Szavatosság

Minőség - megőrzési- , fogyaszthatósági  idő, szavatosság.

"A MINŐSÉG-MEGŐRZÉSI, ELTARTHATÓSÁGI IDŐ FELTÜNTETÉSI MÓDJA A

TERMÉKEKEN:

Az élelmiszer-biztonság alapvető szabályozását a 178/2002/EK szóló rendelet tartalmazza,

amely fő gondolata, hogy csak olyan élelmiszer hozható forgalomba, amely az emberi

egészségre nem ártalmas és emberi fogyasztásra alkalmas. A kereskedelemben ez azt

jelenti, hogy kiemelt jelentősége van a gyártó vagy a belső szabályozásban megadott

fogyaszthatósági illetve minőség-megőrzési idők figyelemmel kísérésének, a nem megfelelő

termékek azonnali selejtezésének, illetve nem forgalmazható az élelmiszer, ha a termék jól

láthatóan nem alkalmas emberi fogyasztásra (pl.: penészes, romlott, stb.). "

Eljutottál idáig, és fogalmad sincs, hogy miért írok én ilyeneket, igaz?
Nos, némi párhuzamot vélek felfedezni az élethez szükséges élelmiszerek és az élethez szükséges emberi kapcsolatok között. 
Csak amíg az élelmiszereken legtöbbször pontos dátummal van megjelölve a minőség megőrzésének lejárata, addig ez a  kapcsolatokban sokkal bonyolultabb.

Érdekes dolgok ezek....időnként elgondolkodom azon, hogy mennyire meg tud változni az érzelem, és annak intenzitása is, amit valaha valaki iránt éreztünk.
Hogy van az, hogy akivel éppen vagyunk, azzal akarjuk leélni az egész életünket, szinte bele akarunk bújni a másikba, aztán meg - idővel egyre kevésbé  lesz fontos.
Még végül ott áll előtted, és nem is tudod ki az, és mit keresel Te itt mellette.
Ilyenkor szoktam mondani, hogy minden kapcsolatnak van szavatossági ideje...mindegyiknek más, és ha lejár, és még tartogatjuk bebüdösödik, bepenészedik, még végül undorral vágjuk a szemétbe...
Pedig biztos jelei szoktak lenni a lejárat közeledtének minden él-elemnél: egyre kevésbé minőségi, és egészségre ártalmas.

És még mindig nem tudhatjuk, hogy az adott termék - ember nem ad már olyan minőségi együttlétet, vagy valami olyannal találkozunk, amit nehezen, vagy nem tudunk megemészteni.
Pedig alapvetően szükségünk lenne rá, csak túl nehéz vele l-enni.

Mondok saját példát.:
Jó 20 évig nem ettem húst, semmi filozófiai, vagy bármilyen okból, egyszerűen nem szerettem, és nehezen tudtam megemészteni.
Majd nemrég egy táplálkozási tanácsadó segítségével megtudtam, hogy erőteljesen fehérje típus vagyok, azaz a testemnek húsra van szüksége ahhoz, hogy jól működjön. (és ne éhezzen)
Megkérdőjelezve, és leküzdve berögzött működésemet, elkezdtem húst enni, és csodák csodája egyre jobb formában vagyok, és majd kicsattanok az erőtől.
A kapcsolataimban is sok olyan dologgal találkoztam, amit nehezen emésztettem meg.
Például párom túlzott nehézkessége, nehezen mozdíthatósága az őrületbe kergetett. 
Ez talán a szavatossági idő lejárta?
Vagy ennyire nehézkes vagyok a saját nehézkességemmel?
Be kellett látnom, hogy mennyire képes vagyok ragaszkodni a saját igazamhoz, a saját elképzeléseimhez.
És ez most csak 1-1 példa az életemből. Számtalan dolog lehet, ami bebüdösíti a kapcsolatot.

Néhány tipp, ami Nekem bevált:
1.Időről időre ellenőrizd, hogy valóban minőségi kapcsolat-e a tiétek. 
2. Ha nem, akkor nézd meg, hogy mi az a dolog, ami nem tetszik, amit nehezen emésztesz meg.
3. Beszélj róla a partnerednek. Őszinte kommunikációval meghosszabbodhat a minőségi együttlét.
4. Nézd meg, hogy a nem tetsző dolog vajon hol van benned, mit akar mutatni ez a helyzet számodra, hogyan tanulhatsz belőle.
5. Próbáld máshogy, mint ahogy eddig csináltad. Keress új lehetőségeket a reakciókra, megoldásokat a problémára.
És még mindig beszélgess!!!
6. Ha hosszú ideje úgy érzed nincs változás, és már nagyon "büdös van", "kezd el használni a szemetest".
Ez így elég durván hangozhat, de talán tapasztaltad, hogy tényleg egészségre ártalmas egy ilyen kapcsolat.

Én úgy látom, hogy ez minden emberi kapcsolatra érvényes, nem csak kimondottan a párkapcsolatokra.

Ha még mindig van kérdésed, egyedül nem megy, segítségre van szükséged, jelentkezz be hozzám Egyéni konzultációra.  Várlak szeretettel.