2017. december 27., szerda

Játékos Önismeret



Aki ismer jól tudja, hogy a csodás tanult módszerek mellett mindig is jóval többet használtam az intuíciómat, benső tudásomat.
Sosem adtam át "tisztán" a tanultakat, mindig kevertem őket, bele raktam Magam, azt amit én átéltem, tapasztaltam.
Ősztől 2 forradalmi és számomra különleges tanártól kapok inspirációkat, információkat, lehetőségeket, hogy elmélyüljek Önmagamban, az emberi test, tudat és lélek működésében.

Oravecz Andreától már sok lehetőséget kaptam erre, most ismét általa nyílik ki egy gazdag világa ennek a tudásnak.
 ( http://onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html )

Kálmán Ferenctől pedig a Body-Mind Centering csodás világába kerültem, ahol azt érzem, hogy hazaérkeztem.
 ( https://www.facebook.com/events/146506519257216/ )
Ahol feladatok helyett ajánlások vannak, valamint a test korlátlan, szabad megélései újabb és újabb kapukat nyitnak Önmagam és a világ felfedezésére.

Az utóbbi időben óhatatlanul belevittem az élményeimet, elsajátítottakat az egyéni konzultációkba is.
Jövőre még inkább a megélések szabadságát, a játék általi öngyógyítások lehetőségét szeretném átadni; ezért senki se lepődjön meg, ha érintésre, érzelmek kifejezésére, mozgásra, hang kiadásra vagy bármilyen játékra kérem fel.

Örömmel és nagy nyitottsággal várok mindenkit jövőre is.:
Egyéni konzultáció

Játékos, szabad, örömteli Új Évet kívánok Mindenkinek!





2017. november 29., szerda

Egy utcányi napfény


A Teréz körúton lépkedtem sietősen. Hideg volt, a sapkát még jobban a fejembe húztam. Komor idő volt, jobb volt befelé figyelni, mint kifelé.
Egyszer csak szikrázó napfénybe léptem. Kerestem, hogy hol van a forrása. A túloldalon merőlegesen egy utcát nem takartak az épületek, és ömlött ki a fény.
Megálltam.
Csak egy utcányi, épp csak egy csíknyi napfény, mégis határtalan öröm járt át.
Hirtelen napszagot lélegeztem be, egészen megtelt a  tüdőm melegséggel.
A bőrömön is csiklandós érzés futott át. Ezen a pár méteren nap volt, melegség, öröm, egy kicsi nyár. Törtek fel az idei emlékek, csobbanások, napozások, kacagások.
Csukott szemmel élveztem ezt a pár méternyi "nyarat". Feltöltött, átölelt, megigézett.






Sok gondolat jutott eszembe erről az élményről.

A nap fénye jelképezheti a nyarat, ha szimbólumokban gondolkozom, akkor a szeretetet vagy magát a  férfit, az apát.

Érdekes párhuzam vonult át rajtam.

Én imádom a nyarat, a meleget, legszívesebben örök nyárban élnék. Igyekszem is kiélni, kihasználni minden pillanatát.
Így vagyok a szeretetteljes pillanatokkal, emberekkel is.

De időnként észreveszem Magamon, hogy sok mindent természetesnek veszek, és nem engedem bele mindig igazán Magam.

Aztán, ha már elmúlik valami, vagy valaki az életemből, akkor már csak marad az epekedés, vagy a hiány utána.

Igyekszem úgy élni az életemet, hogy maximálisan megélődjön minden pillanat, annak a pillanatnak az örömével, bánatával együtt.
De most kimondottan az örömről beszélnék.

Sokan nem merik beleengedni magukat az életbe, az örömbe, a szeretetbe.
Nem mondják ki, hogy szeretlek. Nem csúsznak bele ölelő kezekbe.Nem simítanak végig kedves arcokon.

Aztán a hiány, az elszakadás, a halál már csak "mi lett volna ha, ..." kezdetű mondatokat hagy maga után.
Őrjítő tud lenni.

Nekem ez csíknyi napfény erre hívta fel a figyelmemet. :
A tomboló nyárban is lehetek hálás a melegért, minden egyes nap. Azért, mert nyár van, és ez természetes, attól még örülhetek a napfénynek.
A tomboló szerelemben is lehetek hálás az érintésekért, minden egyes nap. Azért, mert együtt élek a párommal, és ez természetes, attól még örülhetek, ha megérint, megölel, vagy összebújunk.
A szépséges családi, baráti kapcsolódásokban is lehetek hálás az együtt töltött percekért, minden egyes nap. Azért mert, az életem részei, és ez természetes, attól még örülhetek annak, hogy vannak.




Örülni, becsülni azt, ami van. Amíg még van...



2017. november 13., hétfő

Újjászületés és Születés élmény feldolgozása


Egynapos, csoportos Öngyógyítás

2018 : Új év-Új élet.
Minden évben, (és főleg a születésünk napja környékén )egy újabb életév- életkör kezdődik el.
Előfordul, hogy túl sok fájdalom, neheztelés, vagy egyéb lehúzó, megbéklyózó dolog tapad a születésünkhöz és körülményeihez.
Mert a születéssel kezdődik minden :
- Hogyan érkeztél a világra?
- Vártak-e?
- Akartak-e? 
- Volt-e titok a családban?
- Könnyed vagy kompikált volt-e az érkezésed?
- Öröm, vagy szenvedés kísérte fogantatásodat, jöttödet?




Életünk kezdete mindenre hatással lehet, sokszor nem is gondoljuk, hogy mennyire. :
Élet és halál félelem, szorongás, gyermektelenség, betegségek, kapcsolati mintázatok, túlzott megfelelési vágy, párkapcsolati problémák, mind adódhatnak a fogantatás, várandósság, és születés körülményeiből.

Ezen a napon újra átélheted, megtapasztalhatod, energetikailag lehívhatod, valamint felodhatod, begyógyíthatod magzati létedet, és esetleges sérüléseidet a csoport megtartó ereje által.
Óriási erő van ezekben a megélésekben, valóban újjászületik az ember.
Az édesanyáddal(édesapáddal) való kapcsolatodban is segítség lehet, valamint gyermek áldás előtt is érdemes ezzel foglalkoznod.

Illetve, ha fogalmad sincs ezekről, csak kíváncsi vagy, és játszanál, gyógyulnál, akkor is érdemes jönnöd.

Kényelmes ruhában gyere, mert "fizikailag éljük meg" a születést, illetve haladunk át a "szülőcsatornán".
Megtapasztalhatod a világra jöttödet; a belső(nemi) szervek rendszerét, pulzálásást, munkáját; hogy milyen egy szerető édesanya, édesapa kezébe megpihenni.Valamint mivel mi leszünk a teljes játék szereplői így azt is megtapasztalhatod, hogy milyen édesanyának, édesapának, vagy éppen méhnek, szülőcsatornának lenni. Többször volt szerencsém ebben a csodában, és mindig nagyszerű élmény volt.







Időpont:

2018.01.27. szombat 10:00 - 17:00


Részvételi díj: 12.000 ft/fő

A csoport minimum 6, maximum 12 fővel lesz megtartva, ezért kérlek időben jelentkezz, ha elhívást érzel az eseményre.
Kérlek jelentkezésedet itt erősítsd meg: ildiidill@gmail.com

A csoportot vezeti:
Erdélyi-Bogdán Ildikó
Facilitátor,
Spirituális Pszichológiai Tanácsadó,
Önismereti Személyiségfejlesztő






2017. október 30., hétfő

Ön-abúzus




"A visszaélés (idegen szóval: abúzus) általános, (jogilag vagy erkölcsileg) elítélő kifejezés arra a negatív következményekkel járó cselekményre – többnyire folyamatosan gyakorolt rossz bánásmódra – amikor valaki önző módon, más kárára visszaél valamivel, valakit vagy valamit helytelenül „használ”, azzal helytelenül, többnyire tiltott módon bánik. " (Wikipédia)




Mostanában szem előtt van ez a téma, a facebooknak, és az általános népterelésnek köszönhetően.
Nem akarom elbagatellizálni a dolog fontosságát, de szakmámból kifolyólag sok mindent máshogy látok.
Nem azt gondolom megoldásnak, hogy kiírjuk a facebookra, vagy véresszájúan kommunikálunk erről a témáról.
Van ennek helye például egy meghitt családi körben, barátok között, és leginkább segítővel együtt dolgozva a trauma feldolgozásán.




Azonban, hogy ezek valamelyike meg is tudjon történni, ahhoz az egyénnek kell egy olyan szintre érni, ahol tud ezzel foglalkozni.

Hogyan?

Például úgy, hogy észreveszem, hogy a legnagyobb abúzust-visszaélést elkövető én vagyok.
Igen, én. Magammal.

Jól végig gondoltam az életemet és rájöttem, hogy nagy részét ön-abúzusban töltöttem, és sajnos időnként még visszatér ez a séma.

Összegyűjtöttem, hogy hogyan gyakoroltam rossz bánásmódot Magammal testi, lelki és szellemi téren is.


Mikor bánok Magammal nem megfelelően? 

Amikor

- Nem adok elegendő ételt a testemnek. Koplalás, eszetlen böjtölés, hányatom Magam.

- Túletetem Magam.  Többet eszem, mint szükséges, vagy olyan dolgokat, amire nem reagál jól a testem.

- Keveset iszom (vizet), szomjaztatom Magam.

- Túl sokat iszom- alkoholt. Nem feltétlenül a káros anyagok miatt, hanem amilyen hatással van rám. Az már egy másik történet, hogy szerintem csak az tud kijönni belőlem, ami amúgy is bennem van; tehát akár még önismereti segítőm is lehet az alkohol-okosan használva. De bizony volt már, hogy az alkoholtól rendesen fájt a májam. Éreztem, hogy szenved...Kár, hogy akkor még nem hallgattam rá.

- Nem pihenek, keveset alszom, sokat dolgozom. Na nálam ez egy visszatérő dolog. :(

- Olyan sportokat, mozgásformákat hajtok végre, ami nem kellemes az izmaimnak, csontjaimnak, ízületeimnek. Ebből is igen nagy a repertoárom. Lehet a határainkat kitolni, érdekes dolog. (Az is, hogy miért csinálod!) Mára eljutottam oda, hogy már nem szükséges. Semmi durvaság, semmi test sokkoló teljesítmény. A több kevesebb, én ezt tapasztalom. Igaz, hogy nem olyan gyorsan látványos, de hosszútávon mindenképpen megéri, a lelki harmóniáról, és az idegrendszer békén hagyásáról, stressztől való megóvásáról nem is beszélve.

- Megvonom Magamtól az intimitást, vagy szexualitást (mert nem illik, nem szabad, nem érdemlem meg, nem is olyan fontos,más fontosabb, stb)
Volt, hogy magát az energiát is elutasítottam. Pedig lehet csak úgy benne lenni a vágyban, a testben, az örömben, élvezetben a létezésben -szex nélkül is.
Szeretkezni a mindenséggel, a levegővel -ami ki- és be jár bennem; a látvánnyal, a tapintással. Tényleg mindenhez kapcsolódva, a sokféle energiáról a testemben nem is beszélve.


- Vágy nélkül szexelek. Hogy mi ezt nők mennyiszer tesszük. Hmm. Megkérdezted már valaha a puncidat, hogy mit szeretne, mire vágyik? Továbbítottad is a kérését Magad és a partnered felé? Nem? Pedig érdemes! Ezekről egyéniben és Intimitás csoportokban igen sokat szoktam beszélni, mesélni.
Ja, és lehet Nem-et is mondani.
Nekem az első nemet mondásom egy ilyen helyzetben frenetikus volt. Felszabadító, és éreztem, hogy most igazán tettem Magamért! 

- Visszafojtom az érzelmeimet, érzéseimet. Lenyelt, befelé sírt könnyek; komoly tekintet a büszkeség helyett; joker pofa a düh helyett; beharapott száj a fájdalom megélése helyett; felhúzott vállak, és összeszorított fenékpofák a félelem kifejezése helyett.
Viszlát, és menj nyugodtan a másik nőhöz a szeretlek és Te vagy a mindenem kimondása helyett. 

- Nem megfelelő környezet-munkahely, lakhely. Nekem ebben szerencsém van, általában jól választok, vagy választja helyettem az élet, én meg hagyom.  Viszont jó pár olyan embert ismerek, akik mentálisan, szellemileg, és ezáltal testileg is visszaélnek Magukkal azáltal, hogy olyan munkát végeznek, amibe később belebetegszenek.

- Függőségi viszonyok: Társtól, gyerektől, hiteltől, szerektől. Ez egy kimeríthetetlen témakör. Hol vagyok én, és mennyire képviselem Magamat, ha függőségben vagyok bárkitől, vagy bármitől?

- Jó kislány vagyok. Ez is a nem szabad, nem lehet kategória. Te mi mindent nem teszel meg, mert....? Nem kell ám itt nagy dolgokra gondolni. Mikor ugortál bele egy pocsolyába? Mikor élvezted azt hogy csurom víz vagy, és elázol? Mikor kaptad le a bikini felsődet a strandon, vagy akár a Balaton közepén?
Mikor "rosszalkodtál" utoljára. Á, ezt helyesbítem: Mikor voltál szabad igazi Önmagad, úgy hogy nem érdekel, hogy ki mit szól? Ne aggódj, még én is gyakorlom. Nekem sem megy mindig...






Látod mennyi módon tudunk ártani Magunknak? És biztos egy csomó minden eszembe sem jutott. 
Ha kiegészítenéd tedd meg bátran, akár a poszt alatt. Megköszönöm!

Ha ezekben is figyelmesebbek lennénk Önmagunkkal, akkor úgy hiszem-és ez a tapasztalatom is- nincs az az ember, aki bántana.
Ha mégis, akkor van az az erős önbecsülésünk, önbizalmunk, hogy kellően tudjunk reagálni.

Ha lenne szlogenem, csak ennyi lenne: Hagyjuk abba az Ön-abúzust!!!! <3











2017. szeptember 20., szerda

Libbenő levelek



Ősz, lassan hulló levelek, szép, szeretem.
A fa ága sem ragaszkodik leveléhez, csak mosolyogva libben.
Mint összeforrt kezű szerelmesek a gally és a levele, pont abban a pillanatban- sem előbb, sem utóbb- elválnak egymástól.
Búcsútáncot jár a szín, hogy elpihenjen a még langyos avaron.

Érdemes Nekünk is ilyen természetesen búcsútáncot járni, és elengedni helyzeteket, embereket, személyiségrészeket, bármit; hogy aztán a Magunk felé fordulás után új erőre kapjon az életünk.
Eszembe is jutott erről egy élményem:


Forró vákuum az egész testem.
Mindent magába szív, el akar raktározni,
meg akarja állítani a pillanatot.
Két kezemmel szorítom arcod, szemem felkutatja minden porcikád,
minden rést, minden ráncot, pihét.

Mint egy szomjas vándor a sivatag közepén.
Végre kiszáradt ajkaimhoz ér életed.

Ínséges időkre most magamba zárom megszakadt szíved sóhaját,
könnyes tekinteted, bőröd elcsitult illatát.

Magamba zárlak, és egyben felszabadítalak.
Szabad vagy, repülj.
Szabad vagyok, repülök.



2017. augusztus 19., szombat

Lehet


Buszon utazom. Ezerrel megy a klíma. Mocorgok, dörzsölöm a vállaimat, fázom. 
Előttem a néni haját szinte leviszi a kiáramló hideg levegő.





Felsejlik egy emlék. :
Gyerek voltam, anyuval távolsági busszal mentünk vidékre.
Nyitva volt egy ablak, ahonnan pont engem ért a huzat. Nyűgösködtem, és megkértem anyut, hogy szóljon a  bácsinak, hogy csukja be azt az ablakot.
Anyu nem tette, mert a bácsinak biztosan melege volt.
Én sírtam, és még nyűgösebb lettem, be is gyulladt a  fülem estére...

Nem hibáztatom anyut. Ő is, mint a legtöbben úgy élt, hogy nem képviselte igazán saját Maga, és szerettei érdekeit.
Nem tudta, nem merte, ezt tanulta, így nevelkedett. Így volt elfogadható, szerethető, ha megalkuvó, ha csendben marad. Kerülte a konfliktust.


Újból a buszon vagyok, előre sétálok a buszvezetőhöz, és megkérem kedvesen, hogy állítson a klímán, mert hátul nagyon hideg van.
Csak lekapcsolni tudja, jelzi. Így megkérem, hogy akkor kapcsolja le.
A buszon erre többen megszólalnak, hogy végre, mert már megfagytak.

Senki nem szólt, pedig fáztak.
Főleg idősek ültek a buszon.
 Néztem ezekbe a hálás szemekbe mosolyogva, és ezáltal, mintha édesanyáméba is néztem volna, hogy Igen Anya, lehet! Lehet szólni, ha valami nem jó. Lehet...





2017. augusztus 18., péntek

Bánatos a tested?




Te hogyan bántod Magad? Bántás, melyből bánat fakad... 
Én rengeteg módját ismertem, ismerem az önbántásnak.

Ma azon töprengek, hogy miért hittem én azt, hogy ahhoz, hogy valami változzon, gyógyuljon bennem, ahhoz fájni, szenvedni kell.
Ez több mindenben is igaz olykor rám.
Régebben a sportot is szenvedésig, tűréshatárig, akár szinte ájulásig, vagy majdnem hányásig csináltam. Ez már szerencsére régen volt, de a mai napig hajlamos vagyok ilyenbe belefogni. Pl. pár hónapja a trx edzésen küzdöttem az életemért, vagy nagy súlyok alatt izzadtam az edzőteremben.

Most végérvényesen arra jutottam, hogy nem vagyok hajlandó többet fájdalmat okozni a testemnek.
Inkább táncolok, és csinálok olyan mozdulatokat, amelyek természetesek, spontánok, könnyedek.
Nagyon élvezem a padlós gyakorlatokat, és a szabad táncot, mozgást.

Most olvasok egy pozitív fegyelmezésről szóló könyvet.
Ott is visszacseng, hogy valahogy az emberekben, szülőkben bele van égve, hogy csak úgy lehet nevelni a gyerekeket, ha bántják, megszégyenítik, kioktatják, stb...
Miért gondolják azt a szülők, hogy azzal, hogy rosszul érzi magát a gyerek, abból lesz bármi (pozitív) változás.

Miért hisszük, hogy csak fájdalom, szenvedés útján van fejlődés? És még meddig ???
Te meddig bántod még Magad?

Könnyed, játékos napot kívánok Mindenkinek! 

2017. augusztus 14., hétfő

Tér - Játék : Család




Páros és csoportos gyógyító játékok a szomatodráma, családállítás, és integrációs, szituációs, mozgásos gyakorlatok elemeit ötvözve.

Családi, szülői szigor, vagy túlzott engedékenység, túlféltés;
testi, lelki, szóbeli bántalmazás, figyelem hiány... ezek mind olyan befolyásoló tényezők, amelyek hatással vannak felnőtt létünkre.
Ezen a napon ránézünk, megéljük, megvizsgáljuk, és játékosan feloldjuk ezeket a feszültségeket, hogy egészséges életet élhessünk.


Időpont:
2017. 10.07. szombat 10.00 -16:00

Mikor javaslom:

- Olyan esetekben, amikor képtelen az ember ránézni az adott problémára, mert annyira bele van temetve, hogy sehogy sem lát ki belőle.
- Amikor szeretne szó szerint kívülről ránézni, hogy mi okozza az elakadást, és hol lehet a megoldás.
- Amikor nincsenek válaszok a miértekre.
- Amikor áldozatnak, és/vagy vagy bűnösnek érzed Magad.
- Szexuális, testi, párkapcsolati gondok kezelésére.


Részvételi díj: 8000ft/fő
Jelentkezés e-mailben: ildiidill@gmail.com

A csoportot vezeti:
Bogdán Ildikó
Facilitátor,
Spirituális Pszichológiai Tanácsadó,
Önismereti Személyiségfejlesztő






2017. július 4., kedd

Felszabadultan létezni.


Tegnap éjjel együtt lüktettem a zenével, hagytam, hogy a testem saját ritmusaként létezzen.

 Nem mindig tudtam önfeledt lenni, nemhogy a táncparketten, szórakozóhelyen, de a hétköznapokban sem.
Gondot okozott a testem, az öltözködésem, a mozgásom, vagyis mindaz a sok gátló tényező, ami mindezekhez tapadt.
Szépen hullottak le az Önvizsgálatok segítségével a "nem vagyok elég jó", mit fognak mások szólni ", "nekem ilyet nem szabad" zárjai. 


Mert bizony régen a sok-sok hiedelem, félelem a saját börtönömbe zárt.
Megtanultam ezeket a zárakat kioldani, felszabadultam, és azóta egy sokkal könnyedebb, szebb, és nagyon izgalmas életet élek.


Ha Te is szeretnéd felszabadítani Önmagad, és hajlandó vagy kilépni a komfort zónádból a segítségemmel, akkor várlak szeretettel.





Anya-lánya, ön- és test szeretet


Egy zárt csoportban nagyon fontos témát hozott  fel egy anya:

15 éves lánya nem szereti a testét, segíteni szeretne neki ebben.

Szerintem ez már egy jó hozzáállás, ha észrevesszük, hogy van ilyen a családban, a gyermekben.

Az nem kérdés, hogy foglalkozni kell vele.

Nagyon fontos, hogy mit lát otthon, mi veszi körül a gyermeket, hiszen visszük tovább az anyai mintákat, az öngondoskodás, önszeretet képességét.

Kedves anyukák! Tudtátok, hogy a gyermek nemcsak azt tapasztalja meg ahogyan Ti gondoskodtok Róla, hanem azt a mintát veszi le, ahogyan Ti gondoskodtok saját Magatokról?

Ha az édesanya csak anyaként él, elhanyagolva saját szükségleteit, önmagát, akkor a gyermek kétféleképpen tud majd felnőttként funkcionálni: 
-vagy elutasítja az anya szerepet, mert nem akar cseléd lenni; így nem tud, és nem akar kapcsolatot létesíteni, családot alapítani.
-vagy ugyanúgy háttérbe szorítja saját Magát, megfelelésből cselekszik, és nem tud töltődni.

Én annak a  híve vagyok, hogy mindig a saját példával lehet a legjobban tanítani.
Édesanyák,(és mindenki) mutassátok meg, hogy milyen, amikor jól érzitek magatokat a  bőrötökben. 
Milyen az, amikor szeretettel fordultok a testetek, szükségleteitek iránt.
Az sem baj, ha Nálatok is van még mit javítani ezen a helyzeten, együtt a lányotokkal, (fiatokkal), még inkább bensőséges, szép lehet ez a  folyamat.

Szeretni akkor vagyok képes a testemet, ha ismerem Őt, ezáltal bizalmas kapcsolatban vagyok Vele, számíthatok rá.
Amíg a test egy tárgy, egy áru, egy olyan dolog, aminek meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak, addig nehéz az önszeretet.

A legtöbb embernek ez nagyon nehéz.
Nem vagyunk a testünkben, nincs test tudatunk, nem ismerjük a működését, reakcióit, az érzéseket, érzeteket.
Ehhez folyamatos kapcsolat, test figyelés, testben levés szükséges.
Ezt nem lehet elméleti szinten elvégezni.

Felröppent bennem egy olyan gondolat, hogy szívesen tartanék anya-lánya csoportokat, vagy 3 személyes konzultációkat, ahol gyakorlati módon segíteném a hozzám fordulókat ebben a folyamatban.
Akiben van ilyen igény, bátran jelezzen!

Addig is kedves mindenki, zsupsz be a testbe, a testhez, Önmagadhoz!
Apropó, megkérdezted ma már Magadat, hogy mire lenne szükséged?








2017. június 24., szombat

WC papír guriga




Tegnap este az élet áramlásáról, a reakciókról beszélgettünk a Kedvesemmel, és egy régi emlék jutott eszembe.:
Kicsi gyerek voltam és vagy wc-n, vagy bilin ülve egy hangyát vettem észre Magam mellett.
 Láttam, ahogy nagyon igyekszik valahová.
 Fogtam az üres WC papír gurigát, és útját álltam.

A hangya egy pillanatig sem gondolkodott, azonnal reagált, és már ki is kerülte az akadályt, haladt tovább.
 Újból és újból teszteltem Őt, és ugyanígy reagált.

A hangya nem esett kétségbe, nem ült le gondolkodni, nem sajnálta Magát, hogy neki most milyen nehéz.
Egyszerűen reagált az életre.





Magától értetődik, sokszor mégsem megy.

A hozzám fordulók nagy része is sokszor itt van leragadva, hogy nem reagálnak egyáltalán, vagy nem úgy, ahogyan az  természetes, illetve túl reagálják a dolgokat.

Jön az élet egy akadálynak hitt valamivel, és megtorpanunk, félünk, hezitálunk, pro és kontrákat gyártunk, analizálunk. Van, hogy évekig, vagy egy életen át...

Imádok tanulni az állatoktól. Attól a hangyától  akkor azt tanultam meg, hogy az élet egyszerű, és, ha egy kakiló óriás WC papír gurigát rak eléd, mert éppen ezzel szórakozik, akkor csak menj tovább. 
És a problémák, akadályok időnként tényleg csak papír gurigák... :)))






Próbáld ki, csak egy napra legalább ezt a hangya létet, érdemes.

Bármi jön eléd, csak tedd, ami először jön, lépj, fejezd ki, cselekedj.

Ha nem megy, szívesen segítek felfedezni az élet áramlásának egyszerűségét!




2017. június 16., péntek

Ketrecbe zárt vadállat





Egy beszorult helyzetben lévő, nehéz döntés előtt álló kliensemmel dolgoztam többek között test érzetes munkával.
Több típusú testi tünet, szorongás, álmatlanság kísérte napjait.

Testének belső terébe fókuszálva egy erős energiát érzékelt, melyet vadállatként látott.

Egy bezárt oroszlán járt fel és alá a ketrecében, és mindez a testében zajlott. 
Egy bezárt energia, oroszlán képében.
Állandóan fegyelmezte, kordában akarta az állatot tartani. Félt tőle. Attól félt, ha kiszabadul, akkor széttépi őt. Nem lesz ura többé az energiának, a  testének, az életének.






Aztán szépen lassan mégis eljutott oda, hogy kinyitotta az ajtót. 

Az oroszlán csak szaladt, csak szaladt, nem tépett szét senkit, csak szabad akart lenni.

Mély megkönnyebbülést érzett ekkor, és némi hiányt, hiszen bármennyire is szétszedte belülről, mégis a részének érezte.
Ő maga is a szabadságot választotta, ahogy a benne lévő vadállatnak ki merte nyitni a ketrec ajtót.

Mindannyiunkban fellelhető zsigeri erő, és számtalan energia, melyek különböző blokkok, valós vagy vélt hiedelmek által bezáródhatnak a testbe.
Amik óriási feszültséget és különböző testi tüneteket produkálhatnak.

Nekünk nincs más dolgunk, mint kíváncsisággal feléjük fordulni, és a gondolkodás helyett érezni, és megélni mindazt, ami a  testben, ebben a csodás energia mezőben van.

Ha kíváncsi vagy a benned élő vadállatra, az energiákra, a testedre, és befagyott, feszültséggel teli napok helyett az elevenséget választod, akkor várlak szeretettel.







2017. június 15., csütörtök

Gondtalan gondolatok







Kedves barátnőmmel jókat beszélgetve feljött a gazdagság, szegénység téma, és nagyon szuper dolgokra találtunk Magunkban.

Megéltem mindkettőt, és valójában régóta nem tudom definiálni Magam sem szegényként, sem gazdagként.
Ráeszméltem, hogy viszonylag jómódú családba érkeztem, és egészen 8-9 éves koromig ebben is éltem.
Budapest, kertvárosi családi ház, nagy kerttel, gyerekzsúr, saját szoba.

Aztán 5 évet vidéken éltünk, faluban, és tanyán is.

A kontraszt erős volt :
Földes lakás, egy szobában öten. Az udvaron mostunk, víz kint volt csak, megélhetési gondjaink is voltak.
Krumpli, hagyma, kenyér még akadt, és voltak jobb napok is.

Előfordult, hogy télen nagy hóban mentünk apuval fáért, hogy legyen mivel fűteni.
Később, tiniként is volt, hogy éjszaka mentünk havat lapátolni, hogy legyen pénz ételre.
Sok ilyen sztorim van, nem részletezem.
Sokan erre azt mondanák, hogy szegénységben nőttem fel. Lehet.

Én végtelen kalandot, és gazdagságot éltem meg.
Enyém volt az egész solti tanya világ szépsége, a Duna kanyarulatai és hűse, az erdők árnya, a madarak csicsergése, a játszó pajtásaim nevetése, az édesanyám elvégzett munka utáni elégedett sóhaja, és a szabadság.


Ahogy visszaemlékeztem a történtekre, Magamra, végig egy nagyon erős gyomortáji érzés volt Velem.
Nem kellemetlen, inkább erőnek nevezném.

Erő volt Bennem, és hit, és annak a  tudása, hogy mindig van tovább, és csak tettem a dolgomat.
Sosem sajnáltam Magam, és mindig volt bennem egy tartás, sőt büszkeség is.

Többször indultam nulláról, sőt mínuszból, és azóta sem félek a szegénységtől.

Ha holnap mindenem elveszne, az utcára kerülnék, akkor is tudom, hogy újraépíteném Magam.
Ezzel kb. úgy vagyok, mint a betegséggel (elvesztettem az egyensúlyt). 
Bármi történik Velem, tudom, hogy meggyógyulok, azaz harmonizálódom; a testem, lelkem meggyógyítja Önmagát.

Nem vagyok elszakítva sem a jó-léttől, sem az egész-ségtől.
Isten (az Univerzum) rajtam keresztül tapasztalja a létet, így csakis a mindenséggel együtt léphetem meg a következő lépést.

39 éves vagyok, albérletben lakom, kocsim nincs, 3 helyen dolgozom... jólétben élek, boldogan.
Egészséges vagyok. Megvan mindenem. Szerelemben élek.
Sok csodálatos ember vesz körül, rengeteg programon veszek részt.
Rendszeresen járok színházba, moziba, táncolni, fürdőkbe, nyaralni, stb...

Nem a körülményeink határoznak meg minket.
Hanem ahogyan reagálunk a körülményekre.

Rengeteg lehetőséget, embert, helyzetet kapok folyamatosan az élettől.
Mi más lennék, ha nem bőségben élő akkor?

Őszintén ezért a belső tartásért nem kellett semmit csinálnom, ezt hozom Magammal.
Azonban rengeteg önszabotázst voltam képes végrehajtani a megkérdőjelezetlen hiedelmek, és a beragadt félelemek miatt.

A szex ( a másik kedvencem) téma mellett a pénz a legnagyobb tabu az emberek körében.
És ugyanúgy, ahogy mindenkinek van köze a szexhez, úgy a pénz is központi téma.

Érdekes, hogy mennyi szavunk, mondásunk van negatív értelemben ezekre, sajnos.

Ahogyan nem tudunk beszélni a vágyainkról, nemi szerveinkről, úgy a pénzhez való viszonyunk is labilis.

Ott lent, meg a csúnyája... Hát csoda, ha ha az anyagiakra meg azt mondjuk, hogy piszkos.

Az külön érdekes észrevételem, hogy időnként nagyon is összefügg a pénz és a szexualitás elakadása.
És persze, az is tünet lehet, ha valamelyikben túl kompenzálunk.

Ez egy nagyon gazdag téma, érdemes rá időt szánni.






Kérdések segítségül:

- Mit hozol otthonról? Hogyan vélekednek a szüleid a pénzről, a gazdagokról, a szegényekről? Miben követed őket? Miben tagadod meg őket? 

-Hogyan beszélsz a pénzről? Hogyan beszélsz Magadról?
Sajnálod magad a helyzetedért?

- Hogyan alakult a saját bőségi mutatód(évekre, hónapokra lebontva)?
Érdemes csinálni egy naplószerű bejegyzést, hogy az anyagiakban hogyan alakult az életed. Nagyok az amplitúdók, mint Nekem voltak? Vagy kiegyensúlyozott,  esetleg stagnáló?
Mit tudnál megtenni az egyensúlyért?
Mi okozta a nagy változásokat?

- Ki tehet arról, hogy milyen anyagi körülmények között vagy most?
Isten? a kormány? A szüleid? Az exed?  A bank?
Nézd meg a hozzá fűződő gondolatokat, és érzéseket.
Hol van a Te felelősséged ebben?

- Mitől félsz, mi történhetne, ha nagyobb bőségben élnél?

-Mitől félsz, mi történhetne, ha holnap mindened elveszne?

- Keress gazdag és szegényebb ismerősöket a környezetedben. Hogyan látod őket? Mit gondolsz Róluk? Hogyan kapcsolódsz hozzájuk?
Az itt kapott válaszok egyben a benned élő szegényről és gazdagról szólnak.
Melyiket tagadod meg? Melyiket lenne jó integrálnod, barátkoznod vele?
Vigyázz!
Nem biztos, hogy a gazdaggal. Lehet, hogy a szegényt utasítod el Magadban, és azért adja Neked a külső világ folyamatos tükörként.

- Mi hiányzik az életedből? Mit kapnál meg általa? Mi akkor a valódi hiányod?

- Hogyan vagy már most gazdag? Keress jó sok példát rá.


Érdemes minden kérdésnél elmélyülni, elcsendesedni, és közben a leírt gondolatok mellett a testbe is behozni a fókuszt. Megélni, megérezni a benned lévő érzeteket, amelyek ehhez a  témához kapcsolódnak.

Ha további segítségre van szükséged, várlak szeretettel:

2017. május 23., kedd


Tükörjáték a Térben








Leszakadt, eltemetett, elfojtott, árnyékszemélyiségek integrálása emberen, lelken, tükrön keresztül.

Ki vagyok attól aki vagyok, aki lehetnék, aki nem akarok lenni...
Mi mindent ismerek el Magamban? Mi az, amit kitagadok, hogy aztán annál nagyobb erővel jöjjön Velem szembe a külvilágban?

Merem e megélni a Bennem lévő agressziót, örömöt, szexualitást, a nőstény ördögöt, a sikerest, a gyarlót, a kevést, a bűnöst, az ártatlant, az istent, az ördögöt, a Mindent???

Páros és csoportos gyógyító játékok a szomatodráma, családállítás, és integrációs, szituációs, mozgásos gyakorlatok elemeit ötvözve.

Időpont:
2017. 07.15. szombat 10.00- 16.00

Mikor javaslom:

- Olyan esetekben, amikor képtelen az ember ránézni az adott problémára, mert annyira bele van temetve, hogy sehogy sem lát ki belőle.
- Amikor szeretne szó szerint kívülről ránézni, hogy mi okozza az elakadást, és hol lehet a megoldás.
- Amikor nincsenek válaszok a miértekre.
- Amikor áldozatnak, és/vagy vagy bűnösnek érzed Magad.
- Szexuális, testi gondok kezelésére.


Részvételi díj: 8000ft/fő
Jelentkezés e-mailben: ildiidill@gmail.com

A csoportot vezeti:
Bogdán Ildikó
Facilitátor,
Spirituális Pszichológiai Tanácsadó,
Önismereti Személyiségfejlesztő

2017. május 5., péntek

Testelmélkedések



Páros és csoportos gyógyító játékok a szomatodráma, családállítás, és integrációs, szituációs gyakorlatok elemeit ötvözve.

Testem, testem, mond meg nékem....




Milyen a testem? Hogyan, mitől, miért lett ilyen?
Hogyan képes az elme alakítani a testet?
Milyen önazonosulásaink vannak?
Miért ragaszkodunk egyes sémákhoz? Másokat miért utasítunk el?

A testem a templomom? A szolgám? A barátom? Idegen?

Különböző testi tünetekre nézhetünk rá ezen a napon;
(Pl . : túlsúly, anorexia, betegségek, allergiák, fóbiák, érzékenységek, balesetek ), mely segíthet az ön-elfogadásban, betegségek, balesetek megértésében, helyes (egyensúlyi) test állapot kialakításában; időskor, változó kor, szülés okozta változások elfogadásában.

Időpont:
2017. 06.17. szombat 10.00- 16.00

Mikor javaslom:

- Olyan esetekben, amikor képtelen az ember ránézni az adott problémára, mert annyira bele van temetve, hogy sehogy sem lát ki belőle.
- Amikor szeretne szó szerint kívülről ránézni, hogy mi okozza az elakadást, és hol lehet a megoldás.
- Amikor nincsenek válaszok a miértekre.
- Szexuális, testi gondok kezelésére.


Részvételi díj: 8000ft/fő


Jelentkezés e-mailben: ildiidill@gmail.com

A csoportot vezeti:
Bogdán Ildikó
Facilitátor,
Spirituális Pszichológiai Tanácsadó,
Önismereti Személyiségfejlesztő

Rúzs mánia

Mi lehet az? - Készülhetett akár: henna, bíbor, okker, vasérc, fehérólom, féldrágakő, mérgező kivonat, bíbortetű, vöröshangya, cinóber, bor,...