Megpihenés

Tegnap volt egy kis időm egy egyéni konzultáció előtt, és leültem egy padra az Andrássy úton.

Csak nézelődtem, megpihentem.

Sok impulzus ért, és érdekes volt figyelni, hogyan kapom a fejem és figyelmem egyik látnivalótól a másikhoz.

Hogy amíg az egyik kocsit nézem, nem létezik számomra a ház, vagy a pad, amelyen ülök.

Azt vettem észre, hogy hogy ez nagyon hasonlatos a "benti", Önvizsgálat alatti élethez.

Párhuzamokat véltem felfedezni a kinti és a benti élet - valóság között.

Jól eljátszogattam ezzel, ha van kedved tarts velem!

Először is megpihentem és érzékeltem egy fajta teret, amely állandóan jelen van, és amelyben minden megtörténik,

Most Te is pont ott ahol éppen vagy csak érzékeld ezt, anélkül, hogy bárminek címkéznéd, vagy értelmeznéd, csak legyél kicsit, és érzékeld.

Aztán  figyeltem az éppen elém táruló látványt: mozgó embereket, kutyákat, autókat.

Megint eszembe jutott valami: Az emberek olyanok, mint a gondolatok (amiket szavak vagy képek formájában látunk), folyton csak jönnek-mennek.
Az autók, melyeket emberek vezetnek, pedig lehetnének a hiedelmek.

Hmm, feltűnt egy jó nagy busz, tele emberrel.

Igen, néhány hiedelem több, némelyik kevesebb gondolatot (szót, mondatot, képet) utaztat. És  még ez is folyamatosan változhat, ahogy le és fel szállnak az emberek.

Az autók és a hiedelmek is a maguk tempójában haladnak, és én csak figyelem, egyik sem Én vagyok!

Na és a dugók, nem hiába stresszelnek annyira, hiedelemhalmaz a javából, a karambol meg lehet a hiedelmek összecsapása, na és akkor ki is volt a hibás? :)))

Arra is gondoltam, hogy, ha valamelyik autóban észrevenném egy ismerősömet, (akiről van emlékem, történetem) mindjárt másnak tűnne az összes többi autóhoz képest, csak azt látnám, a többi mint ha ott sem lenne.

Pedig az autó csak autó - értelmezések, sztorik nélkül, ahogy a gondolatok is csak gondolatok, a képek is csak képek; egyszóval jelen-ségek.

A jelenben éppen felbukkanó valamik, nem én vagyok.

Némelyik gondolat egyedül mozog ebben a térben, és van, hogy párosával, vagy csoportosan, na és van aki kutyát sétáltat.


 Ó, a kutyák és állatok legyenek az érzések, energiák. Mennyivel több ember sétál az utcán, mint kutya. És mennyivel jobban szeretünk a gondolatokkal foglalkozni az érzések helyett. Mintha pórázon tartanák a gondolatok az érzéseket (ezt hívjuk összetépő-zárazásnak, tépőzár hatásnak)

Vannak itt is kisebb és nagyobb  intenzitású, és mozgású energiák.
Van, hogy  félünk, megijedünk a kóbor kutyáktól, akárcsak a kóbor, gondolat nélküli érzetektől, amelyek csak hopp felbukkantak, és észlelődhet, hogy egy-egy gondolat, kép mégis vele van- megkerült a gazdi.
Figyeld csak meg, ha van saját kutyád milyen boldog az a kutyus, ha eloldod a pórázt, és hagyod, hogy azt csináljon, amit akar, ha adsz neki teret. Így már semmi félelmetes nincs benne, pont így van ez a érzetekkel is!!!
 Ott vannak még a madarak is , amelyek gyorsabban röppennek át a horizonton, és persze van, hogy leszállnak egy gallyacskára, és több ideig tudjuk szemlélni őket.

Aztán néztem a stabilnak ítélt házakat.

Hmm, ezek talán lehetnek a kontrakciók, a beragadt energiák, melyeken megannyi kép-szó-gondolat lehet.

A ház tele van lakóval, akik olykor változnak. Ha azonban lakatlan lesz az a ház, előbb-utóbb elmúlik az is. Nincs, ami összetartsa, fenntartsa.

Kicsit eltűnődtem azon, hogy miért építünk ennyi házat, és miért kell mindenkinek saját ház, saját hiedelem? Miközben mindegyik csak egy ház, és mi az, hogy saját??? Na de talán ez egy másik téma már...

Ez csak játék, és még véletlenül se vedd szó szerint, mindössze annyit szerettem volna érzékeltetni, hogy valóban nincs határvonal a kint és bent között (jelentsen ez bármit).

Talán valakit éppen összezavartam ezzel az írással, és lehet, hogy valakinek segít, még jobban megérteni az Élő Önvizsgálatot.

 Én személy szerint szeretem az analógiákat, segít a megértésben. Például, egy érzetnél hagyom, hogy azt csináljon, amit csak akar, akár ahogy egy kiskutya boldogan viháncol a parkban, hagyom az energiát is viháncolni a testben, a tágas térben...

Egyébként ez az ember-kutya alias gondolat- érzés azért is tetszik, mert elég jellemző, hogy a gondolatokkal akarjuk befolyásolni (kordában,pórázon tartani) az érzést,energiát. Miközben minden jelenség magától jön és megy ebben a térben, hiszen gondolkodtatva, éreztetve vagyunk.

10 évig volt a legjobb barátom egy staffie, és valahogy szavak nélkül értettük egymást. Nem akartam nevelni, mégsem volt vele gondom, nem okozott sosem bajt, sőt rengeteget tanultam tőle.

Pontosan ezt tapasztalom az energiákkal is, tanulok tőlük, elsősorban, hogy vannak, hogy vagyok, és azt, hogy mi NEM vagyok. Most ők a barátaim. 

Ha Te is szeretnél megbarátkozni a testi érzetekkel, energiákkal, Magaddal, várunk szeretettel:


http://www.onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html 

http://ildiidill.blogspot.hu/p/blog-page.html

http://ildiidill.blogspot.hu/p/programok.html