Bánatos a tested?

Te hogyan bántod Magad? Bántás, melyből bánat fakad... 

Én rengeteg módját ismertem, ismerem az önbántásnak.

Ma azon töprengek, hogy miért hittem én azt, hogy ahhoz, hogy valami változzon, gyógyuljon bennem, ahhoz fájni, szenvedni kell.
Ez több mindenben is igaz olykor rám.
Régebben a sportot is szenvedésig, tűréshatárig, akár szinte ájulásig, vagy majdnem hányásig csináltam. Ez már szerencsére régen volt, de a mai napig hajlamos vagyok ilyenbe belefogni. Pl. pár hónapja a trx edzésen küzdöttem az életemért, vagy nagy súlyok alatt izzadtam az edzőteremben.

Most végérvényesen arra jutottam, hogy nem vagyok hajlandó többet fájdalmat okozni a testemnek.
Inkább táncolok, és csinálok olyan mozdulatokat, amelyek természetesek, spontánok, könnyedek.
Nagyon élvezem a padlós gyakorlatokat, és a szabad táncot, mozgást.

Most olvasok egy pozitív fegyelmezésről szóló könyvet.
Ott is visszacseng, hogy valahogy az emberekben, szülőkben bele van égve, hogy csak úgy lehet nevelni a gyerekeket, ha bántják, megszégyenítik, kioktatják, stb...
Miért gondolják azt a szülők, hogy azzal, hogy rosszul érzi magát a gyerek, abból lesz bármi (pozitív) változás.

Miért hisszük, hogy csak fájdalom, szenvedés útján van fejlődés? És még meddig ???

Te meddig bántod még Magad?

Könnyed, játékos napot kívánok Mindenkinek!