Nem vagyok elég jó!
Valami baj van velem! Nekem nem sikerül semmi!
Nem igazán van olyan
ember, akinek ezek a mondatok (legalább egyszer) nem fordultak volna
meg a fejében.
A Munka során még inkább
kiviláglik, hogy valóban mennyire univerzálisak a hiedelmeink.
A csoportos tréningek
alatt pedig egyértelművé válik, hogy legtöbbünknek ugyanazok a
gondolatok
(illetve azok igaz-ság és
való-ságként való tekintésük) jelentenek problémát.
Azonban egy sokadik csodás
Munka tréning után is arra lettem figyelmes, hogy némelyik sztori
sokkal erősebben kapcsolódik az adott emberhez, még pedig a
„speciális” mivolta miatt.
És ezekkel a speckó sztorikkal úgy össze tud nőni az ember.
Nevezhetjük úgy is
életem fő sztorija, vagyis miben vagyok speciális.
Valaki azért érzi
kivételesen nehéznek az életét, mert gyermek korában halt meg
egyik, vagy mindkét szülője; vagy alkoholista szülő(k) nevelték,
verték őt, bármilyen abúzus érte őt.
Vagy apu (anyu) elhagyta a
családot egy harmadikért.
Van aki azért szenved
mert alacsony, magas, kövér, sovány, szeplős, cukorbeteg,
mozgássérült.
Valaki szexuális
beállítottsága miatt érzi magát nem megfelelőnek, és anyagi
helyzet is rányomhatja bélyegét a hiedelmekre.
Érdemes alvilágot
keresni, azzal a nagyon egyszerű mondattal, hogy: „Az azt jelenti,
hogy...”
Pl. Az én esetemben
életem speciális vonala sokáig az volt, hogy félig cigány
származású vagyok.
Ezt akár nevezhetjük
ténynek is, de mi az értelmezésem erről? Sokáig rá sem néztem,
mert ez egyértelmű volt. Mit kellene ezen nézni? Régebben azt
gondoltam, e miatt hátrányos helyzetű, nehezebb sorsú vagyok.
Azt pedig, hogy túlsúlyos
voltam, csak tetézte. Kövér is, cigány is? Jajj, Nekem van a
legnehezebb sorsom a világon. Aztán alkoholista apuka, folyamatos
költözködés, ja, és még szegénység is, óóó, ezek mind
együtt???
Más ezt - Engem nem érthet
meg. Másnak sokkal könnyebb...bezzeg Én...speciálisan szar
vagyok, menthetetlen.
Bevallom most igen nehezen
szedtem össze ezeket az emlékeket, szavakat, mert annyira csak
betűknek, és nem igazságnak látom már. Az életemnek pedig pláne
nem. Ilyen ez az ÖnMunka!!! :)
Ezért arra kérlek, hogy
mindig nézd meg, hogy mi az a dolog, amit egyértelműnek tartasz az
életedben, és nézz mögé, hogy mi rakódik hozzá?
Az, hogy kövér, vagy
sovány vagy,(na jó ez is csak értelmezés), de ha mégis tényként
kezeled, az mit mond Rólad?
pl. :
Az, hogy kövér (sovány)
vagyok, az azt jelenti hogy:
nőietlen vagyok, nem
kellek majd senkinek, undorító vagyok, stb...
Az, hogy alacsony férfi
vagyok, azt jelenti, hogy:
nem vagyok elég férfias,
vissza fognak utasítani.
Az, hogy szegény
családból jöttem, vagy apu(anyu) alkoholista (volt). Az azt
jelenti, hogy:
nekem többet kell tennem,
mint a többi embernek, én sosem leszek elég, kevés vagyok.
Mínuszból indulok. Sosem lesz elég pénzem, stb
És ezekre engedd rá a
Munkát, illetve Megtalálhatatlan Önvizsgálatot, keresve például
a:
kövért; soványt;
nőietlent; undorítót; alacsonyt; azt, aki nem férfias; azt, aki
kevés; a szegényt; a meleget; a (cukor)beteget, a hátrányos
helyzetűt; az árvát; a megerőszakoltat, stb...
Természetesen ez, amit
most leírtam sokatoknak nem újdonság, hiszen az ÖnMunka erről
szól.
Mégis, ha ezt elolvasva
úgy érzed, hogy van olyan dolog, amiben Te egyedüli, különleges,
speciális vagy, és egyáltalán AZ Te vagy, akkor mindenképpen vizsgáld meg, hogy mik tapadnak
hozzá.
Sokszor saját
különlegességünkhöz való tapadás választ-hat el leginkább
attól, hogy valójában megismerjük Magunkat.
És ez bizony a „pozitív”
sztorikkal is így van.
Én például sokáig
értékesítőként, méghozzá top, baromi klassz, szuper
értékesítőként tekintettem Magamra. Mint, akinek a vérében van
a kereskedelem; tud, és szeret az emberekkel bánni, stb.
Naná, hogy az ilyen
szuper, különleges sztorira eszébe sem jutna az embernek ránézni.
Én mégis megtettem.
Megnéztem, hogy mikor
jutott eszembe ez legelőször.
És bizony igen korai
emlék volt. 10 év körül lehettem, amikor az egyik nagynéném
ruhákat árult. Én imádtam a ruhák közt lenni, sertepertélni az
öltözködő nők körül, és cserfesen ruhát ajánlani a
néniknek.
A nagynéném biztatott,
és ő mondta akkor a szüleimnek:
„ Ez a lány meglátjátok
kereskedő lesz, benne van a vérében! Nézzétek, már most milyen
ügyes!”
És a szüleim csillogó
szemmel büszkék voltak rám. Legalábbis így láttam, és ez jól
berögzült Nálam.
A szüleim akkor fognak
szeretni, és az emberek is. Mert a nagynéném körül is mindig
rengeteg ember volt, és sikeresnek tűnt abban, amit csinált.
Igen, az 10 éves kislány
elhitte, hogy akkor lesz szerethető, és sikeres, mindenki számára
megfelelő, ha kereskedő lesz.
És azért mentem vissza
még egy kicsit az időben:
A másik emlékem a
nagypapi. Aki cipész volt, otthon volt műhelye.
Nekem papa haláláig (5
éves koromig) ő volt a mindenem. Imádtam vele lenni, és
ragasztgattam a bőröket az erős szagú ragasztóval a műhelyében.
Nekem a bőr illat, a cipők összekapcsolódtak a szeretettel, és a
teljes elfogadással.
Édes kis sztorik, és pár
hónappal ezelőttig eszembe sem jutottak.
Hiába is jelentkeztem én
színész előképzőbe (irodalmi-drámai tagozat), és végül
vettek fel a Távközlési suliba.
Az első (és imádott)
munkahelyem egy cipőbolt volt. Sőt életem nagy része
cipőboltosként telt; de a kereskedelem sok részével volt
kapcsolatom, mint termékben, mint pozícióban.
Ezek észrevétele, és
számos Önvizsgálat elvégzése során az a döntés született
meg, hogy a jövő évtől segítőként való tevékenységemben
szeretnék még jobban kibontakozni; számos ötlettel, tréninggel,
egyéni konzultációk lehetőségével segíteni a hasonló cipőben
járó, Önmagára kíváncsi embereket.
A kereskedelmet, a mostani
(másik) munkámat is szeretem, és meg tudott születni ez a
változás. Kíváncsian várom, hogy mit hoz még az élet. És
napról napra csomagolom ki az ajándékait.
Szeretettel várunk
tréningjeinken!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése