Tegnap anyu feldobta, hogy mennyire nem mennek neki a megfordítások, és , hogy egyedül nem annyira tud Önmunkázni, vagy inkább neki sem áll.
(Nem végzett alaptanfolyamot, csak amit tőlem tud)
Mondtam, ha gondolja, most is Munkázhatunk egyet. Örült neki.
Végignyomtunk 2 ítélkezőlapot, és csak pislogott a megfordításoknál, olyan ügyesen jöttek neki.
Aztán elkezdtünk beszélgetni intimebb témákról.
Az Önmunka alatt kevésbé, de a beszélgetéseknél jobban felismertem, hogy egyfajta "fal" mögül beszélek vele.
A falra az volt írva, hogy ő az én anyám...
hűűű,érdekes volt ezt észrevennem, és megnéztem milyen fal nélkül kommunikálni vele.
Amúgy is jó kapcsolatunk volt, de most annyira más volt, sokkal felszabadultabb voltam, és ő is.
Már nem gondoltam azt, hogy ilyet azért teljes mélységeiben még sem oszt meg az ember az anyjával, és már az sem, hogy basszus nekem kéne tőle tanácsot kérnem, nem fordítva.
Nagyon klassz volt megélnem , hogy milyen amikor a címkékből épített fal lehullik, és csak vagyunk.
Ötlet:Érdemes megnézni mit hittünk el arról, hogy milyennek kellene lennie egy anya-gyerek kapcsolatnak.
Mi az ami szerintem belefér, és mi az ami nem?
És mind megkérdőjelezni.
„Amit még nem ismertél fel önmagadban, azt nem tudod megváltoztatni. Amint ráébredsz arra, amire eddig csukva volt a szemed, a változás magától történik meg.”(B.K)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése