Munka folyamatok, és hiedelmek.

Ahogy elkezdi az ember megvizsgálni a gondolatait, és hiedelmeit, több cikluson, jelenségen is áteshet. 

Ezeket gyűjtöttem most egy kis csokorba segítségül, hogy tudd, ez teljesen természetes, ugyancsak nem személyes, hanem univerzális.

A saját megéléseimet írom le, bizonyos részeken találhatsz azonosságot a saját folyamataiddal, és lesz, ami téged nem érint.



1. Mi is ez az Munka? Csak Négy kérdést kell feltennem, és minden bajom elmúlik? Ez nem lehetséges, ahhoz ez túl egyszerű.


2. Úristen, annyi félelmem, bajom van, hogy ennek már sosem lesz vége!!!! Ahogy befejezek egy Munkát, máris jön egy vagy több hiedelem. Ez vége láthatatlan. Akarom én ezt???? 

3. Nekem nincs is semmi bajom, elég volt ez az 1-5-10 alkalom, teljesen jól vagyok. Nem kell többet Munkáznom.

4. De jó, hogy van ez a módszer, mennyivel hamarabb átment rajtam ez a dolog, amit régebben nyüszítve, sírva, szenvedve éltem meg.

5. Ezt mindenkinek ismerni kell!!!! Úgy érzem megfejtettem az egész Univerzum titkát. Bőszen válaszolgatom az embereknek, hogy Igaz ez??? Kicsit furán néznek rám.

6. Ja, hogy minden rólam szól, basszus...hogy tudtam így elcseszni az életemet????
Szégyenlem magam, valamit nagyon elrontottam...képes leszek helyrehozni? 

7. Jaj, most esett le, hogy a gondolat-aim nem én vagyok!!!!
Szuper, csak figyelek, és vizsgálódom....

8. Semmi, semmi ,és semmi....semmit nem értek, semmi nem én vagyok, akkor ki vagyok??? Teljesen kivagyok!!!!
Ez az üresség, ez is megijeszt, mi ez egyáltalán??? Úgy érzem megsemmisülök, legszívesebben meghalnék...

9. Minden és semmi egy, MIND-EGY !!! Csak szeretet van, és hála, és könnyek... aztán már az sem.

10. A Munka, már nem MUNKA többé, hanem MÓKA . Milyen finoman, játékosan is lehet ezt csinálni, vagyis, hmmm ez csinálódik magától. 


Szívesen veszem, ha kiegészíted a sajátjaiddal!



" A Négy kérdés megválaszolása kiugraszthatja az identitásodat önmagából. Ez pedig nagyon ijesztő lehet, mivel ott maradsz szabadon...és hogyan is nézne ki ez a szabadság ? " 
(Byron Katie)

Világok vége

 „Az egyetlen dolog, ami valaha élt, az egy hitrendszer. Az egyetlen dolog, ami valaha meg fog halni, az egy hitrendszer.” ( Byron Katie )

Világ vége - Megérintett ez a téma, de nem egészen úgy, hogy konzerveket és vizet palackozva valami földalatti bunkerbe bújjak.

Mennyire félelmetes a vég, a halál?

Nem halunk-e meg minden nap, sőt minden pillanatban?

Félünk olyantól, amit folyamatosan élünk.
Igen, én úgy érzem élem a halált...napról napra, pillanatról pillanatra...

Talán te nem?

Olyan sok világomnak lett vége.

Ha csak azt nézzük, hogy az életkorok által különböző világok dőlnek meg, múlnak el.:
Csecsemőkor, gyermekkor, aztán serdülünk, felnövünk.
Ovisak, sulisak vagyunk, majd pályakezdők, munka nélküliek,  alkalmazottak, vezetők, vállalkozók.
Vagyunk egyedülállók-szinglik, párban élők, házasok, és elváltak, özvegyek.

pl. Ahogy iskolás lettem, soha többé nem tudtam ovis lenni, meghalt az a világ.

Így van ez mindennel.
Az egy pillanattal előtti Ildi meghalt, és újjászületett a jelennek, a valóságnak.
Folyamatosan elmúlunk...és születünk.

Vége van annak a világomnak, amikor még nem éreztem magam  (jól) a testemben.
Amikor másokat okoltam a problémáimért, egyáltalán voltak problémáim.
Amikor azt hittem nem vagyok elég /jó, szép, vékony, okos, sikeres, stb.../
Amikor még elhittem valami baj van velem.


Reggel felkelek és édes szuszogást hallok, egy férfi alszik mellettem.
Ránézek, mintha most látnám először, micsoda szép teremtése a létnek.
Egy csendes dallam szólít ébredésre a telefonomból.
Kedvesem a köntöst bekészítette az ágy végébe, hogy reggel ne fázzak, és kávét is főzött, hogy nekem ne kelljen , hálás vagyok.
Kortyolom az édes-illatos kávét, és élvezem.
Készülődök, bele nézek a tükörbe, és egy kócos manó néz vissza rám, kacsintok neki, és mosolyog.

Felveszem az új mókás sapkámat, és örömmel megyek dolgozni.
A kedvenc pékségembe mindig mosolygós, bájos arcú nő fogad.
Beszélgetünk kicsit, megdicsér.
Elmondja, hogy a férjével múltkor beszélték, hogy habár egyáltalán nem vagyok vékony, mégis bombanőnek tartanak.
Jólesően megköszönöm, és örülök, hogy meglátta bennem magát.

Elmegyek a bankba, ahol már előre köszönnek, és tudják mit szeretnék.
Érdeklődnek a kolléganőmről, mert régen látták, hogy jól van-e.
Örömmel mondom, hogy teljesen jól van, csak most én jöttem a pénzt feladni.
Milyen kedves emberek.

Bejövök dolgozni, sok szép dolog vesz körül, kellemes a környezet.
Emberek jönnek, beszélgetünk.
Vásárolnak, rendelnek tőlem, vagy nem.

Felhív a húgom, és édesen csacsog a hétvégéjét mesélve.
Újra öröm jár át.

Üzen a barátnőm, és salsázni hív, milyen jó ötlet.

Gondoskodnak rólam, az élet, és minden szereplője.
Minden , minden értem van.

Hiszem , és élem, és vége , minden pillanatban vége egy világnak, csakhogy megszülessen az újabb csoda, egy újabb világ.
Már alig várom!!!!

 „Boldog Új Pillanatot! Hisz semmi más nem lehetséges az olyan szem számára, mely valóban lát.”

ÖnMunka - Blog született

Kedvesek!

Fogadjátok szeretettel a blogomat!

Az írások nagyrészt a Facebook-on lévő ÖnMunkás csoporton belüli  megosztásaim.
Illetve saját ÖnMunkáimat, gondolataimat, történeteimet teszem fel.
Év elejétől vannak bejegyzések, magamnak is jó újra elolvasnom, hogy mikor, hogyan, miben voltam benne.
Örülök, ha olvasod, és Neked is segít, hisz láthatod nincs egyéni, saját történet, minden univerzális.

Kíváncsi ember voltam mindig, érdeklődő az ember, a lélek , az élet iránt.
Sok mindent megtapasztaltam...

2005-től egyre többet foglalkoztam magammal, szeretettem volna megismerni, ki vagyok.
Reiki, NLP, kineziológia, tarot elemzés, asztrológia, antropológia,  spirituális pszichológia, önismereti személyiségfejlesztés, rajzelemzés  -ezekbe mind kisebb vagy nagyobb mértékben belevetettem magam, tanulgattam, gyakoroltam, segítettem másoknak és magamnak.

Mindig valami kevésbé misztikus, annál inkább egyszerű, hétköznapokban is hasznosítható dolgot, módszert kerestem, amit használhatok, és idővel át is adhatok másoknak.
Aztán  2010-ben talált rám az ÖnMunka,  Kircsi Kata ajánlásával, és segítségével.

Bevallom,  annyira egyszerű volt, hogy először nem is tudtam befogadni, mert spiritualitáshoz szokott elmém nem találta a magasztosat benne.

Kata facilitált engem,  és én is dolgoztam magamon.
Kezdtem eljárni a Tematikus Tréningekre is.

Oravecz Andreától, az ÖnMunka magyarországi képviselőjétől rengeteget kaptam és kapok, mind a mai napig.

Az információkon, módszertanon  kívül az a türelem, szeretet , és őszinteség fogott meg igazán, amit azóta is tapasztalok minden tanfolyamon általa.
Itt végre nem kellett másnak lennem, szerepeket játszanom, itt lehetek olyan, amilyen.

2011-ben új párkapcsolatom lett és megsűrűsödött az ÖnMunkáim száma, hiszen kiben láthatnám legjobban magamat, ha nem a páromban???

Nos, igen... kaptam a tükröt rendesen.

Ha gondom akadt vele, vagy valami nem tetszett, átmentem a másik szobába papírral, tollal a kezemben.
Jól megítéltem, és jöhetett a 4 kérdés és megfordítások.
Aztán mindig nagy mosollyal  tértem vissza.

Egy többedik alkalom után  megkérte, hogy mutassam már meg, hogy mi az az ÖnMunka, és mit csinálok én ilyenkor.

Egyszer mutattam meg, és olyan hatással volt rá, hogy pillogtam...

Múltak a napok, ő dolgozott magán, én meg csak figyeltem, ki ez a férfi itt???   :)

Ezen felbuzdulva, elkezdtem  én is belehúzni.
Nagyon inspirált engem, mert annyira észlelhető volt a változás.
Ez az év erről szólt, megvizsgáltam minden felmerülő kételyemet, hiedelmemet.

Mikor éppen mi jött fel, és volt hogy tematikusan ( pénz, test, szex, szégyen, harag, rossznak hitt tulajdonságok, szülők, stb.)

Jelenleg egy ÖnMunka -Radikális Önvizsgálatokat tartalmazó módszerek facilitátor képzésén veszek részt.
A facilitálás segítést, támogatást jelent.
Nem tudást, tanácsokat adok, mert minden válasz benned van.
Én megkönnyítem a dolgod, segíthetek Neked, hogy felismerd a saját  válaszaidat.
Alapvetően az ÖnMunka Byron Katie The Work és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok módszerével dolgozik.
Ezekkel a módszerekkel ráláthatsz az önmagaddal és másokkal kapcsolatos hiedelmeidre, félelmeidre.
Felismerheted, hogy miért látod úgy a világot, ahogy. És megkérdőjelezheted, feldolgozhatod mindezt.

Az ÖnMunka hatására egy könnyebb, nyugodtabb, örömtelibb életet élhetsz.

A Radikális Önvizsgálatokat Te is könnyen megtanulhatod, és utána egyedül, a hétköznapokban is alkalmazhatod, amikor gondolati és érzelmi feszültség ér.

Bővebben itt olvashatsz Byron Katie Munka-módszeréről  és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatairól :
http://onmunka.blogspot.hu/

Amennyiben úgy érzed, kíváncsi vagy, és szeretnél Magaddal foglalkozni általam, keress meg.

 Bogdán Ildikó
 06-30-732-3832
 ildiidill@gmail.com 

Jóvátevő levél

A jóvátevő levél az ÖnMunka része.

Amikor megítéltél valakit, akivel éppen bajod van. (Az erre a célra szolgáló ítélkező lapon.)
Utána a 4 kérdéssel  és megfordításokkal megvizsgálod.
Majd a Jóvátevő levél következik.:
Leírod, hogy mivel bántottad meg őt (3 dolog),  aztán 3 dolog, ahogyan szeretnéd helyrehozni, majd 3 dolog amiért hálás vagy az illetőnek.
Én háromnál kicsit több dolgot vettem észre, amiért hálás vagyok. :)
Érdemes felolvasni az illetőnek, nagyon szép tud lenni.
Az sem baj, ha nem adod oda, csak magadnak olvasod.


Drága Szerelmem!

Sajnálom, hogy megbántottalak, mert azt akartam, hogy másmilyen legyél. Hogy akaratos voltam Veled, és rád erőltettem a módszereimet.
Hogy olykor olyat kérek,vagy követelek Tőled, amire nem vagy képes, vagy nem szeretnéd.

Úgy szeretném jóvá tenni, hogy jobban figyelek Rád, hogy meghallgatlak.
Hogy próbálom észrevenni, amikor rád erőltetem az akaratomat.
Hogy nem mondom, hogy mit és hogyan csinálj, hanem engedem, hogy tegyél, ahogy szeretnéd.

Hálás vagyok, mert felismerhettem, hogy még mindig mennyire félek beleengedni magam a kapcsolatunkba, hogy mennyire függök attól, hogy Te hányszor mondod azt, hogy szeretlek, és hogy mennyire szükségem van rád, és ezekre.
Hogy felismertem, hogy mennyire szeretlek, és mennyire félek attól, hogy ennek vége lesz, vagy elhagysz, és ezért inkább én akartalak elhagyni.
Hálás vagyok, hogy felismertem, hogy még mindig mennyire függök a tökéletes párkapcsolatról hitt képemnek, és ahhoz mérem magunkat.
Hálás vagyok, hogy felismertem,hogy mennyi mindent várok Tőled (pl ölelés,kapcsolódás,szeretet),amit  igazából magamtól várok, és Én nem adok meg Magamnak.
Hogy felismertem, hogy félek annyira szeretni, ami Bennem van, és inkább nem mutatom ki, mégpedig azért, mert azt hiszem, hogy Én jobban szeretlek, mint Te engem.
Hogy felismertem, hogy félek adni, és kérni, hogy nem merem kifejezni a szükségleteimet.
Hogy észreveszem, hogy van egy elégedetlen énem, aki el akar vinni a jelentől, és mindattól a széptől, amiben most részem van Veled.
Hogy felismertem, hogy félelmetesnek tartom, hogy úgy jó a kapcsolatunk, ahogy van, hogy szeretsz, törődsz velem és hűséges vagy.
Hogy felismertem, hogy nem merem ezt elhinni, és inkább megakadályozom ezt, mert félek, hogy kiderül, hogy semmi sem igaz.

KÖSZÖNÖM mindezt Neked!

Szeretlek

Ötlet:
Felolvasni, mintha magadnak írtad volna,illetve mintha ő írta volna neked.

Na milyen? :)

Magamba engedett részeim.

Észrevettem, hogy ha a nem megszokott útvonalakon haladok, valami érdekes, szép dolog bontakozhat ki.
Munkába menet metróval a Gyöngyösinél szállok le, de most máshová kellett mennem előtte, így az Árpád hídnál kellett volna.
Ültem a metrón, és olvastam. Egyszer csak felálltam és leszálltam egyel előtte. Nem értettem, hogy ezt miért csinálom.
 Állok a peronon, még visszaugorhatnék , de érzem maradnom  "kell".
Hmm, gondoltam, ennek biztos valami oka van, valamiért itt kell lennem... elkezdtem figyelni
(az elmémnek rögtön kellett a magyarázat).
Gyerekek mindenhol, kis srácok, lökdösődés.
Aztán láttam, ahogy egy lány lekísér egy vak nőt a lépcsőn, majd visszamegy.
Ott állt, és várta a metrót, akárcsak én.
Akkor már sejtettem... Valamiért a vakokat, és mozgás sérülteket mindig másnak ítéltem meg, kicsit féltem is tőlük, nem mertem segíteni neki.
Nem miattuk, magam miatt. Féltem, hogy bénázok, vagy rosszat mondok, teszek.
Inkább mindig elkerültem ezeket az embereket, de titkon lelkiismeret furdalásom volt.
Jött a metró, és gondolkodás nélkül odaléptem, kértem karoljon belém, és ha szeretné segítek felszállni.
Belém karolt, ülőhely is lett volna, de csak 1 megállót ment, akárcsak én. Már mosolyogtam.
Mindketten villamossal mentünk, csak más irányba, elkísértem. Mondtam, hol kezdődik a lépcső, hol van vége, hol lépjen nagyot. És a villamosra is segítettem felszállni neki. Az egész magától történt.
Aztán ott álltam már egyedül, és eszembe jutott: Aha, akkor ezért történt az egész, hogy segítsek neki.
Rögtön meg is fordítottam: Szóval, hogy ő segítsen nekem!!!! és elkezdtek potyogni a könnyeim.
Szeretet járt át, hogy már nincs rajtam senki kívül álló, senki nem más, ő is én vagyok.
Magamon segítettem, elfogadnom, a másságaimat, azokat a részeimet, amiket nem normálisnak, nem elfogadottnak hihettem.
És a vakot, aki nem lát, és bizony van, hogy szüksége van valakire, a segítségre,és képes azt el is fogadni.
...

Ma reggel másik  buszmegállóban szálltam fel, egyet lesétáltam.
2 férfi egy idősebbet vezetett oda, és leültették őt. 2 teli szatyorját lábához rakták.
-Kicsit figyeljen jobban máskor, óvatosabban papa! -mondta az egyik.
-Köszönöm, köszönöm. Motyogta az öreg.
Milyen jó, vannak még jó emberek, sóhajtott.
Valószínű eleshetett, és segítettek neki.
Aztán a bácsi fogva a térdét elkezdett sírni.
Ott álltam mellette a könyvembe temetkezve, és figyeltem.
A történetem az volt, hogy mivel idős, már nem tud  úgy élni, ahogy szeretne, hogy már nem erős, és segítségre van szüksége.Átéreztem milyen lehet ez, milyen idősnek lenni.
Jött a busz. Felajánlottam, hogy segítek neki felvinni a szatyrokat.
-Nem szállok, fel köszönöm, válaszolt.
Szemben álltam vele, belenéztem a könnyes szemeibe, és csak mosolyogtam.
Megsimogattam a vállát.
-Vigyázzon magára, minden jót kívánok, szóltam, és elvesztem a szempárban, eggyé váltam vele.
És már szaladtam is fel a buszra. Ő nézett, és én is őt, amíg elindult a busz integettünk egymásnak, és nevettünk, vagyis, akkora már én is sírtam.
Nevetve sírtam.
Ismét beengedtem magamba egy énemet, a tehetetlen énemet, aki olykor ki van szolgáltatva másoknak.

Annyira szép volt az egész, és olyan hálás vagyok ezeknek az embereknek.

Anyu cimkék nélkül

Sziasztok! Jövök egy kis élménnyel:
Tegnap anyu  feldobta, hogy mennyire nem mennek neki a megfordítások, és , hogy egyedül nem annyira tud Önmunkázni, vagy inkább neki sem áll.
 (Nem végzett alaptanfolyamot, csak amit tőlem tud)
Mondtam, ha gondolja, most is Munkázhatunk egyet. Örült neki.
Végignyomtunk 2 ítélkezőlapot, és csak pislogott a megfordításoknál, olyan ügyesen jöttek neki.
Aztán elkezdtünk beszélgetni intimebb témákról.
Az Önmunka alatt kevésbé, de a beszélgetéseknél jobban felismertem, hogy egyfajta "fal" mögül beszélek vele.
A falra az volt írva, hogy ő az én anyám...
hűűű,érdekes volt ezt észrevennem, és megnéztem milyen fal nélkül kommunikálni vele.
Amúgy is jó kapcsolatunk volt, de most annyira más volt, sokkal felszabadultabb voltam, és ő is.
Már nem gondoltam azt, hogy ilyet azért teljes mélységeiben még sem oszt meg az ember az anyjával, és már az sem, hogy basszus nekem kéne tőle tanácsot kérnem, nem fordítva.
Nagyon klassz volt megélnem , hogy milyen amikor a címkékből épített fal lehullik, és csak vagyunk.

Ötlet:Érdemes megnézni mit hittünk el arról, hogy milyennek kellene lennie egy anya-gyerek kapcsolatnak.
Mi az ami szerintem belefér, és mi az ami nem?
És mind megkérdőjelezni.

 „Amit még nem ismertél fel önmagadban, azt nem tudod megváltoztatni. Amint ráébredsz arra, amire eddig csukva volt a szemed, a változás magától történik meg.”(B.K)

VAN-osabb az életem!

Az Önmunka (Byron Katie-The Work) magyarországi helytartójaként ismert és nagyon szeretett Oravecz Andi időnként felteszi a kérdést, hogy ki hogyan, mit lát máshogy, amióta az Önmunkával foglalkozik.
Nekem ebben okozott változást:

A  legnagyobb változás a Munka Óta a kapcsolataimban van.
Régebben rengeteg emberrel tartottam folyamatosan a  kapcsolatot, programból programba ugrottam.
Bárki bármikor hívhatott, és én a rendelkezésére álltam.
Ez talán azért volt, mert akkor tartottam magam valakinek, vagy fontosnak, ha segíthetek másoknak, tanácsokat osztogathatok. Mindig csinálnom kellett valamit, hogy érezhessem, hogy hasznos vagyok.
Most kevesebb ember vesz körül, fontos és szeretek egyedül lenni, magammal foglalkozni.
Tudok nemet mondani, méghozzá termesztessen, nem magyarázkodva.
A párkapcsolat volt mindig számomra a legnagyobb kihívás.
Elég jó vagyok-e? Elég nőies? Szexi? Ugyanakkor meg voltam róla győződve, hogy a férfiakban nem lehet megbízni, árgus szemmel figyeltem a következő "csapást" ami velem fog történni, mert, hogy én engem úgysem lehet szeretni...
Színházat játszottam, hogy megfeleljek, mosolyogtam sírás helyett, nyeltem a mérgeimet.
És tele voltam elvárással a párom és magam iránt is.

Folyamatosan munkáztam, és munkáztam.
Közben kezdtem magamnak megengedni az érzelmeimet, és ki is fejezni őket.
Nem tetszett valami? Elmondtam neki, és közben magamra is fordítottam, elmeséltem miket fedeztem fel magamban ő általa.
Aztán ő is kedvet kapott az Önmunkára.
Ezután szuperszonikus sebességgel haladtunk, haladunk együtt.
 Felolvasva egymásnak az Ítélkezőlapot egymásról, és jókat és rengeteget beszélgeti, most már mi sem természetesebb.
Ami a legnagyobb felismerésem, az az, hogy amitől a leginkább féltem, hogy na ez a téma nagyon durva, és tuti elhagy, vagy kiábrándul belőlem, na pont azok a beszélgetések mélyítik még inkább a kapcsolatunkat.

Társ függő voltam, most már tudom mit jelent az, amikor a párom a hab a tortán.

Persze most is akadnak zökkenők, és már alig várjuk. :))
Ha bármelyikünk "bekattan", a másik tudja, hogy épp elhitt valami, és hagyjuk a folyamataiban, vagy rámunkázunk.

Az a szuper, hogy valahogy ragadós ez az Önmunka, ugyanis anyu és húgi is lelkes híve lett.
A családban már szlogen az "Igaz ez? és a Ki lennél e nélkül a történet nélkül?"

A testemmel való kapcsolatom is folyamatosan tisztul, mindig a túlsúlyommal voltak problémáim.
Ebben az igazi áttörést a kövér énem megkeresése hozta, Ui-val. (Megtalálhatatlan Önvizsgálat)
Ez még egyenlőre egy csomó friss élményt hoz nekem, de annyit elmondhatok, hogy sokkal könnyebb vagyok,és jó a testemben lenni.

Nincs megvonás, koplalás, szigor, bűntudat.Csak hagyom őt,és együtt működünk.

Mindezek mellett a munkámban is változások következtek be, pedig erre nemigazán munkáztam. Előléptettek, fizetés emelést kaptam,és egy sokkal szebb ,kellemesebb helyen dolgozom.
Rengeteget tudnék még írni a változásaimról, mert annyi mindennel lett szebb, tisztább "Van"-osabb az életem.
Nekem az a történetem,hogy imádok élni, és szuper az Önmunka és az UI !
Valahogy az élet annyira elém rak mindent, és én csak hagyom, annyira élvezem.


Ja, és mindig szerettem volna szőke lenni, de nem mertem, mert azt hittem nekem az nem állhat jól, arról nem is beszélve milyen előítéleteim voltak a szőkékkel szemben.
Vagy mert a bennem lévő szőkét nem hagytam érvényesülni???
Na igen. Meg is kérdőjeleztem az összes hiedelmemet ezzel kapcsolatban, és szőke lettem, és imádom.