Felszabadultan létezni.

Tegnap éjjel együtt lüktettem a zenével, hagytam, hogy a testem saját ritmusaként létezzen.

 Nem mindig tudtam önfeledt lenni, nemhogy a táncparketten, szórakozóhelyen, de a hétköznapokban sem.
Gondot okozott a testem, az öltözködésem, a mozgásom, vagyis mindaz a sok gátló tényező, ami mindezekhez tapadt.
Szépen hullottak le az Önvizsgálatok segítségével a "nem vagyok elég jó", mit fognak mások szólni ", "nekem ilyet nem szabad" zárjai. 

Mert bizony régen a sok-sok hiedelem, félelem a saját börtönömbe zárt.
Megtanultam ezeket a zárakat kioldani, felszabadultam, és azóta egy sokkal könnyedebb, szebb, és nagyon izgalmas életet élek.

Ha Te is szeretnéd felszabadítani Önmagad, és hajlandó vagy kilépni a komfort zónádból a segítségemmel, akkor várlak szeretettel.

Anya-lánya, ön- és test szeretet

Egy zárt csoportban nagyon fontos témát hozott  fel egy anya:

15 éves lánya nem szereti a testét, segíteni szeretne neki ebben.

Szerintem ez már egy jó hozzáállás, ha észrevesszük, hogy van ilyen a családban, a gyermekben.

Az nem kérdés, hogy foglalkozni kell vele.

Nagyon fontos, hogy mit lát otthon, mi veszi körül a gyermeket, hiszen visszük tovább az anyai mintákat, az öngondoskodás, önszeretet képességét.

Kedves anyukák! Tudtátok, hogy a gyermek nemcsak azt tapasztalja meg ahogyan Ti gondoskodtok Róla, hanem azt a mintát veszi le, ahogyan Ti gondoskodtok saját Magatokról?

Ha az édesanya csak anyaként él, elhanyagolva saját szükségleteit, önmagát, akkor a gyermek kétféleképpen tud majd felnőttként funkcionálni: 

-vagy elutasítja az anya szerepet, mert nem akar cseléd lenni; így nem tud, és nem akar kapcsolatot létesíteni, családot alapítani.

-vagy ugyanúgy háttérbe szorítja saját Magát, megfelelésből cselekszik, és nem tud töltődni.

Én annak a  híve vagyok, hogy mindig a saját példával lehet a legjobban tanítani.

Édesanyák,(és mindenki) mutassátok meg, hogy milyen, amikor jól érzitek magatokat a  bőrötökben. 

Milyen az, amikor szeretettel fordultok a testetek, szükségleteitek iránt.
Az sem baj, ha Nálatok is van még mit javítani ezen a helyzeten, együtt a lányotokkal, (fiatokkal), még inkább bensőséges, szép lehet ez a  folyamat.

Szeretni akkor vagyok képes a testemet, ha ismerem Őt, ezáltal bizalmas kapcsolatban vagyok Vele, számíthatok rá.
Amíg a test egy tárgy, egy áru, egy olyan dolog, aminek meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak, addig nehéz az önszeretet.

A legtöbb embernek ez nagyon nehéz.

Nem vagyunk a testünkben, nincs test tudatunk, nem ismerjük a működését, reakcióit, az érzéseket, érzeteket.

Ehhez folyamatos kapcsolat, test figyelés, testben levés szükséges.

Ezt nem lehet elméleti szinten elvégezni.

Felröppent bennem egy olyan gondolat, hogy szívesen tartanék anya-lánya csoportokat, vagy 3 személyes konzultációkat, ahol gyakorlati módon segíteném a hozzám fordulókat ebben a folyamatban.

Akiben van ilyen igény, bátran jelezzen!

Addig is kedves mindenki, zsupsz be a testbe, a testhez, Önmagadhoz!
Apropó, megkérdezted ma már Magadat, hogy mire lenne szükséged?