„Add meg nekünk az engedélyt, a saját példádon keresztül, hogy legyen hibánk, mert a hiba teljesen normális. Amikor elrejted a hibáidat, arra tanítasz minket, hogy mi is rejtsük el a miénket. Szeretem azt mondani, hogy mindannyian várjuk már azt az egy tanárt, csupán egyetlen egyet, aki engedélyezi számunkra, hogy azok legyünk, akik épp most vagyunk. Mind megjelenünk valamilyenként, nagyként vagy kicsiként, egyenesként vagy görbeként. Ez által akkora ajándékot tudunk adni. Akkor fájunk, amikor ezt visszatartjuk.
Ki más fogja megadni számunkra az engedélyt, hogy szabadok legyünk, ha
nem te? Tedd meg saját magadért, mi pedig követünk. A gondolkodásod
visszatükröződése vagyunk, és ha te felszabadítod magad, akkor mi mind szabadok leszünk.” (Byron Katie)
Ez nem egy hagyományos Munka Jóvátevő levél.
Ez csak úgy jött, miután nem egy, hanem több estét, napot töltöttem a testemmel, az Ítélkezőlapokkal, és a 4 kérdéssel.
Drága Testem!
Kérlek bocsáss meg, amiért idáig nem foglalkoztam veled úgy, ahogy megérdemelted volna.
Hiszen te megtettél mindent, amire kértelek, amit kisajtoltam belőled, de nem vettem tudomást szükségleteidről.
Sajnálom, hogy nem hagytalak sírni, és nevetni, amikor te szeretted volna; és rád erőltettem, kicsikartam belőled, amikor én akartam.
Mindezeket azért, mert azt hittem ezek által elérek majd valamit.
Valami olyat, amiről azt hittem fontos, amiről azt hittem, hogy hiányom van:
elfogadást, törődést, elismerést, szeretetet.
Sajnálom, hogy számtalan fogyókúrával idegesítettelek, koplaltattalak, hogy agyonra edzettelek.
Hogy sokszor azt vártam el tőled, hogy erődön túl teljesítsél.
Hogy nem hagytalak aludni, pihenni, hogy sokszor kizsigereltelek.
Sajnálom, hogy másokat fontosabbnak tartottam nálad.
Sajnálom! Kérlek bocsáss meg, nem tudtam mit teszek.
Kérlek legyünk ezután barátok. Megígérem, hogy jobban fogok rád figyelni.
Odafigyelek, meghallgatom jelzéseidet, érzéseidet, bízom benned.
Hagylak lenni, bármit is jelentsen az.
Ezentúl próbálok a kedvedre tenni.
Olyan ételeket, italokat adni, amelyek számodra táplálóak, finomak, élvezetesek.
Megadom számodra a pihenés, a mozgás örömét.
Soha többé nem erőszakolok rád senkit és semmit, és nem is vonok meg tőled.
Megígérem, hogy szükségleteidet, igényeidet figyelembe veszem, és ezek szerint alakítom az életemet.
Megígérem, hogy nem riadok vissza semmilyen kérésedtől, vágyadtól.
Ezeket nem ítélem meg, szabad utat engedek nekik.
Szeretettel, törődéssel fordulok hozzád, és soha többé nem fordulok el tőled.
Örökre a barátod leszek.
Köszönöm.
Szeretlek.
Tipp:
Te ki lennél a történeted nélkül, mi szerint másnak kellene lennie a testednek, mint amilyen??????
Szebbnek, vékonyabbnak, kisebbnek, nagyobbnak, fiatalabbnak, egészségesebbnek, stb ...
És ki vagy most, ha soha többé nem tudod elhinni ezeket????
Ki vagy most, ha csak vagy, minden ítélkezés nélkül, minden címke nélkül, amit ráaggattál a testedre?
Pihenj meg a válaszban, a nem tudásban, a testedben.
Csak pihenj meg benne.
