Mozgalmas ez a nyár. Sok változást hoz mindenki életébe...
Költözések, új élet, új munka, új társ- ezek lehetnek a külvilágban.
Konfliktusok, régen eltemetett fájdalmak, lezártnak hitt történetek kerülnek felszínre.
Szembe jöhetnek olyan helyzetek is, amiről eddig azt hitted, hogy na én aztán ezt soha...
Jó ideje úgy élem az életem, hogy minden ami taszít, fáj, csavar, annak nem állok ellent,
hanem belemegyek.
Van, hogy csak tipegek- topogok: egyet előre, kettőt vissza.
Időnként túl racionális, és figyelő vagyok...
Aztán meg, beleengedem Magam, és olyankor úgy érzem egy kislány vagyok.
Ettől féltem, ezt utáltam sokáig.
Most figyelem a kislányt, hagyom játszani, örülni, és azért szeretettel terelgetem, vigyázok rá.
Olyan szép kis folyamat...
Hihetetlen, hogy mennyire tenyerén hordoz az élet minket. Akár ezekkel a helyzetekkel is.
A legszebb az egészben, ahogy minden visszautasítottságomban, nem kellek- ben, kevés,
vagy sok vagyok-ban, fájdalmamban, érzésekben újra és újra találok valakit- Magamat, aki
ott vár, szeret, megtart.
Boldogság, hogy minden végben, minden semmiben mégis ott van valami, az ami vagyok,
és igen az fény, áramlás, szeretet, örök....
Éljetek Kedvesek, merüljetek bele az életnek nevezett csodába bátran!
Ha segítségre van szükséged, kíváncsisággal és óriási élet örömmel várlak!
