Több helyen, csoportban is felbukkant a Meztelen jóga, mint téma. Van, akit megbotránkoztat, és van akinek tetszik, és van aki részt is vesz ilyenen.
Milyen jó kis szó ez is: MEZ-telen.
És mennyi mindent teszünk nap, mint nap, hogy különböző mezeket aggassunk magunkra.
Nem hinném, hogy most éppen elmennék egy ilyen jóga órára.
A egész mez-telenséggel, vagyis Magammal való kapcsolat, egy folyamaton megy keresztül.
Általában a a csupaszságról az első gondolatok: a szex vagy a szégyen, vagy így együtt a kettő.
Érdekes téma, beszéltünk erről már a Női Önbecsülés csopiban is , és a Test-Kép tréningen is.
Engem is megihletett ez a téma, és egy videó csak megerősített, hogy leírjam, ami bennem van ezzel kapcsolatban.
Milyen jó kis szó ez is: MEZ-telen.
És mennyi mindent teszünk nap, mint nap, hogy különböző mezeket aggassunk magunkra.
Nem hinném, hogy most éppen elmennék egy ilyen jóga órára.
A egész mez-telenséggel, vagyis Magammal való kapcsolat, egy folyamaton megy keresztül.
Általában a a csupaszságról az első gondolatok: a szex vagy a szégyen, vagy így együtt a kettő.
Én elég sokat foglalkozom ezzel a témával, óriási tabukat, félelmeket, hiedelmeket látok mindenhol.
Érdekes, hogy amíg filmekért, színdarabokért, kiállításokért pénz adunk ki, és nagy kíváncsian nézzük, addig a saját fényképeinket nem nézegetjük, sőt utáljuk, ha fényképeznek...
/Nektek van fényképetek Magatokról? És meztelenül? /
/Nektek van fényképetek Magatokról? És meztelenül? /
A legtöbb embernek fogalma sincs, hogy Ő maga hogyan néz ki. A Tükör képről már nem is beszélve.
Na az arcig elmegyünk, de, hogy a popsit, hasat, combit, cickót, netán a nemi szerveinket is jól megnézegessük, megbarátkozzunk velük, netán gyönyörködjünk a valóság eme nagyszerű alkotásán, naaaa, az sokaknál végkép kizárt...
Én el tudom képzelni, hogy egy összeszokott csoportban, lemeztelenedünk ilyen módon is, van is rá indíttatásom, hogy ezzel a részével is foglalkozzak tréning keretében.
Szép folyamat ez, és nem feltétlenül kell ezzel mindenkinek foglalkoznia, csak hát, hmmm, na sokat ad.
Nézni Magam a tükörben, meztelenül táncolni, jógázni a szőnyegen, én is szoktam otthon, (igaz, hogy nem közönség előtt), és örömömet lelem benne.
A csupasz úszásról, és napozásról már nem is beszélve.
Szerintem már csupán a meztelen jóga gondolata mindenkiben elindíthat egy gondolat folyamot, hogy ő hogyan van a saját mez-telenségével, és aztán vagy kezdünk vele valamit, vagy nem.
Egy kedves ismerősöm egy pont ide illő videót osztott meg:
Nos, nem ezt csináljuk?
ÉS igen, mikor hittük el, hogy nem vagyunk gyönyörűek????
Mennyi mindent teszünk, hogy elkendőzzük, elrejtsük bájainkat ?
Azt, amiről azt sem tudjuk, hogy igazából milyen?
Sok tréning megtartása után is azt látom, hogy teljesen mindegy, hogy VALÓJÁBAN, hogyan nézünk ki, mert nem is vagyunk kíváncsiak Magunkra. Csak elhisszük, hogy nem elég..(jó, szép , formás, feszes...).
És sötétben szexelünk, vagy ruhában, arra figyelve, hogy előnyös -e ez a póz, hahh.
Én is ezt csináltam, azért tudom ennyire.
DE nagyon -nagyon kíváncsi voltam Magamra, lassan, finoman közelítettem Magamhoz.
És óriási segítségemre voltak a férfiak, bizony, akikről sokáig azt hittem, hogy csak húsnak néznek, csak azt akarják, csak kihasználnak.
Aztán megláttam, hogyan vagyok én pont ilyen a testemmel: Nem kérdeztem a testemtől, hogy mi a jó neki, nem ismertem őt, nem is voltam vele kapcsolatban. Csak húsdarabnak néztem, aminek meg kellene felelnie az elvárásaimnak, meg kellene fognia a pasit, és még gyönyört is kellene okoznia, még jó hogy nem ment. :)
És bizony a férfiakat én is csak kihasználtam, húsnak néztem. Aha elég jó pasi vagy, akkor jöhetsz, ha, ha azt és úgy csinálod, amit én akarom, akkor meg pláne. És, hogy így legyen próbáltam megfelelni.
Az életben sok tanfolyamra, iskolába járunk, megtanulunk szakmákat, vezetni, írni, olvasni.
Csak egy helyre elfelejtünk beiratkozni : Önmagunkhoz.
Elmegyünk világ körüli utakra, csodaszép tájakra, és saját lankáinkat, hegyeinket, völgyeinket, forrásainkat nem ismerjük.
Pedig mennyi újdonság, mennyi szépség található. Még én is csak felfedező úton vagyok, nem mondhatnám, hogy ismerek minden részt, és úgy látom valahogy ez a terület, a testem is, egy folyton változó vidék, évszakokkal, periódusokkal, megújulással. Örömmel élem.
Ha a párunkkal alszunk, általában az az első reggel, hogy hozzábújunk, megpusziljuk.
Ezt Magunkkal miért nem tesszük meg?
.jpg)
Felébredek, és érzem, hogy élek, finom melegség vesz körül. A takaró lágyan dörgölőzik hozzám, egész éjszaka velem volt, körülölelt. Magamhoz szorítom Magam, a kezem felfedező úton van, úgy tapintok, mintha nem tudnám mi az, élmény, bársonybőr, egy -egy kerekebb forma, és simaság. Bizsereg az egész testem, az ölelésemben vagyok, és az ölelés vagyok.
Csodás ön-ölelős napokat Nektek!
És elő a tükörrel, fényképezőgéppel, ölelésekkel, felfedezéssel!
