Kollégáim kezdeményezése a TÉRA-Tudatos Életreform Akadémia Hagyj nyomot magad után! eseménye elindított bennem egy emlékezést.
Elgondolkodtam a szűkösségen és a szükségen.
Volt az életemnek több szakasza is ami erről szólt.
Volt az életemnek több szakasza is ami erről szólt.
Gyermekként öten laktunk egy egyszobás földes aljú, vályog házban. A vizet kútról, csapról hordtuk, kint mostunk az udvaron, és volt hogy hetekig csak lekváros kenyeret tudtam vinni a suliba.
Mégsem éreztem Magam szegénynek, mert buli volt mosni az udvaron- a mai napig az egyik kedvenc emlékem a télen fagyott ruhák illata és látványa a kinti szárítókötélen-, és a Nagymamám által készített barack lekvár volt a legfinomabb.
Mondjuk azért a kinti WC, és a műanyag kádas fürdés felejthető élmény volt.
Tanyán is laktunk, és napi 9 kilométert bicikliztem a suli miatt, de szerettem tekerni; és enyém volt az egész erdő, a gémes-kút; és az óriási puszta, ahol gömbvillámokat és egyszer tornádó nagyságú forgószelet is láttam, na meg a sok birka nyájat.
Valahogy jól lehettünk nevelve, mert nem emlékszem, hogy valaha is hisztiztünk volna a testvéreimmel valamiért, legyen az csoki, vagy játék, amit nem engedhetünk meg Magunknak.
Nekünk ajándék volt az új cipő, vagy meleg pulcsi is.
Az meg csak ráadás, hogy Anyukám valami varázslat folytán, még színház bérletet is tudott venni nekem, hogy rendszeresen járhassak színházba, mert annyira imádtam már gyerekként is. (Persze nem gyerek, hanem rendes felnőtt darabokra.)
Nekünk ajándék volt az új cipő, vagy meleg pulcsi is.
Az meg csak ráadás, hogy Anyukám valami varázslat folytán, még színház bérletet is tudott venni nekem, hogy rendszeresen járhassak színházba, mert annyira imádtam már gyerekként is. (Persze nem gyerek, hanem rendes felnőtt darabokra.)
A könyvtár tele volt könyvvel, és a suliban az összes szakkör ingyenes volt ( rajz, ének, csecsemő gondozó, lövész, néptánc), így gazdagodtam bőven élményekkel ezeket is kihasználva.
Talán csak egyszer éreztem Magunkat szegénynek, amikor a (fizetős) társastánc tanfolyamra nem tudtam elmenni, pedig minden vágyam az lett volna- akkoriban tombolt a Dirty Dancing láz. :)
Később, miután Anyu már egyedül nevelt hármunkat több adományban is részesültünk. Csomagot, utalványt kaptunk, karácsonyi műsort nézhettünk.
Habár több szempontból is hátrányos helyzetű voltam, sosem éreztem Magam annak, sőt...
Erőt adott a szűkösség: Magamba fordulást, valódi értéket, belső erőforrások mozgósítását, aminek azóta nagy hasznát veszem. - Rám szokták mondani, hogy a jég hátán is megél.
Igaz kérnem azóta is nehéz, mert mindent Magam akarok megoldani. De azóta tudom, hogy vannak emberek, akik boldogan segítenek.
Eljutottam oda, hogy jó ideje én is tudok segíteni másoknak, és ez még nagyobb örömmel tölt el.
Habár én a csendben, háttérben maradva segítségnyújtás híve vagyok, de most ehhez a kollégáim ötlete általi kezdeményezéshez úgy érzem csatlakoznom kell.
Mióta minket is megáldott az ég egy gyermekkel még inkább összeszorul a szívem azoknak a kis lelkeknek a sorsán, akiknek szülő nélkül kell felnőniük. Ők azok akik a legkevésbé sem tudnak kérni, és gondoskodásban, ölelésben, szeretetben és sajnos tárgyi eszközökben is hiányt szenvednek.
Így úgy döntöttünk a férjemmel - aki maga is töltött pár évet gyermekotthonban-, hogy mi ezentúl a Kmety György utcai Csecsemő és Gyermekotthont támogatjuk.
A mi kis angyalkánk ruháit, dolgait, játékait, valamint egyéb dolgokat (cumi, pelus, stb.) adományozunk rendszeresen.
Mivel több ruhát mi is ajándékba kaptunk, így ez egy közös adomány családtagjainkkal, barátainkkal.
Ezekben a ruhákban, játékokban benne van az a sok szeretet, törődés, amit az ajándékozó és mi is adunk.
Kívánom, hogy mindaz az élmény, és szeretet a ruhákon keresztül járja át, és töltse fel azokat a babákat, amit mi megélünk nap, mint nap a gyermekünknek hála.
Csatlakozz Te is! Hagyj nyomot magad után!
Az első csomag:
