Tegnap este az élet áramlásáról, a reakciókról beszélgettünk a Kedvesemmel, és egy régi emlék jutott eszembe.:
Kicsi gyerek voltam és vagy wc-n, vagy bilin ülve egy hangyát vettem észre Magam mellett.
Láttam, ahogy nagyon igyekszik valahová.
Fogtam az üres WC papír gurigát, és útját álltam.
Fogtam az üres WC papír gurigát, és útját álltam.
A hangya egy pillanatig sem gondolkodott, azonnal reagált, és már ki is kerülte az akadályt, haladt tovább.
Újból és újból teszteltem Őt, és ugyanígy reagált.
A hangya nem esett kétségbe, nem ült le gondolkodni, nem sajnálta Magát, hogy neki most milyen nehéz.
Egyszerűen reagált az életre.
Magától értetődik, sokszor mégsem megy.
A hozzám fordulók nagy része is sokszor itt van leragadva, hogy nem reagálnak egyáltalán, vagy nem úgy, ahogyan az természetes, illetve túl reagálják a dolgokat.
Jön az élet egy akadálynak hitt valamivel, és megtorpanunk, félünk, hezitálunk, pro és kontrákat gyártunk, analizálunk. Van, hogy évekig, vagy egy életen át...
Imádok tanulni az állatoktól. Attól a hangyától akkor azt tanultam meg, hogy az élet egyszerű, és, ha egy kakiló óriás WC papír gurigát rak eléd, mert éppen ezzel szórakozik, akkor csak menj tovább.
És a problémák, akadályok időnként tényleg csak papír gurigák... :)))
És a problémák, akadályok időnként tényleg csak papír gurigák... :)))
Próbáld ki, csak egy napra legalább ezt a hangya létet, érdemes.
Bármi jön eléd, csak tedd, ami először jön, lépj, fejezd ki, cselekedj.
Ha nem megy, szívesen segítek felfedezni az élet áramlásának egyszerűségét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése