Takar-írtó

Észrevettem, hogy az Önmunka, és főleg az Élő Önvizsgálatokról hitt történetek, és akár a megtapasztalás is, olykor összezavarhatják az embert, elmét. (szerencsére)
Ilyenkor azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy  nagytakarítás előtt van a legnagyobb rendetlenség.
Az is eszünkbe juthat, hogy minek kezdtünk egyáltalán ebbe bele, jobb volt, úgy, ahogy volt, legalább látszatra rend volt, csak épp már nem kényelmes...
 Teljes a káosz, minden hegyén - hátán, aztán van ami kidobódik, van ami marad, és békésen megpihenhetünk.
Mindenre ránéztünk, megtakarítottunk. Mert bizony sokszor a takarítás közben előkerülnek rég nem látott, vagy akár elfeledett dolgok is. Hisz minden, ami el volt takarva, most láthatom.

Ha  ilyenkor megijednénk a rendetlenség láttán, és abbahagynánk a
 TAKAR -Í (r) TÁSt, nos az valóban nem lenne túl gyakorlatias dolog, sőt igen riasztó is lehetne.

 De mivel a nagytakarítást megszoktuk, hogy ezzel jár, sokszor fel sem merülnek ilyen gondolatok, természetes a rumli, a rend előtt, csináljuk a dolgunkat.

Így van ez az ÖnMunkával is.
 5-10-30-40 éve összegyűlt egy csomó minden, amire azt hittük mi vagyunk, vagy legalábbis szükségünk van rá.
Az Önvizsgálatokkal egyszerűen előjöhet sok minden a takarásból, csak ránézünk a dolgokra.
Először minden felfordul, minden máshogy látszódik, aztán csak azt veszem észre, hogy egyre üresebb a "ház", a "fejem" . Ez akár ijesztő is lehet.

Jó pár bútordarabnak örülök, hogy megszabadítottak maguktól, de csak fura ez a ház egyre üresebben, hisz nem ezt szoktam meg.  Aztán egyszer csak észreveszem, hogy a ház ajtaja kinyílt!!!
 Nemcsak a ház létezik, a ház valahol van, egy térben, ami mindig is itt volt, csak legfeljebb eddig nem vettem észre.
Most észrevevődik, és ezzel együtt minden, ami ebben a térben felbukkanhat.
 /És már a falak is feloldódnak./
Ebben a térben egy csomó mindent megtapasztalhatok, láthatok, észrevehetek.  Ameddig a házikóban (a fejemben) vackoltam be magam, addig nem tűnt túl kedvesnek az élet... 
A ház állandóan tele volt, nem győztem takarítani, és úgy érezhettem, ennek sosem lesz vége, sosem pihentem, mindig csinálni kellett valamit, mert féltem, hogy ellep a sok szemét. És még okoltam is magam, hogy én csinálom ezt az egészet, és utáltam a szemetet ( a gondolatokat). 

És most érezhetek, láthatok, hallhatok, lehetek, és végre pihenhetek!!!

Megtapasztalhatom, a virág illatát, mintha sosem láttam, éreztem volna. Még szavakat sem kell neki adnom.
Úgy lehetek, hogy vagyok. Én vagyok a szél, a napsütés, az eső, a vihar, anélkül, hogy tudni akarnám mik is ezek, és közben meg egyik sem /vagyok/...

És bármikor visszamehetek a házba, a fejembe, látom, hogy azt sem én csinálom...

A házban is lehetek, és már látom, hogy itt ugyanaz a tér van. Mindent a tágasság vesz körül, átjár, beburkol, ott van mindenhol.

Régebben ragaszkodtam a házhoz, mert azt hittem csak az van, most látom, hogy sokkal több létezik.

 Ámulattal nézem, hogy mi minden bukkan fel, és élvezem, azt ami van. 
Hogy mit is???
Ha leírnám, az  csak egy történet lenne, javaslom tapasztald meg...

KÜLÖN - leges

Újabb hagymahéjak kerültek le a testemről szőtt sztorikról...

Már írtam az én kincsestáramról a testemről:
 http://ildiidill.blogspot.hu/2012/03/testem-az-en-kincsestaram.html
 
majd sok Munka után kedves barátságot kötöttem vele:
http://ildiidill.blogspot.hu/2012/05/meger-egy-estet-tested.html

Azóta köszönöm jól vagyok a kilóimmal, a hurkácskákkal. Nincs motivációm , hogy másnak kellene lennem, mint amilyen vagyok...

Azaz,  nagyon passzív lettem. Gyerekkoromtól kezdve, állandóan mozogtam, mint a sajtkukac.
 És most, hogy jól érzem magam a testemben, észreveszem, hogy valami még sincs rendben. Először a lustaságra fogtam, de gyanítottam, hogy itt másról lehet szó.

Ahogy hazaértem, állandóan ennem kellett valamit, és nem mozogtam már jó ideje semmit.

Idáig csak figyeltem, hogy mi és hogyan zajlik bennem.

A lehető legjobbkor érkezett Scott Kiloby Élő Önvizsgálati módszere.

Csoport társaimtól és Oravecz Anditól sok segítséget kaptam, hogy újból ráláthassak magamra.

Két dolgot láttam meg:
Az egyik, hogy az  otthoni kényszeres evéshez hozzákapcsolódott a gyerekkori veszekedések elöli menekvés, védelem.
Ahogy hazaértem, rögtön bekapcsolt ez a védelmi mechanizmus, hogy kajával vigyem el magam a jelentől, egy lehetséges vitától, kiabálástól való félelmem miatt. 
Hiába sok éve nem volt ilyenben részem, mégis hatással volt rám, teljesen tudattalanul.
Úgynevezett "automata robotpilótaként" működve.  

A másik pedig, hogy az egészséges étrendhez, böjthöz, sporthoz, pedig az önmagam erőszakolása, bántása, kizsigerelése van tapadva.
Anno, amikor sokat dolgoztam a testemre, és írtam neki levelet, ott megfogadtam, hogy soha nem fogom ezeket tenni vele. És átestem a ló túloldalára.
Semmit nem csináltam, miközben a testem mozgásért kiáltott. De nem hallottam meg, mivel tele aggasztódott negatív címkékkel a sport. Letiltódott.

Gémesi Gabi segítségével el kezdtük felderíteni, hogy mi is lehet itt. 
/Nagyon köszönöm Gabi!!!!/

Először azt az ÉN-t szerettem volna megkeresni Élő Önvizsgálattal, aki nem tud mozogni, aztán belém hasított a felismerés, ami mostanában itt volt körülöttem, de nem akartam észrevenni, és most megért rá az alkalom.
Mire is használom én ezt a kövérséget?

KÜLÖNLEGESSÉGRE.

Huhh...

Keresni kezdtem a Különleges Én-t.

És jöttek a magyarázatok miért is vagyok én kövéren KÜLÖN-legesebb, mint más...

A múltamból:

- Mindig ötös voltam tesiből, hiába voltam túlsúlyos. Azért is megcáfoltam a kövérekről szóló hiedelmeket. Sőt, gúnyosan vigyorogtam a vékonyabbakra, hogy én még a kézenállásból hidat és az angol spárgát is meg tudom csinálni, ők meg nem.
- Mindig ügyesebb, gyorsabb voltam , ezáltal is kikerülve a megjegyzéseket a testsúlyomra.
- Mindig fiúkkal barátkoztam, egy csomó fiú vett körül. Hagy irigykedjenek a csonti csajok.
- Mindig volt párkapcsolatom, sosem voltam egyedül, Mindig akadtak hódolóim, sosem volt bajom a pasizással.
(érdekes arra is rálátnom, hogy ez a sok mindig honnan ered: kompenzálás)


A jelenből és jövőből:

- Nekem kövérnek KELL lennem, ezzel is PÉLDÁT  mutatni!!!.... ????
Szeretnék Női csoportot indítani, ahol a nőiség, test, szex és a párkapcsolatok a téma. Hogyan tudnám szemléltetni, hogy milyen, amikor jól érzem magam a bőrömben, ha társadalmilag(elme által elhitten) átlagos, normál, netán szép, vékony testtel rendelkezem.
pl. Odajön egy husi csaj, és a pofámba röhög:  Mit tudod te, hogy milyen kövérnek lennem??? Nekem te ne papolj!!! stb
Jó kis sztori...

-  A családom felé is volt egy ilyen példamutatás kövérségből mítoszom:
A család női tagjai túlsúlyosak, és majd én megmutatom, hogy nem kell állandóan szenvedni emiatt, lehet ezzel barátságban is élni, szeretve önmagamat.
Érdekes, hogy régebben, meg úgy akartam nekik megmutatni a tutit, hogy fanatikusan futottam, sportoltam, koplaltam, hogy én azért sem leszek kövér, mint ti. És így kell ezt csinálni... ez is csak csak egy darabig működött. :D
És itt jön be  családi hozományom is: tudattalanul hűnek kell lennem anyuhoz, a kövérség által. Mintegy felvállalva ezt a "keserű sorsot".


- Aztán ott van a párkapcsolatom, ő így ismert meg, így szeret, ekkorán, ekkora mellekkel. Mert ugye , ha lefogynék, az sem lenne ekkora.
Igaz, már rákérdeztem egyszer, hogy mit szólna, ha lefogynék, most megtettem még egyszer: Újból ugyanaz volt a  válasz, hogy ugyanúgy szeretne.

Ezekről mind csak jöttek a képek és a szavak, és az érzetek.

Az Élő Önvizsgálat által észrevehettem, hogy mi minden tapadt össze, ami elhívódott különlegesnek, különleges énnek, de megvizsgálva, mégsem találtam a különleges ént.

A végén újból megnéztük panoráma vizsgálattal, hogyan látom magam ,hol van a  különleges én...
A visszatérő képem az volt, hogy tartom a női csoportot, és körülöttem sok nő ül, mindenki másmilyen testalkatú, de tőlem vékonyabb. Aztán feltűnt, hogy van egy tőlem húsibb csaj is. Na őmiatta is kövérnek kellett lennem, ez a gondolat tapadt hozzá. És ez sem volt a különleges én.

Aztán láttam magam vékonyan, és kövéren, és mind - egy volt, nem találtam a KÜLÖN-leges ént.

És csak figyeltem, már nem tudtam senkit behívni, mindenki eltűnt, a kép is, én is, nem volt senki aki KÜLÖN volt, akinek a LEG jobban KELLet  KÜLÖN lennie.

És megéltem, amit már tudtam, de eddig csak elmével, intellektuálisan:

Ahhoz, hogy bármi legyek, valaki, vagy valakik kellenek. Minden csak valamihez viszonyítva létezik, és emiatt láthatom magam külön állónak.
 Ahogy az összeragadt - tapadt címkék, érzések, gondolatok, képek elenyésznek, és visszatérnek abba a tágasságba, ahol minden van, láthatom, hogy ez az elképzelés is üres. 

Ilyenkor 

" Felfedezzük, hogy minden dolog elválaszthatatlan azon gondolatoktól, érzelmektől és érzésektől, amik „alkotják”. Látjuk, hogy az összes gondolat, érzelem és érzés a tudatosságtól elválaszthatatlanul bukkan fel és tűnik el. A Megtalálhatatlan Önvizsgálatot arra használjuk, hogy meglássuk, hogy sehol sem találhatunk egyetlen elkülönült dolgot sem. Az elkülönültség hiedelme hirtelen vagy fokozatosan feloldódik." 


(Scott Kiloby - Élő felismerés )

Ahogy észreveszem, hogy mindez ebben a térben, tágasságban történik, amely mindig itt van, ahogy " felismerem a tudatosság terét, és megélődik minden jelenség annak, ami, így láthatom, hogy a jelenségek nem elkülönültek."  És már nincs személyes történet.

 

A munkanélküliség másik oldalán

A munkanélküliség másik oldalán, azaz, mire jó nekem az, ha  párom munkanélküli???



Kedvesek íme a tegnapi téma az én szemszögemből.

Ez a Munka megelőzte a tegnap közzétettet, amit ha még nem olvastál volna, itt tudod:

http://ildiidill.blogspot.hu/2013/01/munka-munka-nelkuliseggel.html

Ítéld Meg a Felebarátodat Munkalap

1. Ebben az adott helyzetben, ki dühít, keserít el, okoz feszültséget benned, és mivel?

Szomorú vagyok A párom miatt, mert rosszul áll hozzá a munkakereséshez, beszűkült.

2. Ebben a helyzetben, mit akarsz, min változtasson, mit tegyen ez a személy?

Azt akarom, hogy nyitottabb, lelkesebb legyen.

3. Ebben a helyzetben, milyen tanácsot adnál neki?

A páromnak nyitottabban kellene hozzáállnia a munkakereséshez. El kellene hinnie, hogy találhat egy jól kereső állást. Többet kellene ezért tennie.

4. Ahhoz, hogy te boldog legyél ebben a helyzetben, mire van szükséged, mit gondoljon, mondjon, érezzen vagy tegyen ő?

Arra van szükségem, hogy A párom lelkesebb, szorgalmasabb legyen a munkakeresésben.

5. Miket gondolsz róla ebben a helyzetben? Készíts listát!

A párom beszűkült, zárt, félős.

6. Mi az, amit ebben a helyzetben vagy ezzel kapcsolatban soha többé nem akarsz újra átélni?

Soha többé nem akarom, hogy a párom így álljon a munkakereséshez. Nem akarom, hogy ne legyen egy normális munkahelye, bizonytalan legyen az anyagi helyzete, hogy munkát kelljen keresnie.

Nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen.

MUNKA:

Nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen.

1. Igaz ez?

Igaz.

2. Teljesen biztos lehetek abban, hogy nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen?

Igen.

Kinek a dolgával foglalkozom, amikor elhiszem ezt a gondolatot?

Ez az ő dolga!!!!

3. Hogyan élem az életemet, mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy én nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen, miközben éppen munkanélküli?

Feszengek, próbálok nem erre gondolni. Félek, hogy nekem kell eltartanom őt. Hogy nem tudok a saját dolgaimra költeni.

Teher a vállamon érzés. Próbálok segíteni neki, ötleteket adni, támogatni.

Ha azt látom, hogy nem úgy tesz, ahogy én szeretném, akkor elmondom a véleményem, vagy beszólok. Elkeseredek, frusztrált leszek.

Mitől félsz,mi az ami még ennél is félelmetesebb lenne számodra?

Hogy állandóan megismétlődik ez, és az hogy akkor elhagyom. Muszáj elhagynom, mert én ezt így nem bírom.

(Tényleg nem bírod??? és elhagyod??? mi is a valóság??? - Hogy vele vagyok, na jah...)  

Mire használod ezt a gondolatot?

Hogy ne nézzek szembe a szakítás gondolatával. 

Mi lenne abban a félelmetes, ha a páromnak lenne mindig normális, jól fizető állása?

Nem tudom, hogy milyen egy ilyen férfival együtt élni, számomra ez ismeretlen terep. Már így is sokkolóan jó vele, szinte tökéletes a kapcsolatunk, na akkor már tökéletes lenne, ááá teljesen betojnék ettől.

Meg félnék, hogy akkor akkor én elszórnám a pénzemet, mert ő jobban tudja beosztani a pénzt, mint én.

 Én nem rakok félre, nem spórolok, Ő igen. Régebben is neki volt félrerakott pénze, nekem nem. És amikor megkérdezte, hogy miért nem rakok félre az nagyon idegesített, hogy mit szól bele, mit kér számon engem.

Így most ebben a helyzetben én érezhetem, na jó érzem magam fölényben. 

4. Hogyan élném az életemet a nélkül a gondolat nélkül, hogy nem akarom, hogy a párom munkanélküli legyen, miközben ő éppen munkanélküli?

Hagynám őt csinálni a dolgát, jobban bíznék a sikerességében.

Nem szólnék bele a dolgaiba. Több időm lenne magamra.

Megfordítások:

Azt akarom, hogy a párom munkanélküli legyen.

Hogyan igaz ez? 

- Amíg így van, azt érzem, hogy nekem kell gondoskodni róla, meg megmondani mit hogyan csináljon. Fölényben érezhetem magam, okoskodhatok, elláthatom tanácsokkal, és még cseszegethetem is.

Ó de ismerős minden párkapcsolatomban ezt csináltam, én, mint Teréz anyu...
Na jó cseszegetős Teréz anyu ...

 És honnan ered? Naná, hogy aputól... Életem nagy része azzal telt, hogy meg akartam menteni őt, ahogy utána életem férfijait is. Jó kis program.

Nem akarom, hogy én munkanélküli legyek.

- Egyrészt vele kapcsolatban, mert ha nem vele foglalkozom, akkor magammal kellene...és jelenleg van egy jó pár dolog, amivel nem ártana foglalkoznom.

Na meg ha nem az a munkám, hogy neki adok tanácsokat, tehát e munka nélkül leszek, akkor úgy érzem nincs rám szükség.

És igen, amíg ő viszonylag nyugodtabban éli a munkanélküliséget, én adott esetben halálra feszítettem magam, mert rettegtem (rettegek) hogy nem lesz munkám, (biztonságom)

Inkább mindig több lábon próbálok állni, ha  az egyik dolog megszűnik, legyen mibe kapaszkodnom.

Mintha az életem függne rajta.

Nem is voltam igazán soha munkanélküli (maximum csak papíron), és  a mai napig nehezen engedem meg magamnak, hogy pl egy egész napot csak úgy legyek, hogy semmit nem csinálok.

Használati utasítás nekem:

3. pont:

Nyitottban kellene hozzáállnom a párom munkakereséséhez. El kellene hinnem, hogy találhat egy jól kereső állást (és nem félni ettől). Mindezért többet kellene tennem.

4. pont:

Arra van szükségem, hogy és sokkal lelkesebb, szorgalmasabb legyek, a párom munkakeresésének módszerinek elfogadásával kapcsolatban.

Milyen is vagyok én vele és a munkanélküliségével szemben?

5. pont

Én vagyok beszűkült,zárt és félős. Igen, mert elhittem ezeket a gondolatokat, így csak ilyen tudtam lenni.

Nem haragszom magamra ezért, sem őrá, sem a munkanélküliségre. Istenem, hogy most milyen hálás vagyok.

Így lehetek pont úgy a legnyitottabb és leglelkesebb, szeretetteljes hogy közben zárt, félős és beszűkült vagyok. Vele és magammal is.

6. pont.

Alig várom, hogy a párom úgy álljon a munkakereséshez, ahogy.

Hogy ne legyen egy normális munkahelye, hogy bizonytalan legyen a munkahelye, és munkát kelljen keresnie.

Alig várom, hogy a párom munkanélküli legyen!

Miért?

Mert, ó ezt még ki is hagytam, akkor sokkal többet tudunk együtt lenni. :)

Aztán , mert észrevehetem, hogy hogyan és mennyire akarok én az ő dolgával foglalkozni, a magamé helyett. És, hogy mit jelent nekem ez a helyzet, szembe nézhetek mintáimmal, félelmeimmel.

Észrevehetem, hogy hogyan szabotálom a kapcsolatunkat, hogy mit hittem el a segítségről, és mennyire félek, ha az (anyagi) biztonságomat érzem veszélyeztetni.

Munka a munka-nélküliséggel

A munkanélküliség jelenleg sokakat érint, én részemről nem hiszem, hogy a kormány, a válság, vagy bárki tehetne erről.
Ez a Munka bebizonyítja mennyi elhitt gondolat miatt vagyunk ott, ahol éppen vagyunk, és milyen kegyes tud hozzánk lenni a munkanélküliség, és mennyit tudunk belőle profitálni.

Kedvesemnek jelenleg megszűnt a munkahelye, erre Munkáztunk. Az ő engedélyével teszem közre, mert nagyon szépen látszik mi minden van egy - egy téma mögött, és mennyit számít, ha valaki megengedi magának, hogy őszintén magába nézzen, és megkapja magától a válaszokat.
Csodás munka volt, élveztem minden percét.
Remélem nektek is hasznos lehet.

Ítéld Meg a Felebarátodat Munkalap

1. Ebben az adott helyzetben, ki dühít, keserít el, okoz feszültséget benned, és mivel?

Ideges vagyok a munkanélküliség miatt, mert kétségek közt hagy, lekorlátoz, boldogtalanná, haszontalanná tesz engem. Mert semmibe vesz engem a munkanélküliség.

2. Ebben a helyzetben, mit akarsz, min változtasson, mit tegyen ez a személy?

Azt akarom, hogy a munkanélküliség megszűnjön örökre az életemben.

3. Ebben a helyzetben, milyen tanácsot adnál neki?

A munkanélküliségnek nem kellene, hogy itt legyen velem, és hogy stresszt okozzon nekem. Nem kellene neki félelemben tartania engem.

4. Ahhoz, hogy te boldog legyél ebben a helyzetben, mire van szükséged, mit gondoljon, mondjon, érezzen vagy tegyen ő?

Arra van szükségem, hogy a munkanélküliség elhagyjon örökre engem.

5. Miket gondolsz róla ebben a helyzetben? Készíts listát!

A Munkanélküliség nyomorba dönt, boldogtalanná tesz, rohadt nagy marhaság,  alattomos, nincs benne semmi jó.

6. Mi az,amit ebben a helyzetben vagy ezzel kapcsolatban soha többé nem akarsz újra átélni?

Soha többé nem akarom, hogy  a munkanélküliség stresszt  okozzon, pénztelenné, boldogtalanná tegyen. Hogy idegileg kikészítsen és lekorlátozzon.


MUNKA: 

A munkanélküliség kétségek közt hagy engem.

Fordíts meg, biztos, hogy

A munkanélküliség hagy téged kétségek közt?
- Nem a munkanélküliség hagy engem kétségek közt.

Nem,tényleg nem ő,  én nem hiszek magamban. Nem bízok magamban, nem is foglalkozok magammal.

Fordíts meg máshogyan!

-Én hagyom a munkanélküliséget kétségek között. Beleszarok az egészbe, kevesebbet teszek érte.

Mire lehet ez neked jó, hogy kétségek közt hagyod a munkanélküliséget, illetve nem vagy vele Egységben?

- Nem kell magammal szembe néznem.

Miért, mitől félsz mi lenne, ha szembenéznél magaddal? Fordíts meg magadra!

Én hagyom magam kétségek közt (a munkanélküliséggel kapcsolatban)

-Kiderülne, hogy hibázok, nem jól csinálok dolgokat, hogy nem jó úton haladok, hogy nem vagyok tisztában a képességeimmel.

Hogy másban is meg tudnám mérettetni magam, és ez nem reális most nekem.

Egy sémát követek, hogy én csak fizikai munkát végezhetek, és csak egyszerűbbet, mert arra vagyok csak alkalmas.

Azt hiszem, hogy én nagyobb, más munkát, amiért nagyobb pénzeket kapnék, ááá, én olyat nem végezhetek. 

Miért lehet neked ez jó, hogy ezeket elhiszed?

- Mert így kevesebb a felelősség, nem kell gondolkodnom, nincs akkora hibázási lehetőségem.

Lekorlátoz a munkanélküliség.

1. Igaz ez? A munkanélküliség korlátoz le téged?

-Nem, már látom.

3.  Mire lehet jó neked ez a gondolat, mire tartod azt a  gondolatot, hogy a munkanélküliség korlátoz le téged?

-Rá tudom fogni. Másra fogom, a munkanélküliségre a korlátaimat.

Mitől óv meg téged ez a gondolat?

-Így nyugodtabb lehetek, hogy nem én csinálom magammal.

Miért mitől félsz mi lenne, ha nem tudnád elhinni ezt a gondolatot, hogy a munkanélküliség korlátoz le?

-Utálnám magam, hogy én teszem ezt magammal. Én csak nem bánthatom magamat, jobb ráfogni, hogy ő bánt engem.

Nekem szeretnem kell magamat.
Ó igen!!!  ÉN MAGAMTÓL FÉLEK!!! A saját ellenségem vagyok, ha elhiszem ezeket a gondolatokat.

Mitől félsz még?

-Az okosakat megölik, a buták életben maradnak, mert irányíthatók.

-Ó te jó ég mik vannak bennem, micsoda gondolatok!!

4.  Nézd csak meg ki vagy most, ha nem tudod többé elhinni, hogy  lekorlátoz a munkanélküliség.
-A gondolat nélkül sokkal többet foglalkoznék magammal, azzal, hogy én mit szeretnék, több megoldást láthatnék meg. Most így nyugodt vagyok, békés, kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő, de nem aggódom miatta.

Fordíts meg,
Az ellentétére:

Szabadságot ad a munkanélküliség.
 
Hogyan igaz ez?
-Hmm, sokkal több szabad időm van magammal foglalkozni, akár mint most is Munkázni.
-Kipihenhetem magam.
-Jobban ráláthatok az összes hazugságra, amit a munkáról gondoltam.

Magadra:
Lekorlátozom magam. 
-Igen, ezt már az előbb is megláttam, a kétségeknél.


Lekorlátoz, ha van munkám.
-Na igen, ezt nem szeretem. Amikor sokat fáj  a fejem,elfáradok, kimerült leszek. Utálok mosott szar lenni estére.
Nincs szabadidőm, be vagyok táblázva, igen lekorlátoz. Az összes eddigi munkám példa erre.

A  megfordítások voltak -e ugyanolyan igazak, vagy igazabbak, mint az eredeti állítás?
-Na  igen, abszolút, némelyik még igazabb is.:)))



Semmibe vesz a munkanélküliség.

Fordíts meg!
Magamat veszem semmibe.( a munkanélküliséggel kapcsolatban)

-Igen, ezt teszem , szarba se veszem magam. A cukorbetegséget is csak kifogásnak használom, mert azzal még  nehezebb munkát találnom.

Én veszem semmibe a munkanélküliséget.
-Igen nem veszem komolyan, várom kívülről, hogy majd lesz valami, de nem teszek érte.
Többször jön ez a helyzet, és utálom, nem veszem észre, hogy mit akar mondani nekem, hogy figyeljek már oda erre a munka témára, meg, hogy miket gondolok magamról.

Észrevesz a munkanélküliség, befogad engem.
-Igen, nagyon úgy néz ki, mert itt vagyok benne.


A munkanélküliség félelemben tart engem.
 
1. Igaz, hogy a munkanélküliség tart téged félelemben?

-Nem, nem igaz. Azt sem tudom, hogy mitől félek, valamire kell fogni.
Ez is csak egy alibi, el lehet mögé bújni, egy álca!!!
Én vagyok az alattomos, nem a munkanélküliség, meg te jó ég, a cukorbetegségre is ezt szoktam mondani. Igen én vagyok az alattomos, aki el akar bújni!!!!

Akkor fordíts meg az ellentétére:

A munkanélküliség szeretetben tart engem.

-Hmm, igen, most nagyon hálás vagyok neki, valóban szeretetben tart, mennyi mindenre ráláttam.

Mit is szerettél volna, olvasd fel a 4. pontot!

-Arra van szükségem, hogy a munkanélküliség elhagyjon mindörökre engem.

Hogyan igaz az ellentéte?
 -Az hogy azt szeretném, hogy mindörökre velem maradjon???

Igen az!
 
-Nem, én nem.

Nézz csak magadba, nézd meg mit is szeretnél jobban??? Legyél csak magaddal őszinte.

- Azta, igen, jó is lenne, ha soha nem kellene dolgoznom, nem kellene emberek közt lennem, alkalmazkodnom, parancsokat teljesítenem. Igen, igaz!!!

Olvasd fel az 5. pontot, hogy milyen is vagy te ezzel a munkanélküliséggel!

- Én a munkanélküliséget  nyomorba döntöm, boldogtalanná teszem, rohadt nagy marha vagyok vele, alattomos vagyok vele, nincs bennem semmi jó, vele szemben.
Igen pont így gondoltam, és bántam idáig vele.

Olvasd fel magadra!

- Én   döntöm magam nyomorba a munkanélküliséggel kapcsolatos gondolataimmal. Boldogtalanná teszem magam, mert egy rohadt nagy marhának gondolom magam. Alattomos vagyok magammal, és elhiszem, hogy  nincs bennem semmi jó.
huhhh, ez durva!!!!

És olvasd fel ennek az ellentétét is magadra, mert bizony az is van legalább ennyire igaz.

És bőségbe, gazdagságba helyezem magam, boldoggá teszem magam, kedves vagyok magammal,aki őszinte, és felvállalja önmagát, és felfedezem mennyi jó van bennem.

-Igen, most már ezt is látom, például ezzel a munkával is mennyi mindent megtudtam magamról, és hogy kevésbé olyan rossz a helyzet, mint gondoltam.

A valóság már csak ilyen kedves, mindig sokkal-sokkal kedvesebb, mint ahogy gondoljuk. :)


Olvasd fel a 6. pontot úgy, hogy így kezded: Hajlandó vagyok, ....

- Hajlandó vagyok megtapasztalni, hogy a munkanélküliség stresszt  okoz, pénztelenné, boldogtalanná tesz. Hogy idegileg kikészítsen és lekorlátozzon.

És most alig várom, ...

Alig várom, hogy a munkanélküliség stresszt  okozzon, pénztelenné, boldogtalanná tegyen. Hogy idegileg kikészítsen és lekorlátozzon.

Miért?

- Mert még újabb dolgokat fedezhetek fel magamról, hogy én miket hittem el,hogy én hogyan korlátozom magam például.

 
Nagyon szép munka volt, köszönöm a nyitott szívedet és őszinteségedet magaddal.