2013. december 14., szombat

Specia- lista








Nem vagyok elég jó! Valami baj van velem! Nekem nem sikerül semmi!
Nem igazán van olyan ember, akinek ezek a mondatok (legalább egyszer) nem fordultak volna meg a fejében.

A Munka során még inkább kiviláglik, hogy valóban mennyire univerzálisak a hiedelmeink.
A csoportos tréningek alatt pedig egyértelművé válik, hogy legtöbbünknek ugyanazok a gondolatok
(illetve azok igaz-ság és való-ságként való tekintésük) jelentenek problémát.

Azonban egy sokadik csodás Munka tréning után is arra lettem figyelmes, hogy némelyik sztori sokkal erősebben kapcsolódik az adott emberhez, még pedig a „speciális” mivolta miatt.

És ezekkel a speckó sztorikkal úgy össze tud nőni az ember.

Nevezhetjük úgy is életem fő sztorija, vagyis miben vagyok speciális.

Valaki azért érzi kivételesen nehéznek az életét, mert gyermek korában halt meg egyik, vagy mindkét szülője; vagy alkoholista szülő(k) nevelték, verték őt, bármilyen abúzus érte őt.
Vagy apu (anyu) elhagyta a családot egy harmadikért.

Van aki azért szenved mert alacsony, magas, kövér, sovány, szeplős, cukorbeteg, mozgássérült.
Valaki szexuális beállítottsága miatt érzi magát nem megfelelőnek, és anyagi helyzet is rányomhatja bélyegét a hiedelmekre.

Érdemes alvilágot keresni, azzal a nagyon egyszerű mondattal, hogy: „Az azt jelenti, hogy...”

Pl. Az én esetemben életem speciális vonala sokáig az volt, hogy félig cigány származású vagyok.
Ezt akár nevezhetjük ténynek is, de mi az értelmezésem erről? Sokáig rá sem néztem, mert ez egyértelmű volt. Mit kellene ezen nézni? Régebben azt gondoltam, e miatt hátrányos helyzetű, nehezebb sorsú vagyok.
Azt pedig, hogy túlsúlyos voltam, csak tetézte. Kövér is, cigány is? Jajj, Nekem van a legnehezebb sorsom a világon. Aztán alkoholista apuka, folyamatos költözködés, ja, és még szegénység is, óóó, ezek mind együtt???
Más ezt - Engem nem érthet meg. Másnak sokkal könnyebb...bezzeg Én...speciálisan szar vagyok, menthetetlen.

Bevallom most igen nehezen szedtem össze ezeket az emlékeket, szavakat, mert annyira csak betűknek, és nem igazságnak látom már. Az életemnek pedig pláne nem. Ilyen ez az ÖnMunka!!! :)

Ezért arra kérlek, hogy mindig nézd meg, hogy mi az a dolog, amit egyértelműnek tartasz az életedben, és nézz mögé, hogy mi rakódik hozzá?

Az, hogy kövér, vagy sovány vagy,(na jó ez is csak értelmezés), de ha mégis tényként kezeled, az mit mond Rólad?

pl. :
Az, hogy kövér (sovány) vagyok, az azt jelenti hogy:
nőietlen vagyok, nem kellek majd senkinek, undorító vagyok, stb...

Az, hogy alacsony férfi vagyok, azt jelenti, hogy:
nem vagyok elég férfias, vissza fognak utasítani.
Az, hogy szegény családból jöttem, vagy apu(anyu) alkoholista (volt). Az azt jelenti, hogy:
nekem többet kell tennem, mint a többi embernek, én sosem leszek elég, kevés vagyok. Mínuszból indulok. Sosem lesz elég pénzem, stb

És ezekre engedd rá a Munkát, illetve Megtalálhatatlan Önvizsgálatot, keresve például a:
kövért; soványt; nőietlent; undorítót; alacsonyt; azt, aki nem férfias; azt, aki kevés; a szegényt; a meleget; a (cukor)beteget, a hátrányos helyzetűt; az árvát; a megerőszakoltat, stb...

Természetesen ez, amit most leírtam sokatoknak nem újdonság, hiszen az ÖnMunka erről szól.

Mégis, ha ezt elolvasva úgy érzed, hogy van olyan dolog, amiben Te egyedüli, különleges, speciális vagy, és egyáltalán AZ Te vagy, akkor mindenképpen vizsgáld meg, hogy mik tapadnak hozzá.
Sokszor saját különlegességünkhöz való tapadás választ-hat el leginkább attól, hogy valójában megismerjük Magunkat.

És ez bizony a „pozitív” sztorikkal is így van.
Én például sokáig értékesítőként, méghozzá top, baromi klassz, szuper értékesítőként tekintettem Magamra. Mint, akinek a vérében van a kereskedelem; tud, és szeret az emberekkel bánni, stb.

Naná, hogy az ilyen szuper, különleges sztorira eszébe sem jutna az embernek ránézni.
Én mégis megtettem.
Megnéztem, hogy mikor jutott eszembe ez legelőször.
És bizony igen korai emlék volt. 10 év körül lehettem, amikor az egyik nagynéném ruhákat árult. Én imádtam a ruhák közt lenni, sertepertélni az öltözködő nők körül, és cserfesen ruhát ajánlani a néniknek.
A nagynéném biztatott, és ő mondta akkor a szüleimnek:
„ Ez a lány meglátjátok kereskedő lesz, benne van a vérében! Nézzétek, már most milyen ügyes!”
És a szüleim csillogó szemmel büszkék voltak rám. Legalábbis így láttam, és ez jól berögzült Nálam.
A szüleim akkor fognak szeretni, és az emberek is. Mert a nagynéném körül is mindig rengeteg ember volt, és sikeresnek tűnt abban, amit csinált.
Igen, az 10 éves kislány elhitte, hogy akkor lesz szerethető, és sikeres, mindenki számára megfelelő, ha kereskedő lesz.

És azért mentem vissza még egy kicsit az időben:
A másik emlékem a nagypapi. Aki cipész volt, otthon volt műhelye.
Nekem papa haláláig (5 éves koromig) ő volt a mindenem. Imádtam vele lenni, és ragasztgattam a bőröket az erős szagú ragasztóval a műhelyében. Nekem a bőr illat, a cipők összekapcsolódtak a szeretettel, és a teljes elfogadással.

Édes kis sztorik, és pár hónappal ezelőttig eszembe sem jutottak.


Hiába is jelentkeztem én színész előképzőbe (irodalmi-drámai tagozat), és végül vettek fel a Távközlési suliba.

Az első (és imádott) munkahelyem egy cipőbolt volt. Sőt életem nagy része cipőboltosként telt; de a kereskedelem sok részével volt kapcsolatom, mint termékben, mint pozícióban.

Ezek észrevétele, és számos Önvizsgálat elvégzése során az a döntés született meg, hogy a jövő évtől segítőként való tevékenységemben szeretnék még jobban kibontakozni; számos ötlettel, tréninggel, egyéni konzultációk lehetőségével segíteni a hasonló cipőben járó, Önmagára kíváncsi embereket.

A kereskedelmet, a mostani (másik) munkámat is szeretem, és meg tudott születni ez a változás. Kíváncsian várom, hogy mit hoz még az élet. És napról napra csomagolom ki az ajándékait.


Szeretettel várunk tréningjeinken! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rúzs mánia

Mi lehet az? - Készülhetett akár: henna, bíbor, okker, vasérc, fehérólom, féldrágakő, mérgező kivonat, bíbortetű, vöröshangya, cinóber, bor,...