Ember, mint gyógyforrás

Régóta gondolkozom ennek a blogbejegyzésnek a megírásán.

Azt érzem, hogy eléggé megosztó lesz, sokaknak nem fog tetszeni, amit leírok. Vagy nem értik, ami mondani szeretnék.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy  nem követendő példaként írom le, csupán a saját megtapasztalásom, történetem tárom fel.

Most látom csak, hogy előre elnézést kérek, és szabadkozok, igen félek is erről beszélni sok helyen.

Mégis magam miatt fontosnak érzem, mert amit képviselek, ahhoz hozzá tartozik.

Nos, e Tőlem szokatlan hosszú bevezető után a lényegre térek.

Decemberben lesz 10 éve hogy semmilyen gyógyszert nem szedek.

De sokkal előbb kezdődött.

A testemről, betegségekről, és a saját öngyógyító folyamatomról szeretnék írni.

Gyermekkoromban állandóan tüszős mandula gyulladásom volt, ami sokszor magas lázzal is járt.

Alig bírtam lenyelni azt a bizonyos piros-fekete kapszulát.

Utáltam beteg lenni, beszedni a keserű pirulát, és később már naponta injekcióra járni.

Illetve volt olyan időszak is, amikor kedveltem. Amikor már egészen jól voltam, de még feküdnöm kellett, akkor imádtam, hogy anyu a kedvemben jár finomságokkal, például banánnal vagy pudinggal.

De valójában gyűlöltem, és ellenkeztem ellene, mégis gyakran látogatott vendég volt a betegség.

 8 éves koromra beutalóm volt mandula műtétre.

Amire én nem voltam hajlandó, mivel, hogy az hozzám tartozik, ne szedjék ki. Szerencsére anyukám nem erőltette, így a műtétet megúsztam.

(Eszméletlenül büszke vagyok anyura, hogy mennyire hallgatott a megérzéseire, és rám!)

Az első "öngyógyító " emlékem kb. 10 éves koromban volt, amikor is egy plátói szerelmemről ábrándoztam az ágyban, saját verejtékemben úszva.
Végre a gondolataim nem az ellenkezésen, akaratosságon, és utálaton voltak, hanem egy fiú állt a fókuszban, és a szerelem.

Azt vettem észre, hogy pár órányi ábrándozás után lement a lázam, nem fájt a torkom, és teljesen jól vagyok.

Akkor felfedeztem, hogy a szerelem gyógyít!!!! Micsoda felismerés 10 évesen.

12 éves korom körül nehezen lélegeztem, szörcsögtem, és orrpolipot állapítottak meg nálam, amit szintén nem hagytam  kiműteni.
Aztán egyre nagyobb lettem, és egyre kevesebbszer voltam beteg.
Habár még felnőtt koromban is párszor elkapott a tüszős mandula, és egyebek, csak már nem mindig mentem orvoshoz, és egyre kevésbé szedtem be rá gyógyszert.

Huszonévesen egyszer csak azt vettem észre, hogy a fejem tetején 3 kör alakú, 20 ft-os nagyságú helyen kihullott a hajam.
No, akkor azért megijedtem, és mentem egy teljes góc kivizsgálásra.

Minden leletem negatív volt, csak a mandulámat látták úgy, hogy ki kellene szedni, mert biztos attól van.
Érdeklődésképpen megkérdeztem, hogy és mi van az orrpolipommal?
A doki közölte, hogy nekem olyan nincs. Rákérdeztem, hogy az el tud múlni magától? Szilárd meggyőződése volt, hogy nem, nem lehetséges, csak, ha kiműtik.
Óriásit nevettem, felpattantam a székből, és csak annyit mondtam, hogy akkor az én polipom biztosan elmászott valahová.

Sok minden történt velem, ezekről írtam más blogbejegyzéseimben, 2003-től a pánikbetegség és a depresszió költözött be hozzám.

2005 végére ezeknek és plusz 30 kiló súlyfeleslegnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy segítséget kérek.

Tudtam, hogy gyógyszeres kezelés nem jöhet nálam szóba, ezért egy alternatív gyógyközpontot kerestem fel, ahol számomra kineziológiai oldásokat ajánlottak.

Fogalmam sem róla, hogy mi az, de, ha nem kell hozzá gyógyszert beszednem, akkor csak jó lehet.
 Már a neve is tetszett: ÉDEN

Az élet egy csodás emberhez, Pető Katalinhoz terelt, aki sokat segített nekem. Megtetszett amit, és ahogyan csinál, és beiratkoztam a tanfolyamaira.

Később Reiki mester lettem általa, sokat tanultam magamról, az energiáról, és a tudatosságról.

Innentől kezdve tudtam, hogy nem lesz szükségem gyógyszerre.
Ahogyan ráléptem az önmegismerés, a Reiki ösvényére a pánik és a depresszió is elhagyott. Folyamatosan tanultam, és új ötleteim voltak.
Kata biztatására kezdtem el emberekkel foglalkozni 2006 körül.

2010 elején sikerült lezárnom 15 évig tartó párkapcsolatomat.

2011 végén pedig megismerkedtem Lacimmal.
Az új, komoly kapcsolat felhozott minden régi sérelmemet, problémámat, amit még nem dolgoztam fel.
 Volt mit, volt bőven...
Testi szinten kezdte. A legnagyobb mumus egy nőnek egy bimbózó szerelemnél, ha a nemi szervével van baj.
Nos, Nekem minden bajom volt, így kénytelen voltam orvoshoz fordulni, habár nehezen tettem, de be voltam tojva.

Először HPV-t állapítottak meg. A receptet kidobtam, és elkezdtem dolgozni Magamon.

Tudtam, hogy a testem igazából rendben van, és kíváncsi voltam, hogy mit rejt ez a tünet.

Akkor már ismertem Byron Katie Munka módszerét is, és bele voltam szerelmesedve, így azzal dolgoztam.

2 hét múlva a kontrollon az orvos meglepődött , hogy még sincs HPV-m, és azt mondta, hogy akkor talán Candidás vagyok. Na, megköszöntem, és mosolyogva távoztam.

Addigra elkezdett egy csomó szemölcs megjelenni a nemi szervem környékén. Egyrészt a frászt hozta rám, szégyelltem, másrészt kíváncsi voltam, hogy mi minden rejlik ezekben a tünetként álcázott ajándékokban.

A Munkával tematikusan végig mentem a párkapcsolati, férfiakhoz, szexhez, gyermekvállaláshoz fűződő történeteimre, majd elkezdtem dolgozni a szégyennel és a dühömmel, haragommal.

Kb. 9 hónapig tartott mindez, pont mint egy várandósság.
Az is volt, és én megszültem csodás, tiszta NŐI Önmagamat.

Aki tisztán kommunikál, tud nemet mondani, ismeri és szereti a testét.

Érdekes, hogy csak a legvégén jutott eszembe megítélni magát a szemölcsöt.
Csak egy egyszerű mondattal dolgoztam: Nem kellene szemölcsömnek lennie.

A végére végtelenül hálás voltam a sok-sok szemölcsnek, ami akkorra már beborította az egész külső nemi szervemet és környékét.

Oda jutottam, hogy akár az egész életemet is leélném így, mert ha az enyém pont ilyen, akkor így szeretem.

Sokat beszélgettem, szeretgettem a puncimat.

2 hét múlva teljesen eltűnt róla minden, és azóta is szebb, mint valaha.

Ennek a képnek külön története van:

Egy játszótéren megtaláltam a tünetem kivetülését, ezt a  fát. Pont úgy nézett ki, ahogy én néztem ki a bugyi alatt.

 És tetszett, gyönyörű ez a fa. Meg is lett örökítve a párom által ez a két kis göcsörtös szépség, a fa és Én. 

A páromnak ezúttal is millió hála és köszönet az elfogadásáért, türelméért és szeretetéért. 

Azóta volt többnapos alig látok a fájdalomtól migrénem, ízületi problémám, láz, nátha, fogfájás, és egyszer sem jutott eszembe gyógyszert bevenni.(pedig volt bőven, aki ajánlotta)

Időközben elsajátítottam Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait, ami még inkább segítette az Önmegismerő, majd Öngyógyító folyamataimat.

Szenzációs módszer, amely teljesen lebontja a koncepciókat, címkéket, és engedi hogy végre csupán az energiával, a testemmel, a  testemBEN legyek.
 Gyönyörű látni, hogy miből áll össze a fejfájás, a láz, vagy éppen a betegség, halál: szavakból, képekből, és érzetekből, energiából.

Nemrég 3 hétig fájt a hátam,  tejesen beállt, azt hittem elaludtam. A nyakamat, gerincemet alig tudtam mozgatni bizonyos test helyzetekben.

A Tér-Játékon választ kaptam: a jelen és jövő hezitálásom, egy helyben topogásomat jelezte, a félelmeimet. Mintha a jövő ki akarná húzni a gerincemet, mert én annyira ragaszkodom a jelenhez, a nem változáshoz.

 Majd egy fürdés során elkezdtem kommunikálni az adott testrésszel, mert úgy éreztem ki akar onnan bújni valami.

Egy régi "kód", szimbólum aktiválódott, melynek utat adtam.

Ennek a folyamatnak a része ez a bejegyzés is, amely azért fontos, hogy merjem vállalni Magam, azt aki vagyok, azokkal a történetekkel, megélésekkel, és véleménnyel, aki vagyok.

Nem akarom, hogy más is ezt csinálja, mint én.

Már csak azért sem, mert egy igen kemény tapasztalatom van ezzel kapcsolatban,.
 A páromnak majdnem az életébe került, hogy elkezdte követni a hozzáállásomat.

 Fontos! Vannak emberek, helyzetek, amikor szükséges lehet a gyógyszer, a műtét.

És aki közben nem dolgozik Önmagán, nem hajlandó bemenni a legmélyebben Önmagába, nem hajlandó leszállni saját poklába, hogy felhozza az élet kincseit, az még szedje, ami fontos.

Ez egy folyamat, egy hosszú folyamat lehet, és mindenki élje azt, ami neki élhető.

A (gyógyszeres) kezelések mellett, azonban fel tudom ajánlani segítségemet, hogy az Öngyógyító folyamatok is beinduljanak.

Kommunikáció-test-szex

A hozzám fordulók többsége pár-kapcsolati problémákkal küzd.

A technikai eszközök bőségesen a rendelkezésünkre állnak, számos oldalon tudunk kapcsolódni, keresni.

Én magam szeretem ezeket az eszközöket használni, és azt gondolom, hogy ezek mellett ugyanolyan fontos az emberi kapcsolatokat ápolni személyesen is.

A személyes kapcsolódásunk alapja a beszélgetés, a kommunikáció.

Ahhoz, hogy ez a kapcsolódás tiszta legyen, először magunkhoz érdemes kapcsolódnunk. :

1.
Először magamtól érdemes megkérdeznem, hogy mi van éppen bennem?

Mire, kire vágyok?

Mi hiányzik az életemből? Mit szeretnék csinálni, tenni érte?
Hogyan tudom megadni azt magamnak?

Mi zajlik éppen bennem? Hogyan érzem magam? Érzem-e magam egyáltalán?

Ez egy nagyszerű önfelfedező rész!  Csupán ennyivel is könnyebbedhet a kapcsolat, hiszen egy önmagával tisztában lévő ember kapcsolódik.

2.

Aztán érdemes megnéznem, hogy tudom-e és hajlandó vagyok- e mindezeket elmondani?

Tudok -e őszintén kommunikálni?

Hogy mit szeretnék, mi a fontos számomra egy kapcsolódásban?

Hol tartok éppen? 

Félek őszinte lenni, mert megsértődik a másik, és inkább szerepeket játszok, csak hogy megfeleljek?

Vagy tudom képviselni saját érdekeimet, véleményemet, és azért kíváncsi vagyok a másikéra is?

Ez a rész szokott félelmetesebb lenni: félünk, hogy nem fognak elfogadni, szeretni, ha olyanok vagyunk, amilyenek, minden szépítés nélkül.

Pedig hosszútávon megtérülő befektetés az őszinteség. Te is egy emberrel szeretnél kapcsolódni, nem egy bábuval, vagy szereppel, ugye?
Akkor kezd Magaddal a csupaszodást, az őszinteséget.

3.
 Hajlandó vagyok-e meghallgatni a másikat az emlékeim, sérelmeim, sértődöttségem nélkül?

Anélkül, hogy közbe vágnék, jobban tudnám?

Bevallom ez a  rész, még nekem sem sikerül hozzám közel állókkal, a szerelmemmel mindig, de gyakorlom.
 Mély önismereti munka szükséges ahhoz, ahogy "szemüvegeinket" levéve igazán lássuk, halljuk, érezzük a  másikat.
 Igazán csodás, amikor a történeteink nélkül kapcsolódunk a másikhoz.

4.

Hajlandó vagyok-e akkor is kapcsolódni, ha másképpen gondolkodunk, érzünk?

Na ilyenkor ugrik az a majom a  vízbe. :)))

Itt kiderül, hogy egy ideába, elképzelésbe kapaszkodtam-e  idáig, vagy hajlandó vagyok ahhoz az emberhez kapcsolódni, aki ott van mellettem, velem.

A saját bőrömön tapasztalva a  szexualitásban világlik ki ez a témakör a legjobban.

 Amit a hozzám fordulók csak még inkább megerősítenek.

Több olyan emberrel dolgoztam, akik 10-20-30 éves kapcsolat, házasság közben, után jöttek rá, hogy mennyire nem élik azt, akik.

Rengeteg tévhit, hiedelem tapad ehhez a  témához.

Ugyanígy érdemes végig menni a pontokon.

Először tudd meg, hogy mi lakozik benned, fedezd fel azt a csodás szexuálisan áramló lényt, aki Te vagy.

A szex, főleg nekünk nőknek nemcsak a behatolástól kezdődik, hanem sokkal előrébb.

A szemek csillogása, a lélegzet, a beszélgetések intimitása, az érintések, kedves gesztusok, és a mosoly éppúgy fontos mindannyiunknak, mint maga a szex, sőt.

Évekig élnek úgy emberek egymás mellett, hogy nem beszélnek a  szexről.

Arról, amire nekik lenne szükségük.

Tudom, mert én is ilyen voltam.

Minden ember tele van vágyakkal, ábrándokkal, késztetésekkel, érdeklődéssel.

Csak valamiért mi emberek úgy lettünk kalibrálva, hogy vagy szégyenként élünk meg minden ezzel kapcsolatos témát, vagy hajlamosak vagyunk túlzásba vinni a gyakorlását fizikai szinten.

Én is megéltem mindkét pólust, azóta szeretem, és tanulom Magamat, a testemet, a vágyaimat, és a csendemet is.

Sosincs vége, mindig megajándékoz ez a  téma, és főleg a testem újabb felismerésekkel...

Kedvesek kezdjétek el megismerni Magatokat, szexuálisan is!

 

A testnél nagyobb ajándék nincs a földön, és mi sokszor utolsó helyre rakjuk.

Tudom, hogy nem könnyű, én is sok éve tanulom, ezért is van bőven tapasztalatom.

Szívesen segítek Neked felfedezni, megélni a NŐT, vagy  FÉRFIT.

Az alábbi témákban is tudok segíteni:

-Tiszta kommunikáció, nemet mondás művészete, őszinte kérés, hallgatni szeretettel,

- Félelemek, megfelelési kényszerek, szégyen feloldása,
- Testi problémák (meddőség, merevedési zavarok, miómák, hólyag hurut, stb) lelki hátterének felkutatása (Nem könyvből, hanem ami benned van), és feloldása.

Ugyanis, amíg lelki - szellemi szintem nem oldottál meg valamit, addig  fizikai szinten is nehezebb a gyógyulás, illetve újból kialakulhat.

Fontosnak tartom, hogy testi-lelki-szellemi szinten is gyógyuljunk, gyógyítsuk magunkat.

Várlak szeretettel:

Egyéni konzultáció

Csoportos foglalkozások

Györgyi álma

Körülbelül 2 éve egy ÖnMunka mélyítő csoportot tartottam, ahol az egyik részt vevő Györgyi volt.
Már akkor is megfogott természetes bája, és az energia, ami belőle áradt.
Azt láttam, hogy habár önismeretben nagyon is elől jár, és bölcs, mégis nyitottsággal, és odaadással vett részt a gyakorlatokban. 

Egyszer megemlítette, hogy szeretne majd egy saját központot létrehozni, ahol Ő, és azok az emberek, akikkel szívesen dolgozna, egy a hivatásuk, álmuk közösen segíthetnék az embereket tudatosságukban, önismeretükben, gyógyulásukban.

Megkérdezte, ha lesz ez a központ, mennék-e oda csoportokat, előadásokat tartani.
Én örömmel igent mondtam.
Akkor még nem tudtam, hogy Györgyi álma, az én álmom is.

Aztán talán egy év sem telt el, és jelentkezett, hogy kész a központ, a honlap, az ötletek, és megyek-e?

Azóta volt több nyílt napunk, előadások, konzultációk, és mindegyiket nagyon élveztem.

Györgyi az az ember, aki mer élni, megy az álmai után, és megvalósítja azokat.
 Példa értékű mindenki számára.

Számomra volt több hullám, amikor  megfordult a fejemben, hogy feladom, vagy változtatok...

Györgyi biztos hittel, és azzal a csoda energiával amivel rendelkezik, mindig támogatott, segített, biztatott.

Most hétvégén pedig megkoronázódott számomra ez a kapcsolat a Játék-Térben.

Egy remek csapat gyűlt össze, akikkel együtt gyógyulhattunk, sírhattunk és nevethettünk.

Nagyon hálás vagyok.

Fontos a világban, hogy legyenek olyan helyek, mint a Brigit Ezoterikus Központ; ahol lecsupaszodhatunk, gyógyulhatunk, és terheinket lerakva, feltöltődve tovább léphetünk, élhetünk boldogan.

Mindenkit várunk szeretettel:

Brigit a facebookon

A fél-elme próbája

Hiszem, hogy az élet nagy játék, vagy olyan, mint egy mese, vagy forgatókönyv.
 Mi pedig mindannyian a saját mesénk főszereplői vagyunk.

Ahogyan a mesékben, úgy mi is az életben különböző élethelyzetekkel és emberekkel találkozunk.

Próbákon megyünk keresztül, és minden sárkánnyal, boszorkával, óriással való találkozás csak Magunkhoz visz közelebb; erősebbé, boldogabbá tesz.

A mesékben általában le kell győzni ezeket az ellenségeket. Ehhez szoktunk hozzá, szinte az anyatejjel szívtuk Magunkba, hogy odakint létezik az ellenség, és le kell győzni, ha túl akarjuk élni.

 Nem csoda hát, hogy mivel ez van a kollektív tudattalanunkban, felnőttként is így reagálunk, a kínaiakra, cigányokra, feketékre, vagy éppen most a migránsokra.

Figyelem a körülöttem lévők reakcióit, és figyelem Magamat.

Sokan írtak már arról, hogy a migránsoknak segítsünk, és arról is, hogy veszélyesek.

Én most rólunk, magyar emberekről szeretnék írni.

Vagyis inkább csak simán az emberről.

Olyan szép a nyelvünk, hisz mutatja, csak egy fél - elme vagyunk, ha félünk, nem vagyunk egészek.

 Nem ép, egész  az elménk, hanem összezavarodott fél.

 Egy egész-séges ember bizonyos, hogy soha, de soha nem bántana, nem üldözne, és nem ítélne el egy másik embert.

Tehát én most arra buzdítok mindenkit, hogy (ha fontos számára az épelméjűség, a béke, és a szeretet), akkor legyen nagyon, nagyon elfogadó azokkal az emberekkel IS, akik gyűlölködnek, uszítanak, verekednek, agresszívak, rúgnak...stb

Régi gondolatom, hogy a hagyományos meséket megírom Ildis verzióban.

 Ahol is a sárkány fejek levágása helyett, vagy a boszorka égetés helyett a főhős elkezd kíváncsi lenni ezekre a fura, félelmetes, - számára IDEGEN lényekre.
És akár csak a Kisherceg a rókát, úgy ő is a ellenségnek hitt lényeket megszelídíti, majd barátja lesz.

Nem könnyű játék, nem könnyű küldetés, de nagyon szép pillanatokat adhat.

... anno a 90-es években még "divatosak voltak" a skinhead csoportosulások, randalírozások.
Időnként én is beléjük futottam a metrón tiniként... nem mondom, hogy először nem féltem, főleg félig cigány származásom miatt...

Aztán valahogyan elkezdtem túl látni az acélbetétes cipős, Bomberes, kopasz fiúk őrjöngésén.
Csupa szeretetre éhes fiatalt láttam, akik kerestek valamit (valahova tartozást, elfogadást), és lázadtak valami ellen ( a szülők nem foglalkoznak velük, nem érzik fontosnak magukat, nem találják a helyüket a világban).
Rájuk nézni akkor ugyan nem nagyon mertem, de csukott szemmel képzeletben mindegyiknek szeretet küldtem, és megöleltem...
Soha, semmilyen atrocitás nem ért, soha nem bántottak...

 

Most pedig igyekszem minden olyan ismerősömet a szív szemével figyelni, aki utálja a migránsokat.

Hogy miért??? Mert ő is ember.
 

Hiszem, hogy egyek vagyunk, és nincsenek különbségek. Hogy csakis, és csakis Magaddal találkozhatsz. Nincs másik ember, csak Te vagy.
 

Miért gyűlölködik? Vagy agresszív valaki? Mert fél. Tele van hiedelmekkel, amelyek legtöbbje nem is valós tény, hanem csak mások által hallott, látott, esetleg ferdített történet.

De attól még fél, azt hiszi nincs biztonságban.

 

Mint az a kutya, aki gyerekkoromban megharapott.

 Éppen csak ugróiskoláztam a közelében, nem akartam tőle semmit. Neki kicsinyei voltak a házában, és én közelítettem, betolakodó idegen voltam az ő hazájába-házában, hát megharapott.
 

Nem tehetett róla. Ilyenek vagyunk mi is. Ha félünk harapunk, hol szóval, hol tettel.
 

Ezért nagyon finoman, kedvesen közelítsünk minden gyűlölködőhöz is, szeretettel. Kérdésekkel.

Lehet, hogy csak elég megkérdezni tőle, mondd mitől félsz? Segíthetek?

Változol

A változás hajóján utazol.
Te magad sem tudod, hogy hová visz, de felszálltál  rá, nincs visszaút.
Imbolyogsz, félsz, izgulsz és kíváncsi vagy.
Kincset keresel, és tudod, hogy meg fogod találni.

 

Némelyik kikötőben ismeretlenekben ismerős arcokat látsz.

Egészen mélyről, a hasad aljából jön fel egy érzés, ami lassan a  torkodat szorítja, egyedül érzed magad.
Magányodat az őszi esőcseppek fagyasszák arcodra.
A megérkeztem nyugalmát hol ében fekete, hol acél kék szemekben keresed.
Tudod, bármelyik felé léphetnél, mégsem teszed.

A ritmus miatt.
A ritmus miatt, ami belőled árad, és felolvasztja a  magány fagyát.
Már mosolyogsz, melegség jár át, átölelnéd az egész világot.
Pedig csak a  villamos fogódzkodóját szorítod...
 Pár pillanat alatt egy örökkévalóságot utaztál, és energián hullámozva sétálsz be a munkahelyedre.

Esendő Istenek

 

 

Többször előfordult Velem, hogy egy-egy ember, tanító-segítő, akit egykor oly nagyra becsültem, egy idő után elkezd taszítani, és eltávolodok tőle, vagy meg is szakítom vele a kapcsolatot.

 

A forgatókönyv mindig hasonló szokott lenni:

Megismerem, vonz, valami pluszt látok-érzek benne, egy hullámhosszon vagyunk, és kicsit olyan titkos szövetség a miénk.

Én felnézek rá, szeretnék, és tudok tőle tanulni, ő pedig lát bennem valamit, és támogat, teret ad arra, hogy kibontakozzam.

 

Egyre közelebb érezzük magunkat egymáshoz, barátok leszünk.

 

Aztán elkezdem őt látni a gyengeségeivel, hibáival együtt.

 

Minél jobban megismerem, annál inkább bosszant, hogy vannak nehézségei az életben.

 

Sőt észreveszem vannak dolgok, amiben én járok előtte.

Ezzel el is kezdődik bennem a távolodás; csalódottságot érzek.

Akire egykor Istenként tekintettem,  leesik számomra az Olümposzról.

 

Mert, hogy nemrég láttam rá, hogy erről szól az egész.

 

Vajon kire tekintünk első alkalommal Istenként?

 

Naná, hogy a szüleinkre, a mindenhatókra.

 

Aki tanít, tud, megvéd, szeret, és teret ad.

 

Aztán felnövünk, és látjuk, hogy nem mindenhatóak.

 

Gyengék, tele problémával, függőségekkel, butaságokkal.

Túlnőjjük őket, és nemcsak magasságban.

 

Látod a botladozásukat, és nem érted, hogyan tudna Neked ő tanácsot adni, tanítani bármit is egy idő után. Elveszettnek érzed Magad.

 

Nekem pontosan ezt az esendőséget mutatták meg különböző tanítók, amit a szüleimnél érzékeltem.

 

Nem vagyok nagy guru imádó, vagy rajongó, követő típus.

Viszont mindig is kerestem a  tőlem többet (titok) tudók társaságát.

 

És újból és újból csalódnom kellett: embereket találtam. Esendőeket.

 

Nekem is sok időre volt szükségem, hogy el tudjam fogadni, hogy a szüleim nem Istenek, hanem hús-vér emberek, akiknek nagyon hálás vagyok.

És köszönöm minden tanítónak is, hogy megmutatták az esendőségüket.

 

Hiszen pont ebből tanulhatunk a legtöbbet.

Emberségből.

Nem tökéletes, különleges képességű Istenekre van szüksége a világnak, hanem gyengeségeit felvállaló emberekre.

Hiszen ezek az emberek mind ismerik, tudják a titkot, a legnagyobbat, hogy amivel igazán lehet gyógyítani és segíteni, az az elfogadás és a szeretet.

 

 

Öleld hát Magadhoz saját és szeretteid esendőségét, hiszen a legnagyobb kinccsel rendelkezel.

Nem kell már keresned, mindig is ott volt veled.

Mersz-e a gyenge, botladozó, butus Önmagad, szüleid, tanítóid barátja lenni?









 

Játék a Térben - Térjáték

Szeretek játszani, az elme sokkal nyitottabb, felszabadultabb egy játék során.

Ezért is szeretem a  tréningjeimen alkalmazni ezt a módszert.

Ahol is a Térben meg tud mutatkozni - mások által eljátszva, megszemélyesítve az adott probléma.

Mikor javaslom:

- Olyan esetekben, amikor képtelen az ember ránézni az adott problémára, mert annyira bele van temetve, hogy sehogy sem lát ki belőle.

- Amikor szeretne szó szerint kívülről ránézni, hogy mi okozza az elakadást, és hol lehet a megoldás.

- Amikor szinte egyáltalán nem kell a problémáról beszélni, embereket megnevezni, mégis megláthatja az emberi működéseket, kapcsolatokat, a dinamikát.

- Amikor nincsenek válaszok a miértekre.

- Kapcsolati, szexuális, testi gondok kezelésére.

A Térjáték 3-6 fős csoportokban, sokféle módon élődhet meg.
 Lehet hangtalan és hangos, mozdulatlan és mozgásos, szavakkal kifejezett, és érintéses játék is. Ezt mindig az adott csoport hozza ki a Térből.


Egy alkalom során, mindenkire ránézünk, mindenki Terét bejátsszuk egyesével.

Sosem véletlen, hogy éppen kik lesznek egy csoportban, hiszen mindig egymást is megajándékozzuk ezekkel a közös Térjátékokkal.

A Térjáték részvételi díja: 6000 ft/fő

Helyszín: 

Brigit Ezoterikus Központ

2200, Monor, Ady Endre utca 28.

 
Időpontok, melyekre jelentkezni lehet:

2015.10.04. vasárnap 10:00
2015.10.17. szombat 10:00
(A csoport létszámától függ, hogy mennyi ideig tart, minimum 2, maximum 5 óra tartamú)

Jelentkezés : 
Maximum az időpont előtt 2 nappal:
Bogdán Ildikónál- ildiidill@gmail.com