"A visszaélés (idegen szóval: abúzus) általános, (jogilag vagy erkölcsileg) elítélő kifejezés arra a negatív következményekkel járó cselekményre – többnyire folyamatosan gyakorolt rossz bánásmódra – amikor valaki önző módon, más kárára visszaél valamivel, valakit vagy valamit helytelenül „használ”, azzal helytelenül, többnyire tiltott módon bánik. " (Wikipédia)
Mostanában szem előtt van ez a téma, a facebooknak, és az általános népterelésnek köszönhetően.
Nem akarom elbagatellizálni a dolog fontosságát, de szakmámból kifolyólag sok mindent máshogy látok.
Nem akarom elbagatellizálni a dolog fontosságát, de szakmámból kifolyólag sok mindent máshogy látok.
Nem azt gondolom megoldásnak, hogy kiírjuk a facebookra, vagy véresszájúan kommunikálunk erről a témáról.
Van ennek helye például egy meghitt családi körben, barátok között, és leginkább segítővel együtt dolgozva a trauma feldolgozásán.
Azonban, hogy ezek valamelyike meg is tudjon történni, ahhoz az egyénnek kell egy olyan szintre érni, ahol tud ezzel foglalkozni.
Hogyan?
Például úgy, hogy észreveszem, hogy a legnagyobb abúzust-visszaélést elkövető én vagyok.
Igen, én. Magammal.
Jól végig gondoltam az életemet és rájöttem, hogy nagy részét ön-abúzusban töltöttem, és sajnos időnként még visszatér ez a séma.
Összegyűjtöttem, hogy hogyan gyakoroltam rossz bánásmódot Magammal testi, lelki és szellemi téren is.
Mikor bánok Magammal nem megfelelően?
Amikor
- Nem adok elegendő ételt a testemnek. Koplalás, eszetlen böjtölés, hányatom Magam.
- Túletetem Magam. Többet eszem, mint szükséges, vagy olyan dolgokat, amire nem reagál jól a testem.
- Keveset iszom (vizet), szomjaztatom Magam.
- Túl sokat iszom- alkoholt. Nem feltétlenül a káros anyagok miatt, hanem amilyen hatással van rám. Az már egy másik történet, hogy szerintem csak az tud kijönni belőlem, ami amúgy is bennem van; tehát akár még önismereti segítőm is lehet az alkohol-okosan használva. De bizony volt már, hogy az alkoholtól rendesen fájt a májam. Éreztem, hogy szenved...Kár, hogy akkor még nem hallgattam rá.
- Nem pihenek, keveset alszom, sokat dolgozom. Na nálam ez egy visszatérő dolog. :(
- Olyan sportokat, mozgásformákat hajtok végre, ami nem kellemes az izmaimnak, csontjaimnak, ízületeimnek. Ebből is igen nagy a repertoárom. Lehet a határainkat kitolni, érdekes dolog. (Az is, hogy miért csinálod!) Mára eljutottam oda, hogy már nem szükséges. Semmi durvaság, semmi test sokkoló teljesítmény. A több kevesebb, én ezt tapasztalom. Igaz, hogy nem olyan gyorsan látványos, de hosszútávon mindenképpen megéri, a lelki harmóniáról, és az idegrendszer békén hagyásáról, stressztől való megóvásáról nem is beszélve.
- Megvonom Magamtól az intimitást, vagy szexualitást (mert nem illik, nem szabad, nem érdemlem meg, nem is olyan fontos,más fontosabb, stb)
Volt, hogy magát az energiát is elutasítottam. Pedig lehet csak úgy benne lenni a vágyban, a testben, az örömben, élvezetben a létezésben -szex nélkül is.
Szeretkezni a mindenséggel, a levegővel -ami ki- és be jár bennem; a látvánnyal, a tapintással. Tényleg mindenhez kapcsolódva, a sokféle energiáról a testemben nem is beszélve.
- Vágy nélkül szexelek. Hogy mi ezt nők mennyiszer tesszük. Hmm. Megkérdezted már valaha a puncidat, hogy mit szeretne, mire vágyik? Továbbítottad is a kérését Magad és a partnered felé? Nem? Pedig érdemes! Ezekről egyéniben és Intimitás csoportokban igen sokat szoktam beszélni, mesélni.
Ja, és lehet Nem-et is mondani.
Nekem az első nemet mondásom egy ilyen helyzetben frenetikus volt. Felszabadító, és éreztem, hogy most igazán tettem Magamért!
Nekem az első nemet mondásom egy ilyen helyzetben frenetikus volt. Felszabadító, és éreztem, hogy most igazán tettem Magamért!
- Visszafojtom az érzelmeimet, érzéseimet. Lenyelt, befelé sírt könnyek; komoly tekintet a büszkeség helyett; joker pofa a düh helyett; beharapott száj a fájdalom megélése helyett; felhúzott vállak, és összeszorított fenékpofák a félelem kifejezése helyett.
Viszlát, és menj nyugodtan a másik nőhöz a szeretlek és Te vagy a mindenem kimondása helyett.
- Nem megfelelő környezet-munkahely, lakhely. Nekem ebben szerencsém van, általában jól választok, vagy választja helyettem az élet, én meg hagyom. Viszont jó pár olyan embert ismerek, akik mentálisan, szellemileg, és ezáltal testileg is visszaélnek Magukkal azáltal, hogy olyan munkát végeznek, amibe később belebetegszenek.
- Függőségi viszonyok: Társtól, gyerektől, hiteltől, szerektől. Ez egy kimeríthetetlen témakör. Hol vagyok én, és mennyire képviselem Magamat, ha függőségben vagyok bárkitől, vagy bármitől?
- Jó kislány vagyok. Ez is a nem szabad, nem lehet kategória. Te mi mindent nem teszel meg, mert....? Nem kell ám itt nagy dolgokra gondolni. Mikor ugortál bele egy pocsolyába? Mikor élvezted azt hogy csurom víz vagy, és elázol? Mikor kaptad le a bikini felsődet a strandon, vagy akár a Balaton közepén?
Mikor "rosszalkodtál" utoljára. Á, ezt helyesbítem: Mikor voltál szabad igazi Önmagad, úgy hogy nem érdekel, hogy ki mit szól? Ne aggódj, még én is gyakorlom. Nekem sem megy mindig...
Látod mennyi módon tudunk ártani Magunknak? És biztos egy csomó minden eszembe sem jutott.
Ha kiegészítenéd tedd meg bátran, akár a poszt alatt. Megköszönöm!
Ha ezekben is figyelmesebbek lennénk Önmagunkkal, akkor úgy hiszem-és ez a tapasztalatom is- nincs az az ember, aki bántana.
Ha mégis, akkor van az az erős önbecsülésünk, önbizalmunk, hogy kellően tudjunk reagálni.
Ha lenne szlogenem, csak ennyi lenne: Hagyjuk abba az Ön-abúzust!!!! <3
