Teljes precizitással elmesélte a baleset minden egyes részletét (amit feltételezett, mert nem volt ott).
Később kitért az egész életére, és a körülményekre is.
Érdekes dolgok történtek közben bennem:
Először
kedvesen hallgattam, aztán amikor észrevettem, hogy egyhamar nem
szabadulok, és ez bizony hosszú lesz, akkor azon gondolkodtam, hogy le
kéne valahogy rázni.
Gondoltam szólhatna a telefon, vagy jöhetne valami másik vevő.
De
nem zökkentette ki semmi...erre azt gondoltam, kellene neki mondani
valami okosat, ja és eszembe jutott, hogy "Túl kellene már neki lennie a
fia halálán."
Próbáltam elterelni a gondolatait a drámáról és a szerencsétlenségről, sikertelenül.
Aztán egyszer csak elkezdtem lecsendesülni, és "meglátni" a bácsit.
Nem tettem semmit, magától történt.
És csak hallgattam minden gondolat nélkül. És ő csak beszélt, bekönnyezett
a szeme és egyszer csak elmosolyodott, megköszönte a kedvességemet, és
további szép napot kívánva elment.
Érdekes volt az egész folyamatot figyelemmel kísérni.
Imádom a munkámat,annyi érdekes és kedves emberrel találkozhatom.
Ötlet:
Amikor valaki beszél hozzád, csak figyelj.
Nézd meg ,miért akarsz közbe vágni. Hogyan akarod manipulálni,vagy megmondani neki a szerinted jó megoldást.
Próbálj, csak figyelni,őt és magadat.
Ha nem sikerül, az is rendben van.
" A „kellene” mindig a múltról vagy a jövőről szól, a jelennel – azzal, ami van - nincs mit perlekedni." (B.K.)
Ötlet:
Amikor valaki beszél hozzád, csak figyelj.
Nézd meg ,miért akarsz közbe vágni. Hogyan akarod manipulálni,vagy megmondani neki a szerinted jó megoldást.
Próbálj, csak figyelni,őt és magadat.
Ha nem sikerül, az is rendben van.
" A „kellene” mindig a múltról vagy a jövőről szól, a jelennel – azzal, ami van - nincs mit perlekedni." (B.K.)