Reped a páncél

 

Sok mindenen mentem keresztül gyerekkoromban, ( a történetek most lényegtelenek), és mindig úgy meséltem másoknak ezeket, mintha egy nagy kaland lett volna, hogy nekem ez nem okozott gondot, sőt, milyen szuper, hogy ennyi minden történt velem, blabla

De tegnap megint a gyerekkoromat meséltem, és valami egészen más szakadt fel!!!!
 Keserűség, szégyen, szív szorítás... nem tudtam mi ez, és akinek meséltem meg el kezdett viccelődni...és akkor megértettem!!!!

Én is ezt csináltam! Viccet, lazaságot csináltam, mosolyt a könnyek helyett...hűűű megrengett mindenem!!!

Megkértem, hogy most ne vicceskedjen ezzel , mert nekem fáj (még sosem fájt eddig!!!),
 és szeretnék erről mesélni neki.

Majd megköszöntem, hogy rávilágított mit is csináltam magammal idáig!

Nem engedtem meg magamnak a fájdalmat, próbáltam mindig laza és ERŐS lenni, kemény páncélként mosolyogtam...

Most fájok, de hihetetlen, hogy mégsem, hanem felszabadultan fájdalmasan nézek rá erre az egészre. Rengeteg minden kavarog bennem, napról-napra törik össze minden képem magamról, a szüleimről, a párkapcsolatról...ámulatba ejt, és a könnyek, azok csak jönnek, és közben olyan szeretet megéléseim vannak teljesen váratlan pillanatokban, valami nagyon , nem tudom, de van, és leírhatatlan.

Ötlet:
Nézd meg mi  mindent teszel azért, hogy ne kelljen megélned a rossznak hitt érzéseidet?

 „Életünk legnagyobb részében úgy tűnhetett, hogy maguk az érzelmek fájdalmasak, amikor valójában a szó, a címke vagy a történet, amit hozzáragasztunk, az, ami a legtöbb fájdalmat okozza. Egy non-verbálisan átélt érzelem valójában egészen szelíd, sőt csodálatos, az érzelmi tapasztalás megszakítatlan szivárványának sok színéből az egyik. Próbáld ki és magad is meglátod. Legyen ez egy szórakoztató tapasztalás. Félelem, elkerülés és ellenállás helyett lehet csendes, gondolatmentes kíváncsisággal is közelíteni az érzelmi tapasztalás felé.” 
(Scott Kiloby)

Ha Te is szeretnéd megismerni ezt a szórakoztató megtapasztalást, várunk szeretettel.:

http://www.onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html 
 

Szerelem

Az Önmunka csoportban feldobódott egy kérdés, hogy kinek mi a szerelem...
Rózsaszín gyomor összeszorulós, pillangó szárnyalásos???

Én már egyre kevésbé tudok olyan gyomrosan szerelmes lenni, csak kicsi időkre, de akkor nagyon élvezem a játékot, amit magammal folytatok.Tudom, hogy mese, de jó nézni.

Többször jutott inkább az eszembe, hogy basszus nekem úgy , olyan gyomrosan kéne szerelmesnek lennem, úgy mint régen! 

Csak rá gondolva, enni nem tudva, rózsaszínbe burkolózva, álmodozva..., de már nem igazán tudok,

Sőt, ha nagyon elmerülnék benne, mindig jön egy jó kis helyre billentő konfliktus, hogy hohó, hol jársz? merre vagy? kinek az életét éled? 

Ilyenkor teljesen magamba esek!

Magam felé fordulok, és igen, csak úgy vagyok szerelmes mindenkibe, mindenbe, magamba, senkibe.

Múltkor egy ilyennél azt éreztem, hogy a másik szobában szeretnék aludni. Egyedül, magamban.

Bekapcsolt rögtön a vészfék: Mit csinálsz? Majd biztos megsértődik? Mit fog gondolni? Nem fog majd szeretni, újra vissza kell majd édesgetned. 

Aztán jól magamba néztem, hogy MOST mit szeretnél?

A válaszom az volt, hogy átmenni a másik szobába.

Nem azért, hogy nélküle legyek, hanem  hogy magammal. Vagy úgy miértek nélkül, ezt éreztem.

Elmondtam ezt neki, és átmentem.

És az volt az érzésem : Juhéjj, mertem magamat választani, nem megfelelni.

És nagyon - nagyon szerelmes voltam.

Rájöttem mindegy ki van mellettem, vagy épp senki, mert én mindig ott leszek magamnak!

És ez akkora erővel, biztonsággal, csodaérzéssel töltött el!!!

Reggel visszamentem a közös ágyunkba, és láss csodát, nem sértődött meg, csak mosolygott és magához húzott!

És énekelte újra itt van!... a nagy csapat! :)))))  hehe

Elmeséltem neki az egészet, ami bennem zajlott.

Ötlet:
 Mi a szerelem számodra? Hogyan kellene viselkedned egy párkapcsolatban?
Szerinted milyen egy jó, tökéletes párkapcsolat?
Aztán a 4 kérdés és a megfordítások! 

"  A jó kapcsolathoz elég egy ember, aki tisztában van önmagával." (B.K.)