VAN-osabb az életem!

Az Önmunka (Byron Katie-The Work) magyarországi helytartójaként ismert és nagyon szeretett Oravecz Andi időnként felteszi a kérdést, hogy ki hogyan, mit lát máshogy, amióta az Önmunkával foglalkozik.
Nekem ebben okozott változást:

A  legnagyobb változás a Munka Óta a kapcsolataimban van.
Régebben rengeteg emberrel tartottam folyamatosan a  kapcsolatot, programból programba ugrottam.
Bárki bármikor hívhatott, és én a rendelkezésére álltam.
Ez talán azért volt, mert akkor tartottam magam valakinek, vagy fontosnak, ha segíthetek másoknak, tanácsokat osztogathatok. Mindig csinálnom kellett valamit, hogy érezhessem, hogy hasznos vagyok.
Most kevesebb ember vesz körül, fontos és szeretek egyedül lenni, magammal foglalkozni.
Tudok nemet mondani, méghozzá termesztessen, nem magyarázkodva.
A párkapcsolat volt mindig számomra a legnagyobb kihívás.
Elég jó vagyok-e? Elég nőies? Szexi? Ugyanakkor meg voltam róla győződve, hogy a férfiakban nem lehet megbízni, árgus szemmel figyeltem a következő "csapást" ami velem fog történni, mert, hogy én engem úgysem lehet szeretni...
Színházat játszottam, hogy megfeleljek, mosolyogtam sírás helyett, nyeltem a mérgeimet.
És tele voltam elvárással a párom és magam iránt is.

Folyamatosan munkáztam, és munkáztam.
Közben kezdtem magamnak megengedni az érzelmeimet, és ki is fejezni őket.
Nem tetszett valami? Elmondtam neki, és közben magamra is fordítottam, elmeséltem miket fedeztem fel magamban ő általa.
Aztán ő is kedvet kapott az Önmunkára.
Ezután szuperszonikus sebességgel haladtunk, haladunk együtt.
 Felolvasva egymásnak az Ítélkezőlapot egymásról, és jókat és rengeteget beszélgeti, most már mi sem természetesebb.
Ami a legnagyobb felismerésem, az az, hogy amitől a leginkább féltem, hogy na ez a téma nagyon durva, és tuti elhagy, vagy kiábrándul belőlem, na pont azok a beszélgetések mélyítik még inkább a kapcsolatunkat.

Társ függő voltam, most már tudom mit jelent az, amikor a párom a hab a tortán.

Persze most is akadnak zökkenők, és már alig várjuk. :))
Ha bármelyikünk "bekattan", a másik tudja, hogy épp elhitt valami, és hagyjuk a folyamataiban, vagy rámunkázunk.

Az a szuper, hogy valahogy ragadós ez az Önmunka, ugyanis anyu és húgi is lelkes híve lett.
A családban már szlogen az "Igaz ez? és a Ki lennél e nélkül a történet nélkül?"

A testemmel való kapcsolatom is folyamatosan tisztul, mindig a túlsúlyommal voltak problémáim.
Ebben az igazi áttörést a kövér énem megkeresése hozta, Ui-val. (Megtalálhatatlan Önvizsgálat)
Ez még egyenlőre egy csomó friss élményt hoz nekem, de annyit elmondhatok, hogy sokkal könnyebb vagyok,és jó a testemben lenni.

Nincs megvonás, koplalás, szigor, bűntudat.Csak hagyom őt,és együtt működünk.

Mindezek mellett a munkámban is változások következtek be, pedig erre nemigazán munkáztam. Előléptettek, fizetés emelést kaptam,és egy sokkal szebb ,kellemesebb helyen dolgozom.
Rengeteget tudnék még írni a változásaimról, mert annyi mindennel lett szebb, tisztább "Van"-osabb az életem.
Nekem az a történetem,hogy imádok élni, és szuper az Önmunka és az UI !
Valahogy az élet annyira elém rak mindent, és én csak hagyom, annyira élvezem.


Ja, és mindig szerettem volna szőke lenni, de nem mertem, mert azt hittem nekem az nem állhat jól, arról nem is beszélve milyen előítéleteim voltak a szőkékkel szemben.
Vagy mert a bennem lévő szőkét nem hagytam érvényesülni???
Na igen. Meg is kérdőjeleztem az összes hiedelmemet ezzel kapcsolatban, és szőke lettem, és imádom.