyamatosan figyeltem, és munkáztam a történeteimet.
Most ott tartok, hogy nem érdekel, hogy ki milyennek lát, görcsösnek, vagy bárminek.
Ma
ezt elmondtam a barátnőmnek, erre azt válaszolta, hogy kívülről ez
egyáltalán nem látszik, hogy már nem vagyok görcsös. és a válaszom az
volt, hogy nem baj, a lényeg, hogy én mit érzek. Érdekesen a válasza az
volt, hogy lehet neki kellene állítania a látásmódján. :)))
Én
megköszöntem, hogy mondta, mert így láttam mit reagálok, szuper !
Lehetek akár görcsös is, szeretek táncolni, és CSAK táncolok.
És csodák csodája valami gyönyörűt élek meg, Önmagam táncát.
Általában ruedában, vagyis körben táncolunk, így folyamatosan párcsere van, egyik férfi a másik után.
Van, hogy egy óra alatt 10-15 férfival táncolok. És mind más, máshogy néz ki, máshogy mozog, máshogy néz rám, máshogy érint.
Régebben
csak "egyfajtán" tudtam táncolni.
Most ezer fajtán, mikor épp kivel:
visszafogottan, lazán , játékosan, buján, csipkelődve, mereven,
elrontva, sután, szívvel, szenvedéllyel.
Ők is mind a valóság :ezer félék, akárcsak én. Nekem a tánc is az öröm ezer neve, akárcsak az élet.