A fél-elme próbája

Hiszem, hogy az élet nagy játék, vagy olyan, mint egy mese, vagy forgatókönyv.
 Mi pedig mindannyian a saját mesénk főszereplői vagyunk.

Ahogyan a mesékben, úgy mi is az életben különböző élethelyzetekkel és emberekkel találkozunk.

Próbákon megyünk keresztül, és minden sárkánnyal, boszorkával, óriással való találkozás csak Magunkhoz visz közelebb; erősebbé, boldogabbá tesz.

A mesékben általában le kell győzni ezeket az ellenségeket. Ehhez szoktunk hozzá, szinte az anyatejjel szívtuk Magunkba, hogy odakint létezik az ellenség, és le kell győzni, ha túl akarjuk élni.

 Nem csoda hát, hogy mivel ez van a kollektív tudattalanunkban, felnőttként is így reagálunk, a kínaiakra, cigányokra, feketékre, vagy éppen most a migránsokra.

Figyelem a körülöttem lévők reakcióit, és figyelem Magamat.

Sokan írtak már arról, hogy a migránsoknak segítsünk, és arról is, hogy veszélyesek.

Én most rólunk, magyar emberekről szeretnék írni.

Vagyis inkább csak simán az emberről.

Olyan szép a nyelvünk, hisz mutatja, csak egy fél - elme vagyunk, ha félünk, nem vagyunk egészek.

 Nem ép, egész  az elménk, hanem összezavarodott fél.

 Egy egész-séges ember bizonyos, hogy soha, de soha nem bántana, nem üldözne, és nem ítélne el egy másik embert.

Tehát én most arra buzdítok mindenkit, hogy (ha fontos számára az épelméjűség, a béke, és a szeretet), akkor legyen nagyon, nagyon elfogadó azokkal az emberekkel IS, akik gyűlölködnek, uszítanak, verekednek, agresszívak, rúgnak...stb

Régi gondolatom, hogy a hagyományos meséket megírom Ildis verzióban.

 Ahol is a sárkány fejek levágása helyett, vagy a boszorka égetés helyett a főhős elkezd kíváncsi lenni ezekre a fura, félelmetes, - számára IDEGEN lényekre.
És akár csak a Kisherceg a rókát, úgy ő is a ellenségnek hitt lényeket megszelídíti, majd barátja lesz.

Nem könnyű játék, nem könnyű küldetés, de nagyon szép pillanatokat adhat.

... anno a 90-es években még "divatosak voltak" a skinhead csoportosulások, randalírozások.
Időnként én is beléjük futottam a metrón tiniként... nem mondom, hogy először nem féltem, főleg félig cigány származásom miatt...

Aztán valahogyan elkezdtem túl látni az acélbetétes cipős, Bomberes, kopasz fiúk őrjöngésén.
Csupa szeretetre éhes fiatalt láttam, akik kerestek valamit (valahova tartozást, elfogadást), és lázadtak valami ellen ( a szülők nem foglalkoznak velük, nem érzik fontosnak magukat, nem találják a helyüket a világban).
Rájuk nézni akkor ugyan nem nagyon mertem, de csukott szemmel képzeletben mindegyiknek szeretet küldtem, és megöleltem...
Soha, semmilyen atrocitás nem ért, soha nem bántottak...

 

Most pedig igyekszem minden olyan ismerősömet a szív szemével figyelni, aki utálja a migránsokat.

Hogy miért??? Mert ő is ember.
 

Hiszem, hogy egyek vagyunk, és nincsenek különbségek. Hogy csakis, és csakis Magaddal találkozhatsz. Nincs másik ember, csak Te vagy.
 

Miért gyűlölködik? Vagy agresszív valaki? Mert fél. Tele van hiedelmekkel, amelyek legtöbbje nem is valós tény, hanem csak mások által hallott, látott, esetleg ferdített történet.

De attól még fél, azt hiszi nincs biztonságban.

 

Mint az a kutya, aki gyerekkoromban megharapott.

 Éppen csak ugróiskoláztam a közelében, nem akartam tőle semmit. Neki kicsinyei voltak a házában, és én közelítettem, betolakodó idegen voltam az ő hazájába-házában, hát megharapott.
 

Nem tehetett róla. Ilyenek vagyunk mi is. Ha félünk harapunk, hol szóval, hol tettel.
 

Ezért nagyon finoman, kedvesen közelítsünk minden gyűlölködőhöz is, szeretettel. Kérdésekkel.

Lehet, hogy csak elég megkérdezni tőle, mondd mitől félsz? Segíthetek?

Változol

A változás hajóján utazol.
Te magad sem tudod, hogy hová visz, de felszálltál  rá, nincs visszaút.
Imbolyogsz, félsz, izgulsz és kíváncsi vagy.
Kincset keresel, és tudod, hogy meg fogod találni.

 

Némelyik kikötőben ismeretlenekben ismerős arcokat látsz.

Egészen mélyről, a hasad aljából jön fel egy érzés, ami lassan a  torkodat szorítja, egyedül érzed magad.
Magányodat az őszi esőcseppek fagyasszák arcodra.
A megérkeztem nyugalmát hol ében fekete, hol acél kék szemekben keresed.
Tudod, bármelyik felé léphetnél, mégsem teszed.

A ritmus miatt.
A ritmus miatt, ami belőled árad, és felolvasztja a  magány fagyát.
Már mosolyogsz, melegség jár át, átölelnéd az egész világot.
Pedig csak a  villamos fogódzkodóját szorítod...
 Pár pillanat alatt egy örökkévalóságot utaztál, és energián hullámozva sétálsz be a munkahelyedre.

Esendő Istenek

 

 

Többször előfordult Velem, hogy egy-egy ember, tanító-segítő, akit egykor oly nagyra becsültem, egy idő után elkezd taszítani, és eltávolodok tőle, vagy meg is szakítom vele a kapcsolatot.

 

A forgatókönyv mindig hasonló szokott lenni:

Megismerem, vonz, valami pluszt látok-érzek benne, egy hullámhosszon vagyunk, és kicsit olyan titkos szövetség a miénk.

Én felnézek rá, szeretnék, és tudok tőle tanulni, ő pedig lát bennem valamit, és támogat, teret ad arra, hogy kibontakozzam.

 

Egyre közelebb érezzük magunkat egymáshoz, barátok leszünk.

 

Aztán elkezdem őt látni a gyengeségeivel, hibáival együtt.

 

Minél jobban megismerem, annál inkább bosszant, hogy vannak nehézségei az életben.

 

Sőt észreveszem vannak dolgok, amiben én járok előtte.

Ezzel el is kezdődik bennem a távolodás; csalódottságot érzek.

Akire egykor Istenként tekintettem,  leesik számomra az Olümposzról.

 

Mert, hogy nemrég láttam rá, hogy erről szól az egész.

 

Vajon kire tekintünk első alkalommal Istenként?

 

Naná, hogy a szüleinkre, a mindenhatókra.

 

Aki tanít, tud, megvéd, szeret, és teret ad.

 

Aztán felnövünk, és látjuk, hogy nem mindenhatóak.

 

Gyengék, tele problémával, függőségekkel, butaságokkal.

Túlnőjjük őket, és nemcsak magasságban.

 

Látod a botladozásukat, és nem érted, hogyan tudna Neked ő tanácsot adni, tanítani bármit is egy idő után. Elveszettnek érzed Magad.

 

Nekem pontosan ezt az esendőséget mutatták meg különböző tanítók, amit a szüleimnél érzékeltem.

 

Nem vagyok nagy guru imádó, vagy rajongó, követő típus.

Viszont mindig is kerestem a  tőlem többet (titok) tudók társaságát.

 

És újból és újból csalódnom kellett: embereket találtam. Esendőeket.

 

Nekem is sok időre volt szükségem, hogy el tudjam fogadni, hogy a szüleim nem Istenek, hanem hús-vér emberek, akiknek nagyon hálás vagyok.

És köszönöm minden tanítónak is, hogy megmutatták az esendőségüket.

 

Hiszen pont ebből tanulhatunk a legtöbbet.

Emberségből.

Nem tökéletes, különleges képességű Istenekre van szüksége a világnak, hanem gyengeségeit felvállaló emberekre.

Hiszen ezek az emberek mind ismerik, tudják a titkot, a legnagyobbat, hogy amivel igazán lehet gyógyítani és segíteni, az az elfogadás és a szeretet.

 

 

Öleld hát Magadhoz saját és szeretteid esendőségét, hiszen a legnagyobb kinccsel rendelkezel.

Nem kell már keresned, mindig is ott volt veled.

Mersz-e a gyenge, botladozó, butus Önmagad, szüleid, tanítóid barátja lenni?









 

Játék a Térben - Térjáték

Szeretek játszani, az elme sokkal nyitottabb, felszabadultabb egy játék során.

Ezért is szeretem a  tréningjeimen alkalmazni ezt a módszert.

Ahol is a Térben meg tud mutatkozni - mások által eljátszva, megszemélyesítve az adott probléma.

Mikor javaslom:

- Olyan esetekben, amikor képtelen az ember ránézni az adott problémára, mert annyira bele van temetve, hogy sehogy sem lát ki belőle.

- Amikor szeretne szó szerint kívülről ránézni, hogy mi okozza az elakadást, és hol lehet a megoldás.

- Amikor szinte egyáltalán nem kell a problémáról beszélni, embereket megnevezni, mégis megláthatja az emberi működéseket, kapcsolatokat, a dinamikát.

- Amikor nincsenek válaszok a miértekre.

- Kapcsolati, szexuális, testi gondok kezelésére.

A Térjáték 3-6 fős csoportokban, sokféle módon élődhet meg.
 Lehet hangtalan és hangos, mozdulatlan és mozgásos, szavakkal kifejezett, és érintéses játék is. Ezt mindig az adott csoport hozza ki a Térből.


Egy alkalom során, mindenkire ránézünk, mindenki Terét bejátsszuk egyesével.

Sosem véletlen, hogy éppen kik lesznek egy csoportban, hiszen mindig egymást is megajándékozzuk ezekkel a közös Térjátékokkal.

A Térjáték részvételi díja: 6000 ft/fő

Helyszín: 

Brigit Ezoterikus Központ

2200, Monor, Ady Endre utca 28.

 
Időpontok, melyekre jelentkezni lehet:

2015.10.04. vasárnap 10:00
2015.10.17. szombat 10:00
(A csoport létszámától függ, hogy mennyi ideig tart, minimum 2, maximum 5 óra tartamú)

Jelentkezés : 
Maximum az időpont előtt 2 nappal:
Bogdán Ildikónál- ildiidill@gmail.com

Szavatosság

Minőség - megőrzési- , fogyaszthatósági  idő, szavatosság.

"A MINŐSÉG-MEGŐRZÉSI, ELTARTHATÓSÁGI IDŐ FELTÜNTETÉSI MÓDJA A

TERMÉKEKEN:

Az élelmiszer-biztonság alapvető szabályozását a 178/2002/EK szóló rendelet tartalmazza,

amely fő gondolata, hogy csak olyan élelmiszer hozható forgalomba, amely az emberi

egészségre nem ártalmas és emberi fogyasztásra alkalmas. A kereskedelemben ez azt

jelenti, hogy kiemelt jelentősége van a gyártó vagy a belső szabályozásban megadott

fogyaszthatósági illetve minőség-megőrzési idők figyelemmel kísérésének, a nem megfelelő

termékek azonnali selejtezésének, illetve nem forgalmazható az élelmiszer, ha a termék jól

láthatóan nem alkalmas emberi fogyasztásra (pl.: penészes, romlott, stb.). "

Eljutottál idáig, és fogalmad sincs, hogy miért írok én ilyeneket, igaz?
Nos, némi párhuzamot vélek felfedezni az élethez szükséges élelmiszerek és az élethez szükséges emberi kapcsolatok között. 
Csak amíg az élelmiszereken legtöbbször pontos dátummal van megjelölve a minőség megőrzésének lejárata, addig ez a  kapcsolatokban sokkal bonyolultabb.

Érdekes dolgok ezek....időnként elgondolkodom azon, hogy mennyire meg tud változni az érzelem, és annak intenzitása is, amit valaha valaki iránt éreztünk.
Hogy van az, hogy akivel éppen vagyunk, azzal akarjuk leélni az egész életünket, szinte bele akarunk bújni a másikba, aztán meg - idővel egyre kevésbé  lesz fontos.
Még végül ott áll előtted, és nem is tudod ki az, és mit keresel Te itt mellette.
Ilyenkor szoktam mondani, hogy minden kapcsolatnak van szavatossági ideje...mindegyiknek más, és ha lejár, és még tartogatjuk bebüdösödik, bepenészedik, még végül undorral vágjuk a szemétbe...
Pedig biztos jelei szoktak lenni a lejárat közeledtének minden él-elemnél: egyre kevésbé minőségi, és egészségre ártalmas.

És még mindig nem tudhatjuk, hogy az adott termék - ember nem ad már olyan minőségi együttlétet, vagy valami olyannal találkozunk, amit nehezen, vagy nem tudunk megemészteni.
Pedig alapvetően szükségünk lenne rá, csak túl nehéz vele l-enni.

Mondok saját példát.:
Jó 20 évig nem ettem húst, semmi filozófiai, vagy bármilyen okból, egyszerűen nem szerettem, és nehezen tudtam megemészteni.
Majd nemrég egy táplálkozási tanácsadó segítségével megtudtam, hogy erőteljesen fehérje típus vagyok, azaz a testemnek húsra van szüksége ahhoz, hogy jól működjön. (és ne éhezzen)
Megkérdőjelezve, és leküzdve berögzött működésemet, elkezdtem húst enni, és csodák csodája egyre jobb formában vagyok, és majd kicsattanok az erőtől.
A kapcsolataimban is sok olyan dologgal találkoztam, amit nehezen emésztettem meg.
Például párom túlzott nehézkessége, nehezen mozdíthatósága az őrületbe kergetett. 
Ez talán a szavatossági idő lejárta?
Vagy ennyire nehézkes vagyok a saját nehézkességemmel?
Be kellett látnom, hogy mennyire képes vagyok ragaszkodni a saját igazamhoz, a saját elképzeléseimhez.
És ez most csak 1-1 példa az életemből. Számtalan dolog lehet, ami bebüdösíti a kapcsolatot.

Néhány tipp, ami Nekem bevált:
1.Időről időre ellenőrizd, hogy valóban minőségi kapcsolat-e a tiétek. 
2. Ha nem, akkor nézd meg, hogy mi az a dolog, ami nem tetszik, amit nehezen emésztesz meg.
3. Beszélj róla a partnerednek. Őszinte kommunikációval meghosszabbodhat a minőségi együttlét.
4. Nézd meg, hogy a nem tetsző dolog vajon hol van benned, mit akar mutatni ez a helyzet számodra, hogyan tanulhatsz belőle.
5. Próbáld máshogy, mint ahogy eddig csináltad. Keress új lehetőségeket a reakciókra, megoldásokat a problémára.
És még mindig beszélgess!!!
6. Ha hosszú ideje úgy érzed nincs változás, és már nagyon "büdös van", "kezd el használni a szemetest".
Ez így elég durván hangozhat, de talán tapasztaltad, hogy tényleg egészségre ártalmas egy ilyen kapcsolat.

Én úgy látom, hogy ez minden emberi kapcsolatra érvényes, nem csak kimondottan a párkapcsolatokra.

Ha még mindig van kérdésed, egyedül nem megy, segítségre van szükséged, jelentkezz be hozzám Egyéni konzultációra.  Várlak szeretettel.

Csend

"Szeretem a csendet! " - ezt apukám mondta gyerekkoromban, amikor a tesóimmal eszeveszetten hangoskodtunk.
Így utólag látom, hogy valószínű ez egy intelligens felszólítás forma volt, a fogjátok már be helyett.
Amúgy tényleg szereti a csendet, ahogyan én is.
Nekem a csend hasonlít a "cselekvés nélküli cselekvésre", mert, hogy a csend is annyira beszédes tud lenni.
Tréningeken, táborban időnként meg is kérem a résztvevőket, hogy gyakorolják a csendet.
Azt látom, hogy félünk tőle.
Én is féltem a csendemtől, féltem, hogy mit fog mondani, hogy mi derül ki Rólam, vagy csak az üresség Marad.
Mást találok a csendben, egy barátot-Magamat, akit végre meghallok.
Nem mindig tetszik, amit mond, de érdemes vele lenni.
Aki ismer, jól tudja, hogy szeretek beszélni, és nyüzsögni is, és egyáltalán nem zárja ki egyik a másikat.
Talán, ha igazán tudunk csendben lenni, akkor tudunk hang is lenni, örülni...akár egyedül, akár másokkal együtt.

Kifogások

Úgy örülök, hogy több, mint 3 éve elkezdtem blogot írni; így vissza tudom olvasni, hogy milyen folyamataim voltak.
Nos, a tánc azóta is szerelem, és az Öröm ezer neve.
Azóta sokaknál látom, hallom, hogy a párjuk miatt nem tudnak, vagy nem mernek táncolni járni...
Ez Nekem is sokáig jó kifogás volt.
Érdekes, hogy ahogyan megszerettem a táncoló, testét kifejező Ildit; a környezetem, a párom is természetesnek vette, hogy későn érek haza a tánc órák miatt, vagy elmegyek bulizni a csajokkal. 
Neked milyen kifogásaid vannak, hogy ne éld meg, ne próbáld ki, amit szeretnél???

Randevú?

Te randevúznál Önmagaddal?
Mond, Te randiznál azzal nővel/férfival, aki most vagy?
Kíváncsi lennél rá?
Mit szeretnél Róla tudni?
Mit szeretnél elmondani, megmutatni neki Magadról?

Hová vinnéd el őt? Mivel kápráztatnád el?
És megteszed? Megteheted!
Van, hogy várjuk a nagy eseményt, a nagy Ő-t, pedig mindig kéznél vagyunk Magunknak.
Mikor randiztál valaha/utoljára Magaddal?
Vedd csak elő, azt a határidőnaplót...
Ugye van még szabad időpont a sok tennivaló között a legcsodásabb, legizgalmasabb lényre, akivel valaha találkoztál, Önmagadra?

Ildi-idill a facebookon

Ez az oldal Rólad szól, és Rólam.
A kapcsolódásról, az élményekről, mindarról, ami megérint, foglalkoztat.
Örülök, ha találkozunk az érzésekben, gondolatokban, vagy személyesen is.
Sok minden vagyok, most éppen ezt a nevet találtam ki Magamnak:
Csupa Csoda Csupaszító.

Mert, ahogyan én csupaszodok, testileg, lelkileg, csak a csodát látom Magamban, az életben.
Szeretném, ha minél több boldog, Önmagát csodaként megélő ember élne a földön.
Ha kíváncsi vagy Magadra, segítek csupaszodni.
Gyere, és játssz Velem.
Lehet, hogy olykor kemény lesz, sírós, és olykor kacagós.
Csak, pont mint az élet.
Most csak egy kérdésem van:
ÉLED?